Robert Conquest
| Robert Conquest | |
.jpg) | |
| Született | George Robert Acworth Conquest 1917. július 15. Great Malvern, Worcestershire, Anglia, Egyesült Királyság |
| Elhunyt | 2015. augusztus 3. (98 évesen) Stanford, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok |
| Állampolgársága | brit, amerikai |
| Nemzetisége | angol |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Lista
|
| Halál oka | tüdőgyulladás |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Conquest témájú médiaállományokat. | |
George Robert Acworth Conquest CMG OBE (Malvern, 1917. július 15. – Palo Alto, 2015. augusztus 3.) brit és amerikai történész, költő és regényíró. A hidegháború alatt a Nyugat egyik vezető kremlinológusa volt, és befolyása volt Ronald Reaganre és Margaret Thatcherre egyaránt. Conquest a brit külügyminisztérium antikommunista információs kutatási osztályával is kapcsolatban állt.
A Stanford Egyetem Hoover Intézetének hosszú ideje kutatójaként dolgozó Conquest leginkább a Szovjetunióval kapcsolatos munkásságáról volt ismert. Könyvei között szerepelt The Great Terror: Stalin's Purges of the 1930s (1968), The Harvest of Sorrow: Soviet Collectivization and the Terror-Famine (1986), valamint a Stalin: Breaker of Nations (1991). Emellett két regény és számos verseskötet szerzője is volt.
Fiatalkora és tanulmányai
Conquest a Worcestershire megyei Great Malvernben született, amerikai apa, Robert Folger Wescott Conquest és angol anya, Rosamund Alys Acworth gyermekeként. Apja az első világháborúban a francia hadsereg amerikai mentőalakulatánál szolgált, és 1916-ban megkapta a Croix de Gure-t és az Ezüst Csillagot.
Conquest a Winchester College-ban tanult, ahol pályázatot nyert, hogy filozófia, politika és közgazdaságtan (PPE) szakon tanulhasson az oxfordi Magdalen College-ban. Kivett egy szünetet, melynek során a Grenoble-i Egyetemen és Bulgáriában töltött időt, majd 1937-ben visszatért Oxfordba, ahol csatlakozott a Nagy-Britanniai Kommunista Párthoz és a Carlton Clubhoz. PPE-ből MA és történelemből DLitt diplomát szerzett.
Pályafutása
Háborús évek
A második világháború kitörésekor Lisszabonban amerikai útlevéllel visszatért Angliába. Mivel Nagy-Britannia Kommunista Pártja 1939-ben imperialista és kapitalista háborúnak bélyegezte a háborút, Conquest szakított vele, és 1940. április 20-án besorozták az Oxfordshire and Buckinghamshire Könnyűgyalogság kötelékébe, ahol 1946-ig szolgált.
1943-ban a Szláv és Kelet-európai Tanulmányok Iskolájába (később a University College London része) helyezték bolgár nyelvet tanulni. A következő évben Bulgáriába helyezték összekötő tisztként a szovjet parancsnokság alatt harcoló bolgár erőkhöz, a Harmadik Ukrán Fronthoz, majd a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz. A háború végén csatlakozott a Külügyminisztériumhoz, majd visszatért a szófiai brit követségre, ahol sajtófőnökként maradt. 1948-ban elhagyta Bulgáriát, amikor kisebb diplomáciai csapásként visszahívták Londonba, miután segített két bolgárt kicsempészni az országból.
Információkutatási Osztály
1948-ban Conquest csatlakozott a Külügyminisztérium Információkutatási Osztályához (IRD), egy „propaganda-elhárító” egységhez, amelyet a Munkáspárt Attlee-kormánya hozott létre, hogy „megbízható információkat gyűjtsön és összegezzen a szovjet és kommunista bűnökről, terjessze azokat a demokratikus újságírók, politikusok és szakszervezeti tagok körében, valamint hogy anyagilag és egyéb módon támogassa az antikommunista kiadványokat”. Az IRD a közvélemény manipulálásával is foglalkozott. Conquestre ott „briliáns, arrogáns” figuraként emlékeztek, akinek 10 ember jelentett. 1956-ig folytatta a Külügyminisztériumban való munkát, egyre inkább bekapcsolódva a kommunizmus elleni intellektuális ellentámadásba.
1949-ben Conquest asszisztense, Celia Kirwan (később Celia Goodman) George Orwellhez fordult információkért, hogy segítsen azonosítani a szovjet szimpatizánsokat. Orwell listája, amelyet 2002-ben bekövetkezett halála után fedeztek fel, a Guardian és az Observer újságírói mellett E. H. Carr és Charlie Chaplin is szerepelt. Conquest, Orwellhez hasonlóan, beleszeretett a gyönyörű Celia Kirwanba, aki több vers megírására ihlette. Egyik külügyi kollégája Alan Maclean volt, Donald Maclean, a Philby kémhálózat egyik tagjának testvére, aki 1951-ben Guy Burgess-szel együtt Oroszországba menekült. Amikor testvére disszidált, Alan lemondott, majd a Macmillanhez ment, és kiadott egy könyvet Conquest verseiből. A Külügyminisztériumban Conquest számos tanulmányt írt, amelyek megalapozták későbbi munkásságát. Az egyiket, a vallomások szovjet úton történő megszerzéséről szóló tanulmányt, The Great Terror ("A nagy terror") című könyvében fejtette ki részletesebben. További tanulmányok voltak a "Peaceful Co-existence in Soviet Propaganda and Theory" (Békés együttélés a szovjet propagandában és elméletben), valamint az "United Fronts – a Communist Tactic" (Egyesült frontok – kommunista taktika). 1950-ben Conquest rövid ideig első titkárként szolgált a brit ENSZ-küldöttségben.
Írás
1956-ban Conquest elhagyta a Külügyminisztériumot, és szabadúszó író és történész lett. Távozása után, mondta, az Információkutatási Osztály (IRD) azt javasolta neki, hogy a szovjet kiadványokból gyűjtött adatainak egy részét egy könyvben foglalhatná össze. Az 1960-as években az IRD által készített nyolc kötetet szerkesztett, amelyeket Londonban a Bodley Head adott ki 'Soviet Studies Series' (Szovjet Tanulmányok sorozat) néven. Számos Külügyminisztériumi munkáját így adták ki. Az Egyesült Államokban az anyagot Frederick Praeger adta ki újra 'The Contemporary Soviet Union Series' néven, aki korábban a CIA kérésére számos könyvet adott ki a kommunizmusról, Alekszandr Szolzsenyicin, Milovan Đilas, Howard Fast és Charles Patrick Fitzgerald művei mellett.
1962–1963-ban Conquest a The Spectator irodalmi szerkesztője volt, de lemondott, amikor úgy találta, hogy a munka akadályozza történelmi írásait. Első könyvei a Szovjetunióról a Common Sense About Russia (1960), a The Soviet Deportation of Nationalities (1960) és a Power and Policy in the USSR (1961) voltak. További korai, a Szovjetunióval foglalkozó művei közé tartozott a Courage of Genius: The Pasternak Affair (1961) és a Russia After Khrushchev (1965).
Conquest elemzése a nagy tisztogatásról a szovjet levéltárak megnyitása előtt az emigránsok és disszidensek emlékirataira és beszámolóira, a tárgyalások jegyzőkönyveire, Hruscsov vallomásaira, valamint a szovjet valóság „elképzelésére” támaszkodott, amikor közvetlen források nem álltak rendelkezésre. Hiroaki Kuromiyahoz hasonló történészek szerint a Conquest a pletykákat a „szovjet történelem legjobb forrásának” tartotta.
Történelmi művek
The Great Terror (1968)
1968-ban a Conquest kiadta legismertebb művét, The Great Terror: Stalin's Purge of the Thirties ("A nagy terror: Sztálin tisztogatása a harmincas években") címűt, amely az 1936 és 1938 között a Szovjetunióban lezajlott nagy tisztogatás első átfogó kutatása. Sok akkori kritikust nem nyűgözött le a nagy terrorról szóló írásmódja, amely a „történelmet író nagy emberek” hagyományát követte. A könyv főként olyan információkon alapult, amelyeket hivatalosan vagy magánszemélyek hoztak nyilvánosságra az úgynevezett „hruscsovi olvadás” idején, 1956–64 között. Emellett orosz és ukrán emigránsok és száműzöttek beszámolóira is támaszkodott az 1930-as évekből, valamint hivatalos szovjet dokumentumok, például a szovjet népszámlálás elemzésére.
A könyv legfontosabb aspektusa az volt, hogy kiszélesítette a tisztogatások megértését a korábbi szűk fókuszon túl, amely a kegyvesztett Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőinek, például Nyikolaj Buharinnak és Grigorij Zinovjevnek a „moszkvai pereire” összpontosított, akiket röviddel ezután kivégeztek. Az a kérdés, hogy ezek a vezetők miért vallották magukat bűnösnek és vallották be a különféle bűncselekményeket a perek során, számos nyugati író vitatémájává vált, és olyan kommunistaellenes értekezések inspirációjához vezetett, mint George Orwell 1984 és Arthur Koestler Sötétség délben című műve.
Conquest azzal érvelt, hogy e volt kommunista vezetők perei és kivégzései a tisztogatások jelentéktelen részletét képezték. Becslései szerint a sztálinista tisztogatások mintegy 20 millió ember halálához vezettek. Később kijelentette, hogy a halálesetek teljes száma „alig lehet alacsonyabb, mint tizenhárom-tizenöt millió”.
Conquest élesen bírálta a nyugati értelmiségieket, mint például Beatrice és Sidney Webbet, George Bernard Shaw-t, Jean-Paul Sartre-t, Walter Durantyt, Sir Bernard Parest, Harold Laskit, D. N. Prittet, Theodore Dreisert, Bertolt Brechtet, Owen Lattimore-t és Romain Rollandot, valamint Joseph Davies amerikai nagykövetet, azzal vádolva őket, hogy Sztálin balekjai és rezsimjének mentegetői. Conquest idézi a tisztogatások különböző aspektusait megerősítő, tagadó vagy igazoló nyilatkozataikat.
A szovjet archívumok megnyitása után részletes információk láttak napvilágot, amelyek Conquest szerint alátámasztották következtetéseit. Amikor a kiadója felkérte őt a The Great Terror című könyv bővítésére és átdolgozására, Conquest állítólag azt javasolta, hogy a könyv új változatát I Told You So, You Fucking Fools címmel adják el. Valójában a kamu címet Conquest régi barátja, Sir Kingsley Amis javasolta viccesen. Az új változat 1990-ben jelent meg The Great Terror: A Reassessment ("A nagy terror: Újraértékelés") címmel; ISBN 0-19-507132-8. Az amerikai történész, J. Arch Getty nem értett ezzel egyet, 1993-ban azt írta, hogy az archívumok nem támasztják alá Conquest áldozati adatait. 1995-ben Paul Lashmar oknyomozó újságíró azt sugallta, hogy olyan kiemelkedő tudósok, mint Robert Conquest, hírnevét az IRD által biztosított anyagokból származó munkák építették. Denis Healey szerint a The Great Terror fontos befolyásoló tényező volt, „de olyan, amely inkább megerősítette az embereket a nézeteikben, mintsem megtérítette volna őket”.
Könyvének számos aspektusát továbbra is vitatják a kremlinológus történészek és az orosz és szovjet történelem kutatói, mint például Stephen G. Wheatcroft, aki ragaszkodik ahhoz, hogy Conquestnél a sztálini elnyomás áldozatainak száma túl magas, még az ő újraértékeléseiben is. 2000-ben Michael Ignatieff, akinek családja a bolsevik forradalom következtében emigrált Oroszországból, ezt írta: „Az öregkor kevés tiszta örömének egyike elég sokáig élni ahhoz, hogy igazolva lássuk magunkat. Robert Conquest jelenleg ezt az örömöt élvezi.” Paul Johnson konzervatív történész, Thatcher egyik legközelebbi tanácsadója, Conquestet „a legnagyobb élő történészünknek” nevezte. És Timothy Garton Ash szavaival élve, ő volt Szolzsenyicin Szolzsenyicin előtt.
1996-ban Eric Hobsbawm marxista történész, akit korábban a Conquest támadott a The Age of Extremes ("Szélsőségek Kora") című könyve miatt, dicsérte Conquest The Great Terror című művét, „mint a Sztálin-terror felmérésének figyelemre méltó úttörő erőfeszítését”. Ugyanakkor kifejezte azon véleményét, hogy ezt a munkát és másokat ma már elavultnak kell tekinteni, „egyszerűen azért, mert a levéltári források ma már elérhetők”. Ennek eredményeként, írta, nincs szükség „töredékes forrásokra” és „találgatásokra”. „[A]mikor jobb vagy teljesebb adatok állnak rendelkezésre, azoknak át kell venniük a szegényes és hiányos adatok helyét.” 2002-ben Conquest így válaszolt revizionista kritikusainak: „Még mindig hülyeségeket beszélnek. Az akadémián továbbra is az az érzés él, hogy »Ne legyünk túl durvák Sztálinnal. Rossz fiú volt, igen, de az amerikaiak is rossz fiúk voltak, és a Brit Birodalom is az volt«.”
The Harvest of Sorrow (1986)
1986-ban a Conquest kiadta The Harvest of Sorrow: Soviet Collectivization and the Terror-Famine ("A bánat aratása: Szovjet kollektivizálás és a terror-éhínség") című könyvét, amely az ukrajnai és a Szovjetunió más részein Sztálin irányítása alatt 1929–31-ben végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálással, valamint az ebből fakadó éhínséggel foglalkozott, amelyben parasztok milliói haltak meg éhezés, munkatáborokba deportálás és kivégzés következtében. Ebben a könyvben Conquest azt a nézetet támogatta, hogy az éhínség egy tervezett népirtás volt. Stephen G. Wheatcroft és R. W. Davies történészek szerint „Conquest azt állítja, hogy Sztálin akarta az éhínséget... és hogy az ukrajnai éhínséget szándékosan idézték elő önmagáért.” Mindazonáltal egy 2003-as levelében azt írta nekik, hogy „Sztálin szándékosan idézte elő az 1933-as éhínséget? Nem. Amit állítok, az az, hogy a küszöbön álló éhínség miatt megakadályozhatta volna, de az éhezők etetése helyett a »szovjet érdekeket« helyezte volna előtérbe, így tudatosan elősegítve azt.”
Stalin and the Kirov Murder (1989)
A trockisták számára Kirov meggyilkolása a Reichstag felgyújtásának sztálinista megfelelője volt, amelyet a nácik szándékosan gyújtottak fel, hogy igazolják a német kommunisták letartóztatását. A trockista-mensevik nézet a nyugati történészek körében uralkodóvá vált, amelyet Robert Conquest nagy hatású könyveiben népszerűsített.
A The Great Terror című művében Conquest már aláásta a hivatalos szovjet összeesküvés- és árulástörténetet. Conquest a leningrádi párttitkár, Szergej Kirov, Sztálin belső körének egyik tagja 1934-es meggyilkolását tekintette a terror mechanizmusa kulcsának.
Erre visszatért a Stalin and the Kirov Murder ("Sztálin és a Kirov-gyilkosság", 1989) című művében, ahol azt állította, hogy Sztálin nemcsak jóváhagyta Kirov meggyilkolását, hanem azt az 1937–38-ban tetőző terror igazolására is felhasználta, bár nem találtak bizonyítékot Sztálin szerepére a gyilkosságban.
Költészet és irodalom
Versek
Tudományos munkássága mellett Conquest elismert költő volt, akinek versei 1937-től kezdve jelentek meg különböző folyóiratokban. 1945-ben elnyerte a PEN Brazil-díjat „Egy költő halálára” című háborús költeményéért – amely egy katonabarátjáról, Drummond Allison költőről szól, akit Olaszországban öltek meg –, 1951-ben pedig megkapta a Brit Fesztivál versdíját. Élete során hét verseskötete és egy irodalomkritikája jelent meg.
Conquest meghatározó alakja volt a "The Movement" néven ismert kiemelkedő brit irodalmi körnek, amelyhez Philip Larkin és Kingsley Amis is tartozott. A mozgalom költői, akik közül sokan tiltakoztak amiatt, hogy így megbélyegezték őket, elutasították a korábbi gyakorlók, például Ezra Pound kísérleteit.
1956-ban és 1962-ben szerkesztette a nagy hatású New Lines antológiákat, bemutatva műveiket, valamint Thom Gunn, Dennis Enright és mások műveit a szélesebb közönségnek. 1959–60 között vendégköltőként dolgozott a Buffaloi Egyetemen. Számos verse megjelent a The New Oxford Book of Light Verse (1978; Amis összeállításában) című kötetben, „Stuart Howard-Jones”, „Victor Gray” és „Ted Pauker” álnevek alatt.
Philip Larkin költő publikált leveleiből kiderült, hogy Conquest és Larkin az 1950-es években lelkesedtek a pornográfiaért. Amikor Larkin Hullban tartózkodott, Conquest körültekintő válogatásokat küldött neki a legújabb pornográf anyagokból, és amikor Londonba ment, Conquest elvitte vásárolni a Soho pornóboltjaiba. Egy alkalommal, 1957-ben, Conquest levelet írt Larkinnak, amelyben azt állította, hogy a Vice Squad-tól érkezett, akik egy pornográf kiadó listáján találták meg a költő nevét. Larkin pánikba esett, és felkereste ügyvédjét, meggyőződve arról, hogy elveszíti könyvtárosi állását a Hull Egyetemen, mielőtt Conquest beismerte volna a történteket. A sztori igaz története 2008-ban, a Mr Larkin's Awkward Day ("Mr. Larkin kínos napja") című rádiójátékban debütált Chris Harrald tollából.
Röviddel a Szovjetunióból való kiutasítása után Alekszandr Szolzsenyicin találkozott Conquesttel, és megkérte, hogy fordítsa le angolra egy „kis” versét. Ez a "Porosz éjszakák" volt (Прусские ночи – Prussian Nights) – közel kétezer sor ballad metre versformában –, amelyet 1977-ben adtak ki.
Az Elizabeth Conquest által szerkesztett új Collected Poems 2020 márciusában jelent meg a Waywiser Press kiadásában.
Regények
Conquest az 1940-es évek óta tagja volt a Brit Bolygóközi Társaságnak, és osztozott Amis sci-fi iránti érdeklődésében. 1961-től kezdődően a két író közösen szerkesztette a Spectrum című öt antológiát, amelyek új sci-fi írásokat tartalmaztak. Conquest együttműködést is javasolt Amisnak egy általa befejezett képregénytervezet alapján. Ezt Amis átdolgozta, majd mindkettőjük neve alatt jelent meg The Egyptologists (1965) címmel. A regény egy titkos londoni egyiptológiai társaságról szól, amely valójában egy férjek szervezete, amely alibiként szolgál a nőcsábászoknak. A The New York Times egyik kritikusa úgy vélte, hogy "kidolgozott kis poénjaik kellemetlen szájízt hagynak maguk után".
Később a regény filmváltozatát törölték, amikor a főszereplőt, Peter Sellers-t Hollywoodba hívták. Conquest kiadott egy sci-fi regényt A World of Difference (1955) címmel.
Politikai művek
What to Do When the Russians Come (1984)
1984-ben Robert Conquest Jon Manchip White-tal közösen megírta a What to Do When the Russians Come: a Survivor's Guide ("Mit tegyünk, ha jönnek az oroszok: túlélő kalauz") című fikciós könyvet, amely azonban eredetileg egy szovjet invázió esetére szóló túlélési kézikönyvnek készült. Ez a könyv, akárcsak számos más, az 1980-as évek közepén megjelent mű különböző médiumokban, mint például Sir John Hackett The Third World War ("A harmadik világháború") című műve, a Red Dawn című film és Milton Bradley Fortress America című játéka, abból a feltételezésből indul ki, hogy a szovjetek szárazföldi inváziója az Egyesült Államok ellen küszöbön áll, és hogy a Szovjetunió hamarosan bekebelezi a világot.
Széles körben elfogadott, hogy az Egyesült Államok most azzal a reális eséllyel néz szembe, hogy egy idegen rezsim hatalma alá kerül, hacsak nem folytatja a megfelelő politikát. [A könyv célja] először is, hogy világosan és tényszerűen bemutassa az amerikai állampolgároknak, milyen következményekkel járhat ez a lehetséges szovjet uralom, és hogyan érintené ez őket személyesen; másodszor pedig, hogy komoly tanácsokat adjon a túléléshez."
Conquest támogatta a reagani védelmi felépítést, és az amerikai védelmi költségvetés kiadásainak növelését kérte, azt állítva, hogy a NATO nukleáris fegyverkezése csak esetlegesen vetekedett a Szovjetunió katonai erejével:
Veszélyes időkben élünk. Az ilyen téves számítások nagyon is lehetségesek. De nem elkerülhetetlenek. Az amerikai népnek és képviselőinek hatalmában áll megakadályozni, hogy országuk átmenjen az általunk leírt megpróbáltatáson. Egy demokratikus kormány, minden zavaró tényezőjével és hátránnyal együtt, ... nem tévedhetetlen, lassan tanul, és hajlandó kényelmes illúziókba kapaszkodni; de mégis határozottan cselekedhet." „De miért félnénk attól, hogy egy ilyen megpróbáltatással nézhetünk szembe? A Nyugat gazdasági potenciálja a bruttó nemzeti termékben sokkal nagyobb, mint a Szovjetunióé... Valójában a Szovjetunió gazdaságilag messze elmarad az Egyesült Államok mögött. Az amerikai technológia mindig egy generációval megelőzi az övékét. Az Egyesült Államokhoz kell fordulniuk búzáért. A szovjet gazdaság zsákutcába jutott. A kommunista rendszernek nem sikerült támogatást szereznie Kelet-Európa egyik országában sem. A szovjet eszmének nincs vonzereje. Semmilyen számítás – gazdasági hatalom, társadalmi előrelépés vagy szellemi haladás – alapján szó sem lehet arról, hogy az oroszok ráerőltessék akaratukat. De a tényleges katonai erő tekintetében úgy tűnik, hogy a Nyugat előnyét nem használták ki. Legalábbis felveszi a versenyt vele, sőt sokan azt mondanák, hogy felülmúlja a nukleáris fegyverek terén; a nyugati erők Európában kevesebb mint fele akkora ütőerővel rendelkeznek, mint ellenfeleik. Nem ér semmit, ha fejlettebbek vagyunk náluk, ha ez nem csap át hatalommá – mind katonai erővé, mind politikai akaraterővé.”
1986-ban a Conquest megerősítette, hogy „a tudományos-fantasztikus hozzáállás nagy segítséget nyújt a Szovjetunió megértésében. Nem annyira az a lényeg, hogy jók vagy rosszak-e; nem ők rosszak vagy jók, mint mi lennénk rosszak vagy jók. Sokkal jobb marslakókként tekinteni rájuk, mint hozzánk hasonló emberekként.”
Reflections on a Ravaged Century (1999)
Az "Elmélkedések egy lerombolt évszázadról" (Kegyetlen évszázad) című könyv a fanatizmus pszichológiai gyökereivel foglalkozik, és abban Conquest azt állítja, hogy a kommunizmus és a nácizmus egyenlőek, és inkább ikrek, mint ellentétek.
Ebben a könyvben sokkal több szó esik a kommunizmusról, mint a nácizmusról, részben Conquest kommunizmussal kapcsolatos nagyobb szakértelme, részben pedig aon tény miatt, hogy viszonylag kevés nyugati értelmiségi lett náci. Főként a nyugati értelmiségiek elleni támadásokra összpontosít, akik azért váltak kommunistává, mert úgy érezték vagy hitték, hogy ez „antifasizmus” vagy „antinácizmus”.
A politika törvényei
Conquest két politikai törvényt állított fel, amelyekre látszólag egyetlen könyvében sem hivatkozott, de beszélgetésekben tett megfigyelésekként szolgáltak:
- Általánosságban elmondható, hogy mindenki reakciós azokban a témákban, amelyekről tud.
- Úgy tűnik, minden szervezetet az ellenfelek titkos ügynökei vezetnek.
A Conquest első és második törvényét legalább két forrás igazolja. 2003. február 14-én Andrew Brown azt írta Conquest egyetemi oktatás kiterjesztése elleni kampányáról, hogy „ebből az időszakból származik a »Hódítás törvénye«, amely kimondja, hogy »Mindenki reakciós azokban a témákban, amelyeket ért«. Ezt később kiegészítették azzal az egyensúlyozó szabállyal, hogy minden szervezet úgy viselkedik, mintha ellenfelei titkos ügynökei vezetnék.” 1991-es Memoirs emlékirataiban Kingsley Amis azt írta a Conquestről, hogy „rá akart mutatni, hogy bár a gyarmatosítás és más, általam nem ismert kérdésekben nagyon »progresszív« voltam, az oktatás terén józan reakciós voltam, amiről némi ismeretem és tapasztalatom volt. Saját és mások példájából kiindulva fogalmazta meg híres első törvényét, amely így szól: »Általánosságban elmondható, hogy mindenki reakciós azokban a témákban, amelyekről ismeretei vannak.«” (A második törvény, az újabb keletű, kimondja: 'Úgy tűnik, minden szervezetet az ellenfelei titkos ügynökei vezetnek.')"
2003. június 25-én John Derbyshire azt írta a National Review Online "The Corner" című blogjában, hogy „[a]mennyire emlékszem”, Conquest a politika három törvényét sejtette:
- Mindenki konzervatív abban, amit a legjobban tud.
- Bármely szervezet, amely nem kifejezetten jobboldali, előbb-utóbb baloldalivá válik.
- Bármely bürokratikus szervezet viselkedésének magyarázatának legegyszerűbb módja az, ha feltételezzük, hogy azt ellenségeiből álló összeesküvés irányítja.
Derbyshire így nyilatkozott: „A második törvényre Conquest az anglikán egyházat és az Amnesty Internationalt hozta fel példaként. A harmadikra megjegyezte, hogy egy bürokráciát néha valóban ellenségeinek titkos összeesküvése irányít – pl. a háború utáni brit titkosszolgálat.” Ezen állítások miatt Conquest jól ismertté vált bizonyos gondolkodók, különösen az online konzervatívok körében; Derbyshire azonban nem említett forrást, és arra utalt, hogy nem biztos az emlékezetében ebben a kérdésben. Valójában az itt említett második törvény O'Sullivan első törvénye, amelyet John O'Sullivan állított az "O'Sullivan's First Law" című cikkében a National Review 1989. október 27-i nyomtatott számában, amelyben Derbyshire Conquest harmadik törvényét Conquest második törvényeként is említi:
Ezt O'Sullivan első törvénye magyarázza: Minden olyan szervezet, amely valójában nem jobboldali, idővel baloldalivá válik. Bizonyítékként az ACLU-t, a Ford Alapítványt és az Episzkopális Egyházat említem. Ennek oka természetesen az, hogy az ilyen testületekben dolgozó emberek általában olyanok, akik nem szeretik a magánprofitot, az üzletet, a pénzkeresést, a társadalom jelenlegi szervezetét, és tágabb értelemben a nyugati világot. Ezen a ponton Michels oligarchia vastörvénye veszi át az uralmat – és a többi ebből következik.
Van-e olyan törvény, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megjósoljuk a jobboldali szervezetek viselkedését? Véletlenül van: Conquest második törvénye (amelyet Robert Conquest szovjetológus fogalmazott meg):
Egy szervezet viselkedését a legjobban úgy lehet megjósolni, ha feltételezzük, hogy ellenségei titkos összeesküvése irányítja. Példák: gyakorlatilag bármelyik konzervatív párt bárhol, Ronald Lauder polgármesterjelölti kampánya és a brit titkosszolgálat. Ez utóbbi példa azonban hibás, mivel a brit titkosszolgálatot valójában ellenségei titkos összeesküvése irányította Kim Philby, Anthony Blunt és mások személyében. Ebben az esetben Conquest törvényének az M1-6-ot [sic] James Bond képességű, kiváló szovjetellenes hírszerző szolgálattá kellett volna tennie. De ezek mély vizek.
Magánélete
Conquest négyszer nősült, először 1942-ben Joan Watkinsszel, akivel két fia született. 1948-ban elváltak. Ezt követően feleségül vette Tatiana Mihailovát (1948–1962), akinek segített elmenekülni Bulgáriából. 1951-ben skizofréniát diagnosztizáltak nála. 1962-ben feleségül vette Caroleen Macfarlane-t (aki révén Charles Banner mostohaapja lett); 1978-ban elváltak. Abban az évben kezdett randevúzni Elizabeth Neece Wingate-tel, angol előadóval és az Egyesült Államok Légiereje egy ezredesének a lányával. Wingate-tel 1979-ben házasodtak össze. Amikor 2015-ben meghalt, több unokája született fiaitól és mostohalányától.
Későbbi élete
1981-ben Conquest Kaliforniába költözött, ahol a Stanford Egyetem Hoover Intézetének Orosz és Független Államok Közössége Gyűjteményének vezető kutatója és tudós-kurátora lett, ahol továbbra is ösztöndíjas maradt. 1985-ben aláírt egy petíciót az antikommunista Kontrák (Nicaragua) támogatására. A Columbia Egyetem Orosz Intézetének és a Woodrow Wilson Nemzetközi Tudósok Központjának munkatársa volt; a The Heritage Foundation neves vendégkutatója; valamint a Harvard Egyetem Ukrán Kutatóintézetének kutatója. 1990-ben bemutatta a Yorkshire Television által gyártott Red Empire című hétrészes minisorozatot a Szovjetunióról.
Conquest 2015-ben, 98 éves korában halt meg a kaliforniai Stanfordban, Parkinson-kór okozta légzési elégtelenségben.
Díjak és kitüntetések
Conquest a Brit Akadémia, az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia, a Királyi Irodalmi Társaság és a Brit Bolygóközi Társaság tagja volt, valamint a Római Tanulmányok Előmozdításáért Társaság tagja.
Kitüntetései közé tartozik:
- Presidential Medal of Freedom (2005)
- Szent Mihály és Szent György Rend (CMG; 1996)
- A Brit Birodalom Rendjének tisztje (OBE; 1955)
- A Lengyel Köztársasági Érdemrend Parancsnoki Keresztje (2009)
- Észt Máriakereszt-rend (2008)
- Ukrán Bölcs Jaroszláv Rend (2005).
- Anthony Powell Hearing Secret Harmonies című könyve, Powell 12 kötetes A Dance to the Music of Time című sorozatának utolsó kötete Conquestnek van ajánlva.
- Egy (ukrán) Dnyipro városában található utcát Robert Conquestről neveztek el 2024 februárjában.
Díjai többek között:
- A Nemzeti Bölcsészettudományi Alap (National Endowment for the Humanities) kiválasztása az 1993-as Jefferson-előadás megtartására (a legmagasabb kitüntetés, amelyet az Egyesült Államok kormánya a humán tudományok terén kiemelkedő szellemi teljesítményért adományoz)
- Richard Weaver-díj tudományos irodalomért (1999)
- Michael Braude-díj (American Academy of Arts & Letters, 1997)
- Dan David-díj (2012).
- Conquest tagja volt a Kommunizmus Áldozatainak Emlékalapítványa tanácsadó testületének.
- Tarasz Sevcsenko Nemzeti Díj (1994)
- Antonovics-díj (1987)
Válogatott művek
Történelem és politika
- Common Sense About Russia (1960)
- Power and Policy in the U.S.S.R.: The Struggle for Stalin's Succession 1945-1960 (1961)
- The Soviet Deportation of Nationalities (1960)
- Courage of Genius: The Pasternak Affair (1961)
- Russia After Khrushchev (1965)
- The Politics of Ideas in the USSR (1967)
- Soviet Nationalities Policy in Practice (1967)
- Industrial Workers in the USSR (1967)
- Agricultural Workers in the USSR (1968)
- Religion in the U.S.S.R. (1968)
- The Soviet Political System (1968)
- The Soviet Police System (1968)
- Justice and the Legal System in the U.S.S.R. (1968)
- The Great Terror: Stalin's Purge of the Thirties (1968)
- The Great Terror: A Reassessment (1990)
- The Great Terror: 40th Anniversary Edition (2008)
- Where Marx Went Wrong (1970)
- The Nation Killers: The Soviet Deportation of Nationalities (1970)
- The Human Cost of Soviet Communism (Készült az Egyesült Államok Szenátusa Igazságügyi Bizottságának a Belső Biztonsági Törvény és más belső biztonsági törvények alkalmazását vizsgáló albizottsága számára, 1970)
- V.I. Lenin (1972)
- The Russian Tradition (with Tibor Szamuely, 1974)
- Kolyma: The Arctic Death Camps (1979)
- Present Danger: Towards a Foreign Policy (1979)
- We & They: Civic & Despotic Cultures (1980)
- The Man-made Famine in Ukraine (with James Mace, Michael Novak and Dana Dalrymple, 1984)
- What to Do When the Russians Come: A Survivor's Guide (with Jon Manchip White, 1984)
- Inside Stalin's Secret Police: NKVD Politics, 1936–1939 (1985)
- The Harvest of Sorrow: Soviet Collectivization and the Terror-Famine (1986)
- The Last Empire: Nationality and the Soviet Future (1986)
- Tyrants and Typewriters: Communiques in the Struggle for Truth (1989)
- Stalin and the Kirov Murder (1989)
- Stalin: Breaker of Nations (1991)
- History, Humanity, and Truth (1993)
- Reflections on a Ravaged Century (1999)
- The Dragons of Expectation: Reality and Delusion in the Course of History, W. W. Norton & Company (2004), ISBN 0-393-05933-2
Folyóiratcikkek
- The Limits of Detente. Foreign Affairs, 46(4), pp. 733–742.
- Stalin's Successors. (1970) Foreign Affairs, 48(3), pp. 509–524.
- A New Russia? A New World? (1975) Foreign Affairs, 53(3), pp. 482–497.
- Revisionizing Stalin's Russia. (1987) The Russian Review, 46(4), pp. 386–390.
- Academe and the Soviet Myth. (1993) The National Interest, 31, pp. 91–98.
- Toward an English-Speaking Union. (1999) The National Interest, (57), pp. 64–70.
- Downloading Democracy. (2004) The National Interest, (78), pp. 29–32.
Költészet
- Poems (1956)
- Back to Life: Poems from behind the Iron Curtain as translator/editor (1958)
- Between Mars and Venus (1962)
- Arias from a Love Opera, and Other Poems (1969)
- Forays (1979)
- New and Collected Poems (1988)
- Demons Don't (1999)
- Penultimata (2009)
- A Garden of Erses (limerickek, Jeff Chaucer szerepében; 2010)
- Blokelore and Blokesongs (2012)
Regények
- A World of Difference (1955)
- The Egyptologists (with Kingsley Amis, 1965)
Kritika
- The Abomination of Moab (1979)
Magyarul megjelent
- A nagy terror: elsőként Kirov elvtárs halt meg… (The Great Terror) – AB Független Kiadó, Budapest, 1989 · Szamizdat
- Kegyetlen évszázad (Reflections on a ravaged century) – XX. Század Intézet, 2003 · ISBN 963948444X · Fordította: Árokszállási Zoltán
Jegyzetek
- ↑ "crsreports.congress.gov/product/pdf/R/R47639".
- ↑ "dandavidprize.org/previous-laureates/?getby=cat&cat=2012".
- 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2015. október 16.
- ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "ISFDB" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).
- ↑ "www.actualitte.com/article/monde-edition/l-historien-robert-conquest-est-decede-a-l-age-de-98-ans/59916".
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Grimes, William (2015. augusztus 4.). "Robert Conquest, Historian Who Documented Soviet Horrors, Dies at 98". The New York Times.
{{cite news}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link) - ↑ Dunlop, John B.; Naimark, Norman M. (2017. január 20.). "Robert Conquest, 1917-2015". Slavic Review (angol nyelven). 75 (1): 238–239. doi:10.5612/slavicreview.75.1.238. ISSN 0037-6779.
- ↑ Suny, Ronald Grigor (2017). Red flag unfurled: history, historians, and the Russian Revolution. London ; New York: Verso. 94. o. ISBN 978-1-78478-564-2.
- ↑ Homberger, Eric (2015. augusztus 5.). "Robert Conquest obituary". The Guardian (brit angol nyelven). ISSN 0261-3077. Hozzáférés: 2026. március 9.
- ↑ Encyclopedia of British Writers, 19th and 20th Centuries by Christine L. Krueger p. 87
- ↑ Science Fiction and Fantasy Literature, Vol. 2 By R. Reginald, Douglas Menville, Mary A. Burgess
- ↑ Supplement to the Alumni Register (October 1920), "Pennsylvania; A Record of the University's Men in the Great War", University of Pennsylvania General Alumni Society, 1920, p. 40.
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 Brown, Andrew (2003. február 15.). "Scourge and poet". The Guardian. Hozzáférés: 2015. augusztus 4.
- ↑ "Robert Conquest". Hoover Institution. Hozzáférés: 2019. február 11.
- ↑ "Vale Robert Conquest, Historian and Poet". Quadrant. quadrant.org.au. 2015. augusztus 4. Hozzáférés: 2015. október 15.
- ↑ "No. 34837". The London Gazette (Supplement). 23 April 1940. p. 2459.
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 "Robert Conquest, historian – obituary". The Daily Telegraph. 2015. augusztus 4.
{{cite news}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link) - 1 2 3 4 Leigh, David (1978. január 27.). "Death of the department that never was". The Guardian. Hozzáférés: 2015. szeptember 11.
- ↑ Timothy Garton Ash. "Orwell's List" (review), New York Review of Books, 23 September 2003.
- 1 2 Samuelson, Lennart. "A pathbreaker. Robert Conquest and Soviet studies during the Cold War". Baltic Worlds. Hozzáférés: 2015. szeptember 22.
- 1 2 3 4 5 6 Homberger, Eric (2015. augusztus 5.). "Robert Conquest obituary". The Guardian. Hozzáférés: 2015. szeptember 11.
- ↑ Lyons, Richard D. (1994. június 5.). "Frederick A. Praeger Dies at 78; Published Books on Communism". The New York Times. Hozzáférés: 2018. július 27.
- ↑ Dunlop, John B.; Naimark, Norman M. (2016). "Robert Conquest, 1917–2015". Slavic Review. 75 (1): 238. doi:10.5612/slavicreview.75.1.238. ISSN 0037-6779.
- ↑ Lenoe, Matt (2002). Knight, Amy; Kirilina, Alla (eds.). "Did Stalin Kill Kirov and Does It Matter?". The Journal of Modern History. 74 (2): 367. doi:10.1086/343411. ISSN 0022-2801.
- ↑ Ellman, Michael (2002). "Soviet Repression Statistics: Some Comments". Europe-Asia Studies. 54 (7): 1155. ISSN 0966-8136.
- ↑ Kuromiya, Hiroaki (2007). "Stalin and His Era". The Historical Journal. 50 (3): 711. ISSN 0018-246X.
- ↑ A nagy ember elmélete a történelem tanulmányozásának egy megközelítése, amely a 19. században volt népszerű.
- ↑ Conquest, Robert (1968). The Great Terror (1st ed.).
- ↑ A moszkvai perek a Szovjetunió által 1936 és 1938 között, Joszif Sztálin kezdeményezésére tartott koncepciós perek sorozata volt. Névleg a „trockisták” és a Szovjetunió Kommunista Pártja „jobboldali ellenzékének” tagjai ellen irányultak.
- 1 2 3 4 Cronin, Brenda; Cullison, Alan (2015. augusztus 4.). "Robert Conquest, Seminal Historian of Soviet Misrule, Dies at 98". The Wall Street Journal. Hozzáférés: 2015. augusztus 4.
- ↑ Robert Conquest, Preface, The Great Terror: A Reassessment: 40th Anniversary Edition, Oxford University Press, USA, 2007. p. xviii
- ↑ Robert Conquest, The Great Terror: A Reassessment, Oxford University Press (1990) ISBN 0-19-507132-8, pp. 466–475.
- ↑ Conquest, Robert. "Letter to the Editors", The New York Review of Books, 12 April 2007.
- ↑ J. Arch Getty; Gábor T. Rittersporn; Viktor N. Zemskov (1993. október). "Victims of the Soviet Penal System in the Pre-War Years: A First Approach on the Basis of Archival Evidence" (PDF). American Historical Review. 98 (4): 1043. doi:10.2307/2166597. JSTOR 2166597. 2008. augusztus 28. dátummal az eredetiből archiválva (PDF). Hozzáférés: 2026. március 16.
{{cite journal}}: More than one of|archivedate=és|archive-date=specified (súgó); More than one of|archiveurl=és|archive-url=specified (súgó) - ↑ Defty, Andrew (2013. december 2.). Britain, America and Anti-Communist Propaganda 1945–53: The Information Research Department. Routledge. 3. o. ISBN 978-1317791690.
- ↑ Wheatcroft, Stephen G. (1999). "Victims of Stalinism and the Soviet Secret Police: The Comparability and Reliability of the Archival Data. Not the Last Word" (PDF). Europe-Asia Studies. 51 (2): 340–342. doi:10.1080/09668139999056. 2007. július 4. dátummal az eredetiből archiválva (PDF). Hozzáférés: 2026. március 16.
{{cite journal}}: More than one of|archivedate=és|archive-date=specified (súgó); More than one of|archiveurl=és|archive-url=specified (súgó) - ↑ Wheatcroft, S. G. (2000). "The Scale and Nature of Stalinist Repression and its Demographic Significance: On Comments by Keep and Conquest" (PDF). Europe-Asia Studies. 52 (6): 1143–1159. doi:10.1080/09668130050143860. PMID 19326595. S2CID 205667754. 2008. augusztus 28. dátummal az eredetiből archiválva (PDF).
- ↑ Ignatieff, Michael (2000. március 23.). "The Man Who Was Right". New York Review of Books. 47 (5). Hozzáférés: 2015. október 7.
- ↑ Moyihan, Michael C. (2011. augusztus 20.). "How a True Believer Keeps the Faith". The Wall Street Journal. Hozzáférés: 2012. január 9.
- ↑ Hobsbawm, Eric (2011). "19". On History. Hachette UK. ISBN 978-1780220512.
- ↑ "Robert Conquest an appreciation". nationalreview.com. 2015. augusztus 5. Hozzáférés: 2015. szeptember 18.
- ↑ Wheatcroft, Stephen (2006. június). "Stalin and the Soviet Famine of 1932–33: A Reply to Ellman" (PDF). Europe-Asia Studies. 58 (4): 625–633. 2017. augusztus 18. dátummal az eredetiből archiválva (PDF). Hozzáférés: 2026. március 16.
{{cite journal}}: More than one of|archivedate=és|archive-date=specified (súgó); More than one of|archiveurl=és|archive-url=specified (súgó) - ↑ Wheatcroft, Stephen G.; Davies, R. W. (2016). The Years of Hunger: Soviet Agriculture, 1931–1933. Palgrave Macmillan. 441. o. ISBN 9780230273979.
- ↑ Priestland, David (2011. május). "The Kirov Murder and Soviet History". History Today. 61 (5). Hozzáférés: 2015. szeptember 27.
- ↑ The Whisperers, Orlando Figes, Allen Lane 2007, p. 236n
- ↑ Getty, J. Arch, Origins of the Great Purges: The Soviet Communist Party Reconsidered, 1933–38, (Cambridge: Cambridge University Press, 1987), p. 207.
- ↑ David Yezzi, Yale Review, Volume 98, Issue 2 (April 2010), p. 183 ff.
- ↑ "Robert Conquest, Penultimata: Note on Robert Conquest". waywiser-press.com. 2014. január 15. dátummal az eredeti címről archiválva.
- ↑ Haven, Cynthia (2010. augusztus 16.). "Stanford legend Robert Conquest: new books at 93 for the historian and poet". Stanford Report. Hozzáférés: 2015. augusztus 4.
- ↑ "Robert Conquest". United States Holocaust Memorial Museum. Hozzáférés: 2015. augusztus 4.
- ↑ Zachary Leader, ed., The Movement Reconsidered, Oxford University Press, 2009.
- ↑ A vice squad (erkölcsi osztag, erkölcsrendészet) általában egy rendőrségi egység, amelynek célja az erkölcsi bűncselekmények megfékezése vagy elfojtása.
- ↑ BBC Radio 4 Publicity (2008. április 29.). "Mr Larkin's Awkward Day". BBC Radio 4.
{{cite web}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Robert Conquest, 'Solzhenitsyn, A Genius with a Blindspot', Sunday Times, 10 August 2008; p. A15
- ↑ Collected Poems, Robert Conquest
- 1 2 Hillier, Bevis (1986. november 19.). "Harvest' of Soviet Terrorism Reaped by Historian Conquest". Los Angeles Times. Hozzáférés: 2015. október 4.
- ↑ O'Sullivan, John (2015. augusztus 14.). "What to Make of the Guardian's Shameful Robert Conquest Obituary?". National Review. nationalreview.com. Hozzáférés: 2015. szeptember 27.
- ↑ Conquest, Robert; Manchip White, Jon (1984). What to Do When the Russians Come: a Survivor's Guide. Stein and Day. 7. o. ISBN 0812829859. Hozzáférés: 2015. szeptember 24.
- ↑ Conquest, Robert; Manchip White, Jon (1984). What to Do When the Russians Come: a Survivor's Guide. Stein and Day. 175. o. ISBN 0812829859. Hozzáférés: 2015. szeptember 24.
- ↑ Conquest, Robert; Manchip White, Jon (1984). What to Do When the Russians Come: a Survivor's Guide. Stein and Day. 176–177. o. ISBN 0812829859. Hozzáférés: 2015. szeptember 24.
- 1 2 Hitchens, Christopher (1999. november 26.). "Against sinister perfectionism". The Times Literary Supplement. Hozzáférés: 2016. május 25.
- 1 2 Vogel, Martin (2018. december 17.). "Tracking down Conquest's law on organisations". Vogel Wakefield. 2021. október 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. október 13.
- ↑ Amis, Kingsley (2012) [1991]. Memoirs (E-book ed.). Random House. 146. o. ISBN 9781446414668. Hozzáférés: 2021. október 13. – via Google Books.
- ↑ Derbyshire, John (2003. június 25.). "Conquest's Laws". National Review. 2021. október 11. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2021. október 13.
- ↑ O'Sullivan, John (1989. október 27.). "Conquest's Laws". National Review. 2010. július 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. október 13.
- ↑ "Quand Bernard-Henri Lévy pétitionnait contre le régime légal du Nicaragua". 2009. október 1.
- ↑ McCannon, John (Fall 1998). "Red Empire". The Journal for Multi Media History. Hozzáférés: 2014. június 23.
- ↑ "Presidential Medal of Freedom Recipients". Georgewbush-whitehouse.archives.gov. Hozzáférés: 2014. január 14.
- ↑ "No. 54255". The London Gazette (Supplement). 29 December 1995. p. 3.
- ↑ "No. 40366". The London Gazette (Supplement). 31 December 1954. p. 13.
- ↑ "Ukraine honors Robert Conquest with Presidential Medal of Honor". Ukrweekly.com. 2006. szeptember 24. 2016. március 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. január 14.
- ↑ "Stanford Report, 21 June 2006". News.stanford.edu. 2006. június 21. Hozzáférés: 2014. január 14.
- ↑ Jay, Mike. (2013) "Who Were the Dedicatees of Powell’s Works?" The Anthony Powell Society Newsletter.50 (spring): 9–10.
- ↑ "Streets of world-famous researchers of the Holodomor appeared in Dnipro". Istorychna Pravda (ukrán nyelven). 2024. február 7. Hozzáférés: 2024. február 9.
- ↑ "The Dan David Prize: Laureates 2012:Robert Conquest". dandavidprize.org. 2012. április 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. augusztus 6.
- ↑ National Advisory Council. Victims of Communism Memorial Foundation. Archived from the original on 20 May 2011. Retrieved 20 May 2011.
- ↑ Лауреати Національної премії [National Award Winners]. Committee for the Taras Shevchenko National Prize of Ukraine (ukrán nyelven). Hozzáférés: 2025. június 13.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Robert Conquest című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
