Történet
A romidepszinről először 1994-ben jelent meg tudományos cikk a Fujisawa Pharmaceutical Company (most Astellas Pharma) kutatóitól, akik egy – a Jamagata prefektúrából származó talajmintában lévő – Chromobacterium violaceum nevű baktériumkultúrából izolálták az anyagot. Antibakteriális hatást nem vagy alig mutattak ki, ugyanakkor erős citotoxikus hatásúnak bizonyult számos humán ráksejtvonal esetében úgy, hogy közben nem befolyásolta az egészséges sejteket. Egerekkel végrehajtott állatkísérletek során in vivo daganatellenes aktivitást is találtak.
A romidepszin első totálszintézisét harvardi kutatók hajtották végre és publikálták 1996-ban. A hatásmechanizmusát 1998-ban derítették fel, amikor a Fujisawa és a Tokiói Egyetem kutatói kimutatták, hogy – a tricosztatin A-hoz hasonló hatással – a hiszton-deacetiláz enzimet gátolja.
Klinikai vizsgálatok
A romidepszin 1997-ben kezdődő fázis I vizsgálatai során kezdetben a vegyületet a FK228 és FR901228 kódnevekkel illették. A fázis II és fázis III vizsgálatok során számos indikációban vizsgálták hatásosságát. Jelentős hatásosságot a cutan T-sejtes limfóma (CTCL) és a többi perifériás T-sejtes limfómák (PTCL) esetén mutatták ki.
A romidepszint 2004-ben az FDA gyorsított fejlesztési/engedélyeztetési eljárásra (Fast Track) alkalmasnak találta a cutan T-sejtes limfóma kezelésére. A ritka hatóanyag státuszt az FDA és az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) is megadta ugyanezen indikációra.
Az FDA 2009 novemberében engedélyezte CTCL, 2011 júniusában pedig PTCL-ek kezelésére. A gyógyszer forgalmazását az EU-ban nem engedélyezték.
Immunomoduláns hatás
A romidepszinnek van immunomoduláns aktivitása, és látens DNS vírus – például Epstein-Barr (EBV), varicella zoster, és hepatitis-B vírus – reaktivációját is okozhatja. Mindazonáltal a vizsgálatok során a hepatitis-B reaktivációjának klinikai jellemzői enyhék voltak és az orális antivirális terápiára reagáltak. Azonban EBV-társított limfómás betegekben a romidepszin az EBV fertőzés számos reaktivációjával és akut hepatitisszel kapcsolatba hozható, amelyek súlyosak, akár végzetesek is lehetnek.
2014-ben a LOS Pathogens c. folyóiratban publikáltak egy tanulmányt, amelyben romidepszint használtak látens HIV vírus újraaktiválására azért, hogy kimerítsék a HIV rezervoárt. A látensen fertőzött T-sejteket romidepszinnel kezelték ki in vitro és ex vivo, ami a kimutatható sejt-asszociált HIV vírus RNS-ének emelkedéséhez vezetett. A vizsgálat során összehasonlították a romidepszin gátló hatását egy másik hiszton-deacetiláz inhibitorral is, a Vorinostattal.
Autizmus vizsgálatok állatmodelleken
Egy tanulmány során romidepszin autizmusellenes hatását állatmodellen (egér) tanulmányozták. Kis mennyiségű romidepszin csökkentette a szociális deficitet.
