Rudolf Kempe

Rudolf Kempe
Született1910. június 14.
Drezda
Elhunyt1976. május 12. (65 évesen)
Zürich
Állampolgárságanémet
Foglalkozása
KitüntetéseiBajor Érdemrend
SírhelyeBogenhausener Friedhof

A Wikimédia Commons tartalmaz Rudolf Kempe témájú médiaállományokat.

Rudolf Kempe (Drezda, 1910. június 14. – Zürich, 1976. május 12.) német karmester.

Életrajza

Kempe Drezdában született, ahol tizennégy éves korától a Semperoper iskolájában tanult. 1929-től a dortmundi opera zenekarában játszott oboistaként, majd a lipcsei Gewandhaus zenekar első oboistája lett. A zenekari játék mellett zongoristaként is fellépett, kamarazenészként és szólistaként is. A lipcsei operaház új igazgatója felkérésére 1933-ban az opera korrepetitora lett, majd 27 évesen karmester pályája is innen indult.

A második világháború idején Kempe a hadseregbe került, de az aktív szolgálat helyett zenei tevékenységet végzett, csapatok számára játszott, majd átvette a chemnitzi operaház vezető karmesteri posztját.

Karrierje

Opera

Kempe 1949-től 1952-ig irányította a drezdai operát és a drezdai Staatskapellét, első felvételeit is velük készítette, köztük A rózsalovagot, A nürnbergi mesterdalnokokat és A bűvös vadászt. „A drezdai zenekarból kihozza a kiválóságot” – nyilatkozta a The Record Guide. Élete hátralévő részében fenntartotta a kapcsolatot a drezdai zenekarral, így a sztereó korszakban a legismertebb felvételeit is felvette velük.

Nemzetközi pályafutása a bécsi Állami Operaházban az 1951-es szezonban kötött szerződéssel kezdődött, a Varázsfuvolát, Simon Boccanegrát és a Capricciót vezényelte.

1952-től 1954-ig felkérést kapott a Bajor Állami Operaház főzeneigazgatói posztjára Solti György utódaként, a keletnémet hatóságok engedélyt adtak úgy, hogy Kempe nem szakította meg a kapcsolatot Drezdával. 1953-ban Kempe fellépett müncheni zenekarával a londoni Royal Opera House-ban is, ahol a főzeneigazgató, Sir David Webster úgy gondolta, hogy Kempe ideális zenei igazgatója lehetne a Covent Gardennek. Kempe visszautasította a felkérést, és később sem fogadott el semmilyen posztot egyik operaházban sem, miután 1954-ben elhagyta Münchent. Mindazonáltal gyakran vezényelt a Covent Gardenben, rendkívül népszerű volt, többek között a Salome, az Elektra, a Rózsalovag, A Nibelung gyűrűje, Az álarcosbál és a Pillangókisasszony karmestereként, amelyek során a kritikus Andrew Porter Kempe vezénylését Arturo Toscaniniéhoz és Victor de Sabataéhoz hasonlította. Vendégkarmesterként Kempe gyakran visszatért Münchenbe, ahol többnyire az olasz repertoárt vezényelte.

Kempe a Bayreuthi Ünnepi Játékokon 1960-ban debütált. A Ring ciklust vezényelte, abban az évben az előadások egyik nevezetessége volt az a kettős szereposztás, melyben Wotan szerepét Hermann Uhde és Jerome Hines, Brünnhildét Astrid Varnay és Birgit Nilsson énekelte.

Zenekar

Kempe 1955-től Londonba, a Royal Filharmonikusokhoz (RPO) szerződött. 1960-ban a zenekar alapítója, Sir Thomas Beecham által választották meg a zenekar társkarmesterévé. Beecham halála után, 1961-ben és 1962-ben az RPO vezető karmestere és 1963–1975 között művészeti vezetője. Az RPO egyik tagja később elmondta Kempének: „Csodálatos irányítója volt a zenekarnak, és egy nagyon nagy kísérő... Kempe olyan volt, mintha valaki versenyautót vezetne, és a zongorát a kanyarban követné.” Kempe eltörölte a Beecham által preferált, csak férfiakból álló zenekari összetételt, bevezette a nőket is az RPO-ba: egy zenekar nélkülük – mondta – „mindig emlékeztet a hadseregre”. 1970-ben az RPO örökös karmesteri címet adta Kempének, majd 1975-ben visszavonult a zenekartól.

1965-től 1972-ig Kempe együtt dolgozott a Tonhallé Orchester Zürichhel, emellett 1967-től haláláig a Müncheni Filharmonikusokat vezette, akikkel nemzetközi turnékon vett részt, valamint a Beethoven-szimfóniák első quadraphon felvételét rögzítette.

Életének utolsó hónapjaiban Kempe volt a BBC Szimfonikus Zenekar vezető karmestere. A Henry Wood Promenad-koncertek 1976. július 16-i megnyitó koncertje, amelyen Kempe Beethoven Missa solemnisát vezényelte volna a BBC együttesei élén, emlékkoncertté vált, a két hónappal korábban, Zürichben, 65 éves korában történt halálát követően.

Jegyzetek

  1. 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 9.
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  3. 1 2 "Discogs". Discogs. Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. ↑ "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus.
  5. ↑ "Proleksis enciklopedija". Proleksis Encyclopedia (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute. 2005.
  6. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 10.
  7. 1 2 3 "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 18.
  8. ↑ "Salzburgwiki".
  9. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 30.
  10. ↑ Alan Blyth (1974. február). "Rudolf Kempe interview and profile". The Gramophone. 1, 547. o.
  11. ↑ Noël Goodwin: Kempe, Rudolf. 2001. = Oxford Music Online, Hozzáférés: 2019. április 24.
  12. ↑ Hussey, Dyneley (1956. május). "The Record Guide". The Musical Times. 97 (1359): 253. doi:10.2307/936463. ISSN 0027-4666. {{cite journal}}: More than one of |author= és |last= specified (súgó); Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  13. ↑ Haltrecht, Montague, 1932-: The quiet showman : Sir David Webster and the Royal Opera House. 1975. ISBN 0002111632 Hozzáférés: 2019. április 24.
  14. ↑ Kempe, A. Humphrey M. (1976. június). "B Minor Mass". The Musical Times. 117 (1600): 489. doi:10.2307/958668. ISSN 0027-4666.
  15. ↑ Orchestra. Previn, André, 1929-2019–Foss, Michael–Adeney, Richard. 1979. ISBN 0354044206 Hozzáférés: 2019. április 24.
  16. ↑ "Forbes, Elizabeth; Kempe-Oettinger, Cordula (August 1979). "Views of Kempe review of Rudolf Kempe: Pictures of a Life by Cordula Kempe-Oettinger". The Musical Times. Musical Times Publications Ltd. 120 (1638): 653–654. doi:10.2307/962474. JSTOR 962474". {{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó)
  17. ↑ Cox, David, 1916-1997: The Henry Wood proms. 1980. ISBN 0563176970 Hozzáférés: 2019. április 24.