Vau i Dejës

Vau i Dejës
A Teréz anya székesegyház Vau i Dejës központjában
A Teréz anya székesegyház Vau i Dejës központjában
Vau i Dejës címere
Vau i Dejës címere
Közigazgatás
Ország Albánia
MegyeShkodra
KözségVau i Dejës
AlközségVau i Dejës
Irányítószám4008
Népesség
Teljes népesség8117 fő (2011)
Tszf. magasság25 m
Elhelyezkedése
é. sz. 42° 00′, k. h. 19° 38′42.000000°N 19.633333°EKoordináták: é. sz. 42° 00′, k. h. 19° 38′42.000000°N 19.633333°E
Vau i Dejës weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vau i Dejës témájú médiaállományokat.

Vau i Dejës vagy Vau-Deja város, egyúttal községközpont és alközség Albánia északnyugati részén, Shkodra városától légvonalban 12, közúton 18 kilométerre délkeleti irányban, a Zadrima síkjának északkeleti peremén, a Drin folyó bal partján. Shkodra megyén(wd) belül Vau i Dejës község(wd) székhelye, Vau i Dejës alközség központja. Az alközség további települései: Dush, Gomsiqja (Gomsiqe), Kaç, Karma, Mjeda, Naraç, Shelqet és Spathar. A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 8117 fő. A 10. századtól püspöki székhely, a 15. században Dagnum néven virágzó, gyakran gazdát cserélő erődített város volt. Az oszmán fennhatóság állandósulásával, a 16. században elnéptelenedett. A modern település a Drinen 1967 és 1971 között épített völgyzáró gát és vízierőmű üzembe helyezésével párhuzamosan alakult ki.

Fekvése

A kisváros a Zadrima síkjára lépve több ágra szakadó Drin bal partján, a völgyzáró gáttal felduzzasztott mesterséges Vau i Dejës-i-tó(wd) délnyugati végpontján fekszik. Az alközség a Drin bal partján húzódó dombvidéket foglalja magában, egyedül a völgyzáró gátnál, Spathar falunál lép át a folyó északi partjára. Vau i Dejës városa és a körülötte csoportosuló települések, valamint az alközség keleti határán Gomsiqja, Dush és Karma kivételével ritkán lakott, a Boka-hegységhez (Mal i Bokës) tartozó dombvidék, legmagasabb pontja a 610 méteres Rrushkull-hegy (Maja e Rrushkullisë). A 65 méter magas völgyzáró gát által felduzzasztott tó víztömege kb. 580 millió m³, partvidéke öblökkel és félszigetekkel tagolt, a Vau i Dejës területére eső bal oldali mellékfolyója a Puka környékén eredő, kb. 30 kilométer hosszú Gomsiqja.

Vau i Dejës két jelentősebb városrésze a gát közelében fekvő Laç-Qyrsac, illetve a Drin két ága által közrefogott szigeten a falusias jellegű Deja, a fölötte emelkedő magaslaton a középkorban fontos erődített település állt (Dagnum). A várost átszeli a Shkodrát Kukësszal összekötő SH5-ös jelű főút, amelyből itt ágazik le az északkeleti irányban, a Drin mentén Komanba(wd) tartó SH25-ös, valamint nyugati irányban, a Shkodra–Tirana-úttal összeköttetést biztosító SH28-as.

Neve

A mai város mellett a középkor egyik fontos erődítése állt, amelynek latin neve Dagnum, olasz neve Dagno volt. A vár rekonstruált albán elnevezése Danjë/Danja, ritkábban Dainë/Daina, a várdomb alatti település közelmúlt századokbeli neve pedig Dejë/Deja (ma Vau i Dejës városrésze). Itt vezetett át a Drinen egy gázló, amelyet Dejai-gázlónak, vagyis albánul Vau i Dejësnek neveztek el, és ez lett a 20. századi település neve is. Írásmódja már a 20. században is változatos volt, a magyar Nopcsa Ferenc például Vau Dejns alakban jegyezte fel. Bár a település hivatalos neve továbbra is Vau i Dejës, a 21. században egyre gyakoribb a rövidebb, a nyelvtani viszonyt nem jelölő Vau-Deja alak, ez áll a településhatárt jelző táblákon is.

Története

A mai város környéke már az ókorban is lakott volt, a római korban mellette haladt el a Scodrát a Drin völgyén át Dardaniával összekötő út. Az i. sz. 2. század értékes lelete az itt talált, a fríg(wd)–trák Szabaziosz(wd) kultuszáról valló bronz fogadalmi kéz, amelyen Dionüszosz és Hermész attribútumai (kantharosz, illetve kerükeión) mellett egy Mithrász-szentély ábrázolása is helyet kapott.

A bizánci időkben püspöki székhely lett. A 15. század elején Dagnum néven ismert vára a Zetai Fejedelemség(wd) fennhatósága alatt állt, majd 1421-től Koja Zaharia(wd) volt Dagnum ura. 1430-ban az erődítés török kézre került, 1444-ben azonban a Porta hűbérese, Lekë Zaharia(wd) önállósította magát, és várával együtt csatlakozott Kasztrióta György albán fejedelem – vagy ismertebb nevén Szkander bég – törökellenes Lezhai Ligájához(wd). Dagnum 1447-től ismét velencei birtok volt, de végül az oszmán fennhatóság a 16. századra megszilárdult, és a vár elnéptelenedett.

A völgyzáró gát

A várhegy aljában meglapuló kis falu, Deja a folyón átvezető gázlóról (albán Vau i Dejës magyarul ’Dejai-gázló’) volt nevezetes, valamint arról, hogy az elmuszlimosodott északalbán területektől délre, Mirdita irányában ez volt az első római katolikus falu. A 20. században a Drinen már híd vezetett át, amelyet a második világháború végóráiban, 1944 novemberében a szövetségesek lebombáztak. A ma ismert település a kommunizmus évtizedeiben épült ki, amikor 1967-től 1971-ig itt, a falu mellett építették fel a Drin első völgyzáró gátját és az ezzel felduzzasztott Vau i Dejës-i-tó energiáját felhasználó vízierőművet. Az ötödik ötéves terv egyik legnagyobb eredményeként ünnepelt, francia mérnöki segítséggel megvalósuló beruházás eredményeként a két, összesen 225-250 ezer kilowattos teljesítményű turbinával működő, évi 2 milliárd kilowattórát termelő erőmű fontos szerepet játszott az infrastrukturálisan elmaradott ország áramellátásában.

Nevezetességei

Vau i Dejës legfontosabb nevezetessége vára, a 15–16. században virágzó Dagnum romjai. A folyóközi magaslaton, 80 hektáron elterülő városfalak mellett feltárták a Zahariák 15. századi főúri rezidenciáját is, ami fontos adalékokkal szolgált a középkori feudális albán főurak életkörülményeinek megismeréséhez. Emellett láthatóak a város egykori Szent Márk-templomának (Kisha e Shën Markut) romjai is.

A dejai Szűz Mária-templom épülete

A középkori város alatt, a folyópartra települt Deja faluban állt az ország művészettörténeti szempontból egyik legjelentősebb temploma. Tetőzete nyugati hatásra boltíves volt, külső falát értékes freskók díszítették. Az ateista kampány időszakában, 1967-ben a templomot felrobbantották, de az 1991-es rendszerváltást követően korábbi dokumentációk alapján ismét felépítették a templomot.

A város központjában áll a modern Teréz anya székesegyház, előtte Teréz anya szobra.

Nevezetes Vau i Dejës-iek

Jegyzetek

  1. ↑ Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
  2. ↑ Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Shkodër 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.
  3. ↑ Pasha 2006 :52–53.
  4. ↑ Shqipëria e Veriut / North Albania: Hartë rrugore & turistike / Road & tourist map. Tiranë: Vektor. 2013. térkép (1:200 000)
  5. ↑ Réti 1991 :88.; Jacques 2009 :175.; Ceka 2013 :492.
  6. ↑ Jacques 2009 :209., 704.; Elsie 2013 :397., 461.
  7. ↑ Pollo & Puto 1981 :63.; Jacques 2009 :704.; Ceka 2013 :492.; Korkuti 2013 :291.
  8. ↑ Jacques 2009 :175.
  9. ↑ Elsie 2013 :397., 461.
  10. ↑ Dienes 2005 :130.
  11. ↑ Nopcsa 1911 :36.
  12. ↑ Ceka 2013 :267., 337.
  13. ↑ Ceka 2013 :492.
  14. ↑ Pollo & Puto 1981 :74–75., 88.; Jacques 2009 :175–176., 181–182.; Elsie 2013 :397., 493.; Zavalani 2015 :73.
  15. ↑ Nagel 1989 :143.; Dienes 2005 :130.
  16. ↑ Nopcsa 1911 :36.
  17. ↑ Pearson 2005 :405.
  18. ↑ Nagel 1989 :21.; Réti 1991 :282.; Jacques 2009 :492.; Elsie 2010 :118., 128.
  19. ↑ Korkuti 2013 :291.
  20. ↑ Lista e monumenteve të kulturës – Rrethi i Shkodrës. Instituti i Monumenteve të Kulturës (Hozzáférés: 2018. július 21.) arch
  21. ↑ Nagel 1989 :42.; Fevziu 2016 :183.
  22. ↑ Nagel 1989 :143–144.
  23. ↑ Elsie 2010 :324.

Források