Története
A Sledge nővérek Philadelphia nyugati részén születtek és nevelkedtek. Édesapjuk, Edwin Sledge híres táncos volt, az első afroamerikai művész, aki fellépett a Broadway-n. Édesanyjuk, Florence Williams színjátszással és tánccal foglalkozott. A szülők New Yorkban ismerkedtek meg. A Sledge lányok nagymamája, Viola Williams opera-énekesnő volt, aki megtanította az unokáit néhány alapvető hangképzési technikára. Számos későbbi színes bőrű popsztárhoz hasonlóan a Sledge nővérek is a helyi templomi kórusban kezdtek énekelni, és a nagymama iránti tiszteletből egy ideig a Mrs. Williams’ Grandchildren nevet használták. Charles Simmons fedezte fel a lányokat, akiknek Time Will Tell címmel jelent meg az első kislemezük a philadelphiai Money Back cégnél.
1972-ben átszerződtek az Atco lemeztársasághoz, ahol a Weathermen című kislemezük jelent meg. Az igazi áttörést a Mama Never Told Me című dal hozta meg számukra, mellyel a brit slágerlistára is felkerültek. Circle of Love című 1975-ös debütáló albumukról a Love Don’t You Go Through No Changes On Me volt az újabb sláger. Ám a sikeres indulás után a kvartett karrierje megfeneklett, újabb felvételeik nem keltettek különösebb figyelmet. Hogy nem tűntek el a süllyesztőben, az a népszerű diszkóegyüttes, a Chic két producerének, Nile Rodgersnek és Bernard Edwardsnak köszönhető, akik felkarolták a jól éneklő, jól mozgó lányokat. Együttműködésük az 1970-es évek végének olyan diszkó stílusú világslágereit eredményezte, mint a He’s the Greatest Dancer, a We Are Family és a Lost In Music. Az 1979-ben kiadott We Are Family című album a Sister Sledge pályafutásának legnépszerűbb nagylemeze lett. Az egy évvel későbbi LP, a Love Somebody Today két slágere a Got to Love Somebody és a Pretty Baby volt.
A diszkózene népszerűségének óriási visszaesését a Sister Sledge azzal próbálta átvészelni, hogy menedzsert váltottak, és Narada Michael Waldenhez szerződtek. Nála jelent meg az All American Girls című nagylemezük, melyről a címadó dal és a Next Time You’ll Konow is felkerült a slágerlistákra, ám egyik sem lett annyira népszerű, mint a Chic producereivel készített slágerek. A Sister Sledge csak akkor tudott ismét listavezető slágert produkálni, amikor visszatértek Nile Rodgershez. Igaz, a Frankie című dal 1985-ben nem az Egyesült Államokban, hanem Angliában lett listavezető 4 héten át. A következő kislemez, a Dancing on the Jagged Edge viszont nagy meglepetésre nem került be a brit Top 40-be.
1992-ben Kathy Sledge Heart címmel szólóalbumot készített, ezért az együttes egy ideig trióban lépett fel. Mivel Kathy szólópróbálkozása nem lett igazán sikeres, a lány visszatért az együttesbe, és négyesben folytatták tovább. 1997-ben új stúdióalbumot adtak ki African Eyes címmel, a következő évben pedig egy koncertlemezük került az üzletekbe. Az 1990-es évektől kezdve főleg régi slágereik felmelegített változataival, újabb és újabb remixekkel hallatnak magukról, és persze folyamatosan adnak ki a nevük alatt különféle válogatásokat is. 2003-ban Debbie és Joni két másik lánnyal együtt lépett fel PBS tévétársaság My Music: 70’s Soul Superstars című műsorában.
A Sister Sledge legnagyobb slágereit az eltelt évtizedek alatt többen feldolgozták, de arra is volt példa, hogy csupán hangmintákat vettek kölcsön tőlük. Az All the Man That I Need című slágerüket 1981-ben Linda Clifford, 10 évvel később Whitney Houston tűzte műsorára. Whitney változata az énekesnő 9. listavezető slágere lett. A We Are Family 1995-ben a Babes in Toyland, 1998-ban a Spice Girls, 2003-ban a Jump5, 2007-ben pedig Jordan Pruitt, a Groovestylerz és a Home Made Kazoku repertoárjába került be. A He’s the Greatest Dancert 2006-ban Dannii Minogue előadásában is megismerhette a közönség. Ugyanebből a Sister Sledge-dalból kölcsönzött hangmintákat Will Smith is a Gettin’ Jiggy wit It című 1998-as slágeréhez. Az említetteken kívül is születtek még feldolgozások a kvartett dalaira Magyarországon kevésbé ismert előadók jóvoltából.
Philadelphia
.svg){kind=small}
