Története
Területén már az újkőkorszakban a bükki kultúra települése állt. A bronzkorból a gávai kultúra településének és temetőjének maradványai kerültek itt elő, de megtalálták a korai hallstatt kor hamvasztásos temetőjét is.
A mai települést 1263-ban „Zomothor” néven említik először, de a régészeti leletek tanúsága szerint már a 11. században létezett. A zempléni váruradalomhoz tartozott. 1263-ban IV. Béla király a falut Péter mesternek adományozta. 1358-ban „Zomothar” alakban említik. Temploma és Bartha nevű papja az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzékben már szerepel. A 15. század közepéig a Szerdahelyi család birtoka, majd a század második felében a Kozmafalvi és Ronyvai családok a birtokosai. A 16. században újra a zempléni vár tulajdonában áll és vele együtt a Drugetheké. 1557-ben uradalmi major és 5 porta állt a településen. 1560-ban Serédy Benedek elfoglalta és Kövesd várához csatolta, de 1574-ben a Drugethek visszakapták. A 17. században többek között a Sennyeiek, Klobusiczkyak, Bocskayak tulajdona. A 17. század második felében fából épített nemesi udvarház állt itt. 1715-ben 16 elhagyott és 3 lakott háza volt. 1787-ben 36 házában 230 lakosa élt.
1796-ban Vályi András ezt írja róla: „SZOMOTOR. Elegyes falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, ó hitüek, és reformátusok, fekszik Rádhoz közel, Vecshez pedig tsak valami 600 lépésnyire, Bodrog vize follya körűl, erdeje nints, földgye fekete agyagos, réttye apró, és jó szénát terem, barmokat tartanak, piatzok Újhelyben 3 órányira.”
1808-tól a Szirmay család a birtokosa. 1828-ban 49 háza volt 389 lakossal, akik főként mezőgazdasággal, szőlő- és gyümölcstermesztéssel, kosárfonással foglalkoztak. A 19. századtól téglagyár működött a területén.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szomothor, hajdan (Zomoru Tor) magyar falu, Zemplén vmegyében, a Bodrogközben, N. Kövesdhez 1 órányira: 63 r., 100 g. kath., 200 ref., 17 zsidó lak. Ref. templom. Szántóföldje 604 hold. A Bodrog, mellynek bal partján fekszik, áradásaival gyakran kárt okoz. Itt sok romai koporsók találtattak már. F. u. többen. Ut. p. Ujhely.”
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Szomotor, bodrogmenti magyar kisközség. Van 59 háza és 532 ev. ref. vallású lakosa, kiknek itt templomuk is van. A vármegye egyik legősibb községe s a XIII. század közepén Gera, Zompa és Mátyás birtoka, melyet 1263-ban István király Péter mesternek adományoz Zumutur földje néven. 1358-ban már a Zerdahelyiek birtoka, de 1443-ban Kozmafalvi Jánost és Ronyvai Miklóst is Zomotor némely részeibe iktatják. 1500-ban Zemplén várának tartozéka és a Drugethek a földesurai. 1512-ben Csebi Pogány Zsigmondot s 1528-ban Zerdahelyi Lászlót iktatják némely részeibe, 1560-ban pedig Serédy Benedek foglalja el. Egy évvel később Serédy Gáspárt és feleségét: Mérey Annát iktatják be, de 1574-ben ismét a Drugethek birtokába kerül. Az 1598-iki összeírás már Melith Pált, Paczoth Ferenczet, Telegdy Jánost és Telegdy Pál özvegyét találja itt. 1614-ben Nyáry Istvánt, 1629-ben ’Sennyey Sándort, 1652-ben Klobusitzky Andrást s 1663-ban Bocskay Istvánt és Soós Györgyöt iktatják részeibe. Újabbkori birtokosai a Klobusitzky, Súghó, Hugka, Görgey, ’Sennyey és Szirmay családok, mely utóbbinak tagjai közül Szirmay Antal kapott 1808-ban egyik birtokrészére kir. adományt. Most a Reichard és társa czégnek van itt nagyobb birtoka. Említésre méltó téglagyára. Az itteni régi úrilakot még a Klobusitzkyak építtették. E község elnevezéséhez az a hagyomány fűződik, hogy itt a honfoglaláskor állítólag halotti tort ültek s nevét e „szomorú tortól” vette volna. A határában álló Zompod nevű domb némelyek szerint az 1174-ben szerepelt Ompod vagy Ompud bán nevét tartja fenn, vagy az 1227-ben és 1228-ban szerepelt Dénes nádor apjáét, Ompodét.”
1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Mezőgazdasági jellegét később is megőrizte. 1938 és 1944 között újra Magyarország része. 1943 és 1945 között Bodrogvéccsel egyesítve a Szomotorvécs nevet viselte.
Népessége
Népességi statisztikák (10 év)| Év: | 1995. | 2005. | 2015. | 2025. |
|---|
| Lakosság | 1648 | 1665 | 1492 | 1377 |
|---|
| Különbség | |
+1,03 % |
-10,39 % |
-7,70 % |
|---|
Népességi statisztikák| Év | 2024. | 2025. |
|---|
| Lakosság | 1372 | 1377 |
|---|
| Eltérés | | +0,36 % |
|---|
1880-ban 436 lakosából 392 magyar és 16 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 640 lakosából 633 magyar anyanyelvű volt.
1921-ben 565 lakosából 467 magyar és 18 csehszlovák volt.
1930-ban 767 lakosából 481 magyar és 98 csehszlovák volt.
1941-ben 1345 lakosából 1323 magyar és 3 szlovák volt.
1950-ben 1181 lakosából 286 magyar és 891 szlovák volt.
1970-ben 1984 lakosából 1597 magyar és 381 szlovák volt.
1980-ban 1771 lakosából 1368 magyar és 400 szlovák volt.
1991-ben 1648 lakosából 1320 magyar és 314 szlovák volt.
2001-ben 1679 lakosából 1162 magyar és 443 szlovák volt.
2011-ben 1571 lakosából 1004 magyar és 479 szlovák volt.
2021-ben 1389 lakosából 901 magyar (64,87%; +59), 444 (+68) szlovák, 4 (+6) cigány, 1 lengyel, 1 egyéb és 38 ismeretlen nemzetiségű volt.
Szlovákia
é. sz. 48° 24′ 10″, k. h. 21° 48′ 31″48.402778°N 21.808611°EKoordináták: é. sz. 48° 24′ 10″, k. h. 21° 48′ 31″48.402778°N 21.808611°E
