Története
A hírműsor 1954-ben kezdődött Telegiornale (Tv-Híradó) néven Vittorio Veltroni vezetésével, ami hosszú ideig egy déli és egy esti kiadással jelentkezett. A hírszerkesztésre és a műsor készítésére jelentős befolyással bírt a kormány és az egyház is, aminek következménye lett az 1975-ben életbe lépett reform (it: Riforma_della_RAI_del_1975), amelyet az olasz köznyelv lottizzazione néven ismer. Ennek értelmében az akkori legnagyobb befolyással bíró parlamenti pártok felosztják egymás között a Rai három csatornáját a híradóikkal együtt: a Rai 1 kereszténydemokrata, Rai 2 szocialista és a Rai 3 kommunista ellenőrzés alá kerül. 1976-ban nagy változás ment végbe a Rai-nál, a Rai 2 (akkori Rete 2) elindítja saját híradóját a TG2-t, ekkor nevezik át a Rai 1 híradóját Telegiornale 1-ra, amely TG1 rövidítéssel válik ismertebbé.
A megújult híradóban a tudósítások mellett már interjúkat és a 20 órás kiadásban már hírelemző műsorokat is készítettek Dentro la notizia néven.
1980-as évektől a TG1 délutáni kiadással is jelentkezik 18 órától. 1986-tól megváltozik a főcím: a földgömb körül forog a Telegiornale felirat, amely eltűnik és sárga betűkkel a TG1 felirat csúszik be a földgömb alatti térbe. Már reggeli kiadással (TG1 Mattina) is jelentkezik, ami az Unomattina reggeli beszélgetős műsor részeként kerül adásba. 1992 és 1994 között Telegiornale Uno néven, 1994-től ismét TG1 néven jelentkezik a hírműsor. A műsor ekkor már a Saxa Rubran felépített gyártóbázison készül.
2000-ben leváltotta a Rai felügyelőbizottsága Gad Lerner igazgatót, miután a TG1 riportere, David Sassoli egy pedofilról szóló riportot készített, amit nagyon erőszakosnak találtak, a riportot leadták a TG3 híradóban is. Albino Longhi vezette a TG1-t 2002. május 5-ig, őt követte Clemente Mimun a TG2 addigi vezetője volt.
2006-ban Mimun lemondott és a Rai Parlamento szerkesztőségének élére került, helyébe Gianni Riotta került.
2009-ben benyújtotta lemondását Gianni Riotta, aki az Il Sole 24 Ore napilap igazgatója lett. Andrea Giublio került átmenetileg a TG1 vezetői posztjára. Augusto Minzolini lett az új vezető, akiről köztudott volt, hogy az akkori miniszterelnök Silvio Berlusconi pártján állt. A kinevezése politikai és szakmai felháborodást váltott ki, az új kinevezett igazgató hírszerkesztési módszereit, még a saját szerkesztősége is elítélte.
2010 májusában felmondott Maria Luisa Busi, aki akkor már 16 éve az esti 20 órás kiadás műsorvezetője volt, felmondását Minzolinivel való rossz viszonyával és az ő vezetése alatt kialakult elviselhetetlen munkahelyi légkörrel indokolta. Felmondásában nyílt levelet tett közzé Tg1 di parte, dov’è il Paese reale? (Elfogult TG1, hol van a valódi Olaszország?) címen.
2010 októberében az AgCom (Olasz Kiegyensúlyozott Kommunikációért felelős Hatóság) elmarasztalta Minzolinit "súlyos kiegyensúlyozatlanság" miatt, mivel a TG1 híradásai kormánypárti többségűek és elfogultak voltak.
A TG1 nézettsége és a nézők bizalma folyamatosan csökkent, a részrehajlás miatt. 2011-ben menesztették Minzolinit, a döntést miatt munkaügyi pert indított, amit 2012-ben elvesztett.
2012 novemberétől Mario Orfeo a vezető. 2014. június 9-étől megújult a főcím és az adást innentől digitális rendszerben sugározzák.
2016-ban a TG1-t ismét elfogultsággal vádolják. Az első esetben Beppe Grillo az 5 Csillag Mozgalom vezetője PD1 gúnynévvel illeti a TG1-t. A TG1 egy tudósításában Róma ellenzéki polgármester-jelöltjéről, Virginia Raggiról becsületsértő riport jelenik meg, miközben szerinte a TG1 szemet huny a kormányzó PD és a Camorra maffia szervezet közti kapcsolat miatti nyomozásról.
A másik esetben a L'ultima ribattuta című napilap vádolta meg a TG1-t, a Róma újonnan megválasztott, ellenzéki polgármesterének, Virginia Raggi tevékenységét bíráló tudósítása miatt. A TG1 tudósítása ugyanis a római szemétszállítás körül kialakult káoszt és a város elmúlt 20 évét átszövő korrupciós ügyeit összemossa Virgina Raggi munkájával, emiatt a lap a TG1-t servizio anti-Raggi-nak (Raggi ellenes műsornak) nevezi.
A TG1 legnézettebb esti 20 órás kiadásának nézettsége 25% körüli, amely 4,7 millió fő.
