Timothy Snyder 1969-ben született Dayton közelében, Ohióban; Christine Hadley Snyder tanár, könyvelő és háztartásbeli, valamint Estel Eugene Snyder állatorvos fia. Szülei 1963-ban kvéker esküvőn házasodtak össze Ohióban, édesanyja pedig tevékenyen részt vett családi farmja, mint kvéker történelmi helyszín megőrzésében. Mielőtt családot alapítottak Dayton egyik virágzó külvárosában, a Békehadtestben(wd) szolgáltak a Dominikai Köztársaságban és El Salvadorban. Kilencedik osztályos korában Snyder velük nyaralt egy kvéker tejgazdaságban Costa Ricában. Elismeri, hogy kvéker neveltetésben részesült.
Oktató volt a College of Europe Natolin Campusán, a Baron Velge tanszékvezető a Brüsszeli Szabadegyetemen(wd), a Cleveringa tanszéken a Leideni Egyetemen, Philippe Romain tanszékvezető a London School of Economics-on, és 2013-ban René Girard(wd) előadó a Stanford Egyetemen. A 2013–14-es tanévben a London School of Economics and Political Science Philippe Roman nemzetközi történelem tanszékének vezetője volt. Mielőtt 2017-ben átvette a Yale Egyetem Richard C. Levin történelemprofesszori kinevezését, Snyder a Yale Egyetem "Bird White Housum" történelem professzora volt.
Tagja az Egyesült Államok Holokauszt-emlékmúzeuma Lelkiismereti Bizottságának. 2020. szeptember 25-én a „Real Facebook Oversight Board”, a Facebookot figyelő független csoport 25 tagjának egyikévé nevezték ki. Emellett a Journal of Modern European History és az East European Politics and Societies folyóiratok szerkesztőbizottságában is tevékenykedik.
2023 novemberében elindított egy mélytörténelmi projektet Ukrán Történelem Globális Kezdeményezés néven, amelyet Victor Pinchuk ötletelt és finanszírozott. Csatlakozott a Kezdeményezés kuratóriumához (elnöke Carl Bildt(wd) svéd politikus), és elnökölt a Timothy Garton Ash és Yuval Harari által vezetett tudományos tanácsban. Őt választották a Nemzeti Törvényhozás Baráti Bizottságának 2025-ös éves ülése főelőadójává.
2025 júliusában átvette a Torontói Egyetem Munk Globális Ügyek és Közpolitika Kara modern európai történelem tanszékének tanszékvezetői posztját, amelyet a Temerty Családi Alapítvány finanszírozott.
Művei
Tizenöt könyvet írt, kettőt pedig társszerkesztőként szerkesztett. Öt európai nyelven beszél, és tízet olvas, ami megkönnyíti a németországi és közép-európai elsődleges és levéltári források használatát a kutatás során. Snyder hangsúlyozta, hogy más nyelvek ismerete elengedhetetlen a szakterületén, mondván: „Ha nem tudsz oroszul, nem igazán tudod, miről maradsz le.”
Korai munkái
Snyder első könyve az 1998-as Nationalism, Marxism, and Modern Central Europe: A Biography of Kazimierz Kelles-Krauz(wd) volt. Ez a könyv a nacionalizmusról szól, Kazimierz Kelles-Krauz(wd) lengyel gondolkodó életének elemzésén keresztül.
2003-ban jelent meg The Reconstruction of Nations: Poland, Ukraine, Lithuania, Belarus, 1569–1999(wd) (A nemzetek újjáépítése: Lengyelország, Ukrajna, Litvánia, Fehéroroszország, 1569–1999) című könyve. A könyv több közép- és kelet-európai ország elmúlt néhány évszázados történelmére összpontosít.
2005-ben Snyder kiadta a Sketches from a Secret War: A Polish Artist's Mission to Liberate Soviet Ukraine(wd) (Vázlatok egy titkos háborúból: Egy lengyel művész küldetése Szovjet-Ukrajna felszabadítására) című könyvét. Ez a könyv a Második Lengyel Köztársaság és Szovjet-Ukrajna történetét vizsgálja az első és a második világháború között, Henryk Józewski(wd) életének prizmáján keresztül.
2010-ben Snyder kiadta a Véres övezet– Európa Hitler és Sztálin szorításában(wd) című könyvet. A könyv bestseller lett, és harminc nyelvre fordították le. Egy 2016-os interjúban Luka Lisjak Gabrijelčič(wd)szlovén történésszel Snyder a könyvet a nemzeti történelem korlátainak leküzdésére tett kísérletként írta le a Kelet-Európában az 1930-as és 1940-es években elkövetett politikai bűncselekmények magyarázatában:
A Véres övezet lényege az volt, hogy nem vettünk észre egy jelentős eseményt az európai történelemben: azt a tényt, hogy 13 millió civilt gyilkoltak meg politikai okokból, meglehetősen szűk helyen, rövid idő alatt. A könyv kérdése az volt: „Hogyan történhetett ez meg?” Ismerünk némi történelmet a szovjet terrorról, a holokausztról, az ukrán éhínségről, a civilek elleni német megtorlásokról. De ezek a bűncselekmények mind ugyanazon a helyeken történtek rövid időn belül, miért ne kezelhetnénk őket egyetlen eseményként, és nézhetnénk meg, hogy egyesíthetők-e egy értelmes narratíva alatt.
A Véres övezet kritikákat kapott, a rendkívül kritikustól az „elragadtatott”-ig. Ezen kritikák értékelésekor Jacques Sémelin(wd) (francia történész, politológus) azon könyvek egyikeként jellemezte, amelyek „megváltoztatják a történelem egy korszakára vonatkozó szemléletünket”. Sémelin megjegyezte, hogy egyes történészek kritizálták az események kronológiai felépítését, az önkényes földrajzi elhatárolást, Snyder áldozatokra és erőszakra vonatkozó adatait, valamint a különböző szereplők közötti interakciókra való összpontosítás hiányát.
Omer Bartov(wd) azt írta, hogy „a könyv nem mutat be új bizonyítékokat, és nem hoz fel új érveket”. Egy rendkívül kritikus kritikában Richard Evans(wd) azt írta, hogy az ok-okozati érvek hiánya miatt „Snyder könyve haszontalan”; Evans azt is írta, hogy Snyder „nem igazán sajátította el a hitleri Németországáról szóló terjedelmes irodalmat”, ami „számos helyen tévedésbe vezeti” a Harmadik Birodalom politikájával kapcsolatban, beleértve a „náci népirtás és a Szovjetunióban Sztálin alatt elkövetett tömeggyilkosságok közötti egyenlőségtételt”, amit Evans „rendkívül aggasztónak” tart.
Ezzel szemben Wendy Lower(wd) azt írta, hogy a könyv „mesteri szintézis”; John Connelly(wd) „a legmagasabb színvonalú erkölcsileg megalapozott tudományos munkának” nevezte; Christopher Browning(wd) pedig „lenyűgözőnek” nevezte. A Contemporary European History folyóirat 2012-ben külön fórumot hirdetett a könyvről, amelyben Mark Mazower(wd) brit történész, Dan Diner(wd), Thomas Kühne(wd) és Jörg Baberowski(wd) német történészek recenziói szerepeltek, Snyder bevezetőjével és válaszával.
Későbbi munkák
Snyder 2012-es a Thinking the Twentieth Century(wd) című könyvét Tony Judttal(wd) közösen írta, amikor Judt az ALS-betegség késői szakaszában volt. A könyv elsősorban Judt anyagain alapul, Snyder szerkesztésében. Bemutatja Judt nézeteit a huszadik század történelméről.
Snyder 2015-ben adta ki a Fekete föld: A holokauszt: múlt és fenyegető jövő(wd) című könyvet. A könyv a holokauszt „radikálisan új magyarázatát” kínálja, és vegyes kritikákat kapott.
Timothy Snyder Stephen Norrisszal beszélget az On Freedom című kötetről, Cincinnati, 2024. október
2017-ben kiadta A zsarnokságról: Húsz lecke a huszadik századból című rövid könyvet arról, hogyan lehet megakadályozni, hogy egy demokrácia zsarnoksággá váljon; a könyv az Egyesült Államok modern politikájára és arra összpontosított, amit ő „Amerika autoritarizmus felé fordulásának” nevezett. A könyv 2017-ben vezette a The New York Times bestsellerlistáját a puhafedeles ismeretterjesztő könyvek kategóriában, és egészen 2021-ig is a bestsellerlistákon maradt. Az On Tyranny című könyv szerepelt egy rapdalban, és plakátkiállításokon is előfordult.
2024-ben kiadta A szabadságról című könyvét, amely arról szól, hogy a szabadság fogalmát hogyan értették félre, és hogyan kell újraértelmezni.
Snyder esszéket publikált olyan kiadványok, mint az International Herald Tribune, a The Nation, Foreign Affairs, a New York Review of Books, a The New York Times, a The Times Literary Supplement, a The New Republic, a Eurozine, a Tygodnik Powszechny, a Chicago Tribune és a The Christian Science Monitor hasábjain.
Nézetei
Snyder elsősorban a 20. századi kelet-európai történelemmel foglalkozik, de a 2010-es évek közepén érdeklődése felkeltette az amerikai történelem, a kortárs politika, a nemzetközi kapcsolatok, a digitális politika, az egészségügy és az oktatás iránt. Kommentálta a történelem és a humán tudományok tanszékeinek finanszírozásának megvonását a történelem feltételezett posztszovjet vége óta, megjegyezve, hogy ez egy olyan társadalomhoz vezetett, amely nem rendelkezik a „fogalmakkal és referenciákkal” vagy strukturális eszközökkel az olyan erodáló tényezők megvitatásához, mint a populizmus modern formái.
A The Guardiannek adott interjúiban, melyek a „Putyin, Trump, Ukrajna: hogyan vált Timothy Snyder sötét időink vezető értelmezőjévé” témáról szóltak, Snyder a következőképpen írta le a történelmet: „olyan dolgok állandó, izgalmas felfedezése, amelyek valóban megtörténtek, amelyekre nem számítottak, és amelyeket akkoriban valószínűleg vadul valószínűtlennek tartottak. (...) És ha ezt tudjuk, akkor megérzésünk támadhat, hogy talán éppen ebben a pillanatban történik valami, amit az emberek nem látnak.” Az európai történelem tanulságaira támaszkodva Snyder két kifejezést vezetett be az amerikai politikai diskurzusba: a „nagy hazugság”, utalva Donald Trump azon állítására, hogy megnyerte a 2020-as választásokat; és az emlékezettörvények, amelyek a republikánus állami törvényhozók azon törvényjavaslatait írják le, amelyek célja az amerikai múltfelfogás irányítása és ellenőrzése volt, egyes esetekben megerősítve a szólásszabadságot, miközben tiltják a megosztó beszédet.
Politikai nézeteit sokan „nehezen meghatározhatónak” nevezték, és rámutattak, hogy Henry Kissinger is a könyveit dicsérő fülszövegek szerzői között volt. Snyder középiskolás éveiben libertárius nézeteket vallott, ekkor bontakozott ki intellektuális ambíciója. 2018-as könyvének, az „Út a szabadságtalansághoz” (The Road to Unfreedom) címe állítólag Friedrich Hayek „Út a jobbágysághoz”(wd) című művét idézi. Egy kritikus szerint Snyder „a történelem átdolgozott és kifinomult whig-elméletét” támogatja: a liberális kapitalizmus bemutatását a haladás és a felvilágosodás megtestesítőjeként”, és Snyder ideológiája illeszkedik Sheldon Wolin(wd) fordított totalitarizmusról alkotott definíciójához.
Vélemények Putyin Oroszországáról
Oroszország ukrajnai inváziója és energetikai infrastruktúrájának bombázása óta Snyder széles körben beszélt és írt kapcsolódó témákról: Ukrajna történelméről és világméretű jelentőségéről a demokrácia szempontjából; az invázió katasztrofális geopolitikai hatásairól; valamint arról, hogy más nemzeteknek és egyéneknek ki kell állniuk az adott államhoz tartozó területek védelméért. Snyder megjegyezte, hogy „Már az is figyelemre méltó, hogy egyáltalán léteznek demokráciáink”; figyelmeztetett, hogy a demokrácia azt jelenti, hogy „a népnek uralkodnia kell, és akarnia kell uralkodni”, óva intve a nagyobb történelmi erőkre való támaszkodástól a demokrácia megvalósítása érdekében.
Snyder 1,25 millió dolláros közösségi finanszírozási(wd) kezdeményezést indított Ukrajna légvédelmének korszerűsítésére. Snyder szerint a háború befejezésének egyetlen módja az, ha Putyin Oroszországa „vesztességgel győz”: csak Ukrajna győzelme esetén lehetséges a diktátor számára, hogy távozzon a színről, és az ország elindítson egy olyan demokratikus folyamatot, amely magának Oroszországnak is előnyös. Snyder szerepel azon a 200 amerikai listáján, akiknek az orosz kormány által 2022 novemberében bejelentett szankciók értelmében megtiltották a belépést Oroszország területére.
2015-ben Snyder előadássorozatot tartott Kijevben, Dnyiproban és Harkovban. Az ukrán nyelven elhangzott előadások nyilvánosak voltak, és Snyder történelmi kutatásaira, valamint Ukrajna korabeli politikai helyzetére összpontosítottak.
A The Road to Unfreedom című művében Snyder azt állítja, hogy Vlagyimir Putyinoroszországi kormánya autoriter, és retorikájában fasiszta eszméket használ. 2018 decemberében, John Connellyvel(wd) (egy másik kelet-európai történészsel) folytatott beszélgetés során Snyder ezt skizofasizmusnak nevezte:
...a fasiszta eszmék egy történelmi pillanatban érkeztek Oroszországba, három generációval a második világháború után, amikor az oroszok számára lehetetlen fasisztának tekinteni magukat. A háború teljes jelentése a szovjet oktatásban egy antifasiszta küzdelem volt, ahol az oroszok a jók oldalán állnak, a fasiszták pedig az ellenség. Tehát van ez a furcsa dolog, amit a könyvemben "skizofasizmusnak" nevezek, ahol azok az emberek, akik maguk is egyértelműen fasiszták, másokat fasisztáknak neveznek.
2017. június 20-án a német parlamentben vitát tartottak Németország Ukrajna iránti történelmi felelősségéről.
Snyder párhuzamot vont Hitler és Putyin területi terjeszkedésre vonatkozó indoklása között. Megjósolta Oroszország krími invázióját, konkrét fenyegetéseket vázolva fel a New York Times 2014. február 3-i „Ne hagyd, hogy Putin megragadja Ukrajnát” (Don't Let Putin Grab Ukraine) című véleménycikkében. Snyder azt írta, hogy Putyin retorikája a plágiumig hasonlít Hitlerére: mindketten azt állították, hogy a szomszédos demokrácia valahogy zsarnoki; mindketten a kisebbségi jogok képzeletbeli megsértésére hivatkoztak a invázió indokaként; és mindketten azzal érveltek, hogy egy szomszédos nemzet valójában nem létezik, és hogy az állama illegitim.
2023. március 14-én Snyder tájékoztatta az ENSZBiztonsági Tanácsát egy Oroszország által összehívott ülésen, amelynek célja a russzofóbia kérdése volt. Snyder elmondta, hogy Oroszország a „russzofóbia” kifejezést az ukrajnai háborús bűncselekményei igazolására használta. Kijelentette, hogy az oroszoknak és az orosz kultúrának okozott károk elsősorban Moszkva saját politikájának és cselekedeteinek tudhatók be; ezek az inváziót követő orosz kivándorláshoz, a független média elnyomásához, a kulturális javak és nevezetességek elleni támadásokhoz, valamint az orosz anyanyelvűek és állampolgárok tömeges meggyilkolásához vezettek. Miután Vaszilij Nebenzja(wd) orosz képviselő forrásokat követelve támadta, Snyder Putyin azon kijelentéseire hivatkozott, amelyekben tagadta Ukrajna létezését.
Nézetek Ukrajnáról
Snyder hat könyvet írt Ukrajnáról. 2022-ben az orosz-ukrán háború eredetének és lefolyásának magyarázata érdekében elérhetővé tette a The Making of Modern Ukraine című Yale-előadássorozatát a nagyközönség számára a YouTube-on és podcast-sorozatként, a tananyaggal és az olvasmánylistával együtt. 2022 novemberéig a kurzust több millióan nézték meg. Snyder a sajtóban beszélt és írt a háborúról, és történelmi írásokat és kommentárokat publikál a "Thinking About..." című online hírlevélben.
Olena Zelenszka, Ukrajna “First Lady”-je 2023 szeptemberében találkozott Snyderrel, hogy megvitassák az ukránok mentális egészségét és ellenálló képességét az éves Yalta European Strategy konferencián.
Nézetek a demokráciát és a szabadságot fenyegető veszélyekről
Snyder bírálta a „Visszaállítjuk az igazságot és az épelméjűséget az amerikai történelemben” című, 2025. március 27-én kiadott elnöki végrehajtási rendelet mögött meghúzódó feltevést, miszerint az a kormány igazságmonopóliumát erősíti, miközben minden más információt ideológiának vagy propagandának minősít. Snyder kijelentette, hogy „Az igazság soha, de soha nincs azoknál, akik hatalmon vannak. Az igazság mindenki másnál van.” Megemlíti „az emlékezés és a kellemetlen helyzetbe hozott események megvitatásának szükségességét – ahogy a jó történelem mindig is fogja… Hazánk szeretete azt jelenti, hogy tudunk róla. És hazánk ismerete azt jelenti, hogy megtanuljuk azokat a dolgokat, amiket nem tudunk, és néha azokat a dolgokat, amiket nem akarunk tudni.”
Snyder kijelenti, hogy az amerikaiak az agresszorok oldalán tárgyalnak, nyilvánosan átadják Ukrajna területét, NATO-tagságát, a választások időzítését és alapvető létfenntartási lehetőségeit a tárgyalások megkezdése előtt – miközben az orosz erőszak fenyegetése alatt megpróbálják lefoglalni a szuverén ország ásványkincseit. Snyder véleménye szerint Ukrajna egy gyarmati háború áldozata, amelyben az erőforrások, köztük a gyermekek ellopása a cél. Az 1938-as müncheni megállapodásokat, az 1939-es Molotov–Ribbentrop-paktumot és a gyarmatosítás tágabb történetét precedensként említi Ukrajna kizárására azokból a tárgyalásokból, amelyek a szuverenitása elleni támadást jelentenek.
2025. február 5-én Timothy Snyder Elon Musk amerikai pénzügyminisztériumi rendszer feletti irányítás megszerzésére irányuló kísérletéről azt mondta, hogy „természetesen ez egy puccs”. Történelmileg, magyarázza Snyder, a hatalmi központok fizikai helyek voltak, és a puccsok kormányzati épületek elleni fegyveres támadásokból álltak; a digitális hatalom korában civil ruhás fiatalemberek hordozható meghajtókkal, jogi felhatalmazás nélküli parancsra betörtek számítógépes rendszerekbe.
Snyder Trumpot Oroszország „egyetlen esélyének a háború megnyerésére” nevezte, gondolkodásmódjukat így jellemezve: „Csak január 25-ig [2025] kell a csatatéren maradnunk, és akkor megnyílnak előttünk a zsilipek, mert meglesz a mi emberünk.” Hozzáteszi: „Azt hiszem, Trump alapvető vonala, egészen az 1980-as évekig visszamenőleg... mindig is a Kreml hatalmával szembeni engedelmesség volt... egész karrierje során Trump látszólag élvezte, hogy Putyin zaklatja.” Snyder megjegyzi, hogy az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága „nevetséges” ítéletekkel nyitotta meg az utat Trump visszatérése előtt a mentelmi joggal és az amerikai alkotmány tizennegyedik kiegészítésének harmadik szakaszával kapcsolatban, amely kizárja a felkelőket a szövetségi hivatalokból.
On Tyranny (A zsarnokságról) című könyvének első fejezetében Snyder részletesebben kifejti az anticipatív engedelmesség(wd), azaz az „engedelmesség a parancs előtt” fogalmát, vagy ahogy Snyder nevezi, az „előrehaladó engedelmességet”. A koncepció 1933-ból, Németországból származik ('vorauseilender Gehorsam'). Ezt jól szemlélteti a közvélemény sietsége, hogy Hitlert megválasztása után röviddel eleget tegyen az utasításainak, ami lehetővé tette számára, hogy további hatalmakat szerezzen magának; ez látható az 1938-as Anschlussban is, amikor az osztrákok gyorsabban alkalmazkodtak országuk Németországhoz való csatlakozásához, mint azt maga Hitler is várta. Snyder „előrehaladó engedelmességről” alkotott megfogalmazása és a „ne engedelmeskedj előre” buzdítás a nemzetközi diskurzus részévé vált. „Az autoritarizmus hatalmának nagy részét ingyen adják” – írja Snyder. „Ilyen időkben az egyének előre gondolkodnak arról, hogy mit akar majd egy elnyomóbb kormány, majd megkérdezés nélkül felajánlják magukat. Az ilyen módon alkalmazkodó állampolgár a hatalmat tanítja meg arra, hogy mire képes.”
Az Egyesült Államok Felügyeleti és Elszámoltathatósági Bizottságának kérésére Timothy Snyder írásbeli és szóbeli tanúvallomást tett a 2024. április 17-i ülésszakon: „Amerika megvédése a Kínai Kommunista Párt politikai hadviselésétől, I. rész”. Snyder arra sürgette a Kongresszust, hogy a politikai hadviselés alatt úgy értse, mint „valaki más, aki megpróbál rávenni arra, hogy olyasmit tegyen, amit nem kellene”. Hangsúlyozta az amerikaiak szerepét az ellenséges külföldi hatalmak erőfeszítéseiben, hogy megosztó propagandával kihasználják a hazai gyengeségeket, azt mutatva be, hogy a demokrácia tehetetlen, képmutató és nem érdemes megvédeni. Ezek az üzenetek csak akkor sikeresek, ha politikusok, milliárdosok és más polgárok visszhangozzák őket, némelyek tudtukon kívül, de saját érdekükkel ellentétesen. A politikusok pénzügyi kiszolgáltatottsága utat nyit az ellenséges szereplők pszichológiai műveletei számára, mivel a célpontokat külföldi támogatóik manipulációjának teszi ki. Az olyan autoriter rezsimek által folytatott politikai hadviselés, ahol a korrupció normális, olyan üzeneteket terjeszt, amelyek célja a korrupció külső normalizálása Amerikában és másutt.
Snyder kijelentette, hogy az ukrajnai háború központi szerepet játszik a politikai hadviselés általános problémájában. Ebben a háborúban a nemzetközi rend, a demokrácia hírneve és a szövetségi struktúrák mind tétben forognak. Míg az amerikaiak talán nem látják az összefüggéseket, Peking és Tajvan egyértelművé teszi, hogy Ukrajna önvédelme elrettenti a kínai agressziót a csendes-óceáni térségben. Leírta, hogy a kínai propaganda módszerei és témái egyre inkább megfelelnek az orosz dezinformációs kampányok által alkalmazottaknak, amelyek célja az amerikai tétlenség előmozdítása és a választásokba való beavatkozás, olyan jelölteket támogatva, akik valószínűleg az autoriter rezsimeket támogatják. Az orosz információs háború Ukrajna ellen gyakori toposzai: az ukránok nácik, az ukrajnai háború a NATO-bővítésről szól, Ukrajna korrupt, a demokrácia tehetetlen Ukrajna ügyében, az amerikaiaknak figyelniük kellene a határra, és nem kellene semmit sem tenniük Ukrajna ügyében, és Joe Biden kenőpénzt fogadott el.
Írásbeli vallomásában és a szóbeli meghallgatások során Snyder és a kongresszus tagjai példákat hoztak fel arra, hogy Marjorie Taylor Greene, JD Vance és Donald Trump nyilvánosan népszerűsítettek külföldi propagandajelképeket. Snyder közvetlenül válaszolt Greene szóbeli vallomására, amely jelentős náci befolyásra utalt Ukrajnában, azzal a ténnyel, hogy egyetlen szélsőjobboldali párt sem kapott soha 3%-nál többet Ukrajnában az országos szavazatok során. Snyder kifejtette, hogy az olyan médiumoktól, mint az X (Twitter), származó propagandamémek és -üzenetek elérhetősége szükségtelenné teszi a közvetlen kapcsolat szükségességét az azokat terjesztő amerikaiak és a külföldi szereplők és médiaorgánumaik között, akik eredetileg forrásul szolgálnak. Amikor megpróbálták kormányzati vagy önellenőrzéssel ellenőrizni az ellenséges külföldi propagandát a közösségi médián keresztül, az sikeres volt, de az X (Twitter) figyelemre méltó módon megtagadta az önszabályozást.
2024. április 10-én Snyder több mint 35 zenésszel, színésszel, gondolkodóval, történésszel, vállalkozóval és diplomatával együtt felhívást intézett a Kongresszushoz, amelyben Ukrajna megsegítését kérték a demokrácia védelmében és a „biztonságunkért és mindenki szabadságáért” folytatott küzdelemben. A nyílt levélben kijelentik, hogy az ukrán ellenállás az orosz diktatúrával szemben védi a nemzetközi rendet, lehetetlenné teszi a további háborúkat Európában, és támogatja az amerikai érdekeket, elrettentve Kínát anélkül, hogy provokálná Pekinget.
Snyder az NBC 2024-es választások előtti Ronna McDaniel(wd), a Republikánus Nemzeti Bizottság korábbi elnökének kinevezését az On Tyranny című könyvében leírt előrelátó engedelmességhez hasonlította: „Az autoritarizmus hatalmának nagy része ingyenes. Ilyen időkben az egyének előre gondolkodnak azon, hogy mit akar majd egy elnyomóbb kormány, majd felajánlják magukat anélkül, hogy megkérdeznék őket.” Az NBC testvérállomásának, az MSNBC-nek adott interjújában megemlítette McDaniel szerepét a demokráciánk szétszerelésében, és azt mondta: „Az NBC azt mondja: »Nos, [lehet,] hogy 24-ben az egész rendszerünk összeomlik. Lehet, hogy egy autoriter vezetőnk lesz. Ó, de nézze, ezt a kiigazítást előre megtettük, mert behoztunk valakit az NBC közepébe, aki már részt vett a rendszerünk lebontására irányuló kísérletben«”, hozzátéve: „Ha az amerikai médiában fog szerepelni, akkor olyannak kell lennie, aki hisz abban, hogy van valami, amit igazságnak hívnak, vannak dolgok, amelyeket tényeknek hívnak, és amelyeket követni lehet.”
Amikor 2017 elején megkérdezték, hogy a Trump-adminisztráció programja hogyan viszonyul Adolf Hitler hatalomra jutásához, Snyder azt mondta, hogy a történelem „nem ismétlődik. De példákat és mintákat kínál nekünk, ezáltal kitágítja a képzeletünket, és több lehetőséget teremt az előrejelzésre és az ellenállásra”. 2021-ben, Donald Trump földcsuszamlásszerű győzelmére hivatkozva, a náci történelem rezonanciájáról részletesebben kifejtve, Snyder felidézte a Német Birodalom „hátba szúrt” hazugságát, miszerint hadserege valójában nem veszítette el az első világháborút, hanem zsidók és baloldaliak árulták el az „igazi németeket” a hazai fronton, ami vereséghez vezetett. Ez a hazugság, amikor Hitler megismételte és kiterjesztette azt az állítást, hogy a zsidók a felelősek minden rosszért, az antiszemitizmust táplálta, és a holokauszthoz vezetett.
Trump „nagy hazugsága” magát a tényszerűség szövetét tépi szét – mondta Snyder, Hannah Arendtre emlékeztetve –, azzal, hogy tagadja az ellenőrizhető valóságot, és arra kényszeríti a hívőket, hogy elfogadják azt a logikátlan előfeltevést, miszerint a demokraták csak az elnökség, és nem a kongresszusi tagok érdekében manipulálták a 2020-as választásokat. Ehhez egy olyan összeesküvés-elmélet elfogadására van szükség, amelyben mindenki a hívő ellen van, és a hazugság magas tétje cselekvést, többek között erőszakot követel.
2021 januárjában Snyder esszét publikált a The New York Timesban a Republikánus Párt jövőjéről az Egyesült Államok Capitoliumának ostromára válaszul, Trumpot és „segítőit”, Ted Cruz és Josh Hawley szenátorokat hibáztatva a választási csalásokkal kapcsolatos állításaik által szított felkelésért, és azt írta, hogy „a törőknek még erősebb okuk van arra, hogy Trump eltűnjön: lehetetlen örökölni valakitől, aki még mindig a közelben van. Trump nagy hazugságának elfogadása támogató gesztusnak tűnhet. Valójában – jegyezte meg – egy nagy hazugság túlélheti a hazugot, és Cruz és Hawley esetében ez Trump politikai halálának kívánságát fejezi ki.”
Egy 2017 májusi, a Salon-nak adott interjúban arra figyelmeztetett, hogy a Trump-adminisztráció megpróbálja aláásni a demokráciát azzal, hogy szükségállapotot hirdet, és teljes mértékben átveszi a kormány irányítását, hasonlóan Hitler a Reichstag felgyújtásához: „nagyjából elkerülhetetlen, hogy megpróbálják”. 2020. november 2-án a Commonwealben megismételte a figyelmeztetést: „A terv nem a népszavazás (vagy akár az elektori szavazatok) megnyerése, hanem inkább a hatalmon maradás valamilyen más módon.” Snyder szerint „Trump kampánya az Egyesült Államok elnökségéért alapvetően oroszhadművelet volt.” Snyder azt is figyelmeztette, hogy Trump hazugságaizsarnoksághoz vezetnek, mivel a demokrácia lehetetlen egy olyan társadalomban, amely megosztott az igaz hívők és mindenki más között, azt állítva, hogy az egyetlen gyógymód az igazság.
Magánélete
1994-ben Snyder feleségül vette Milada Vachudovát, akadémikus kollégáját, akivel tudományos munkában is együttműködött. Snyder második házassága 2005-ben történt Marci Shore-ral(wd), a Yale Egyetem európai kultúr- és szellemtörténet professzorával. A párnak két közös gyermeke van.
2019 decemberében Snyder súlyosan megbetegedett egy sor orvosi téves diagnózis után. A koronavírus-járvány alatti lábadozása során megírta az Our Malady: Lessons in Liberty from a Hospital Diary című könyvet, amely az Egyesült Államok profitorientált egészségügyi rendszerének problémáiról és a koronavírusra adott eddigi válaszról szól.
Snyder és felesége 2024 nyarán költöztek az Egyesült Államokból Kanadába „nehéz családi ügyek” miatt. Shore azt írta, hogy gyermekeik is szerepet játszottak a pár döntésében. Snyder szóvivője elmondta, hogy személyes okokból hozta meg döntését, méghozzá a választások előtt. Egy szerdai e-mailben küldött nyilatkozatban Snyder azt mondta: „A lehetőség akkor jött, amikor a feleségemmel néhány nehéz családi ügyet kellett megoldanunk... amellett, hogy nagyra értékeljük, amit a Toronto Egyetem kínál, a motivációk nagyrészt személyesek.”
Egyes médiaforrások arról számoltak be, hogy közeli barátjához, Jason Stanley-hez(wd) hasonlóan Trump elnök feltételezett fasizmusa elől menekült; ahogy írta: „Nem azért hagytam el a Yale-t, mert Trump bármit is tesz; a kronológia és a pszichológia mind rossz; nem menekültem és nem is menekülök semmi elől.”
2022. november 2-án Timothy Snyder a UNITED24 adománygyűjtő platform tizedik nagykövete lett; befejezett egy adománygyűjtést egy olyan rendszerre, amely az orosz pilóta nélküli légi járműveket uszítja Ukrajnában, ezáltal védve Ukrajna kritikus infrastruktúráját. 2024. augusztus 18-án Snyder és Mark Hamill közösen elindították a United24 Safe Terrain Initiative-et; ez aknamentesítő robotokat finanszírozott, hogy eltávolítsák a robbanóanyagokat Ukrajna földjéről, csökkentsék az utászokra leselkedő kockázatokat, és lehetővé tegyék az emberek számára, hogy visszatérhessenek vállalkozásaikba és gazdaságaikba.
A bécsi Humán Tudományok Intézetén keresztül vezeti az Ukrajna Dokumentálása projektet; ez az Ukrajnában élő újságírókat, tudósokat, művészeket, közéleti személyiségeket és levéltárosokat támogatja erőfeszítéseikben, hogy tényszerű feljegyzést készítsenek a háborúról.
2023 novemberétől Snyder 90 tudós vezetésével kezdte meg az Ukrán Történelem Globális Kezdeményezésben Ukrajna és történelmének tanulmányozását. A kezdeményezés egy jótékonysági alapítvány, amely a történelmen túlmutató tudományágakat is magában foglal; három nagyobb tudományos konferenciát, különféle kiadványokat és régészeti ásatásokat fog támogatni.
Díjai
2025 American Philosophical Society Membership
2024 Pell Center Prize for Story in the Public Square, Salve Regina University
2024 Transatlantic Bridge Award of the Delegation of the European Union to the United States
2023 Medal of the Learned Society of the Czech Republic
2023 The Robert B. Silvers Prize for Journalism (Silvers-Dudley Prize)
2022 All European Academies Madame de Staël Prize
2019 Polish Academy of Learning Membership
2018 Prize of the Foundation for Polish Science
2016 Gustav Ranis International History Prize
2016 Gazeta Wyborcza Man of the Year
2015 The VIZE 97 Prize from the Václav Havel Foundation
2015 Carnegie Fellowship
2014 Antonovych prize
2013 Hannah Arendt Prize for Political Thought for Bloodlands: Europe Between Hitler and Stalin
2013 Le Prix du livre d’Histoire de l’Europe
2012 Prakhin International Literary Award for the Truth about Holocaust and Stalinist Repression Honorary Mention for Bloodlands: Europe Between Hitler and Stalin
2012 Kazimierz Moczarski History Prize for Bloodlands: Europe Between Hitler and Stalin
2012 Leipzig Book Award for European Understanding
2012 Literature Award from the American Academy of Arts and Letters
2012 Wacław Jędrzejewicz History Medal from the Józef Piłsudski Institute of America
2011 Ralph Waldo Emerson Award by Phi Beta Kappa society
2008-2009, 2004 American Association for Ukrainian Studies Book Prize
2003 Guggenheim Fellowship
2003 George Louis Beer Prize for The Reconstruction of Nations|The Reconstruction of Nations: Poland, Ukraine, Lithuania, Belarus, 1569–1999
2003 Przegląd Wschodni (Eastern Review) Best Foreign Academic Book
1998 The Oskar Halecki Polish History Award from the Polish Institute of Arts and Sciences in America
State Decorations and Orders
Star of Lithuanian Diplomacy
Commander's Cross of the Order for Merits to Lithuania
Polish Bene Merito honorary badge
Officer's Cross of the Order of Merit of the Republic of Poland
Estonian Order of the Cross of Terra Mariana Class III
Austrian Decoration for Science and Art, Republic of Austria
Nationalism, Marxism, and Modern Central Europe: A Biography of Kazimierz Kelles-Krauz (Harvard University Press, 1998). ISBN978-0-19-084608-4
Wall Around the West: State Power and Immigration Controls in Europe and North America (Rowman and Littlefield, 2000). Co-edited with Peter Andreas. ISBN978-0-7425-0178-2
The Reconstruction of Nations: Poland, Ukraine, Lithuania, Belarus, 1569-1999 (Yale University Press, 2003) ISBN978-0-300-09569-2
Sketches from a Secret War: A Polish Artist's Mission to Liberate Soviet Ukraine (Yale University Press, 2005) ISBN978-0-300-12599-3
The Red Prince: The Secret Lives of a Habsburg Archduke (Basic Books, 2008) ISBN978-0-465-01897-0
Bloodlands: Europe Between Hitler and Stalin (Basic Books, 2010) ISBN978-0-465-03147-4
Véres övezet. Európa Hitler és Sztálin szorításában (Bloodlands) – Park, Budapest, 2012 · ISBN9789635309801 · Fordította: Szántó Judit
A vörös herceg. Egy Habsburg főherceg titkos életei (The Red Prince) – Park, Budapest, 2015 · ISBN9789633550847 · Fordította: Szántó Judit
Fekete föld. A holokauszt: múlt és fenyegető jövő (Black Earth) – XXI. Század, Budapest, 2016 · ISBN9786155373886 · Fordította: Soproni András
A zsarnokságról. Húsz lecke a huszadik századból (On Tyranny) – XXI. Század, Budapest, 2017 · ISBN9786155638770 · Fordította: L'Homme Ilona
A szabadság felszámolása. Oroszország, Európa, Amerika (The Road to Unfreedom) – XXI. Század, Budapest, 2019 · ISBN9786155915116 · Fordította: L'Homme Ilona
Tony Judt–Timothy Snyder: Gondolatok a 20. századról. Beszélgetőkönyv (Thinking the Twentieth Century); ford. Hahner Péter, Nemes Krisztina; Rubicon Intézet, Bp., 2023
A szabadságról; ford. L'Homme Ilona; 21. Század, Bp., 2025
↑Kazimierz Radosław Elehard báró Kelles-Krauz (1872. március 22. – 1905. június 24.) lengyel filozófus és szociológus, a Lengyel Szocialista Párt tagja volt.
↑Timothy Garton Ash (1955. július 12. –) brit történész, író és kommentátor. Az Oxfordi Egyetem európai tanulmányok professzora. Munkáinak nagy része Közép- és Kelet-Európa késő újkori és jelenkori történelmével foglalkozott.
↑Jerzy Jedlicki (született: Jerzy Grossman, 1930. június 14., Varsó – meghalt: 2018. január 31., Varsó) lengyel eszmetörténész, bölcsészprofesszor és antikommunista aktivista a Lengyel Népköztársaság idején.
↑A Balliol College az Oxfordi Egyetem egyik főiskolája Angliában.
↑"Timothy David Snyder". Academic Board V. N. Karazin Kharkiv National University. 2022. november 2. 2024. október 8. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2024. október 8.
↑A The Weatherhead Center for International Affairs nemzetközi ügyekkel foglalkozó kutatóközpont és a Harvard Egyetem Bölcsészettudományi és Tudományos Karának legnagyobb nemzetközi kutatóközpontja.
↑A kollégium Natolin varsói kampuszát 1992-ben hozták létre, válaszul az 1989-es forradalmakra és Lengyelország 1993-ban megkezdett uniós csatlakozási tárgyalásait megelőzően.
↑René Noël Théophile Girard (1923. december 25. – 2015. november 4.) francia polihisztor, történész, irodalomkritikus és társadalomtudományi filozófus, akinek munkássága az antropozófiai hagyományhoz tartozik.
123Sémelin, Jacques (2013. február 14.). "Timothy Snyder and his Critics". Books & Ideas (angol nyelven). 2021. január 9. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2020. november 16.
↑Omer Bartov (1954-ben született) a német történelem professzora, a Brown Egyetem egyetemi tanára.
↑Sir Richard John Evans (született: 1947. szeptember 29.) a 19. és 20. századi Európa brit történésze, aki Németországra összpontosít.
↑Evans, Richard J. (2010. november 4.). "Who Remembers the Poles?". London Review of Books. 32 (21).{{cite journal}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
↑Wendy Lower (született 1965) amerikai történész, széles körben publikált író a holokausztról és a második világháborúról. 2012 óta a kaliforniai Claremont McKenna College John K. Roth tanszéke, 2014-ben pedig a Claremont-i Mgrublian Center for Human Rights igazgatója.
↑Timothy Snyder (2021. január 9.). "The American Abyss". The New York Times. 2023. április 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. április 9.
↑A 'memory law (németül Erinnerungsgesetz, franciául loi mémorielle) a történelmi események értelmezését szabályozó jogi rendelkezés, amely a törvényhozó vagy a bírói oldal múltról alkotott egy bizonyos narratívával kapcsolatos preferenciáját mutatja be. A folyamat során a versengő értelmezések lekicsinyelhetők, félretolhatók, vagy akár tilthatók is.
↑A Whig history a történetírás olyan megközelítése, amely a történelmet egy elnyomó és sötét múltból egy "dicsőséges jelenbe" vezető útként mutatja be.
↑Котвіцька (Kotvitska), Катерина (Katerina). "Історія для майбутнього"[History for the future]. Україна Молода (Ukraine Young) (ukrán nyelven). Hozzáférés: 2021. december 22.
↑Timothy Snyder (2022. március 5.). "My books about Ukraine". Thinking about... 2022. július 1. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. április 8.
↑Timothy Snyder (2022. november 7.). "The Making of Modern Ukraine". Apple Podcasts. 2023. március 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. április 9.
↑Melanie Mierzejewski-Voznyak: The Radical Right in Post-Soviet Ukraine. In: The Oxford Handbook of the Radical Right (Ed. Jens Rydgren). Oxford University Press, 2018, p. 862, doi:10.1093/oxfordhb/9780190274559.013.30.
↑A hátba szúrás mítosza (németül: Dolchstoßlegende, szó szerint: „tőrszúrás legendája”) egy antiszemita és antikommunista összeesküvés-elmélet volt, amelyet 1918 után széles körben elhittek és terjesztettek Németországban.
↑Zakaria, Fareed (2021. január 16.). "What "big lies" lead to". CNN. 2021. április 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. április 15.
↑"Marriages/Unions"(PDF). Friends Journal. Vol.41, no.3. 1995. március. 38.o. 2023. május 21. dátummal az eredeti(PDF) címről archiválva.
↑Vachudová, Milada Anna; Snyder, Tim (1996). "Are Transitions Transitory? Two Types of Political Change in Eastern Europe Since 1989". East European Politics and Societies: And Cultures. 11 (1): 1–35. doi:10.1177/0888325497011001001. ISSN0888-3254.
↑Marci Shore (született 1972) a Yale Egyetem docense, aki a marxizmussal és a fenomenológiával való irodalmi és politikai elkötelezettség történetére specializálódott.
↑"FNP Prize ceremony". Foundation for Polish Science. 2018. december 5. 2021. január 9. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2018. december 6.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Timothy D. Snyder című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
USA.
.JPG)
.jpg)
