Története
A falu valószínűleg a 12. században keletkezett egy még korábbi település helyén. Kezdetben Balog várának tartozéka volt. 1427-ben az adóösszeírásban „Panith" néven említik először, mint az Úsz család birtokát. 1503-ban „Panyt", 1525-ben „Wzapanyk", 1773-ban „Panitowa" néven említik a korabeli források. 1435-ben a Méhy család birtoka, majd a 16.–18. században több nemesi családé volt. A település a török korban elpusztult, 1720-ban is csak 11 jobbágytelke létezett.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Uza Panyit. Magyar falu Gömör Vármegyében, földes Ura Szent Miklósy, és több Uraságok, lakosai katolikusok, evangelikusok, és reformátusok, fekszik Csoltóhoz nem meszsze, határbéli földgye jó termékenységű, piatzozása hasznos, 2, 3, 4 mértföldnyire, fája van, malma közel, legelője elég, második osztálybéli."
A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Panith-Uza, magyar falu, Gömör vmegyében, ut. p. Rimaszombathoz keletre 1 mfd. 154 kath., 428 ref., 87 evang. lak. Kath. és ref. anyatemplom. Földei sikon feküsznek, s bőtermékenységüek; a határ dombosabb részét szőlők s erdők foglalják el. F. u. többen."
1828-ban 82 házában 646 lakos élt. 1837-ben 739-en lakták, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Gömör-Kishont vármegye monográfiájában pedig ezt olvashatjuk róla: „Uzapanyit, balogvölgyi magyar kisközség, 212 házzal és 919 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. Hajdan itt Alsó-Panith és Uza-Panith néven két község állott. 1427-ben az Uza család a földesura, 1435-ben a Méhy család. Ugyanakkor a Sághy családot is mint birtokosát említik. A Méhy család részeit azután az osgyáni Bakosok kapják. Széchi Mária is birtokosa volt. Később a Szentmiklóssyak lettek a földesurai, most pedig Bornemisza Istvánnak, Szentmiklóssy Aladárnak s Kálmánnak és Fáy Istvánnak van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek szép úrilaka. A községhez tartozó Ludas nevű dűlő nevéhez a lakosok azt a magyarázatot fűzik, hogy Széchi Mária birtoklása idejében a lakosok 100 darab fehér ludat vittek úrasszonyuknak ajándékba és ezért ajándékozta nekik ezt a földrészt. A községben levő ev. ref. templom 1848-ban, a torony 1852-ben épült. A róm. kath. templomot 1881-ben szentelték föl. A községhez tartozik Mikóháza, Puhai, Ablonczi, Hácsi és Szemszúró puszta. Puhai már 1427-ben Puhaháza néven szerepel. Mikófalva 1407-ben Mikóháza néven a Mikófalvy család birtoka. Hácsi 1427-ben Haach néven Balogvár tartozéka. E tájon feküdt még 1427-ben Főczénháza is, mely azonban az idők folyamán teljesen elpusztult. A község postája Felsőbalog, távírója és vasúti állomása Rimaszombat."
A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.
Szlovákia
é. sz. 48° 25′ 06″, k. h. 20° 08′ 29″48.418333°N 20.141389°EKoordináták: é. sz. 48° 25′ 06″, k. h. 20° 08′ 29″48.418333°N 20.141389°E
