Rimaszombat a Gömöri-medence északi peremén, a Rima folyó völgyében fekszik.
Érinti az országot kelet-nyugati irányban átszelő 50-es főút Losonc (26km) és Tornalja (30km) közötti szakasza. Az 531-es út a Rima völgyében Abafalva (32km) és Nyustyán (22km) át Tiszolc (34km) felé teremt összeköttetést. Vasútvonalak vezetnek Feledre és Tiszolcon át Breznóbányára.
Rimaszombat 77,55km²-es területe 7 kataszteri területből (katastrálne územie) áll, melyek mindegyike önálló község volt korábban, összesen pedig 11 városrészből (a 7 kataszteri terület és a Rimaszombat kataszterébe tartozó 4 településrész). Rimatamásfalva kataszteri területe megfelel Méhes (Včelinec) városrésznek.
Magyar nevét szombati napokon tartott hetivásárairól kapta. Nevének előtagja a Rima folyó melletti fekvésére utal. Német nevét (melynek jelentése "Nagyistvánfalva"; Steffel a Stephan bajoros alakja) a várost telepítő német soltész nevéről kapta.
Története
Rimaszombat látképe (1769). Festmény a Gömöri MúzeumbólRimaszombat 1867-ben
Területe már a bronzkortól folyamatosan lakott volt. Első ismert írásos említésekor (1268) Szombathely (Zumbothel) már kiváltságos helynek számít, mert a kalocsai érsek birtokának, az ún. rimai ispánságnak a központja volt. A Szombathely elnevezés a szombati napon tartott hetivásárra utal. A szombat napi vásárokat országszerte I. Géza király (1074–1077) állította fel. A város másik, Stefansdorf nevű részét német telepesek alapították. Ekkor két faluból állott, a kalocsai érsek birtokában. 1271-ben "Rymoa Zumbota", 1321-ben "Ryma Zumbath" néven említik. 1335-ben Károly Róberttől kapta kiváltságait. 1387-ben az ide látogató Zsigmond király megerősítette ezeket. A 15. században védőfalakkal vették körül és kisebb vára is volt, melyet 1441-ben Giskra foglalt el, de Mátyás1459-ben visszafoglalta. Többször is béketárgyalások színhelye volt Giskra és Hunyadi közt. 1506-ban tűzvész pusztította el. 1522-ben II. Lajos király megerősítette a Gwth-i Orzag család 1510-es osztályos egyezségét, ami Csejte várát és uradalmát (beleértve Cheythe, Warbo és Koztholyan oppidumokat), Jókő várát és uradalmát (beleértve Wythencze oppidumot), Nagytapolcsány várát és uradalmát (beleértve Thopolczan oppidumot), Nagysurány várát és uradalmát (beleértve Swran oppidumot), Szomolány várát (beleértve Zomolyan, Dyos és Modor oppidumot), Hollókő várát és uradalmát, Sirok várának felét és uradalmának részét, illetve a Hont vármegyei Wysk, Rymazombath és a Nógrád vármegyei Lossoncz és Zechen, Gyengyes és Patha oppidumokat a hozzájuk tartozó és számos egyéb birtokot érintett, valamint a Kompolti család Nána és Oroszlánkő várát és uradalmaikat (beleértve Hewes, Feghwernek és Wanya oppidumokat), Sirok várának felét és uradalmát érintette. 1553-tól 1593-ig és 1596-tól 1686-ig török uralom alatt állott. A város sokat szenvedett a portyázó törököktől és vallási villongások is pusztították. Falainak nyoma sem maradt. 1661-ben pallosjogot nyert.[forrás?] A város 1747-ben kiváltotta magát jobbágyi kötelezettségei alól és szabad város lett. 1769-ben kálvinista polgárai megtámadták a katolikusok menetét, mire 1771-ben Mária Terézia a kálvinista templomot leromboltatta.
1910-ben 6912 lakosából 6199 fő magyar (90%), 468 fő szlovák (7%), 91 fő német (1%), 12 fő roma, 4 fő ruszin, 3 fő horvát, 2 fő szerb és 133 fő egyéb (2%) anyanyelvű.
1941-ben 7020 lakosából 6534 fő magyar (93%), 375 fő szlovák (7%) volt.
1991-ben 24 771 lakosából 14 256 fő szlovák (58%), 9854 fő magyar (40%), 353 fő roma (1%), 207 fő cseh, 14 fő ukrán, 10 fő morva, 4 fő sziléz, 2 fő ruszin, 71 fő egyéb nemzetiségű.
2001-ben 25 088 lakosából 14 873 fő szlovák (59%), 8846 fő magyar (35%), 754 fő roma (3%), 176 fő cseh (1%), 24 fő ukrán, 13 fő német, 12 fő lengyel, 4 fő ruszin, 4 fő bolgár, 3 fő morva, 2 fő orosz, 2 fő zsidó, 354 fő nem kiderített (1%) és 21 fő egyéb származású.
Az egykori vármegyeháza 1798-ban épült empire stílusú épület, itt választották Petőfit tiszteletbeli táblabírává.
A régi vármegyeháza épülete a Főtéren, ma járási könyvtár
Az új megyeháza 1902-ben épült eklektikus stílusú épület, homlokzatán Gömör vármegye címere látható.
A városháza 1801-ben épült barokk-klasszicista stílusban.
A Gömöri Múzeum épülete 1850-ben huszárkaszárnyának épült, majd iskola, 1882-től pedig Fábry János alapításával múzeum lett.
A régi gimnázium épülete 1794-ben épült, később kétemeletesre bővítették barokk stílusban. Itt tanult 1857 és 1863 között Mikszáth Kálmán is Fábry János osztályában.
Az új gimnázium 1904-ben épült neoreneszánsz stílusban.
Tompa Mihály szobra, Holló Barnabás alkotása a város nagy szülöttét ábrázolja. 1902-ben avatták fel.
A Huszth-ház, Petőfi szálláshelye 1845-ben, falán emléktábla. 2006 nyarára lett teljesen felújítva, továbbá egy kis emlékszobának is helyt ad.
A vízimalom 1823-ban épült, itteni látogatásakor Petőfi itt fürdött meg a Rimában.
Holokauszt-emlékmű az egykori zsinagóga helyén. Mag Gyula szobrászművész, két mózesi kőtáblát jelképező alkotását 2005. május 5-én avatták fel. Az emlékmű a városból elhurcolt több mint 1200 zsidó lakosnak állít emléket. A zsinagógát 1988-ban bontották le.
Ferenczy István (1792–1856) emlékműve a református templom homlokzatán
A tamásfalvi városrészen áll a Zathureczkyek klasszicista kastélya. Ma mezőgazdasági kutatóintézet van benne.
A tamásfalvi harangtorony a hagyomány szerint már a 16. században is állt, 1945 után restaurálták.
Szabatkapusztán a törökök 1553-ban, Fülek elfoglalása után várkastélyt építettek, innen sanyargatták a környék népét. Ma csak maradványai láthatók.
A Barátkút Kurinc-puszta közelében csobogó forrásával a városiak kedvelt kirándulóhelye volt. A johanniták ide jártak ivóvízért.
A város melletti Kőjankó szikla alatt negyedkori tó található, közelében barlangok láthatók.
A katolikus templom a Főtéren
Kulturális élet
Győry Dezső Kulturális Napok.
A Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny országos döntőjét 1992 óta rendezik Rimaszombatban. A szavalóversenynek félévszázados hagyománya van, sokáig a Komáromi Napok keretében találkoztak az ország legjobbjai, később azonban Gömör szívében külön fesztivált kaptak a vers- és prózamondók.
A református templom a Főtéren
Sport
Labdarúgás – a szervezett futballélet 1908-ban kezdődött a városban. A helyi labdarúgóklub fénykora a kilencvenes évek végére tehető, az FC Tauris Rimavská Sobota1996-ban feljutott az élvonalba. A 2003/2004-es idény óta ismét a másodosztályban szerepel.
Itt született 1630-ban Harsányi István református lelkész, teológus, történetíró, egyike a gályarabságra hurcolt református papoknak, aki megírta rabsága történetét.
Itt született 1660-ban Kaposi Juhász Sámuel tanár, csillagász, az első héber betűkkel nyomtatott magyarországi könyv szerzője.
Itt született 1718-ban Hatvani István, kora egyik legkiválóbb magyar tudósa, a "magyar Faust".
Itt született 1742-ben Decsy Sámuel író, orvos, a Magyar Kurír és Magyar Múzsa című lapok szerkesztője.
Itt született 1749-ben Szombathy János író, tanár, a sárospataki kollégium rektora, Kazinczy Ferenc barátja.
Itt született 1781-ben Szentpétery József ötvösművész, a 19. század legjelentősebb magyar ötvösművésze.
Itt született 1824-ben Batizfalvy István 48-as honvéd, tanár, író, újságíró, a Magyar Nép Lapja szerkesztője.
Itt született 1826-ban Batizfalvy Sámuel orvos, a magyar ortopédia úttörője, az MTA levelező tagja.
Itt született 1828-ban Halász László szobrászművész, alkotásai többek közt a prágai várban láthatók.
Losoncon (1830) született, de élete jelentős részében Rimaszombatban tevékenykedett, alapított intézményeket Fábry János muzeológus, tudós-tanár, akinek nevét a város egyik fő utcája is őrzi.
Itt született 1910-ben Baráth László ügyvéd, publicista, lapszerkesztő.
Itt született 1911-ben Fábry Zoltán (Fábry János unokája), huszár-alezredes, "Rimaszombat mártírja", az 1951-ben koncepciós perben kivégzett katonatiszt.
Itt tanított Kozlay Kálmán (1890-1965) evangélikus lelkész, gimnáziumi tanár, fényképész.
Itt tanított Vojtech Cvengroš (1891–1970) tanár, tankönyvíró, fordító, cserkész.
Itt tanított Oskár Ferianc (1905–1987) szlovák természettudós, entomológus, ornitológus.
Itt szolgált Liptay Lothar (1933–2023) vallástörténész, valláskutató.
Képtár
Az egykori megyei hivatal, majd pénzügyigazgatóság, majd kaszárnya épülete a Főtéren. Ma szakközépiskola. Miks Ferenc tervezte az 1840-es években a Fekete Sas szálloda épületeként.
A városi levéltár épülete a Főtéren
Rimaszombati részlet, előtérben az evangélikus templom tornya