Története
Területe ősidők óta lakott. Határában – a Szinyec-hegy oldalában – az egykori aranybányákat védett 3. századi római őrtorony maradványai láthatók.
A magyar állam megalakulása után a Rima völgye a kalocsai érsekség tulajdonában állt. Az érsekség a 12-13. században gazdag aranybányákkal rendelkezett ezen a területen. A bányászat központja ebben az időben Rimabánya volt, mely 1368-ban szabad királyi város lett. Nyusta település a 12. században keletkezett, amikor a Máriássy család kastélyt épített ide. Temploma ebben az időben valószínűleg a Templomos Lovagrendé volt. Nyusta első írásos említése az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzékben található. 1438-ban „Hirmistia", 1439-ben „Hilistye" néven említik. Régi temploma a 14. század első felében épült.
A 15. században Nyusta a Feledy, majd a 16. századtól a Kubinyi és a Fáy család birtokába került. A települést a 16. században, az I. Ferdinánd és Szapolyai János közti harcok idején többször is feldúlták. A város evangélikus gyülekezete 1540-ben alakult és ők vették birtokba a régi gótikus templomot, melyet egészen 1804-ig, lebontásáig használtak. 1808-ban új templomot építettek. A város katolikus plébániáját csak 1769-ben alapították újra, első kápolnájuk 1788-ban épült.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „NYUSTYA. Tót falu Hont Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és többen evangelikusok, fekszik Likér, Rima Brezó, Baradna mellett 1/4, és 1/2 mértföldnyire, két vasat kovátsoló hámor is van benne, kaszállója, ’s legelője elég, erdeje az ott lévő hámorok miatt el pusztúlt, de abrontsnak való nyír, és mogyoró fája vagyon elég, fa edényt is készítenek, úgy látszik, hogy arany mosások is vóltak itt; most pedig Osztra nevű hegyen ólomra, és ezüstre jó reménység alatt még eddig egy Bánya haszon nélkűl dolgoztatik, lakosai rész szerént tsapók, rész szerint pedig kovátsok, néhol földgye sovány, és vas vizess."
A katolikus templom 1801 és 1802 között épült fel. Egykor sok szűrszabó élt itt, szűrszabó céhe 1825-ben alakult meg. 1828-ban 130 házában 1125 lakos élt. Vaskohójának és magnezit bányájának köszönhetően a 19. században rohamosan fejlődött. A rimamurányi-salgótarjáni vasművek vasolvasztója és megnezitpörkölő üzeme működött itt. Északi határában ma is magnezitgyár üzemel.
Fényes Elek geográfiai szótárában eképpen ír a községről: „Nustya, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyében, ut. p. Rimaszombathoz északra 2 1/2 mfdnyire: 262 kath., 1098 evang. lak. Evang. anyaszentegyház. Két vashámor. F. u. a Kubinyi nemzetség."
Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Nyustya, rimavölgyi kisközség, főszolgabirói székhely, 290 házzal és 1803, nagyobbára tótajkú és ág. ev. h. vallású lakossal. A XV. században a Feledyek voltak a földesurai és 1526-ban még Feledy Istók birtokában találjuk. Később a Kubinyiak bírták, azután a Fáy család. Ma Fáy Gyulának és Máriássy Gizellának van itt nagyobb birtoka és úrilaka. A Fáy-féle emeletes kúriát a Kubinyiak építették. A községet Ferdinánd és Szapolyai idejében többizben feldúlták. Azelőtt nagyon sok szűrszabó volt a községben és a szűrszabó czéh 1825-ben alakult. Van itt magyar olvasókör, a rimamurányi-salgótarjáni vasmű r.-t.-nak vasolvasztója, az egyesült gömöri magnezit-részvénytársaságnak magnezitpörkölője, m. kir. erdőgondnokság, 3 tanerővel bíró ev. népiskola, posta- és táviróhivatal, vasúti állomás. A községben két templom van, ú. m. róm. katholikus és ág. h. evangelikus. Mind a kettő 1802-ben épült. Ide tartoznak Kotlistyo, Massa, Branzova és Brezin telepek is."
A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott (egyben járási székhely volt).
A szlovák nemzeti felkelés idején a harcokban fontos szerepet játszott. 1945. január 23-án foglalták el a II. ukrán front csapatai. Ma országos jelentőségű vegyiüzemeiről ismert. 1960 óta város, 7550 lakosa (2001) van.
1960-ban Likér, 1971-ben pedig Baradna, Dombosmező és Hacsó községeket csatolták hozzá.
Népessége
Népességi statisztikák (10 év)| Év: | 1995. | 2005. | 2015. | 2025. |
|---|
| Lakosság | 7484 | 7513 | 7611 | 6386 |
|---|
| Különbség | |
+0,38 % |
+1,30 % |
-16,09 % |
|---|
Népességi statisztikák| Év | 2024. | 2025. |
|---|
| Lakosság | 6436 | 6386 |
|---|
| Eltérés | | -0,77 % |
|---|
1880-ban 1181 lakosából 903 szlovák és 195 magyar anyanyelvű volt.
1890-ben 1480 lakosából 1220 szlovák és 225 magyar anyanyelvű volt.
1900-ban 1758 lakosából 1305 szlovák és 408 magyar anyanyelvű volt.
1910-ben 2025 lakosából 1042 szlovák és 885 magyar anyanyelvű volt.
1921-ben a 32,84 km²-es területű községnek 1668 lakosa volt, melyből 1412 csehszlovák és 210 magyar nemzetiségű; 636 római katolikus és 932 evangélikus vallású.
1930-ban 1735 lakosából 1627 csehszlovák és 37 magyar volt. Likéren 598 szlovák és 60 magyar élt.
1970-ben 4597 lakosából 4514 szlovák és 50 magyar volt. Baradnán 99 szlovák, Hacsón 447 szlovák és 5 magyar, Dombosmezőn pedig 170 szlovák élt.
1980-ban 6282 lakosából 6136 szlovák és 63 magyar volt.
1991-ben 7146 lakosából 6579 szlovák és 104 magyar volt.
2001-ben 7557 lakosából 7037 szlovák és 81 magyar volt.
2011-ben 7781 lakosából 6232 szlovák, 211 cigány és 51 magyar.
2021-ben 6762 lakosából 46 (+14) magyar, 6080 (+26) szlovák, 34 (+112) cigány, 50 egyéb és 552 ismeretlen nemzetiségű volt.
Szlovákia
é. sz. 48° 34′ 25″, k. h. 19° 57′ 11″48.573611°N 19.953056°EKoordináták: é. sz. 48° 34′ 25″, k. h. 19° 57′ 11″48.573611°N 19.953056°E
