| Vasko Popa | |
| Született |
1922. június 29. Gerebenc |
| Elhunyt | 1991. január 5. (68 évesen) Belgrád |
| Állampolgársága |
|
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Belgrád–Újtemető |
| Írói pályafutása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vasko Popa témájú médiaállományokat. | |
Vasko (Vasile) Popa (szerbül: Васко Попа) (Gerebenc, 1922. június 29. – Belgrád, 1991. január 5.) román származású szerb költő. A 20. század legismertebb és legtöbbet fordított jugoszláv költője. Feszes modernista stílusa inkább a francia szürrealizmus, a szerb néphagyományok és a két világháború közötti hagyományos szerb költészet hatását viselte, mint a második világháború után Kelet-Európában domináns szocialista realizmusét.
Születésekor a bánsági Gerebenc az újonnan létrejött Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része volt. A második világháború alatt egy partizáncsoport tagjaként harcolt. A háborút után Bécsben és Bukarestben tanult, majd a Belgrádi Egyetem Filozófiai Karán diplomázott 1949-ben. Ezt követően szerkesztőként helyezkedett el a fővárosban.
Első nagy versgyűjteményét 1953-ban publikálta Kéreg (Kora) címen. További jelentős művei közé tartozik a Nyughatatlan mező (Nepocin-polje) (1956), a Mellékes ég (Sporedno nebo) (1968), az Uspravna zemlja (1972), a Vučja so (1975 és a szerb népi irodalom Od zlata jabuka címen 1958-ban kiadott antológiája.
Verseskötetei 1959-ben jelentek meg először francia, 1960-ban lengyel, 1961-ben német, 1964-ben cseh, 1965-ben román fordításban. 1963-ban Újvidéken egy kétnyelvű, szerb–magyar válogatás jelent meg; az első magyarországi kiadás Weöres Sándor fordításában 1968-ban jelent meg az Európa Könyvkiadónál.