Élete
Groener 1867. november 22-én született a Baden-Württembergben található Ludwigsburgban. 1884-ben csatlakozott a hadsereghez. 1912-ben a német tábornoki kar tagjaként ő volt a vasúti osztály vezetője. Az első világháború kitörésekor az ő felelőssége volt a német fegyveres erők gyors mozgósítása, bevetése és az erősítések, valamint az ellátmány gyors, vonattal való kiszállítása mind a keleti, mind a nyugati frontra. Később a hadügyminisztérium számos kulcsfontosságú osztályának vezetésével bízták meg. Emellett az ő feladata volt a termelési tartalékok megszerzése a háborús erőfeszítések számára.
1918 októberében Groener átvette Erich Ludendorfftól a vezérlő hadbiztosi teendőket. Paul von Hindenburg tábornaggyal együtt értesítette II. Vilmos német császárt, hogy elveszítette a hadsereg bizalmát és azt tanácsolta a császárnak, hogy mondjon le. Vilmos ezt hamarosan meg is tette. A compiègne-i fegyverszünet megkötése után Groener segített megszervezni a német hadsereg hazaszállítását és különleges, önkéntes katonai csapatok engedélyezésével együttműködött Friedrich Eberttel a kommunista felkelés leverésében.
1919-ben visszavonult a hadseregből. 1920-tól 1923-ig közlekedésügyi, 1928-tól 1932-ig védelmi, 1931-től 1932-ig pedig belügyminiszter volt. Egyike volt azoknak a kevés, kulcsfontosságú katonai személyiségeknek, akik ellenezték a nemzetiszocialisták fegyveres erőkbe való beszivárgását. 1932-ben intézkedéseket tett a nemzetiszocialista félkatonai szervezet, az SA betiltására. Ezzel azonban hozzájárult a saját bukásához, mely ugyanebben az évben következett be. Visszavonulása után hadtörténettel foglalkozott. 1939. május 3-án hunyt el Bornstedtben.
.svg)
.svg){kind=small}
.png){kind=small}