| Apixaban | |||
| IUPAC-név | 1-(4-metoxifenil)-7-oxo-6-[4-(2-oxo-1-piperidinil)fenil]-4,5,6,7-tetrahidro-1H-pirazolo[3,4-c]piridin-3-karboxamid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 503612-47-3 | ||
| PubChem | 10182969 | ||
| ChemSpider | 8358471 | ||
| EINECS-szám | 639-684-6 | ||
| DrugBank | DB06605 | ||
| KEGG | D03213 | ||
| ChEBI | 72296 | ||
| ATC kód | B01AF02 | ||
| Gyógyszer szabadnév | apixaban | ||
| SMILES | COC1=CC=C(C=C1)N2C3=C(CCN(C3=O) C4=CC=C(C=C4)N5CCCCC5=O)C(=N2)C(=O)N | ||
| InChI | 1S/C25H25N5O4/c1-34-19-11-9-18(10-12-19)30-23-20(22(27-30) 24(26)32)13-15-29(25(23)33)17-7-5-16(6-8-17) 28-14-3-2-4-21(28)31/h5-12H,2-4,13-15H2,1H3,(H2,26,32) | ||
| InChIKey | QNZCBYKSOIHPEH-UHFFFAOYSA-N | ||
| Beilstein | 11244786 | ||
| UNII | 3Z9Y7UWC1J | ||
| ChEMBL | 231779 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C25H25N5O4 | ||
| Moláris tömeg | 459,50 g/mol | ||
| Megjelenés | fehér kristályos por | ||
| Sűrűség | 1,4 g/ml | ||
| Olvadáspont | 238–240 °C | ||
| Forráspont | 770,5 °C | ||
| Oldhatóság (vízben) | 40-50 μg/ml 0,9%-os sóoldatban | ||
| Oldhatóság (DMSO) | 18 mg/ml | ||
| Farmakokinetikai adatok | |||
| Biohasznosíthatóság | 50% | ||
| Metabolizmus | nincs aktív metabolit | ||
| Biológiai felezési idő | 12 óra szájon át, 5 óra intravénásan | ||
| Fehérjekötés | 87% | ||
| Kiválasztás | 25% széklet(epe, vékonybél) és vizelet | ||
| Terápiás előírások | |||
| Terhességi kategória | B (US) | ||
| Alkalmazás | orális | ||
| Veszélyek | |||
| Lobbanáspont | 419,8 °C | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az apixaban véralvadásgátló gyógyszer (vérhígító). Vénás és artériás trombózis ellen adják, rendszerint szájon át. Javallatok:
Az EU 2011-ben, az FDA 2012. december 28-án hagyta jóvá alkalmazását.
Egy 1,8 évig tartó kettős vak vizsgálatban pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél az apixaban jobbnak bizonyult a hagyományosan használt warfarinnál a stroke és a szisztémás embolizáció megelőzésében. Ritkábban fordultak elő vérzéses szövődmények, és csökkent a halálozás.
Az apixaban az aktivált X-faktor (F-Xa) előállítását gátolja közvetlen, reverzibilis és igen szelektív módon. Gátolja mind a szabad, mind a vérrögökben megkötött F-Xa hatását.
A hemosztázis a vérnek az a képessége, mely lehetővé teszi, hogy az érpályán belül a vér megtartsa folyékony állapotát, abból kikerülve viszont megszilárduljon, ezzel megakadályozva, hogy egy sebesülés elvérzést okozzon. A vér megszilárdulása a véralvadás. Az alvadt vért a szervezet képes feloldani. A véralvadás és az alvadt vér feloldódása kényes egyensúlyi folyamat; az egyensúly felbomlásának súlyos következményei vannak (vérzékenység ill. trombózis, infarktus, embólia).
A véralvadék kiinduló anyaga a máj által nagy mennyiségben termelt, vízoldható fibrinogén. E fehérje részleges bomlásakor keletkezik a fibrin, mely nem oldódik vízben. A fibrinmolekulák egymással összekapcsolódva vérrögöket alkotnak. További bomlás során a fibrinből ismét vízoldható fehérjék keletkeznek, így az alvadt vér feloldódik (fibrinolízis(en)).
A véralvadáshoz számos tényező szükséges, melyek egymásra is hatnak. E tényezőket faktoroknak nevezik, és római számokkal számozzák. 12 faktort különítenek el; az F-I a már említett fibrinogén. A faktorok a vérben található vegyületek, melyek aktiválás után fejtik ki a hatásukat. Az aktiválást enzimek végzik a faktor kis módosításával. Az aktivált I-es faktor jele F-Ia. VI-os faktor nem létezik, XIII-as igen.
A véralvadáshoz (a fibrinogén → fibrin átalakuláshoz) a trombin nevű enzim szükséges. A trombin protrombinból (ez a II-es faktor) keletkezik az aktivált X-faktor (F-Xa) enzim hatására.
Az X-faktor (más néven Stuart–Prower-faktor vagy protrombináz) nevű enzim két láncból felépülő glikoprotein. A májban keletkezik. Aktiválódása aktivált IX-faktor (F-IXa) vagy F-VIIa hatására történik meg. Az aktivált X-faktor nemcsak a protrombint képes aktiválni, hanem a VII-faktort is, miáltal pozitív visszacsatolás jön létre.
Az aktiválás limitált proteolízissel (fehérjebontással) történik. Az aktiválás során aktiválódási komplexek alakulnak ki, ezek teszik hatékonnyá a véralvadást. Az igen bonyolult folyamatban kofaktorok is részt vesznek.
Más vérhígítókhoz hasonlóan az apixaban
Ellenjavallatok:
A legtöbb mellékhatás a különböző testrészekben bekövetkező vérzéssel/vérzékenységgel kapcsolatos (pl. orr, száj, izom, szem, méh, bőr alatti szövetek, végbél, stb.).
Az apixaban a CYP3A4(en) enzim és a P-glikoprotein szubsztrát(en)ja. Kölcsönhatásba lép több gyógyszerrel, melyek többsége más típusú vérhígító, vírus- vagy gombás fertőzés elleni szer, de ilyen pl. az orbáncfű is.
Ajánlott adagok:
Az apixaban bevehető étkezéskor vagy attól függetlenül is. Beadható transznazális gyomorszondával(en) az összetört tablettát 60 ml 5%-os dextrózban feloldva. (Az oldatot nem szabad szájon keresztül beadni.)
Túladagolásra nincs ismert ellenszer. Egészséges önkénteseknek a 3–7 napig adott napi 50 mg apixaban nem okozott káros hatást. Egy kísérletben az apixaban bevétele után 2–6 órával adott orvosi szén a beadott apixaban-mennyiségtől függően felére/negyedére csökkentette az apixaban vérbeli átlagértékét.
Magyarországon:
Fizikai/kémiai tulajdonságok:
Az apixaban a harmadik olyan gyógyszer, mely pitvarfibrilláció esetén felülmúlja a warfarint. A másik kettő: