Története
Fennmaradt írott forrásban először 1271-ben találkozunk Bercel nevével egy, a váci káptalan által kiállított okiratban. Az ősi Szolnok nemzetség birtoka volt, de a 12. század elején az idegen eredetű Kökényes-Radnót nemzetségé lett. A 14. század elején, amikor ennek nógrádi ága kihalt, a település a Hevesből idekerült Aba nemzetségbeli Rédeiek kezére került. Az új birtokosok egyike a 14. század első felében vehette fel a településről előnevét, s 1340-ben már Berceli László néven szerepelt fennmaradt írásokban.
1406 márciusában Berceli András, János és Miklós a váci káptalan közreműködésével osztozott meg az összesen 20 népes és lakatlan jobbágytelekből álló berceli birtokon. A birtok felosztása, illetve egy részbirtokért 1410-ben Berczely Ugrin Miklós és Bercely István fia Miklós között lezajlott per eredményeképpen válhatott szét a falu Alsó- és Felsőbercelre, s 1441-es oklevelekben már "Alsó Berczely" és "Felső Berczely", másképpen "Nagy Berczely" néven szerepelt. A 15. század végén Felsőbercel Szobi Mihály birtokában volt, de a váci káptalan levéltárában lévő 1529-es összeírás szerint akkor már a váci püspökség javait gyarapította a Nagybercel néven. Az 1542. évi rendkívüli hadisegély kivetési összeírás szerint is a váci püspökségnek adózott. A feltehetően Alsóbercellel azonos Kisbercel településrész az 1570-es években lakatlanná vált, és csak a 18. század végén népesült be újra. Szanda várának török kézre jutásával török hűbérjegyzékben Rusztem pasának, a budai villajet szandzsákbégjének birtokaként Nagy- és Kis-Berczel néven szerepelt. Nógrád várának a tizenöt éves háború elején, 1594-ben történt visszafoglalása után ismét a vármegye hatósága alá került. Az 1598. évi adóösszeírás szerint megint a váci püspök volt a földesura, majd ismét török hódoltsági terület lett.
Az 1633–1634. évi török összeírás szerint a váci nahije (kerület) községei között találjuk 3 adóköteles házzal. 1651-ben Egry István és Márton adományul kapta Kis-Bercelt. A váci püspök 1675. évi jelentése lakott, templomos falunak írta le, amely a római katolikus vallást követte. Az 1697. évi és későbbi egyházlátogatási jegyzőkönyvek templomát rossz állapotban találták és pusztulásáról szóltak. Új templomát népe és Migazzi bíborospüspök adományaiból 1767-ben szentelték fel. Bercel 1699-ben egyike volt a jobbágyság fegyveres önvédelmi szervezete, a közbiztonság fenntartására alakult parasztvármegye 34 hadnagyságának.
A 18. század elején a településen fellendült a szőlőtermelés, és 1720-ra Bercel is bekerült a vezető bortermelő falvak közé Szőllős, Ecseg, Buják, Kosd és Verőce mellé. 1730-ban a még mindig pusztaként szereplő Alsó- vagy Kisbercel beolvadt az egykori Nagybercelbe. Az 1740-es évekig a Berczely és Egry családok voltak Bercel földesurai, de a váci káptalannak is volt a faluban birtoka. A 19. század első felében a Baloghy család is birtokot szerzett a településen. Az 1784–87. évi első magyarországi népszámlálás idején Bercel lakossága 1100 főt tett ki. A lakosság 237 családra oszlott és 165 házat birtokolt. 1828-ban már 1463-an lakták a falut, ahol ekkor már 4 iparos is űzte mesterségét (csizmadia, mészáros, szabó, üveges), 2 berceli lakos pedig kiskereskedésből élt. A földművelők főleg árpát, rozsot és zabot termesztettek, de a nép fő megélhetési forrása az 1880-as években pusztító filoxéra járványig a szőlőtermelés volt. A berceli szőlők hírnevét báró Marschall Gyula is öregbítette, aki Bercelen 1880 és 1884 között pezsgőgyártással kísérletezett. Pezsgőjét "Carte Blanche" néven forgalmazta.
1910-ben a falu lakosainak száma meghaladta a 2000 főt. 1991-ben 2270-en lakták.
Nevének eredete
- A Bercel helynév egy, a 6–7. században a Kaukázus-vidéken élt török nép nevéből, a berszilből eredeztethető.
- Törzsnévből képzett elnevezése katonáskodó középréteg betelepedésére enged következtetni.
Népesség
A település népességének változása:
2001-ben a település lakosságának 94%-a magyar nemzetiségűnek, 6%-a cigány etnikumúnak vallotta magát.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,3%-a magyarnak, 6,3% cigánynak, 0,2% németnek, 0,4% szlováknak mondta magát (9,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 65,8%, református 1,7%, evangélikus 4%, felekezeten kívüli 3,5% (23,7% nem nyilatkozott).
2022-ben a lakosság 93,9%-a vallotta magát magyarnak, 1,1% cigánynak, 0,4% szlováknak, 0,2% németnek, 0,1-0,1% románnak, örménynek, görögnek, ukránnak és horvátnak, 2,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 54,2% volt római katolikus, 4,4% evangélikus, 1,8% református, 0,2% görög katolikus, 0,2% izraelita, 0,7% egyéb keresztény, 0,8% egyéb katolikus, 7,7% felekezeten kívüli (30% nem válaszolt).
Magyarország
é. sz. 47° 52′ 14″, k. h. 19° 24′ 12″47.870669°N 19.403211°EKoordináták: é. sz. 47° 52′ 14″, k. h. 19° 24′ 12″47.870669°N 19.403211°E
