 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Rhodomonas salina | ||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Szinonimák | ||||||||
| ||||||||
| Rendek | ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Cryptophyceae témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cryptophyceae témájú kategóriát.
|
A Cryptophyceae algaosztály, tagjai többsége kloroplasztiszt tartalmaz. Közel 230 fajuk ismert, gyakoriak édesvízben, de tengerben és brakkban is jelen vannak. 10–50 μm-esek és lapítottak elülső bemélyedéssel. Ennek szélén 2 kissé eltérő ostor van.
Egyes tagjai mixotrófok.
A Cryptophyceae jellemzői az ejektoszómák, speciális extruszómák, melyek 2 kapcsolódó feszültség alatt tartott spirális szalagból állnak. A sejtek mechanikai, kémiai vagy fénystressz általi irritációja esetén ezek a sejtet cikkcakkban mozgatják el a zavaró tényezőtől. A fénymikroszkóppal látható nagy ejektoszómák a bemélyedéssel asszociáltak, a kisebbek a Cryptophyceaere jellemző periplasztisznál vannak.
A leukoplasztiszokkal rendelkező Chilomonas kivételével 1 vagy 2 kloroplasztisszal rendelkeznek, bennük klorofill a-val és c-vel, fikobiliproteinekkel és más pigmentekkel, különböző színben (barnától, vöröstől kékeszöldig). Ezek körül 4 membrán van, a középső kettő közt redukált sejtmaggal, nukleomorffal. Ez alapján a plasztisz eukarióta szimbiontából származik, mely genetikai tanulmányok alapján vörösmoszat lehetett. Azonban a plasztiszok a vörösmoszatplasztiszoktól eltérnek: csak a tilakoidlumenben vannak fikobiliproteinek, és ezek csak fikoeritrinként vagy fikocianinként vannak jelen. A Rhodomonas esetén ennek kristályszerkezete 1,63 Å felbontásig ismert, és az α-alegysége nem rokon más fikobiliproteinnel.
Egyes tagjai, például a Cryptomonas palmelloid állapotot alkothat, de a környező nyálkából kilépve szabadon élő ostorossá válhat. Egyes fajok álló mikrobacisztákat – rideg sejtfalú nyugalmi helyzetű szakaszokat – alkothatnak a kedvezőtlen körülmények túléléséhez. A Cryptophyta-ostorok egymással párhuzamosan erednek, és az endoplazmatikus retikulumban kialakuló, majd a sejtfelszínre kerülő kétrészes masztigonémák borítják. Kis pikkelyek is lehetnek az ostoron és a sejttesten. A mitokondriumok cristái laposak, a mitózis nyitott, és ivaros szaporodásuk is ismert.
A csoport számos fényelnyelő pigmenttel, fikobilinnel rendelkezik, melyek képesek más növényeknek vagy algáknak elnyelhetetlen hullámhosszok elnyelésére, lehetővé téve számos különböző ökológiai niche-ben az életben maradást. Egy ebből eredő képesség a vörösmoszatok az endoszimbiózis során szétvált fikobiliszómájának két fennmaradó részéből származik.
Bár általában ivartalannak tekintik, ivaros szaporodás is ismert bennük, haploid és diploid formák is ismertek. A korábban két fajnak tekintett Teleaulax amphioxeia és Plagioselmis prolonga valójában ugyanaz a faj: a T. amphioxeia a diploid, a P. prolonga a haploid forma. A diploid több tápanyag jelenlétében gyakoribb. Két haploid sejt gyakran egyesül diploid sejtté, átrendezve génjeiket.
2021-ben Hamilton et al. az antarktiszi protisztaközösségek időbeli és térbeli változásait a VII. Telealax/Plagioselmis/Geminigera (TPG)-kláddal mutatták ki, és ennek 9 tagjáról teljes támogatottságukat mutatták ki.
A Cryptophyceaet először feltehetően Christian Gottfried Ehrenberg említette 1831-ben az Infusoria tanulmányozásakor. A botanikusok ezután önálló algacsoportként kezelték (Cryptophyceae osztály vagy Cryptophyta törzs), míg a zoológusok a Cryptomonadina ostorosprotozoon-rendként. Egyes besorolásokban a Cryptomonada a páncélos ostorosok (Dinoflagellata) testvértaxonjaként szerepeltek látszólag hasonló pigmentjeik miatt a Pyrrhophyta csoportban. Számos bizonyíték arra utalt, hogy a Cryptophyceae kloroplasztiszai a sárgásmoszatokéihoz és a Haptophytáéihoz hasonlók voltak, így ezeket a Chromista csoportba egyesítették. Azonban az egyes élőlények plasztiszaikat függetlenül szerezték, a rokonságukra utaló bizonyítékok nem erősek. Jelenleg a Diaphoretickesbe sorolják és egyes besorolások szerint a Haptophytával együtt alkotják a Hacrobiát. Parfrey et al. és Burki et al. a Cryptophyceaet a zöldmoszatok testvérkládjaként helyezte el.
Egy feltételezett csoportosítás a következő: (1) Cryptomonas, (2) Chroomonas/Komma és Hemiselmis, (3) Rhodomonas/Rhinomonas/Storeatula, (4) Guillardia/Hanusia, (5) Geminigera/Plagioselmis/Teleaulax, (6) Proteomonas sulcata, (7) Falcomonas daucoides.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link){{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link){{cite journal}}: CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)Brehm2000
{{cite book}}: External link in |chapterurl=|chapterurl= ignored (|chapter-url= suggested) (súgó){{cite journal}}: CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link){{cite journal}}: More than one of |accessdate= és |access-date= specified (súgó); More than one of |archivedate= és |archive-date= specified (súgó); More than one of |archiveurl= és |archive-url= specified (súgó)Ez a szócikk részben vagy egészben a Cryptophyceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
