A vulkanikus eredetű szigeten emelkedik Dél-Korea legmagasabb csúcsa, az 1950 méter magas Halla-hegy. Különleges geológiai képződményei – köztük a kiterjedt lávabarlangrendszerek és a tengerparti vulkáni kúpok – 2007 óta az UNESCOvilágörökségi listáján is szerepelnek. Szubtrópusi éghajlata, gazdag élővilága és homokos tengerpartjai miatt a sziget az ország legjelentősebb turisztikai központja, amely évente több millió belföldi és külföldi látogatót vonz. Gazdaságának a szolgáltatóipar mellett meghatározó eleme a mezőgazdaság – különösen a mandarin- és zöldtea-termesztés –, valamint a part menti halászat, melynek nemzetközileg ismert kulturális szimbólumai a hagyományos csedzsu(jeju)i búvárnők. Közigazgatásilag a terület 2006 óta két nagy adminisztratív egységre, az északi Csedzsu(Jeju) városára és a déli Szogüpho(Seogwipo) városára oszlik.
Elnevezés
A történelem során Csedzsu(Jeju) szigetét számos különböző néven ismerték. A koreai történelmi feljegyzésekben a leggyakrabban használt elnevezése Thamna(탐나,Tamna)(wd) volt, amely a szigeten egykor fennálló független királyság nevét őrzi. Koreai népi elnevezései közül a legkifejezőbb a Szamdado(삼다도,Samdado) (’a három bőség szigete’), amely a sziget három legjellemzőbb sajátosságára: a szél, a kövek és a nők bőségére utal.
Az európai felfedezők és térképészek körében az 1910-es japán annexióig – amely után a sziget a japán Szaisú (Saishū) nevet kapta – Csedzsu(Jeju) elsősorban Quelpart (vagy Quelpaërt) néven volt ismert. Ezt a holland–francia eredetű elnevezést valószínűleg azokról a kis holland postahajókról (hollandul quelpaert) kapta, amelyekről az 1640-es években a hollandok először pillantották meg a szigetet, vagy azért, mert maga a földdarab távolról egy ilyen hajóra emlékeztetett. Az európaiak közül azonban elsőként a portugál tengerészek észlelték a szigetet, akik eredetileg az Ilha de Ladrones („Tolvajok szigete”) nevet adták neki.
Földrajz
Csedzsu(Jeju) a Koreai-félsziget délnyugati partvidékétől kb. 80–90km-re délre fekvő, nagyjából ellipszis alakú, vulkanikus eredetű sziget. Dél-Korea legnagyobb szigete és legkisebb tartománya is egyben. Hossza kelet-nyugati irányban 73km, szélessége kb. 31km, területe 1848km². A sziget közepén emelkedik az ország legmagasabb pontja, az 1950 m magas alvó vulkán, a Halla-hegy.
A sziget domborzatát és földtani szerkezetét a vulkáni tevékenység határozza meg. A partvidéket homokos strandok, meredek bazaltsziklák és közvetlenül a tengerbe ömlő vízesések tagolják. Jellemző kőzete a porózus vulkáni bazalt, amely alapvetően befolyásolja a terület vízrajzát: a csapadék nagy része gyorsan a mélybe szivárog, így kiterjedt felszíni vízfolyások helyett gazdag talajvízkészlet és hatalmas vulkanikus barlangrendszerek (lávacsövek) alakultak ki. Geológiai jelentőségük miatt ezek a formációk a világörökség részét képezik. A bőséges csapadékkal jellemezhető szubtrópusi éghajlatnak, a nagy szintkülönbségeknek, valamint a viszonylagos földrajzi elszigeteltségnek köszönhetően a szigetet kiemelkedő biológiai sokféleség jellemzi. A természeti környezet jól megőrizte eredeti állapotát, több endemikus fajnak is otthont ad. A belsőbb lankás területeket, legelőket és erdőségeket felváltó vertikális övezetesség miatt az alacsonyabban fekvő vidékeken a szubtrópusi növényzet – köztük számos őshonos és veszélyeztetett faj – dominál, míg a magasabb régiókban már alpesi növényfajok találhatók. Gazdag természeti adottságai miatt az ország egyik legjelentősebb turisztikai célpontja, amit a számos üdülőközpont, rendezett park és botanikus kert is jelez.
Települések
Csedzsu települései
Csedzsu(Jeju) tartomány közigazgatásilag 2006 óta két nagy adminisztratív városra (szi(si)) oszlik, amelyeket a Halla-hegy gerince választ el egymástól:
Csedzsu(Jeju) város: A sziget északi felét elfoglaló tartományi székhely, kereskedelmi, oktatási és közlekedési központ; itt található a sziget nemzetközi repülőtere és legfőbb kereskedelmi kikötője.
Szogüpho(Seogwipo): A sziget déli felét felölelő, az ország legdélebbi fekvésű városa. Szubtrópusi klímájának, tengerpartjainak és vízeséseinek köszönhetően a sziget turizmusának fő központja. Itt található a luxusüdülőket koncentráló Csungmun(Jungmun) turisztikai komplexum, emellett a régió a csedzsui(jejui)mandarintermesztés fellegvára.
A két nagy közigazgatási egységen belül számos kisebb jelentőségű település található. A legismertebbek közé tartozik:
Evol(Aewol): A sziget legnépesebb nagyközsége Csedzsu(Jeju) városától nyugatra, mára a kávézókultúra és a part menti turizmus egyik legfontosabb központja.
Hallim: A nyugati partvidék központja, fontos halászkikötővel, jelentős mezőgazdasággal és a sziget egyik legismertebb látványosságával, a Hallim Parkkal.
Tedzsong(Daejeong): A délnyugati régió csomópontja, történelmi jelentőségű település, fontos logisztikai központ.
Szongszan(Seongsan): A keleti partvidék turisztikai bázisa a tengerből kiemelkedő Szongszan ilcshulbong(Seongsan Ilchulbong) vulkáni kúp és az Udo-szigetre induló kompok miatt.
Kimnjong(Gimnyeong): Az északkeleti parton fekvő falu, a Mandzsanggul(Manjanggul)-lávacső és a környező barlangrendszerek kiindulópontja.
Történelem
A sziget legkorábbi ismert államalakulata a Thamna(Tamna)(wd) királyság volt. Az eredetmítosz szerint a sziget népének ősapjai a Halla-hegy északi lejtőjén fekvő Szamszong(Samseong) területén emelkedtek ki a földből, majd ők alapították meg a királyságot. Bár a korai időszak datálása bizonytalan, az biztos, hogy Thamna(Tamna) a késő ókori három királyság korszakában kapcsolatba lépett a szárazföldi államokkal, és uralkodóit Silla hivatalosan is elismerte.
Később a Korjo(Goryeo) államalakulat (918–1392) alapítója, Thedzso(Taejo) fegyveres erővel kényszerítette behódolásra a függetlenségét védő szigetet, aminek következtében Thamna(Tamna) 938-ban névleg, majd 1105-ben közigazgatásilag is a koreai állam része lett. A sziget Kodzsong(Gojong)korjói(goryeói) király uralkodása alatti időszakban (1213–1259) kapta mai nevét, a Csedzsut(Jejut), amelynek jelentése: ’tengeren túli tartomány’.
Az 1270-es évek elején, Korea mongol megszállása idején a sziget szolgált a mongol uralom ellen küzdő szambjolcsho(sambyeolcho)(wd) seregek utolsó menedékeként, akiket a mongol és korjói(goryeói) egyesített hadak végül 1273-ban megsemmisítettek. Ezt követően a Mongol Birodalom több mint nyolcvan éven át közvetlen uralma alatt tartotta a területet, és kiterjedt lótenyésztő bázisokat hozott létre a szigeten.
Csedzsu(Jeju) ábrázolása az 1861-es Tedong jodzsido(Daedongyeojido) térképen
A 15. század elején a Csoszon(Joseon)-dinasztia (1392–1897) erősen központosított uralma alá vonta a szigetet. Ebben az időszakban Csedzsu(Jeju) elsősorban a lótenyésztés központjaként, valamint – fekvése miatt – politikai foglyok száműzetési helyeként funkcionált. A helyi lakosságot másodrendű állampolgárként, szinte külföldiként kezelték; a 17. században például törvényben tiltották meg számukra, hogy a szárazföldre utazzanak. Az elnyomás hatására a 19. és 20. század fordulóján több jelentős felkelés is kirobbant a szigeten.
Korea 1910-es japán annektálását követően a szigetlakók súlyos nélkülözéseket szenvedtek el, emiatt sokan a szárazföldre vagy Japánba vándoroltak munkát vállalni. Ebben az időszakban a szigeten erős volt a japánellenes mozgalom, amely 1931–1932-ben érte el csúcspontját. Ekkor a sziget hagyományos búvárnői, a henjók(haenyeók) fellázadtak a japán irányítású búvárszövetség ellen. A megmozdulásban végül mintegy 17 ezer ember vett részt, és több mint 100 embert letartóztattak. A hatóságok brutális fellépése ellenére ez volt Korea történetének legnagyobb, nők és halászati munkások által vezetett tiltakozása.
A lázadással szimpatizáló, kivégzésre váró foglyok 1948 májusában
A sziget modern történelmének legtragikusabb eseménye az 1948. április 3-án kirobbant fegyveres felkelés volt. A megmozdulást az ENSZ által 1948. május 10-ére, kizárólag a déli országrészben kiírt választások elleni tiltakozás robbantotta ki, mivel a helyiek és a kommunista Dél-Korea Munkapártjának gerillái attól tartottak, hogy a különálló választás véglegesíti Korea kettészakadását. A gerillák erőszakos támadásokat indítottak a helyi rendőrség és a jobboldali ifjúsági csoportok ellen.
Az 1949 májusáig tartó lázadást a dél-koreai kormány és a hadsereg brutális, válogatás nélküli erőszakkal fojtotta el. A tisztogatásokban aktív szerepet vállalt az Északnyugati Ifjúsági Liga nevű, északról menekült szélsőjobboldali csoportosulás is, amely elnöki felhatalmazással gyilkolta a „kommunista szimpatizánsokat” a kikiáltott ellenséges zónákban. A mészárlások, kínzások és nemi erőszak következtében a 13 hónapos időszak alatt becslések szerint 14–30 ezer civil és felkelő vesztette életét, további ezreket pedig internálótáborokba zártak.
A vérengzést és a sziget elszigetelését a dél-koreai vezetés évtizedekig államtitokként kezelte, így a szárazföldi lakosság sokáig nem is tudott a történtekről. A téma csak a demokratizálódást követően kapott nagyobb nyilvánosságot, különböző dokumentumfilmek és aktivista kiadványok nyomán, ma pedig a felkelés a sziget független szellemiségének szimbóluma. Az áldozatok felkutatása még a 21. században is tartott: 2008-ban például egy nagyméretű tömegsírt tártak fel a repülőtér közelében.
Gazdaság
Csedzsu(Jeju) gazdaságának három legfontosabb pillére a szolgáltatóipar (ezen belül kiemelten a turizmus), a mezőgazdaság és a halászat.
A sziget bevételeinek túlnyomó részét az idegenforgalom adja. Bár az 1980-as–1990-es években a dél-koreai nászutasok kedvelt belföldi célpontja volt, a 21. században – a diszkont légitársaságok térnyerésének és a speciális vízummentes övezet kialakításának köszönhetően – tömegturisztikai központtá vált, ahová évente több millió belföldi és külföldi (elsősorban kínai) utazó érkezik. Az ágazat vonzerejét a sziget szubtrópusi klímája, vulkanikus geológiai formációi, homokos tengerpartjai és kulturális fesztiváljai adják. A turisztikai infrastruktúra és a luxusszállodák jelentős része a Szogüpho(Seogwipo) városához tartozó Csungmun(Jungmun) turisztikai komplexumban koncentrálódik.
A mezőgazdaság legfontosabb termékei a citrusfélék, különösen a Csedzsu(Jeju) szimbólumának számító édes mandarin, a hallabong, amely az országos ellátás jelentős részét biztosítja. Emellett kiemelkedő a zöldtea-termesztés, a sziget ültetvényei nemzetközileg is ismertek. A vulkanikus talaj és az állandó felszíni vizek hiánya miatt a hagyományos rizstermesztés helyett a szárazföldi növénytermesztés és az állattenyésztés (különösen a csedzsui fekete sertés) dominál.
A part menti halászat hagyományosan fontos gazdasági ágazat. Ennek egyik ikonikus, bár gazdaságilag már csökkenő jelentőségű, inkább kulturális és turisztikai értéket képviselő eleme a csedzsui(jejui) búvárnők, a henjók(haenyeók) tevékenysége, akik oxigénpalack nélkül merülve gyűjtenek tengeri élőlényeket.
Látnivalók
Természeti kincsek
A sziget közepén emelkedő, 1950 méter magas Halla-hegy (Hallasan) egy alvó vulkán, egyben Dél-Korea legmagasabb csúcsa. A hegytetőn található kráterben egy vulkáni tó, a Pengnok-tó(Baengnokdam) (’Fehér őz tó’) helyezkedik el. A fő vulkáni kúp körül a vulkáni tevékenység mintegy 360 kisebb fattyúkúpot hozott létre. A hegy és annak környezete kiemelkedő ökológiai jelentőségű, mintegy 1800 növény-, 1200 gerinces- és 3300 rovarfajnak ad otthont. A terület 1970 óta védett nemzeti park és fontos kutatási helyszín.
A sziget keleti partjánál, közvetlenül a tengerből emelkedik ki a mintegy 6-7 ezer évvel ezelőtti vulkáni kitörés során keletkezett, 182 méter magas tufagyűrű, a Szongszan ilcshulbong(Seongsan Ilchulbong). A képződmény tetején egy 600 méter átmérőjű, 90 méter mély kráter található, amelyet 99 éles szikla övez koronaszerűen. Míg a tenger felőli oldalai meredek sziklafalak, az északnyugati lankásabb rész a szárazföldhöz, Szongszan(Seongsan) településéhez kapcsolódik egy lerakódott homokból és kavicsból álló földszoroson keresztül.
A Komunorum(Geomunoreum) lávabarlangrendszert színes mennyezete és aljzata miatt a világ egyik legjelentősebb vulkáni üregrendszereként tartják számon. Öt lávabarlang alkotja: a Pengdügul(벵뒤굴,Bengdwigul), a Mandzsanggul(만장굴,Manjanggul), a Kimnjonggul(김녕굴,Gimnyeonggul), a Jongcshondonggul(용천동굴,Yongcheondonggul) és a Tangcshomuldonggul(당처물동굴,Dangcheomuldonggul). A rendszer mintegy 100–300 ezer évvel ezelőtt alakult ki vulkáni tevékenység során, és napjainkban a világörökség részét képezi. A 7416 méter hosszú Mandzsanggul(Manjanggul) a legnagyobb és globálisan is az egyik legismertebb lávabarlang a rendszerben, míg a Pengdügul(Bengdwigul) a legösszetettebb szerkezetű labirintusrendszerrel rendelkezik. A sziget tengerpartjához közel található a Jongcshondonggul(Yongcheondonggul), amelyet a vulkáni szerkezet és a karsztos (mészkő-) formációk együttes jelenléte teszi geológiai szempontból egyedülállóvá, valamint a kisebb, de látványos mészkőképződményekben gazdag Tangcshomuldonggul(Dangcheomuldonggul).
Szogüpho(Seogwipo) város partvidékét egyedülálló vulkáni formációk jellemzik. A Csusangdzsolli(주상절리,Jusangjeolli) sziklafal a tengerbe nyúló, nagyrészt hatszögletű bazaltoszlopokból épül fel, amelyek egy egykori lávaömlés gyors lehűlése során keletkeztek. A déli partvidék vízesései közül geológiailag és turisztikailag is kiemelkedő a Cshondzsejon(천제연,Cheonjeyeon) háromlépcsős zuhataga, a 22 méter magas Cshondzsijon(천지연,Cheonjiyeon), valamint a Csongbang(정방,Jeongbang) vízesés, amelynek vize közvetlenül a tengerbe ömlik.
A sziget tengerpartját geológiailag eltérő szerkezetű strandok tagolják. Csedzsu(Jeju) várostól nyugatra fekszik az Iho Theu(Iho Tewoo) strand, amely sötétszürke és sárga homokjáról ismert, a nyugati parton pedig a Hjopcse(Hyeopjae) fehér homokos partszakasza található. Keletre fekszik a hasonló adottságú Hamdok(Hamdeok). A déli részen jelentős a széles árapálysíksággal rendelkező Phjoszon(Pyoseon), valamint a Csungmun(Jungmun) turisztikai komplexum strandja, amely fekete, fehér és vöröses homokszemcsék keverékéből álló dűnéiről nevezetes.
Parkok, kertek
A sziget természeti adottságait és a turizmus jelentőségét kihasználva több jelentős növény- és állatkert is létesült a területen. A Szogüpho(Seogwipo) városához tartozó Csungmun(Jungmun) turisztikai komplexumban működik a Jomidzsi(Yeomiji) Botanikus Kert, amely az ázsiai térség egyik legnagyobb ilyen jellegű létesítménye. Hatalmas, több mint 11 hektáros területén és kiterjedt üvegházaiban több ezer trópusi és szubtrópusi növényfaj, úköztük számos kaktusz, tavirózsa és trópusi gyümölcsfa kapott helyet. A sziget északnyugati partvidékén fekszik a kiterjedt Hallim Park. Az eredetileg kopár homokdűnéken kialakított zöldterület számos tematikus zónából (például pálmasétányból, bonszai- és trópusikertből) áll, emellett a területén két látogatható lávabarlang, a Hjopcse(Hyeopjae) és a Sszangjong(Ssangyong) húzódik. A térség gazdag tengeri élővilágát a 2012 júliusában átadott Aqua Planet Jeju óceanárium tárja a látogatók elé; a sziget keleti partján, a Szopcsikodzsi(Seopjikoji) fokon épült nagyszabású akváriumépületből rálátás nyílik a közeli Szongszan ilcshulbong(Seongsan Ilchulbong) vulkáni kúpra is.
Csedzsu(Jeju) szigetén a természeti értékek mellett több képzőművészeti és tematikus szabadtéri kiállítás is helyet kapott. A délnyugati Szanbang-hegy(Sanbang-hegy) közelében fekvő szoborparkban mintegy 160 köztéri alkotás, valamint egy kilátótorony is található. Csedzsu(Jeju) városa mellett működik a kizárólag felnőttek által látogatható Jeju Loveland, amely egy erotikus tematikus szoborpark: területén több mint 140, a szexualitást gyakran humoros vagy provokatív formában megjelenítő szobor áll.
Múzeumok és emlékhelyek
A szigeten számos, a helyi történelmet és kultúrát bemutató intézmény működik. A térség múltját, néprajzát és élővilágát a Csedzsui(Jejui) Népművészeti és Természetrajzi Múzeum, valamint a Csedzsui(Jejui) Oktatási Múzeum tárja a látogatók elé. A sziget hagyományos építészetének és mindennapi életének megismerését szolgálja a mintegy 15 hektáros területen fekvő Csedzsui(Jejui) Népi Múzeumfalu, illetve a mindmáig lakott Szongup(Seongeup) hagyományos hegyi falu, ahol az egykori életmód és a koreai hiedelemvilág autentikus környezetben tanulmányozható. A modern történelem tragikus eseményeinek állít emléket a csedzsui(jejui) Április 3. békepark, amely az 1948 és 1954 közötti, több tízezer áldozatot követelő csedzsui(jejui) felkelés és mészárlás halottainak tiszteleg, míg a 20. századi japánellenes mozgalmak történetét egy külön függetlenségi emlékmúzeum mutatja be.
A történelmi gyűjtemények mellett magas a turisztikai és szórakoztató profilú tematikus múzeumok száma. Szogüpho(Seogwipo) város Csungmun(Jungmun) turisztikai negyedében található a híres Játékmaci Múzeum (Teddy Bear Museum), a nemzetközi érdekességeket felvonultató Ripley’s „Hiszed vagy nem hiszed!” Múzeum, valamint az Afrikai Művészeti Múzeum, amelynek épülete a Maliban található dzsennéi nagymecset kicsinyített mása, és Ázsia egyik legnagyobb afrikai gyűjteményével rendelkezik. Ugyancsak Szogüpho(Seogwipo) területén kapott helyet a World Automobile Museum nevű járműtörténeti kiállítás is.
A sziget nyugati, belsőbb területein látogatható az O’sulloc Teamúzeum, valamint a Csedzsui(Jejui) Üvegkastély, amely kiterjedt üvegművészeti kiállításként és alkotóműhelyként működik. Szintén megtalálható a szigeten a koreai filmgyártást bemutató Filmművészeti Múzeum, míg az építészet iránt érdeklődőket két különböző miniatűrpark (például a Jeju Mini Land) várja, ahol a világ legismertebb építményeinek – köztük a pisai ferde toronynak vagy a Tádzs Mahalnak – a makettjei tekinthetők meg.
Kultúra
Hagyományok
A sziget egyik legjelentősebb, az UNESCO szellemi kulturális örökségének listáján is szereplő hagyománya a Cshilmoridang Jongdunggut(Chilmeoridang Yeongdeunggut)(wd). A második holdhónapban tartott sámánista rituálé során a szigetlakók bőséges tengeri és mezőgazdasági termésért, valamint nyugodt vizekért imádkoznak. A koreai sámánizmus helyi sajátosságait tükröző szertartáson a falu sámánjai a Szelek Istennőjéhez (Jongdung Halmang(Yeongdeung Halmang)) és a Sárkánykirályhoz fohászkodnak. A rituálé első felében invitálják az isteneket és szórakoztatják az ősök szellemeit, majd a mintegy két héttel később tartott búcsúszertartáson étel- és italáldozatokat mutatnak be, jövendőt mondanak, végül a falu idősebb férfiai egy szalmából készült hajót eresztenek vízre. A szertartást a sámánok mellett a hagyományos női merülőhalászok, a Csedzsu(Jeju)-szigeti merülőhalászok, valamint a hajótulajdonosok aktívan támogatják, ami a helyiek tenger iránti mély tiszteletét és kiszolgáltatottságát fejezi ki.
Fesztiválok
Csedzsu(Jeju) szigetén az év során számos, a helyi természeti adottságokhoz és mezőgazdasági ciklusokhoz kapcsolódó fesztivált rendeznek. Tél végén, hagyományosan az év első holdhónapjának 15. napján (csongvol teborum(Jeongwol Daeboreum) idején) tartják a csedzsui(jejui) tűzfesztivált a Szebjol(Saebyeol) vulkáni kúpnál. Ennek keretében a hegyoldal legelőit felgyújtják, ami egy ősi, a kártevők irtását és a tavaszi friss fű hajtását elősegítő állattartói hagyományon alapul.
Mivel Csedzsu(Jeju) Dél-Korea legdélebbi fekvésű területe, a tavasz érkezését jelző virágzások itt kezdődnek meg a legkorábban az országban. Ennek jegyében tartják minden tavasszal Csedzsu(Jeju) város belvárosában és a Csedzsui(Jejui) Nemzeti Egyetem környékén a cseresznyevirág-fesztivált, amely a szigeten őshonos királycseresznyefa(Prunus × nudiflora) virágzását ünnepli. Hasonlóan jelentős tavaszi esemény a repcevirág-fesztivál, amelyet februártól áprilisig, a szigetet sárga színbe borító repce virágzásának idején rendeznek, népi kézműves kiállításokkal és hagyományőrző előadásokkal egybekötve.
Az őszi időszak kiemelkedő eseménye a jellemzően október végén vagy novemberben megrendezett csedzsu(jeju)i mandarinfesztivál, amely a sziget legfontosabb mezőgazdasági termékének, a citrusféléknek a betakarítását ünnepli; a kulturális és gasztronómiai rendezvényhez korábban hagyományosan a Miss Mandarin szépségverseny is hozzátartozott. Szintén őszi (szeptember végi, október eleji) esemény a Szogüpho(Seogwipo) városában tartott Cshilsimni(Chilshimni) fesztivál, amely elsősorban a régió történelmi legendáit, népi szokásait és a hagyományos helyi gasztronómiát hivatott bemutatni és megőrizni.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Jeju Province című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
↑Eperjesi, John (2011. augusztus 14.). "Jeju: From peace island to war island". Asia Times. The Asia-Pacific Journal: Japan Focus. 2015. október 18. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2013. május 4.
Dél-Korea
é. sz. 33° 22′ 48″, k. h. 126° 33′ 00″33.380000°N 126.550000°EKoordináták: é. sz. 33° 22′ 48″, k. h. 126° 33′ 00″33.380000°N 126.550000°E
_22-01.jpg)
