Phenjan

Phenjan
Óramutató járásnak megfelelően bal fentről: a város látképe a Tedong (Taedong) folyóval, a Dzsucse (Juche)-torony, Diadalív, Tongmjong (Tongmyŏng) király sírja, Puhung (Puhŭng) állomás a phenjan (p'yŏngyang)i metró vonalán, Egyesítés Diadalíve és Kumszuszan (Kŭmsusan) Nap Palotája
Óramutató járásnak megfelelően bal fentről: a város látképe a Tedong folyóval, a Dzsucse-torony, Diadalív, Tongmjong király sírja, Puhung állomás a phenjani metró vonalán, Egyesítés Diadalíve és Kumszuszan Nap Palotája
Becenév: a forradalom fővárosa
(혁명의 수도)
Korea szíve
(조선의 심장)
Helyi elnevezés
Hangul평양직할시
Handzsa平壤直轄市
Átdolgozott
átírás		P'yŏngyang chikhalsi
Magyaros
átírás		Phjongjang csikhalsi
Közigazgatás
Ország Észak-Korea
Megye2
Rangközvetlenül irányított város
Kerületei18
Népi bizottság elnökeCshö Hithe
Pártbizottság elnökeKim Szugil
Népesség
Teljes népesség2 863 000 fő (2015)
Népsűrűség2272,22 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság27 m
Terület1260 km²
IdőzónaKoreai idő, UTC+9:00
é. sz. 39° 01′ 00″, k. h. 125° 44′ 51″39.016667°N 125.747500°EKoordináták: é. sz. 39° 01′ 00″, k. h. 125° 44′ 51″39.016667°N 125.747500°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Phenjan témájú médiaállományokat.

Phenjan (kiejtése magyar beszédben: [phenjan], nem pedig *[fenjan]) vagy a koreai neve után Phjongjang (hangul: 평양, handzsa: 平壤, RR: Pyeongyang?) a tengerszint felett csupán 27 méterrel fekvő település a Tedong folyó partján, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, azaz Észak-Korea fővárosa.

Mondák nyomán a Tangun király által alapított Aszadal nevű településsel azonosítják. A város egykoron a koreai kereszténység fellegvára volt, ma azonban a többnyire ateista Észak-Korea legnagyobb városa. A koreai háború utáni újjáépítés óta a város látképét egy nagyon különleges stílus, a szocialista realizmus és a hagyományos koreai stílus keveredése határozza meg. Közigazgatási rendszere 19 körzetre osztja: 18 kerületre, és egy megyére. A 2011-es közigazgatási reformok óta a város területe csupán kétharmada az eredetinek.

A városban összesen öt vallási építmény található: négy keresztény templom (egy katolikus, kettő protestáns, egy görögkeleti), illetve egy mecset. Lélekszáma 2,8 millió fő, és habár sokáig éttermei csak a koreai konyhát képviselték, a közelmúltban számos külföldi stílusú létesítmény is nyílt a városban, mint például kínai, olasz és japán éttermek.

Tömegközlekedésének gerince a phenjani metró, amely 1973-as megnyitásával a Koreai-félsziget első földalatti vasútja.

Megnevezései

Neve szó szerint síkságot, sík földterületet jelent, eredeti kiejtése Puruna (부루나) volt. Történelmi nevei közé tartozik Rjugjong, melynek jelentése „a füzek fővárosa”, fűzfái a költészetben is megjelentek. A 21. században is számos épület viseli ezt a régi nevet, közülük a legismertebb a Rjugjong Hotel. Egy ideig a neve Szogjong, tehát „nyugati főváros” volt, habár csupán tartományi székhely szerepét töltötte be.

Az 1910-től 1945-ig tartó japán megszállás ideje alatt a város kínai írásjegyeinek japán olvasata, Heidzsó (Heijō) volt a város megnevezése. A város beceneve a 20. század elejétől „Korea Jeruzsáleme” lett, mivel a koreai kereszténység központjává vált. Ez egészen 1948-ig, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásáig tartott.

Kim Ir Szen 1994-es halála után Kim Dzsongil néhány tanácsadója felvetette az ötletet, miszerint Phenjant Kim Ir Szen-városra (김일성시; 金日成市) illene átnevezni, azonban mások szerint a déli fővárost, Szöult kellett volna ezen a néven hívni (ahogy a dél-vietnámi fővárosból, Saigonból Ho Si Minh-város lett), Phenjan pedig a Kim Dzsongil-város (김정일시; 金正日市) nevet kapta volna. Végül elvetették a javaslatot.

A magyar Phenjan névalak az orosz Пхеньян átírása, kiejtése is helytelenül lett fenjan az első két betű rossz olvasásából.

Földrajza

A város szigetei:
1. Turuszom
2. Janggakto
3. Rungnado

Phenjan az ország nyugati-középső részén helyezkedik el, egy síkságon, amely kb. 50 km-re található a Koreai-öböltől, a Sárga-tenger egyik ágától. A Tedong folyó délnyugati irányba haladva szeli ketté a várost. A Phenjan-síkság, ahol a város található, egyike a Koreai-félsziget legnagyobb síkságainak (a másik a Cserjong-síkság), amelyek megközelítőleg azonos méretűek, 500 négyzetkilométeresek.

A Tedong phenjani szakaszán három sziget található: Turuszom, Janggakto és Rungnado.

Éghajlata

A város éghajlata nedves kontinentális, télen Szibéria felől fújó hideg, száraz szelek a jellemzőek, amelyek a teleket különösen hideggé teszik, és novembertől a következő év márciusáig tartó fagyot is eredményezhetnek, bár január kivételével a nappali átlaghőmérséklet minden hónapban valamivel fagypont felett alakul. A tél általában sokkal szárazabb, mint a nyár, a havazás átlagosan 37 napig tart.

A száraz, hideg tél és a nyirkos, meleg nyár közti átmenet április 22-e, az őszi „váltás” október 16-a környékén történik. A város egyik jellegzetessége a tavaszi hőmérséklet-ingadozás: nappal magas a hőmérséklet, éjszaka pedig alacsony. Ebben az évszakban a város átlaghőmérséklete mégis magasabb, mint az azonos szélességi fokon fekvő keleti- és nyugati-parti településeké. Nyáron, június és szeptember között az átlagos napi hőmérséklet gyakran meghaladja a 20 °C-ot.

A városban a valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet –30,2 °C volt (1949), a legmagasabb pedig 37,2 °C (1939).

Phenjan éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)11,015,922,529,335,237,137,236,734,628,923,214,337,2
Átlagos max. hőmérséklet (°C)−0,82,48,917,122,626,728,628,924,718,29,41,715,8
Átlaghőmérséklet (°C)−5,8−2,73,611,016,821,624,724,719,512,54,6−2,810,7
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−10,7−7,8−1,84,910,916,520,720,514,36,7−0,3−7,25,6
Rekord min. hőmérséklet (°C)−28,5−23,4−18,8−4,51,47,012,312,32,7−6,6−19,9−30,2−30,2
Átl. csapadékmennyiség (mm)121124507290275212100403516937
Átl. páratartalom (%)70666361667282817773727171
Havi napsütéses órák száma1841972312372632291812042222141651652492
Forrás: World Meteorological Organization, Deutscher Wetterdienst

Történelme

Koreai–kínai csapatok támadása a város 1593-as ostrománál
1894-es csata az első kínai–japán háború idején
Látképe a 20. század elején

Phenjan területe már a Cshulmun- és Mumun-korszakokban (i. e. 8000 – i. sz. 300) is lakott volt, amelyet az 1950-es években feltárt ősi települések maradványai is bizonyítanak. Elődjét a legenda szerint i. e. 2333-ban alapította Vanggomszong néven Tangun, a koreai államalapító. Az észak-koreai hagyományok Aszadallal (아사달; 阿斯達), Kodzsoszon hajdani fővárosával azonosítják.

Valószínű, hogy a város területe később Üman Csoszonhoz, egy rövid életű államhoz tartozott. A Han-dinasztia uralkodója, Han Vu-ti Phenjan egyik mai kerülete, a Rangnang-kujok területén parancsnokságok felépítését rendelte el, melyek központja a Lölang (樂浪; koreai olvasatban: Rangnang) nevet kapta. Számos régészeti lelet a későbbi, Keleti Han (i. sz. 25–220) korból arra enged következtetni, hogy a Han-csapatok fosztogattak a környéken később.

A három királyság korszakában megalakult Rangnang (락랑국; 樂浪國) 313-ig tartott ki, ekkor Kogurjo bekebelezte.

427-ben Kogurjo fővárosa, 668-ban a kínai Tang-dinasztia keleti protektorátusának székhelye lett, amely nyolc évvel később, 676-ban Silla uralma alá került.

Csoszon idején Phjongan tartomány székhelye volt.

Az Imdzsin háború idején Phenjan a japán csapatok kezére került, egészen annak 1593-as visszafoglalásáig. A kései 17. században átmenetileg mandzsuk megszállása alatt állt, amíg a koreaiak békeszerződést nem kötöttek velük. A 16. században a kereszténység hatása elérte Koreát. Phenjan a kereszténység koreai terjeszkedésének fellegvára lett, és 1880-ra több mint 100 templom épült itt. Ekkortájt már több protestáns hittérítővel rendelkezett, mint akármelyik ázsiai város.

1890-ben a város lélekszáma 40 ezer volt. 1894-ben, az első kínai–japán háború idején itt ütköztek meg a küzdő felek, amely a város részleges elpusztulásához és elnéptelenedéséhez vezetett. 1896-ban kettéválasztották Phjongan tartományt, ekkortól a város Dél-Phjongan székhelye lett.

1910-től, a gyarmati időszakban a város neve Heidzsó lett. 1931 júliusában, a Vanpaosan-incidens következtében kínai-ellenes tüntetések zajlottak a városban, többnyire a korabeli sajtó túlzásai miatt.

1938-ra népessége meghaladta a 235 ezer főt.

1948 szeptemberében kikiáltották a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot (Észak-Korea), melynek fővárosa lett. Az 1950 és 1953 között zajló koreai háború során a város jelentős része megsemmisült. Észak-koreai kutatók szerint 428 ezer bombát dobtak a városra. A bombák száma több volt, mint a város akkori lakosságáé. 1953 után szovjet támogatással újjáépítették, épületeinek jelentős része ma is a szocializmus stílusjegyeit viseli.

Közigazgatása

Műholdas felvétel a városról
Phenjan közigazgatási változásai. Az elcsatolt területek szürkével, Kangnam megye rózsaszínnel van jelölve

Phenjan 19 kerületből (kujok), 2 megyéből (kun) és 1 tongból áll.

2010-ben nagyszabású közigazgatási reformok következményeképp a város egyharmadát Észak-Hvanghe tartományhoz csatolták. A leválasztott, korábban Phenjan fennhatósága alá tartozó területek:

2011-ben azonban Kangnam ismét a város része lett, mivel mezőgazdasági hatékonysága stabilizálni tudta Phenjan élelmiszer-ellátását.

Vallási élete

Cshilgol Templom

A város Korea vallási központjának számított a kommunista hatalomátvételig, a koreai háború pusztításainak azonban majdnem minden észak-koreai templom áldozatul esett.

Kivételt képez a Cshilgol Templom (칠골교회; 칠골敎會), amely 1899-ben épült, és amelyet 1989-ben újítottak fel. 1988-ban felépült a Pongszu Templom (봉수교회; 鳳岫敎會) és a Csangcshung Katedrális (장충성당; 長忠聖堂), amely a katolikusok észak-koreai székhelyeként szolgál.

Ezeken kívül még két vallási épület található az észak-koreai fővárosban: a 2006-ban épült Életadó Szentháromság ortodox templom, vagy koreai nevén Csongbek Templom (정백사원; 貞栢寺院) és a 2013-ban Irán támogatásával az iráni nagykövetség udvarában megépült Ar-Rahmán Mecset.

A Phenjani főegyházmegyét 1927. március 17-én szervezték meg, akkor még „Hpyeng-yang Apostoli Prefektúrája” néven. 1944. március 24-én a város apostoli vikáriusa Hong Rjongho lett. 1962. március 10-én a Szentszék püspöki rangra terjesztette fel, azonban valószínű, hogy azóta bebörtönözték és meghalt. A Vatikán hivatalosan csak 2013 júniusában távolította el posztjáról, azóta a Phenjani egyházmegye élén nincs senki, a körzettel adódó esetleges teendőket a Szöuli főegyházmegye érseke látja el.

Az észak-koreai alkotmány ugyan kiáll a vallásszabadság mellett, ugyanakkor számos nemzetközi szervezet, mint pl. az Open Doors szerint Észak-Koreában elnyomják a hívőket. 2016 decemberében azonban már megjelentek a karácsonyi díszek, így például a feldíszített karácsonyfa is.

Gazdasága

Phenjan belvárosa az újonnan épült Cshangdzson utcai lakáskomplexummal. Háttérben látható az Ongnju-híd és a Rjugjong Hotel.

Phenjan Észak-Korea ipari központja. A szén-, vas- és mészkőkészleteknek köszönhetően elsőként épült újjá a koreai háború pusztításai után. A könnyű- és nehézipar egyaránt jelen van a városban, és párhuzamosan fejlődtek.

A nehézipari tevékenységek, mint például a cement-, kerámia-, lőfegyver- és lőszergyártás az ipar magja. A phenjani könnyűipar képviselői közé tartoznak többek közt a textil-, lábbeli-, és élelmiszergyártó üzemek.

Megemlítendők továbbá a város határában termesztett gabonafélék, mint például a rizs, a kukorica és a szójabab. A főváros célja a teljes önellátás biztosítása húsból; a város külső kerületein lévő farmokon sertéseket, csirkéket és egyéb haszonállatokat tartanak.

A város évtizedek óta áramkimaradásokkal küzd. A probléma orvosolására építettek Hicshonban erőműveket, Kim Dzsongil parancsára. Az építkezés második fázisa 2013 januárjában kezdődött a Cshongcshon folyón. Az első két erőmű legfeljebb 300 MW-ot tud előállítani.

Phenjani 1. sz. Áruház

Phenjan Észak-Korea számos nagy bevásárlóközpontjának ad otthont, közülük néhány:

A város Hvanggumbol boltokkal is rendelkezik, ami egy állami tulajdonú áruházlánc, és az a célja, hogy visszaszorítsa a feketepiacot úgy, hogy azok árainál olcsóbban árusít termékeket. Ez az áruházlánc kifejezetten abból a célból jött létre, hogy az állampolgárok pénzét az állam gazdaságában keringethesse, és az államhatalom fenn tudja tartani az ellenőrzést az ország egyre növekvő piaca felett.

Városkép

Újonnan épült lakóépületek
A diadalív

A régi Phenjanból a koreai háború pusztításai során nem sok maradt meg. A háború után szovjet támogatással, Kim Ir Szen elképzelései szerint építették újjá. Célja az volt, hogy egy erős főváros látképe fokozza az észak-koreaiak elkötelezettségét és önbecsülését a háború utáni időkben. A végeredmény: széles sugárutak, monumentális középületek, mozaikok és díszes mennyezetek.

Phenjan kerületekre (구역; kujok), azon belül lakótelepekre, szomszédságokra (동; tong) osztható. Ezek a szomszédságok 5–6 ezer embernek adnak otthont. Számos lakosa toronyházakban lakik. Kim Ir Szen egyik célja volt, hogy korlátozza a város lakosságát, ezáltal az csendes és tágas lett, egyáltalán nem olyan, mint Kelet-Ázsia nagyvárosai.

A város épületei három részre oszthatóak: emlékművek, hagyományos koreai épületek, illetve toronyházak. Észak-Korea legismertebb látványosságai nagyrészt emlékművek, mint például a Dzsucse torony, a phenjani diadalív, vagy a manszudei bronzszobrok. Az első közülük egy 170 méter magas gránitoszlop, amely a dzsucse ideológia szimbóluma. 1982-re készült el, és 25 550 gránittömbből áll – ennyi napot élt meg Kim Ir Szen 1912 és 1982 között. A város kétségtelenül legismertebb épülete a Rjugjong Hotel, amely szintek számát tekintve a hetedik legmagasabb épület a világon, magasságát tekintve pedig harmadik, bár még nem nyitott meg.

A város látképét toronyházak uralják. A kormány 2011-ben tömeges építkezési programot indított, mely során 100 ezer új lakást építettek meg. A Cshangdzson utcai lakáskomplexum is ebből a célból épült, miután Kim Dzsongil, az ország egykori vezetője „szánalmasnak” nevezte az utca akkori látképét. Folyamatos felújítás és építkezés alatt állnak a város lakóépületei, ugyanakkor a szigetelésük gyakran hiányos, ritka, hogy felvonó, illetve a központi fűtésrendszer legyen bennük.

Kim Dzsongun folytatja apja munkáját, kormányzása alatt megépült a színes épületekből álló Mire Tudósok utcája (미래, 未來; Mire = „Jövő”), amelyet 2015 novemberében adtak át.

2016. április 3-án a Kumszuszan Nap Palotája és a Rjonghung kereszteződés között megkezdődött a korszerű, hetvenemeletes épületekből álló Rjomjong utca (려명, 黎明; Rjomjong = „Pirkadat”) építése. A hatalmas, éjszakánként neonfényben úszó épületekből álló új városrészt, amelynek építésében a Koreai Néphadsereg katonái is részt vettek 2017. április 14-én adták át. 2017. április 19-én megkezdődött a beköltözés az újonnan átadott városrészbe, túlnyomórészben a Kim Ir Szen Egyetem tanárai, oktatói lettek az első lakók.

Látnivalók

A Rungnado Május Elseje Stadion a világ legnagyobb befogadóképességű sportarénája

A város legnagyobb látványosságai közé tartoznak:

Kultúra

Phenjani Nagyszínház
Keszon Vidámpark

A városban számos színház található, ezek közül a leghíresebbek:

Emellett a város számos szabadidős helyszínnek ad otthont:

Gasztronómia

Rengmjon

Mivel a város Phjongan tartomány székhelye volt 1946-ig, kulináris téren hagyományai azonosak a tartomány jellegzetességeivel. A leghíresebb étele a rengmjon, amely hideg húslevesben tálalt főtt hajdinatészta, tongcshimivel és japán körtével a tetején. Fogyasztják a másnaposság ellenszereként is.

A város híres még pisztrángleveséről, amely a Tedong folyóban honos pisztrángból készül, sóval és feketeborssal. Szintén helyi specialitás a phenjani módon készített onban, amely frissen főzött rizs, tetején szeletelt gombával, csirkehússal és pindettokkal (mungóbabból és zöldségekből készült palacsintával).

A város leghíresebb éttermei közé tartozik az Ongnjugvan és a Cshongnjugvan.

2017 elején megnyílt a Takahasi szusibár, amelyet Fudzsimotó Kendzsi, Kim Dzsongil hajdani szakácsa üzemeltet.

Oktatás

Kim Ir Szen Egyetem

Az 1945-ös felszabadulás előtt a városnak nem volt egyeteme, csupán két nagyobb felsőoktatási intézmény működött: a Phenjani Tanárképző Iskola és a Phenjani Orvostudományi Főiskola. Emellett három általános és középiskola, illetve egy-két szakiskola üzemelt a városban.

1946-ban megalapították a Kim Ir Szen Egyetemet, és emellett számos kisebb oktatási intézményt. 1956-ban számos új általános iskola, 1958-ban pedig több új középiskola létesült.

A fejlesztéseknek köszönhetően Phenjan a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legnagyobb oktatási központjává vált. Napjainkban itt találhatók a legrangosabb észak-koreai egyetemek, amelyekre a legnehezebb bejutni az országban. Javarészt magas rangú párttagok gyermekei tanulnak a fővárosban.

Nemzeti szinten a leghíresebb és legnagyobb a Kim Ir Szen Egyetem, de itt található többek közt:

Infrastruktúra

Közlekedés

Tatra KT8D5K villamos

Phenjan az ország közlekedési gócpontja. Közutakkal, vasútvonalakkal és légifolyosókkal rendelkezik belföldi és külföldi úti célokra egyaránt. Innen indul autópálya Nampho, Vonszan, és Keszong felé. Az ország legnagyobb vasútvonalai ide futnak be, a Phenjan vasútállomásra, ezek közül a legnagyobbak az északi Phjongi, az északkeleti Phjongna és a déli Phjongbu. Nemzetközi vasúti járatok is indulnak innen Peking (25 óra), Tantung (6 óra), illetve Moszkva (6 nap) felé. A város a Phjongna vonal révén összeköttetésben áll a Transzszibériai vasútvonallal. Egy Vonszanba tartó gyorsvasút tervezés alatt áll.

Az Air Koryo Tu–204 típusú gépe a Szunani nemzetközi repülőtéren
A metró információs táblája

Az állami tulajdonú Air Koryo nemzetközi járatokat indít a Szunani nemzetközi repülőtérről az alábbi célállomásokra:

2008 áprilisától az Air China rendszeresen indít járatokat a városba, ezeket a Covid19-pandémia miatt 2020 januárjában felfüggesztették.

Belföldi légi úticélok:

A metró, a villamos- és a trolihálózat végzi a közösségi utasszállítás javát. 2015 júliusában a forgalmasabb utak mellett kerékpárutak épültek. A városban kevés a személygépjármű, ezért a gépkocsibirtoklás Észak-Koreában státuszszimbólumnak számít, a lakosság nagy része kerékpározik. Néhány közút állapota sem megfelelő.

Egészségügy

Phenjani szülészet

Az 1945-ös felszabadulás előtt a városban alig négy kórház üzemelt, napjainkban azonban Phenjanban számos kórház és rendelőintézet található. Ezek közül a legnagyobbak:

  • Koreai Vöröskereszt Kórház (조선적십자종합병원; 朝鮮赤十字綜合病院)
  • Phenjani Orvostudományi Egyetem Kórháza (평양의학대학병원; 平壤醫學大學病院)
  • Phenjani Szülészet (평양산원; 平壤産院)
  • Kim Man-ju Kórház (김만유병원; 金萬有病院)
  • Phenjan Városi 1. sz. Népkórház (평양시제1인민병원; 平壤市第一人民病院)
  • Phenjan Városi 2. sz. Népkórház (평양시제2인민병원; 平壤市第二人民病院)
  • Phenjan Városi 3. sz. Népkórház (평양시제3인민병원; 平壤市第三人民病院)
  • Korjo Orvostudományi Kórház (고려의학종합병원; 高麗醫學綜合病院)
  • Kugang Kórház (구강종합병원; 口腔綜合病院)

Ezenfelül minden körzetnek, megyének van saját rendelőintézete is.

Turizmus

A turisták kizárólag államilag kirendelt kísérők jelenlétében nézhetnek várost Phenjanban. Ezek a kísérők az idegen nyelvek java részén beszélnek, így magyarul is. A városba látogatás megvalósulhat állami, vagy magántulajdonú (Koryo Tours, Uri Tours, Young Pioneer Tours) utazási irodán keresztül is.

Sport

A városi műjégpálya
Mirim Lovaglóklub

Az észak-koreai propaganda nagy hangsúlyt fektet a rendszeres testmozgásra, ennek köszönhetően a város számos állami, sportért felelős szervezet székhelye. Ezek közül a legnagyobbak:

Továbbá itt találhatók Észak-Korea legnagyobb sportlétesítményei, ezek közül a legfontosabbak:

Híres szülöttei

Hong Rjongho

Testvérvárosok

Panoráma

Phenjan (P'yŏngyang) egy panorámaképe
Nagyítás
Phenjan egy panorámaképe

Jegyzetek

  1. ↑ Mun Dzsongcshol (2007. április 20.). "혁명의 수도 평양에 장애인 거주 할 수 없다". DailyNK. Hozzáférés: 2017. február 26.{{cite news}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  2. ↑ I Sincshol (2007). "사회주의 '조선의 심장' 평양의 동아시아 도시로의 변화 가능성". DBpia. Hozzáférés: 2017. november 14. {{cite news}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  3. ↑ "권력구조와 정부형태 정". A Koreai Köztársaság kormánya. Hozzáférés: 2026. január 1.
  4. ↑ "권력구조와 정부형태 당". A Koreai Köztársaság kormánya. Hozzáférés: 2026. január 1.
  5. ↑ "Korea, North". CIA World Factbook. Hozzáférés: 2017. március 13.
  6. 1 2 Csoma Mózes inzertje az alábbi cikkhez: Dunai Péter (2007. február 17.). "Szirmot bontott a kimdzsongilia". NOL. 9. o. Hozzáférés: 2021. január 28.
  7. ↑ A városnév kiejtése a Forvo hangadatbázisban.
  8. ↑ Haack, Hermann (1985). Kisatlasz (Eredeti cím: Haack Kleiner Atlas „Die Erde”). Berlin, Német Demokratikus Köztársaság: Geographisch-Kartographische Anstalt Gotha. ISBN 963-350-826-6 CM. {{cite book}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  9. 1 2 Kang Midzsin (2011. február 25.). "Rejigged Pyongyang Annoys Southern Citizens". Daily NK. Hozzáférés: 2017. március 6.{{cite news}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  10. ↑ Sin Dzsuhjon (2005. augusztus 2.). "Bongsu Church in Pyongyang a Fraud, Only for False Propagation of Freedom of Religion". Daily NK. Hozzáférés: 2017. március 6.{{cite news}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  11. ↑ Központi Hírszerző Ügynökség. "Korea, North". The World Factbook. 2015. július 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 6.
  12. ↑ "A Guide to North Korean Food from a Man Who's Been Eating It for 14 Years". Vice Munchies. 2017. január 10. 2017. március 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 6.
  13. ↑ "MUNCHIES in North Korea: A Visit to Pyongyang's Newest Pizza Joint". Vice Munchies. 2016. november 2. 2017. március 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 6.
  14. 1 2 "Sushi in Pyongyang: Japanese chef opens rare restaurant". Fox 12. 2017. március 5. 2017. március 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 5.
  15. ↑ "Stats". Pyongyang Metro. 2016. január 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 6.
  16. ↑ "평양시 개요". 북한지역정보넷. Hozzáférés: 2017. március 5.
  17. ↑ Kim Hanszu (2015. január 26.). "평양은 '조선의 예루살렘'이었다". Premium Chosun. 2017. március 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 5.{{cite news}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  18. ↑ "Pyongyang was to become 'Kim Il Sung City'; The followers of Kim Jong Il suggested the idea". Daily NK. 2005. február 21. Hozzáférés: 2014. október 4.
  19. 1 2 3 "North Korea – A Country Study". Library of Congress Country Studies. 2008. Hozzáférés: 2017. március 10.
  20. 1 2 "평양시 자연". 북한지역정보넷. Hozzáférés: 2017. március 5.
  21. ↑ "World Weather Information Service - Pyongyang". WMO. 2016. augusztus 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 11.
  22. ↑ "Klimatafel von Pyongyang (Pjöngjang) / Korea (Nordkorea)" (PDF). Deutscher Wetterdienst. Hozzáférés: 2017. március 11.
  23. ↑ "Station 47058 Pyongyang". Global station data 1961–1990—Sunshine Duration. Deutscher Wetterdienst. 2017. október 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 11.
  24. ↑ National Research Institute of Cultural Heritage. 2001. Geumtan-ri. Hanguk Gogohak Sajeon [Dictionary of Korean Archaeology], pp. 148–149. NRICH, Seoul. ISBN 89-5508-025-5
  25. ↑ Lee, Peter H & Wm. Theodore De Bary. Sources of Korean Tradition, page 5-6. Columbia University Press, 1997.
  26. 1 2 3 4 5 6 "P'yŏngyang". Encyclopaedia Britannica Online. Hozzáférés: 2017. március 10.
  27. 1 2 Lahmeyer, Jan, "North Korea – Urban Population", Populstat, University of Utrecht.
  28. ↑ Memorandum (Institute of Pacific Relations, American Council), Vol. 2, No. 5 (Mar. 16, 1933), pp. 1-3
  29. ↑ "수도-평양". 내나라. 2017. március 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 5.
  30. ↑ "N. Korea incorporates key farming county into Pyongyang". Yonhap News. 2012. február 29. 2015. március 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 11.
  31. ↑ Sai R. Park (2010. december 15.). The Good Doctor: Bringing Healing to the Hopeless. InterVarsity Press. 47–. o. ISBN 978-0-8308-5673-2.
  32. ↑ "Church anniversary in North Korea - YouTube". Korea Hangja. Hozzáférés: 2017. március 6.
  33. ↑ Pak Csongu (2014. január 8.). ""평양 러시아정교회 사원 리모델링"". Radio Free Asia. Hozzáférés: 2017. április 2.{{cite news}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  34. ↑ Chad O'Carroll (2013. január 22.). "Iran Build's North-Korea's First Mosque". NKNews.org. Hozzáférés: 2017. március 5.
  35. ↑ "Diocese of P'yŏng-yang". Catholic Hierarchy. Hozzáférés: 2017. március 8.
  36. ↑ "Bishop Francis Hong Yong-ho †". Catholic Hierarchy. Hozzáférés: 2017. március 8.
  37. ↑ Eric Talmadge (2016. december 23.). "Christmas in N. Korea: Lights and trees, but devoid of Jesus". Associate Press. 2016. december 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 5.
  38. 1 2 "Ten Power Plants on Chongchon River under Construction to Increase Power Supply to Pyongyang". Institute for Far Eastern Studies. 2014. december 19. 2015. április 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. április 20.
  39. ↑ "Pyongyang Metro maps". 2017. október 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. március 17.
  40. ↑ "Effort to Prevent Outflow of Capital into Markets". Institute for Far Eastern Studies. 2015. március 20. 2016. március 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. április 20.
  41. 1 2 3 "Architecture and City Planning". Kongresszusi Könyvtár. Hozzáférés: 2015. április 24.
  42. ↑ Staff (2009. október 15.). "Will 'Hotel of Doom' ever be finished?". BBC News. BBC. 2016. február 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. április 24.
  43. ↑ Yoon, Sangwon (2012. november 1.). "Kempinski to Operate World's Tallest Hotel in North Korea". Bloomberg. 2015. január 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. április 24.
  44. ↑ Lee, Seok Young (2011. augusztus 25.). ""Pitiful" Changjeon Street the Top Priority". Daily NK. Hozzáférés: 2011. augusztus 30.
  45. ↑ "Pyongyang glitters but most of NKorea still dark". Yahoo News. 2013. április 29. 2017. március 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. április 24.
  46. ↑ "Kim Jong-un orders construction of another scientists' street in Pyongyang". Yonhap News. 2016. március 18. 2016. június 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. április 25.
  47. ↑ "Ground-breaking Ceremony of Ryomyong Street Held". Rodong Sinmun. 2016. április 6. 2017. március 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 6.
  48. ↑ "Builders of Ryomyong Street Vow to Finish Project before Day of Sun". Rodong Sinmun. 2017. január 31. 2017. március 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 6.
  49. ↑ "Merits of Builders of Ryomyong Street and Their Helpers Highly Appreciated". Rodong Sinmun. 2017. április 17. 2017. április 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. április 26.
  50. ↑ "Inaugural Ceremony of Ryomyong Street Held in Presence of Kim Jong Un". Rodong Sinmun. 2017. április 14. 2017. április 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. április 26.
  51. ↑ "With new town project, N.K. seeks internal solidarity, defies sanctions: Seoul". Yonhap News. 2017. április 14. Hozzáférés: 2017. április 14.
  52. ↑ "KCNA Detailed Report on Completion of Ryomyong Street". Rodong Sinmun. 2017. április 17. 2017. április 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. április 26.
  53. ↑ "Moving to New Flats in Ryomyong Street Begins". Rodong Sinmun. 2017. április 19. 2017. április 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. április 26.
  54. ↑ Andrew Butler (2017. február 22.). "The biggest stadium in the world is in North Korea, and it's utterly insane". Dreamteam FC. Hozzáférés: 2017. március 7.
  55. ↑ Manish (2016. február 3.). "Rungrado 1st of May Stadium: The largest stadium in the world". Sportskeeda. Hozzáférés: 2017. március 7.
  56. ↑ Duncan Wright (2017. január 17.). "The 20 biggest sport stadiums in the world ranked by current capacity". News.com.au. 2017. március 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 7.
  57. 1 2 "평양시". 조선국제청소년려행사. 2016. szeptember 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 11.
  58. ↑ "평양국제영화회관 北주민들에 인기". Daily NK. 2006. április 5. 2017. március 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 11.
  59. ↑ "개선청년공원 둘러보는 北 김정일". Daily NK. 2010. április 23. 2017. március 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 11.
  60. ↑ "인민문화궁전". 한국민족문화대백과사전. 2017. március 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 11.
  61. ↑ "평양시 平壤市" (koreai nyelven). Nate/Encyclopedia of Korean Culture. 2011. június 10. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. április 14.
  62. 1 2 "닮은 듯 색다른 매력을 간직한 북한의 음식 문화" (koreai nyelven). Korea Knowledge Portal. 2009. június 19. 2011. október 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 11. {{cite web}}: Cite has empty unknown parameter: |trans_title= (súgó)
  63. ↑ Ju, Wan-jung (주완중) (2000. június 12.). "'오마니의 맛' 관심" (koreai nyelven). The Chosun Ilbo.
  64. ↑ Lankov, Andrei (2007), North of the DMZ: Essays on daily life in North Korea, McFarland, 90–91. o, ISBN 978-0-7864-2839-7
  65. 1 2 3 4 5 6 "평양시 문화". 북한지역정보넷. Hozzáférés: 2017. március 2.
  66. ↑ "Outline for Development of Wonsan-Kumgangsan Tourist Region Revealed". Institute for Far Eastern Studies. 2015. március 26. 2015. április 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. április 20.
  67. ↑ "Entry Procedures". Naenara. Hozzáférés: 2022. november 2.
  68. ↑ Colin Zwirko: Air China says flights to North Korea remain suspended through early May. Szerk. Oliver Hotham. NK News (angolul) (2020. március 27.) (Hozzáférés: 2022. május 9.)
  69. ↑ "North Korea installs bike lanes in Pyongyang". Telegraph.co.uk. 2015. július 14. Hozzáférés: 2017. március 3.
  70. ↑ "In Kim's North Korea, Cars Are Scarce Symbols of Power, Wealth". Bloomberg. 2015. július 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. szeptember 27.
  71. ↑ Fisher, Max. "North Korean Press Bus Takes Wrong Turn, Opening Another Crack in the Hermit Kingdom". The Atlantic. Hozzáférés: 2012. április 17.
  72. ↑ Gaál Csaba (2014. január 15.). "Vonzó a földi pokol". Origo.hu. Hozzáférés: 2017. március 6.
  73. ↑ "She sent Dennis Rodman to North Korea". Travel Weekly. Hozzáférés: 2015. június 11.
  74. ↑ "Young Pioneer Tours". American in North Korea. 2014. november 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. június 11. {{cite web}}: Unknown parameter |deadurl= ignored (|url-status= suggested) (súgó)
  75. ↑ Pak Dzsinhjok (2016. július 14.). "Ask a North Korean: How is sport viewed in the DPRK?". NKNews.org. Hozzáférés: 2017. március 7.{{cite news}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  76. ↑ "Список породнённых городов". ПОРОДНЕННЫЕ ГОРОДА. 2016. március 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 8.
  77. ↑ "Bilateral Relations (Nepal-North Korea)". Nepál külügyminisztériuma. 2012. július 31. 2014. május 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 8.
  78. ↑ LB Ciputri Hutabarat (2016. február 12.). "Ahok Berencana Kunjungi Pyongyang". MetroTVNews.com. 2016. október 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. március 8.

További információk