Története
A térség középkori előzményeiről vallanak a földből előkerült maradványok. A trnovai Joco Jović 1956-ban egy ház alapjait ásva 65 csontvázat tárt fel, melyeket egy sorban, kelet felé nézve temettek el. A csontvázak között voltak gyermekek és néhány fém is, de a laikusok nem tudták megállapítani, hogy melyik időszakból származnak, és egyetlen intézmény sem végzett ilyen vizsgálatot. Ott számos stećakot, de különféle kerámiákat is talált.
A térség szerb lakói a középkortól kezdve több hullámban telepedtek le. Az egyik hullám, a 16. századi nagy népvándorlások után, Metohijából, valamint a délszláv délvidék kétnyelvű oázisaiból, Hercegovinából, Montenegróból, Észak-Albániából és más déli régiókból érkezett. Lehetséges, hogy a település később is folytatódott, miután a pestisjárványok, amelyek nagyon gyakran pusztítottak ezeken a területeken, és egyes családokat teljesen kiirtottak, alábbhagytak. (Trnovában feljegyzett adatok szerint 1542 és 1878 között a pestis több mint hetvenszer tombolt könyörtelenül. Ezt a veszélyes betegséget valószínűleg török katonák hozták be, de más régiókból érkező menekültek is, akik gyakran változtatták lakóhelyüket letelepedés keresése közben. Az is feltételezhető, hogy a lakosságot tervszerű betelepítéssel telepítették be erre a puszta földre, ami ezeken a vidékeken erdőirtást és a terep megtisztítását jelentette.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Zvorniki járáshoz és Beloševac községhez tartozó Trnova településnek 162 háztartása és 798 ortodox szerb lakosa volt. 1910-ben a Zvorniki járáshoz és Tavna községhez tartozó településen 237 háztartást, 1335 ortodox szerb és 9 muszlim lakost találtak. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború alatt Donja Trnova fontos partizánbázis volt. A csetnikeknek kiszolgáltatott semberijai és majevicai falvak többségével ellentétben Trnova lakossága a partizánokat támogatta. Kommunista jellege miatt a helyi csetnikek Kis-Moszkvának becézték Trnovát, és mint ilyet, partizánbázisként és a partizánakciók fontos hátországaként használták. A falu különösen fontossá vált, amikor 1942 végén szerémségi partizánegységek érkeztek. A szerémségiek érkezése 1943 folyamán is folytatódott. Úgy vélik, hogy nincs olyan Vajdaságból származó harcos, akit Boszniába helyeztek át, és ne maradt volna Donja Trnovában. Az első vajdasági brigádok és hadosztályok Donja Trnova közelében alakultak. Trnova jelentős ideig a 6. kelet-boszniai proletárdandár bázisa is volt. A faluban partizánkórház és nyomda működött. A Donja Trnova-i lakosság a legnagyobb szenvedést a hetedik ellenséges offenzíva során szenvedte el, amikor 1944 áprilisában és májusában a 13. SS „Handžar” hadosztály egységei mintegy 70 helyi lakost, valamint 200 sebesültet és tífuszos beteget likvidáltak, akiket nem evakuáltak, hanem földalatti bázisokon rejtettek el, amelyek nagy részét felfedezték. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A háború befejezése után, 1945 nyarán és őszén az elesett harcosok csontjait összegyűjtötték és közös sírba temették. 2010-ben, a már meglévő emlékmű előtt egy partizán emléktemetőt rendeztek be osszáriummal a Jovića brdo nevű helyen. Több mint 400 márványtáblát helyeztek el ezen a területen, amelyeken a trnovói kórházban elesett 3278 katona neve szerepel. A márványtáblákra a Majevicán, a Semberijában és Kelet-Bosznia-szerte elesett szerémségi harcosok nevei vannak vésve. Megállapították, hogy az Emléktemető márványtábláira vésett nevek között a volt Jugoszlávia több mint 150 helyéről származó harcosok szerepelnek. Az emlékoszszáriumban 567 sebesült partizánt temettek el, akiket a 13. SS „Handžar” hadosztály tagjai likvidáltak 1944 áprilisában.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település Ugljevik község részeként a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Bosznia-Hercegovina
é. sz. 44° 39′ 28″, k. h. 19° 06′ 06″44.657800°N 19.101700°EKoordináták: é. sz. 44° 39′ 28″, k. h. 19° 06′ 06″44.657800°N 19.101700°E
