Fekvése
A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 18, közúton 20 km-re nyugatra, a Semberija területén, a Majevica-hegység keleti lejtőin, a Janja és jobb oldali mellékvize, az Ugljevička völgyében fekszik. Ugljevik a Janja folyó bal partján fekszik, egy természetes síkságon, amelyet a régebbi topográfiai térképeken „Brezovo polje” vagy egyszerűen „Polja” (Zabrđska) néven jelölnek, és amelyet a folyó működése hozott létre. Délről a Mezgrajica és a Janja folyók, valamint a Bogutovo Selo -i Brđani és Kose hegyvonulatok határolják, míg északról a Barmića brdo és a Zabrđa további dombjai találhatók. A település területe 336 hektár. A település körülbelül 155 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. A Kose-hegy egyik leghíresebb csúcsa a Njemac (255 m tengerszint felett), amely Ugljevik lakosainak népszerű piknikezőhelye, és amelyhez egy 450 méter hosszú meredek túraútvonal vezet fel a lábától a tetejéig. A Janja folyó folyását az ipari övezeten és a településen keresztül medergazdálkodás szabályozza. A kisebb záporpatakok, a Radlovac (az ipari övezetben) és a Laktenica balról ömlenek a Janja folyóba, melynek torkolatánál egy részét szabályozták, míg a Mezgrajica folyó jobbról ömlik az ipari övezetbe, melynek folyását szintén szabályozták. A község keleten és északon Bijeljina, nyugaton Lopar, délen Teočak, délkeleten pedig Zvornik községgel határos.
A viszonylag új keletű építészetének és a sík terepnek köszönhetően, amelyen épült, Ugljevik a modern urbanizmus elvei szerint fejlődött, rendezett, derékszögben metsző utcahálózattal, szilárd infrastruktúrával és gondosan parkosított zöldterületekkel. Pontosan ennek a városi megoldásnak köszönhetően Ugljevik városrendezési terve az 1980-as években nemzetközi elismerést kapott az 5000 lakos alatti települések kategóriájában. A jól megtervezett városrendezésnek köszönhetően Ugljevik Bosznia-Hercegovina egyik legnaposabb településének számít. Az épületek és az utcák úgy vannak elrendezve, hogy ne árnyékolják egymást, ami lehetővé teszi a nappali fény maximális kihasználását egész évben. A település kezdeti fejlődését azonban Jugoszlávia összeomlása és a boszniai háború félbeszakította. A háború és a háború utáni időszak alatt számos beavatkozás történt az eredeti rendezési tervbe – némelyik funkcionális és indokolt volt, de sok közülük megzavarta a település építési rendjét. Ideiglenes épületek építésére is adtak ki engedélyeket, amelyek megjelenése gyakran nem volt összhangban a környezettel, az illegális építkezések szintén tovább befolyásolta a városrendezést.
Története
A számos régészeti lelőhely utal arra, hogy Ugljevik önkormányzatának területe a távoli múltban lakott volt, amint azt a több helyen található középkori síremlékek (stećak), valamint a Tutnjevac és Mezgraja (Jablangrad) falvakban található római erődítmények is bizonyítják.
Ugljevik nevét a Majevica-hegység lejtőin először bányászott szénről kapta. Az osztrák–magyar monarchia idején Ugljevikben szénbányát nyitottak, majd az osztrák–magyar kormányzat az első világháború végén úgy döntött, hogy vasutat hoz Ugljevikbe, és 1916-ban megkezdte a Bijeljina–Rača és a Bijeljina–Ugljevik vasútvonalak építését. Az Ugljevik–Bijeljina vasútvonalat kezdetben kizárólag szénszállításra szánták, és csak 1919-ben kezdték el a személyszállítást. Az 1934-ben megépített modern vasútvonallal megteremtődtek a feltételek a széntermelés nagyarányú növekedéséhez. A Jugoszláv Királyság 1920-ban önállóvá tette az „Ugljeviki Nemzeti Bányát” és Ugljevik településen független közigazgatást hozott létre, felépítve egy ma is létező közigazgatási épületet. Már 1923-ban telepítettek Ugljevikben egy két mozdonyos, 220 voltos egyenáramú erőművet, és a bánya, valamint Ugljevik összes épülete áramot kapott. 1929 körül egy nagy bányásztelepülés és számos középület épült az Ugljevičko-Bogutovac folyó jobb partján. Így jött létre Ugljevik kisvárosa, amely kórházi szobákkal ellátott betegszobákat, általános iskola helyiségeit és hasonló kiszolgáló létesítményeket kapott. Az 1936-os „Koloni” bányásztelepen 87 család 355 taggal élt 19 épületben, a bányának pedig akkoriban 250 alkalmazottja volt. Az 1931-es népszámlálás szerint az akkori Ugljevik önkormányzatnak, amely nyolc faluból állt, 8267 lakosa volt. A község központja eredetileg Zabrđe faluban volt, majd 1941-ben Ugljevik bányásztelepüléshez csatolták. 1980-ban kezdődött a jelenlegi Ugljevik építése a Janja folyó völgyében, Zabrđe, Ugljevik és Bogutovo Selo falvak között, a külszíni fejtésű bánya bővítésének és az Ugljevik hőerőmű megépítésének szükségessége miatt. Ekkor kezdődött meg Stari Ugljevik teljes áthelyezése jelenlegi helyére.
Tehát a mai Ugljevik egy fiatal település, mely az 1980-as évek elején jött létre, amikor a szénlelőhelyek miatt a község teljes központját Stari Ugljevikből (melyet akkoriban még nem hívtak „Starinak”) áthelyezték erre az újonnan épült településre, Novi Ugljevikbe. Idővel a „novi” (új) jelző eltűnt a köznyelvben. A község központja a felszabadulás után is ott maradt, és a községet Ugljeviknek nevezték el. Az új település helyének kiválasztásakor a városrendezési szakértők figyelembe vették a település bővítésének lehetőségét, az utak közelségét és az újonnan épült hőerőműtől való ideális távolságot. Úgy döntöttek, hogy Novi Ugljevik a hőerőműtől 3 kilométerre lejjebb, a Tuzla-Bijeljina regionális út mellett, Zabrđe falu sík részén épül fel. A lakosság új településre költözésével az intézmények és létesítmények is átköltöztek, így beszélhetünk ezen intézmények folytonosságáról. A városi igazgatás, a Veljko Lukić Kurjak általános iskola , a Gimnázium Központ, az Egészségügyi Központ, a Szociális Központ , a Munkásegyetem, a Rudar Futballklub stb. az új településre költözött. Novi Ugljevik első középületei az „Energetik” szálloda és a posta épületei voltak (ez az épület ma már nem létezik).
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében Ugljevik város és község a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Bosznia-Hercegovina
é. sz. 44° 41′ 30″, k. h. 18° 59′ 40″44.691667°N 18.994444°EKoordináták: é. sz. 44° 41′ 30″, k. h. 18° 59′ 40″44.691667°N 18.994444°E
