A város Szászország politikai központja, itt található a szász tartomány parlamentjének és kormányának, valamint számos állami hatóság székhelye. Ezen kívül fontos oktatási és kulturális intézmény központja. A gyógyszeripar, a kozmetikumok, a gépek, a jármű- és üzemgyártás, az élelmiszeripar, az optikai ipar, a szolgáltatások, a kereskedelem és a turizmus is nagy bevételi forrást teremt Drezda környékének.
Drezda nemzetközileg kultúrvárosként is ismert, számos fontos épülettel, mint például a barokk Zwinger, kiemelkedő múzeumokkal, és olyan híres zenekarokkal, mint a Szász Állami Zenekar vagy a Kreuzchor. A ma ismert belváros nagy része rekonstruált, újjáépített. Ennek oka a szövetséges légierő drezdai bombázása, amelynek következtében a teljes városközpont megsemmisült.
1434-ben itt alakult meg a világ egyik legrégebbi és leghíresebb karácsonyi piaca, a Dresdener Striezelmarkt. A várost gyakran az Elba Firenzéjének nevezik, eredetileg elsősorban művészeti gyűjteményei, barokk és mediterrán építészete, valamint festői és éghajlati szempontból kedvező fekvése miatt.
Fekvése
Drezda a német szövetségi állam, Szászország délkeleti részén terül el, az Elbafolyó partján, közel a cseh határhoz. Az Elba tengerszint feletti magassága 102,73m. A város legmélyebb pontja, a Cossebaude 101, a legmagasabb, a Triebenberg 383, a város főtere, az Altmarkt 113m-rel van a tengerszint felett.
Éghajlata
Mivel Drezda egy szűk folyóvölgyben fekszik, sokkal inkább a Dél-Németország éghajlat figyelhető meg itt, és egyértelműen melegebb, mint a többi kelet-németországi terület.
Drezdát először 1206-ban említik az oklevelek. Az ősi szláv település az Elba északi partján terült el. Hozzá ugyanabban az évben csatlakozott egy német városka a folyó déli partján, amit ma Altstadtnak ismernek. Gyorsan fejlődött, tíz év múlva már városként említették.
1405-ben felosztották a Wettin-ház vagyonát, emiatt Albrecht herceg Drezdát jelöli ki székhelynek.
Páratlan számú barokk építészeti remekének hála, sokan tartották Drezdát Európa egyik legszebb városának. Az I. (Szász) Ágost alatt uralkodó építészeti stílus a drezdai barokk néven is ismert.
Egyes negyedeiben voltak a legmagasabbak az életfenntartás költségei a második világháború előtt.
Az összes német város közül talán Drezda fizette a legkeservesebb árat a második világháborúért. 1945. február 13–14-én a Brit Királyi Légierő 773 gépe 2700 tonna bombát dobott le a városra. A rombolóbombák eleve nagy pusztítást vittek véghez, de ehhez még 650 ezer gyújtóbomba is társult. Így valóságos tűzvihar(wd) alakult ki, amelyben elfogyott az égés elengedhetetlen feltétele az oxigén, így szén-monoxid gáz keletkezett, amelyben sokan megfulladtak. Néhány órával később az amerikai légierő 311 géppel 771 tonna bombát dobott le, és a következő napon is intéztek támadást a már amúgy is porig bombázott Drezda ellen. A bombázás több tízezer emberáldozatot követelt. A város közepén egy összefüggő romterület maradt. A keletkezett törmelék mennyisége több mint 18 millió köbméter. A város világhírű épületeiből csupán romok maradtak. A támadás katonai haszna vitatható. Drezda közlekedési és ipari szempontból elhanyagolható, és a hadműveleti területeken is kívül esett. Az egyetlen fontos pont, a repülőtér és a hozzá tartozó néhány laktanya sértetlen maradt. Menekültek tízezreinek is menedéke lett volna.
Kurt Vonnegut hadifogolyként élte át Drezda bombázását. Ez meghatározó élménye és művészi ihlető forrása lett későbbi munkásságának (lásd pl. Az ötös számú vágóhíd című regényét).
A város újjáépítése évtizedekig tartott. Az első években a belső kerületekből a romokat távolították el, de a külvárosokban már 1945 májusának végén újraindult az élet. Néhány kiemelt épületet helyreállítottak, ezek közé tartozik a Schauspielhaus (1948), és a Zwinger (1964) is. A Fraunkirche romjai az NDK időszakában megmaradtak, a környezete egy nagy nyílt területté vált. A városban az újjáépítés az 1950-es években kezdődött, a romokat csak 1962-re távolították el. A szocialista vezetés úgy döntött, hogy egy modern várost építenek, hosszú és egyenes utcákkal. Ennek eredményeképpen a belső kerületek utcaképei teljesen más képet mutatnak az 1945 előtti állapothoz képest. A német újraegyesítést követően a Neumarkt körüli házakat rekonstrukció részeként felépítették, köztük a Fraunkirche templomot. A királyi palota is csak ekkor került helyreállításra.
A folyamat sok új innovációt teremtett, mivel a politikai változás sok pénzt hozott a városba, amely újra a turistalátványosságok tárháza lett.
Ez a szócikk vagy szakasz kronológiát használ folyó szöveg helyett. „A cikkek formája a természetes, folyamatos próza.” (Lásd Stilisztikai útmutató.) Kérjük, segíts átírni a szócikket folyó szöveggé!
1206: Drezda első említése egy oklevélben.
1216: Drezda első említése városként.
1485: A Wettin-dinasztia vagyonának felosztása, aminek következtében Albrecht herceg Drezdát választja székhelyéül.
1547: Móric herceg választófejedelem; Drezda a protestáns Szász választófejedelemség fővárosa és választófejedelmi székhely.
1549: Móric herceg egyesíti Altdresden (Ódrezda, a mai Neustadt) városrészt, a folyó másik partján lévő településsel. A közös igazgatási székhely az Elba bal partján, a mai Altstadt (Óváros) területén.
1685: Várostűz pusztítja el Altdresdent; az első városrendezési tervek, melyek egy egész városrészt magukba foglalnak (Wolf Caspar von Klengel).
1687: I. Friedrich August der Starke (Erős Ágost), aki 1694-től szász választófejedelem áttér a katolikus hitre és II. Ágost király néven (König August II.) megszerzi a lengyel a trónt.
1708: Johann Friedrich Böttger és Ehrenfried Walthervon Tschirnhaus feltalálja Európában a porcelánt.
1720: Wackerbarth gróf építkezési rendeletei érvénybe lépnek. Ennek alapján alakul ki a barokk városkép.
1726: A Frauenkirche alapkőletétele. Az építkezés 1743-ig tart, és George Bähr nevéhez fűződik.
1732: Az Elba jobb partján található városrész (korábban: Altdresden) első említése Neustadtként (újváros), valamint a balparti városrész Altstadtként (óváros).
1739: A Hofkirche („udvari templom”) alapkőletétele (Gaetano Chiaveri). 1754-ben fejeződik be az építkezés.
1945: február 13. és 15. között angol-amerikai bombázás. 25 000-30 000 ember életét veszti. A város 60%-a súlyos károkat szenved, 15km² porig ég. Május 7-én, 8-án éri el a Vörös Hadsereg Neustadt-ot; A szovjet katonai igazgatás kezdete. November 3-án Drezdának 454 249 regisztrált lakosa van.
1946: Megkezdődik a város újjáépítése.
1949: Az NDK megalapítása; A kommunisták teljes hatalomátvétele.
1952: Az NDK területi újrafelosztása. Szászország három kerületté esik szét. Drezda kerületi székhely.
1953: Népfelkelés június 17-én népfelkelés az NDK-ban. Drezdában is sztrájkok és demonstrációk.
1965: A Zwingert mint első történelmi építményt, helyreállítják.
1981: Drezda első nagyobb panelházakból álló lakótelepi részének építése.
1985: A Semperoper újraátadása. Az építési munkáltatok 1977-ben kezdődtek.
1986: A drezdai kastély újjáépítésének kezdete
1989: Békés forradalom az NDK-ban
1990: az első szabad és demokratikus választások 1949 után. A szövetségi állami közigazgatási rendszer visszaállítása. Drezda a szabad német szövetségi állam, Szászország fővárosa
1995: A Siemens mikroelektronikai üzem felavatása (Ma Infineon Technologies és Quimoda) Az újjáépített Taschenberg palota átadása. Azóta szállóként működik.
2005: A Frauenkirche felszentelése (az építkezési munkálatok már 1993-ban megkezdődtek)
2009: A drezdai Elbavölgytől az UNESCO visszavonja a világörökség része címet.
Drezda városrészei
Közigazgatásilag Drezda 10 kerületre és 9 önálló részre van felosztva. Egy-egy kerülethez több kisebb városrész tartozik.
Az Elba folyótól délre fekvő kerületek: Altstadt, Blasewitz, Cotta, Plauen, Prohlis, Leuben
Az Elba folyótól északra fekvő kerületek: Neuststadt, Pieschen, Klotzsche, Loschwitz
A belvárostól keletre elhelyezkedő Blasewitz / Striesen Drezda villanegyede, amely nagyrészt átvészelte a háborús pusztításokat.
A belváros
A belváros elsősorban az Altstadt kerületet foglalja magába. Itt található a Neumarkt, a közepén a Frauenkirche. A környező épülettömböket az 1990-es évektől építették fel, nagyrészt a háború előtti mintákat követve, de modern homlokzatú házakat is építettek. A másik tér, az Altmarkt pár száz méterre található, onnan pedig már a szocialista korszakban modern formában újjáépített Prager nevű bevásárlóutca van. A szűk belvárosi magon túl az Altstadt további városrészei (Friedrichstadt, Johannstadt, Pirnaische Vorstadt, Seevorstadt-Kelet, Seevorstadt-Nyugat) már háború utáni épületekből áll, amelyek között lakótelepi panelházak is megtalálhatóak.
Lakosság
A lakosságot tekintve Drezda Szászország második, és Németország tizenkettedik legnagyobb városa. A városnak 2025. december 31-én 571 510 lakosa volt fő lakóhellyel; népsűrűsége 1741 fő/km² volt. A lakosságból 2025 végén 284 382 fő férfi, 286 988 fő nő volt, 140 személy pedig „egyéb” kategóriában szerepelt.
Külföldi állampolgárságú lakosból 2025 végén 73 199 fő élt a városban, ami a népesség 12,8%-át jelentette. A legnagyobb külföldi állampolgársági csoportokat az ukrán, a szír és az indiai állampolgárok alkották.
Vallási összetétel
A hivatalos városi statisztika szerint 2024-ben 65 620 fő tartozott az evangélikus-lutheránus egyházhoz, 23 470 fő pedig a katolikus egyházhoz. A két nagy keresztény egyház tagjainak száma együtt 89 090 fő volt.
Gazdaság és tudomány
A város Szászország gazdasági, pénzügyi és kulturális központja is, ami miatt kapta az „Elba Firenzéje” (németül: Elbflorenz) nevet.
Drezda ezek mellett fontos tudományos központ is, sok kutatónak ad otthont. Számos számítógéphardver- és hi-tech-fejlesztő cég nyitott irodát vagy kutatási létesítményt a régióban, ezért hívják a várost Németország szilíciumvölgyének. A Drezdai Műszaki Egyetem a világ egyik legrégibb műszaki egyeteme.
A Volkswagen cég 2002-ben megnyílt Gläserne Manufaktur (~üveges gyár) üzemében a cég luxusautóit itt szerelik össze. Külső csarnoka üvegből készült. A Phaetont 2002 és 2016 között itt gyártották, ezt követte az e-Golf 2017 és 2020 között. A teljesen elektromos ID.3 sorozatgyártása 2021. január 29-én kezdődött. Ezzel egy időben a Jövő Mobilitás Központja az „ID otthonává” fejlődik. tovább. 2020-ban 400 embert foglalkoztattak a telephelyen. A gazdaságtalanul működő gyárat végül a cégcsoport történetében elsőként, 2025 decemberének végén állították le.
Felsőoktatás
A drezdai egyetemeken mintegy 40500 hallgató tanul. Ebből 35100 a TU Dresden-en (Drezdai Műszaki Egyetem). Az egyetem érdekessége, hogy bár a neve műszaki profilt takar, mégis az egyetem nagyjából lefedi az összes tudományterületet. Az egyetem indít nyelvi, jogi, orvosi, közgazdasági és tanári szakokat is.
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Drezda híres kulturális gazdagságáról, melyet a városban található sokszínű művészi gyűjtemények alapoznak meg. Ezek jó része Erős Ágost uralkodó gyűjteményéből nőtt ki.
2002-ben Drezda egyike lett Európa legzöldebb (nagy)városainak. 62% erdős és zöld területével Drezda Európa egyik legzöldebb városának számít. Északon terül el a Dresdner Heide, ami a város legnagyobb egybefüggő erdős területe, a város területének egy harmadát teszi ki. A város szívében található a hatalmas park, a Großer Garten. Kékeszöld szalagként vonul végig az Elba mezők és szőlődombok mentén a városon. Az előrelátó városrendezés már évszázadok óta figyel arra, hogy az Elba völgye megmaradjon természetes szépségében. Az UNESCO ezt értékelte a világörökség része cím odaítélésével.
Drezdai-kastély – Az eredeti, jóval kisebb palotát 1533–1535 között építették, mely 1701-ben leégett. Ezután újjáépítették és kibővítették. Erős Ágost tette meg a palotát állandó lakhelyévé, amely ezután a szász fejedelmek rezidenciája volt. Mai neoreneszánsz külsejét az 1900-as évek elején nyerte. Az épület 1945-ben kiégett, mivel több találat is érte. A kastély külsejének helyreállítása a 90-es években befejeződött, a belső felújítása még tart, múzeumokat helyeztek és helyeznek majd el benne. A kastély reneszánsz kapui, domborművei igen művésziek.
A drezdai-kastély
Frauenkirche – A Neumarkt ékessége, a Frauenkirche egész Németország egyik legszebb és legjelentősebb evangélikustemploma volt. G. Bähr építész tervei alapján 1726 és 1743 között épült, bár már 1734-ben felszentelték. A templom tetőtől alapig kőből épült fel, 96m magas kupolája pedig „kőharang” néven vált ismertté, és hamar Drezda egyik jelképévé vált. 1945. február 13-án a templom teljesen kiégett, majd 2 nappal később kupolája is bedőlt, majd leomlott. A templomot évtizedekig nem építették újjá, a romjait háborús mementóként a téren hagyták. 1990 után a templomot újjáépítették. Felszentelése 2005. október 30-án történt. Az újjáépült Frauenkirche nemcsak vallási, hanem kulturális célokat is szolgál, gyakran rendeznek benne koncerteket. A templom nemcsak Drezda, hanem az újraegyesített Németország szimbóluma is, jelképezi a békét és a kiengesztelést.
Hofkirche – A Hofkirche, a katolikus székesegyház a Zwinger és a Frauenkirche mellett Drezda egyik legjelentősebb barokk alkotása. Gaetano Chiaveri építette 1739–1754 között. Kissé meglepően hat a környező épületekhez viszonyított ferde elhelyezkedése. A Hofkirche háromhajós templom négy sarokkápolnával. A főoltár és az orgona közötti páholyok, s később a kastélyhoz vezető folyosó is a katolikus fejedelmi család és az udvari nemesek számára volt fenntartva. A templom legszebb díszei közé tartoznak Mattielli 3,5 méter magas homokkő szobrai, melyekből összesen 78 darab van. A Hofkirche belső tere a barokk katolikus templomokhoz képest jóval egyszerűbb. Az oltár, a szószék és az orgona fontos műkincsek. A templom 1945-ben kiégett, és több találat is érte, de hamar helyreállították.
A Hofkirche
Mária-híd – A Mária-híd (németül Marienbrücke) az Elba felett ível át 434 méter hosszan Wilsdruffer Vorstadt és a Belső Újváros között. A kőíves híd 1852-ben épült, és Drezda legrégebbi hídja. A bajor Mária Annáról, II. Friedrich August szász király feleségéről nevezték el. Kezdetben kombinált közúti- és vasúti híd volt az 1730-as évekbeli régi Augustus-híd után. 1901-ben egy különálló, párhuzamos, négy vágányú hídszerkezetet állítottak üzembe a vasúti forgalom számára északra. Az 1852-ből származó régi hidat csak villamos- és közúti közlekedésre használják. A 2000-es években a vasúti felüljáró acél íveit egy új, feszített 490 m hosszú beton híd váltotta fel öt vágányra.
A Mária-híd
Új városháza – Az új városháza 1906 és 1912 között épült Roth és Bräter tervei alapján. 1945-ben kiégett, helyreállítása 15 évet vett igénybe. A városháza 100m magas tornya a legmagasabb Drezdában. Tetején a Goldener Mann néven ismert, aranyozott rézből készült 5m-es szobor áll, mely Guhr alkotása. Az épület kapuja előtt Wrba bronz oroszlánjai állnak őrt.
Az új városháza
TV-torony – A drezdai TV-torony a közeli Wachwitz faluban található. A német telekommunikáció1991-es felújításáig és a HO éttermet működtető NDK állami tulajdonú társaság bezárásáig a turisták két lifttel elérhette a tornyot. A nyilvános területen belül egy kétszintes étterem volt, amely 132 férőhellyel rendelkezik 145 méter magasságban, és amely felett megfigyelő platform volt. Évente körülbelül 200 000 látogató élvezte az Elba völgyére és Drezdára nyíló kilátást, amíg a megfigyelőnyílásokat le nem zárták a tornyon.
TV-torony
Semper OperaházGottfried Semper tervei szerint fia, Manfred irányítása alatt építették 1871 és 1878 között. Az eredeti szerényebb operaház már 1841-ben elkészült, de 1869-ben leégett. A főbejárat fölött áll J. Schilling bronzcsoportja: négyesfogat Dionüszosszal és Ariadnéval. A falmélyedésekben Shakespeare, Szophoklész, Molière és Euripidész, a bejárat előtt pedig Goethe és Schiller szobra áll. Az épület 1945-ben kiégett, és részben beomlott. A főhomlokzatot hamar helyreállították, de az egész épület csak a bombázás után 40 évvel, 1985. február 13-ra készült el teljesen. A műsor Weber: A bűvös vadász című operájával folytatódott, azzal, amit a bombatámadás előtt utoljára játszottak az operában 1945-ben.
Zwinger A Zwinger a drezdai barokk építészet csúcspontja, lendületes formájú, szobrokkal díszített pavilonok, galériák övezik. Erős Ágost fejedelem azért építtette, mert a narancsfái számára védett helyet akart biztosítani (ez akkoriban világszerte divatban volt). M. D. Pöppelmann tervei alapján 1711-től 1722-ig folyt az építkezés. A szobrokat P. Permoser és tanítványai alkották. A Zwinger legszebb részei a Wallpavilon, a Nymphenpad, a Kronentor és a Stadtpavilon. 1847 és 1855 között épült fel a keleti szárny, ezenkívül az egész épületegyüttest többször is restaurálták. 1728 óta a Zwinger a fejedelmi műgyűjteménynek ad otthont. Ezenkívül itt található a porcelánmúzeum, az óngyűjtemény, a Matematikai-Fizikai Szalon, az Állattani Múzeum és a Történeti Múzeum. Valamennyi kiállítás világhírű. 1945-ben az épület nagy része teljesen elpusztult. A kiállítási tárgyakat már korábban elvitték, így azok megmenekültek a pusztulástól. A sok szállítás miatt azonban károsodtak, ezért a háború után restaurálni kellett őket. Hamar megkezdődött a Zwinger újjáépítése H. Ermisch irányítása alatt. 1960-ra a Zwinger teljesen elkészült, a kiállítási tárgyak pedig visszakerültek eredeti helyükre.
Zwinger
Neumarkt A Neumarkt volt a régi Drezda egyik központja. Az egykori homlokzatokból és a szűk utcákból, amelyek a teret közrefogták, semmi sem maradt fenn. 2013-ra a környező utcákkal együtt újjáépítették. A téren 3 jelentős épület áll: a Johanneum, a Frauenkirche és a Képzőművészeti Főiskola.
Képzőművészeti Főiskola A Főiskola nagy, kupolás épülete 1886 és 1893 között épült az úgynevezett „újfrancia” stílusban. Díszítéseivel tökéletesen illeszkedik a barokk környezetbe. Az épület szoboralakzatai Schilling, Epler és Bäumer művei. 1945-ben az épület kiégett, azóta teljesen felújították.
Altmark Az Altmarkt volt a régi Drezda másik jelentős központja. Eredeti formájában Bernardo Bellotto velencei vedutafestő alkotásairól ismerhetjük meg. A régi Altmarktot jellegzetes homlokzatú házak és szűk utcák övezték. A háború után jelentősen megnagyobbították, és új, modernebb épületekkel vették körül.
Kreuzkirche A Kreuzkirche a régi Drezda egyik jellegzetes épülete. A templom az idők során ötször pusztult el, és ötször épült újjá. Mai formájában Schmid és Exner tervei szerint látható. A templom 1945-ben kiégett, 1955-re helyreállították, belső kiképzése egyszerűbb lett, elhagyták a barokk díszítőelemeket.
A KreuzkircheA Pillnitz-kastélyA Cosel-palota
„A Zöld Boltozat”, németül Grünes Gewölbe, ahol a szász koronázási ékszereket bemutatják
Régi és új mesterek galériája
Széles folyó legelője
Brühl terasza, becézik Európa erkélyének is. Egy terasz, mely az Elbára néz.
A Fürstenzug: A Hosszú Galéria külső falát W. Walter 1870-től 1876-ig tartó munkával a fejedelmi menet néven ismertté vált sgraffito-ábrázolással díszítette. A hatalmas mű a Wettini-házhoz tartozó szász választófejedelmeket ábrázolja. A lovas felvonulást követő gyalogosok soraiban felismerhető a kor több festő- és szobrászművésze. A régi falfestményt 1907-ben meisseni porceláncsempékkel mozaikszerűen kirakták, a közelmúltban pedig restaurálták.
Egy kisebb út, a 6-os út nyugatra halad Drezdától, Lipcsén keresztül.
Az A4-es és A17-es autópályák mindegyikének van bekötőútja Drezdába. A mellékútnak is van egy másik bejárata a két autópálya-bejárat között, maga is csatlakozik az A4-eshez.
.png)
Németország
é. sz. 51° 02′ 58″, k. h. 13° 44′ 17″51.049329°N 13.738144°EKoordináták: é. sz. 51° 02′ 58″, k. h. 13° 44′ 17″51.049329°N 13.738144°E
.jpg)
_(533).jpg)
