Dunaszerdahely

Dunaszerdahely (Dunajská Streda)
A városháza épülete
A városháza épülete
Dunaszerdahely címere
Dunaszerdahely címere		 Dunaszerdahely zászlaja
Dunaszerdahely zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásDunaszerdahelyi
Rangváros
PolgármesterHájos Zoltán (MKP) 2022 óta Szövetség
Irányítószám929 01
Körzethívószám00421 (0) 31
Forgalmi rendszámDS
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség22 720 fő (2025. dec. 31.)
Népsűrűség715 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság118 m
Terület31,45 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 59′ 46″, k. h. 17° 36′ 53″47.996111°N 17.614722°EKoordináták: é. sz. 47° 59′ 46″, k. h. 17° 36′ 53″47.996111°N 17.614722°E
Dunaszerdahely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dunaszerdahely témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Dunaszerdahely (szlovákul Dunajská Streda, németül Niedermarkt, héberül סרדאהלי) magyar többségű város Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásának székhelye, a Csallóköz központja.

Fekvése

A Kisalföld szlovákiai részén, a Dunamenti-alföld vidékén, a Csallóköz szívében, Pozsonytól 48 km-re délkeletre helyezkedik el.

A Csallóközt rengeteg vízfolyás szabdalta, így csak néhány kiemelkedés volt alkalmas emberi megtelepedésre. A mára már lecsapolt mocsarak nehezítették a mezőgazdasági művelést. A Csallóköz északnyugati része viszonylag ármentesebb terület volt. A délkeleti rész viszonylag homokosabb talajokban gazdag. A város mai területe, amely a „sziget” közepén, szárazabb kavicsos részen terül el, védettebb volt az árvizektől.

Nevének eredete

Nevét szerdai napokon tartott hetivásárairól kapta. A magyar 'szerda' szó szláv eredetű. A szláv nyelvekben etimológiailag a 'közép' jelentésű szóra vezethető vissza, ami arra utal, hogy a hét közepe.

Története

Dunaszerdahely környékéről már a bronzkorból (bronz raktárlelet) és a római korból (germán urnatemetkezések) is kerültek elő régészeti leletek.

Középkor

2019-ben koraközépkori kemencés veremházat tártak fel a kemping melletti építkezési területen. Valószínűsíthetően a 9. századból származott egy sarkantyúkkal eltemetett személy sírja, amelyet a téglavetőnél tárt fel Ľudmila Kraskovská, 1947-ben. Állítólag további sírok (hozzávetőlegesen 20 sír) is megsemmisülhettek. A honfoglaló magyarok a Csallóköz viszonylag szárazabb területeire települtek, azonban Dunaszerdahely környékére vonatkozóan egyelőre csak szórványos adataink vannak.

1256-ból maradt fenn első írásos említése Svridahel alakban a pozsonyi káptalan IV. Béla királynak írt jelentésében. A jelentés említi Myrck (Márk) elöljárót. 1297-ben Szerdahely a Héder nembeli Hernard fia, Jakab mester birtoka volt.

A 14. században kialakul Szerdahely központi magja, a Szentfundusként említett városmag. A szó jelentése sérthetetlen vagy szent terület. Ez a katolikus templom körül elterülő, kőfallal elkerített területre utal, amelyen belül a temető is elterült. A falon kívül épült ki a település, zajlott a piacozás. A népi emlékezet az 1800-as évekig megmaradó kőfalat szerdahelyi várként említi.

1302-ben a pozsonyi káptalan okirata Sexe Zeredahel-i falunagyot és testvérét, Budát említi. 1305-ben Zeredahel-i Péter fia, András egyezséget köt a pozsonyi káptalan előtt. 1310-ben a pozsonyi káptalan előtt átiratott privilegiális oklevélben szerepel Sexe falunagy és Zeredahel-i Buda. 1321-ben Szent György templomának papja Pál volt. 1324-ben Miklós pozsonyi ispán jelentésében említik Szerdahely és Kürt piacait. 1332-ben papja Iwan. 1335-ben vásárhelyként szerepel. 1336-ban Péter fia Tamás liptói comes, csókakői és gesztesi várnagy, Póka fia, Kelemen halála után hűséges szolgálataiért magának kérte Pókaföldet, melyet Károly Róbert 1341-ben neki adományozott. Ekkor említik Szerdahely templomának védőszentjét Szent Györgyöt is. 1342-ből szintén Pókatelekre vonatkozó birtokügyi okirat maradt fenn, amelyben azt Szomor (Zomor) utódja, Miklós szerzi meg. Ugyanő 1345-ben a birtok negyedrészét elzálogosítja Keresztúri Apród Miklós fiának, Tamásnak. Miklóstól származtatja magát a pókateleki Szomor, ill. Kondé család.

1422-ben említik Jakab nevű plébánosát. 1429-ben Luxemburgi Zsigmond parancsában, melyben Komárom várának várnagyát utasítja az eltulajdonított jószág visszaszolgáltatására, mint mezőváros szerepel. A gyakori birtokháborítások miatt, a középkori források legtöbbször a pókatelki Kondé és Szomor családokat említik.

Újkor

A 16. században újjáépült Szerdahely iskolája. Középkori eredetű templomát 1518-ban mellékhajóval bővítik ki. Szerdahelyet 1599-ben az erdődi Pálffy család kapta meg hitbizományi birtokul, akik egyben a helyi (katolikus) egyház, illetve templom kegyurai lettek. Ezen időszakban is több határvillongással találkozhatunk, hiszen a több egymás mellett létező település más és más nemesi család fennhatósága alatt állott. Újfalu birtokosa a Kondé család, Nemesszegen pedig több családot is találunk (például a Thuróczi, Kálmán, Perényi, Sörös, Németh, Bíró).[forrás?] Újabb mesterségek is megjelentek a városban (csizmadia, kovács, kalapos, kádár), amelyek céhekbe tömörültek.

Ezen korból származhat a település eredeti címere (pecsétje) is, hiszen az a gellei szék központi templomának védőszentjét Szent Pétert ábrázolja.[forrás?] Az 1574-es portaösszeírásban (26 jobbágy- és 3 nemesi család) is mint város szerepel, ennek ellenére Jozef Novák a legkorábbi, 1579-ből csak töredékesen fennmaradt, de valószínűsíthetően a 16. század elejéről származó pecsétlenyomatot nem tartja városi pecsétnek, feltételez azonban egy korábbi gótikus pecsétnyomót is.

A Pázmány Péter-féle vizitációkban Szent Györgynek szentelt temploma mint neves hely van megjelölve, s említik a templom mellett álló katolikus iskolát is. Az anyakönyvezést a plébánián 1673-tól vezetik rendesen.

A Rákóczi-szabadságharc idején Szerdahely felügyelt város volt, környékén a természeti viszonyok miatt nem folytattak jelentős küzdelmet. A 18. század első felében jelenik meg nagyobb számarányban a zsidóság, amit a Pálffy család is támogatott. A zsinagóga a katolikus templom mellett épült fel. Közép-Európa egyik jelentős zsidó hitközségévé nőtték ki magukat. Később a lakott területen kívül létesítettek izraelita temetőt, amely még ma is létezik Sikabony mellett.

A város rohamosan terjeszkedett. A Szent György-templomot 1742-ben renoválták és barokkizálták. Kolerajárvány is sújtotta a várost. 1777-ben egy Szentháromság-oszlopot állítottak, amely a pestisjárványokra emlékeztet. A 18. század végén a lakosok az Újfalu határában elterülő temetőbe temetkeztek. A pestisjárványok elkerülése érdekében Újfalun és Nemesszegen xenodochiumot (kórházat, ispotályt) építettek, ami 1869-ig működött. A templom köré temetkezést Mária Terézia magyar királynő rendeletére, egészségügyi okok miatt befejezték.

A 19. században lebontották a templom melletti kis kápolnát, majd a körülötte lévő falat is. A házak többségét még vályogból építették, fonott kéménnyel és döngölt padlóval, melyek tűzveszélyesek voltak. A 19. században három nagyobb tűzvész volt (1842, 1865 és 1887). 1864-ben a csizmadiacéhből alapították meg a tűzoltóságot.

Az 1848–49-es szabadságharc alatt már Duna-Szerdahely néven említik, bár jogilag csak később 1854-ben egyesítették Szerdahelyt, Nemesszeget, Újfalut és Előtejedet. Az egyesített városnak 7 vására volt: Márton-, Luca-, Piroska-napi, Virághéti, Keresztjárói, Magdolna- és László-napi. 1862-ben marhavész, majd 1866-ban fagykár és éhínség, két évvel később kolera tizedelte a lakosságot. 1870-re elkészült az egykori Széchenyi utcán felépült neológ zsinagóga és az evangélikus templom, amelynek tornya csak 1938-ban épült fel.

20. század

 Ezt a szakaszt át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.
A (mára már lerombolt) szerdahelyi vasútállomás az 1930-as évek elejéről. Jól látható rajta a kétnyelvű helységnévtábla

Az első világháború alatt az élelmiszerek drágultak, több sorozás történt, a város hadikölcsönöket jegyzett, és szünetelt a tanítás. Már a háború elején létesítettek egy hadifogolytábort, ahová 1914 szeptemberében 10 ezer orosz hadifoglyot zártak. A háború itt a fogolytábor őrszázadának 1918. november 4-i fegyverletételével végződött. 1919. január 8-án cseh csapatok szállták meg a várost. Kihirdették a statáriumot, majd cseh hivatalnokok érkeztek a városba. A korábbi helyükön maradt állami alkalmazottaknak állampolgári esküt kellett tenniük. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásának volt a székhelye, azután jogilag is az első Csehszlovák Köztársaság része lett.

Az 1938-as, ún. I. bécsi döntés során visszakerült Magyarországhoz. A döntés előtti komáromi tárgyalások sikertelenül zárultak, az olasz-német döntőbíróság elsősorban Pozsony és Nyitra kérdésében hozott számunkra kedvezőtlen megoldást az összefüggő magyar nyelvterület kapcsán. A franciák és a britek tudomásul vették, nem ellenkeztek. Az olaszok ill. a németek csak a vitás kérdésekben döntöttek, mint Pozsony és Nyitra hovatartozása, amely végén a magyar állam elsőként ismerte el Szlovákia függetlenségét.

Dunaszerdahely kitörő lelkesedéssel fogadta az 1938 novemberében bevonuló magyar honvédeket. A második világháborúban a német megszállás idején (1944 júniusában) a város lakosságának közel felét alkotó zsidó közösséget (mintegy háromezer fő) elhurcolták. Ezen kívül a város és környéke is sok hősi halottal áldozott a haza védelmében, illetve áldozatul esett sok besorozott, vagy elhurcolt levente is.

A városba 1945 tavaszán szovjet és román csapatok vonultak be, nyomukban az érthetetlen bosszútól lihegő csehszlovák helytartók. Az angol diplomácia már 1940-től szorgalmazta a müncheni egyezmény semmissé tételét, melyet a potsdami konferencián véglegesítettek, s módosításokkal ugyan, de visszaállították az ezt megelőző közép-európai határokat (kivéve Lengyelország esetében). Az új határokat jogilag az 1947-es párizsi békeszerződések rendezték. Csehszlovákia újraalakulása után megindult a magyarok elűzése, kitelepítése, a szlovákok betelepítése, mely a mai napig tart.

1960-ban ismét várossá nyilvánították, ekkor csatolták ismét hozzá az addig különálló Sikabony települést is (1939-ben már egyszer összevonták). A város a közel 120 ezer lelket számláló Dunaszerdahelyi járás legjelentősebb kulturális, közigazgatási és gazdasági központja. Pozsony közelségének köszönhetően (mindössze 37 km) dinamikusan fejlődik.

Népessége

Népességi statisztikák (10 év)
Év:1995.2005.2015.2025.
Lakosság23 79123 49022 65222 720
Különbség -1,26 % -3,56 % +0,30 %
Népességi statisztikák
Év2024.2025.
Lakosság22 82622 720
Eltérés-0,46 %
Lakosságszám
Év Népesség Átl. vált.(%)  
1880 4 182 —    
1890 4 453 0,63%
1900 4 821 0,79%
1910 4 762 −0,12%
1921 5 171 0,75%
1930 6 280 2,16%
1941 6 584 0,43%
1991 23 236 2,52%
2001 23 519 0,12%
2011 22 477 −0,45%
2019 22 684 0,11%

Dunaszerdahely lakónépessége 2011. december 31-én 22 477 fő volt, ami a Nagyszombati kerület össznépességének 4%-át tette ki, és a kerület második legnagyobb városa. A település lakosságszáma a dualizmus éveiben, érdemben nem nőtt. A két világháború között a magyarság száma csökkenni kezdett, főleg az elvándorlások miatt. A második világháborút követően erőteljes szlovákosítás és kitelepítés indult meg, a németek száma pedig a mérhetőség határára esett.

A 2011-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló dunaszerdahelyiek túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát. Emellett jelentős egyház a városban még a református.

1880-ban Dunaszerdahely 4182 lakosából 3531 magyar, 416 német, 55 szlovák, 2 szerbhorvát és 1 egyéb anyanyelvű, 31 idegen és 134 csecsemő volt. Ebből 2109 római katolikus, 1874 zsidó, 120 evangélikus, 78 református és 1 más vallású. Sikabony 607 lakosából 585 magyar, 1 szlovák, 1 egyéb anyanyelvű és 20 csecsemő volt. Ebből 503 római katolikus, 78 református és 26 zsidó volt. Ollétejed 107 lakosából 106 magyar anyanyelvű és 1 csecsemő volt. Ebből 106 római katolikus és 1 református.

1900-ban Dunaszerdahely 4821 lakosából 4481 magyar, 286 német, 33 szlovák, 3 ruszin és 19 egyéb anyanyelvű volt. Sikabony 767 lakosából 754 magyar, 9 szlovák és 4 német anyanyelvű volt. Ollétejed 121 lakosából 119 magyar, 1 szlovák és 1 egyéb anyanyelvű volt.

1910-ben 4762 lakosából 4679 magyar anyanyelvű volt.

1930-ban 6280 lakosából 2944 magyar és 2186 zsidó nemzetiségű volt.

2001-ben 23 519 lakosából 18 756 magyar, 3588 szlovák, 353 cigány, 147 cseh és 24 német volt.

2011-ben 22 477 lakosából 16 752 magyar és 4373 szlovák volt. Anyanyelvi adatok szerint: 17 813 magyar, 3343 szlovák, 488 cigány, 607 fő nem válaszolt.

2021-ben 23 044 lakosából 16 577 (+579) magyar, 4386 (+438) szlovák, 87 (+399) cigány, 4 (+7) ruszin, 331 (+35) egyéb és 1659 ismeretlen nemzetiségű volt.

Városrészek

Városközpont

A mai város területe több korábbi településből jött létre. Ezek: Szerdahely, Bazsótejed, Csótfalva, Előtejed vagy Kistejed, Enyed, Nemesszeg, Ollétejed (Mliečany), Pódafa Zöldfasor része, Pókatelek, Rény, Sikabony (Malé Blahovo), Sóssziget, Újfalu.

Önkormányzat

A 2010-es önkormányzati választások eredményeként 25 tagú képviselő testületét a Magyar Közösség Pártja (MKP) 13, a Most–Híd 11, és egy független képviselő alkotja.

Gazdasága

A város az 1990-es évek közepéig a dél-szlovákiai élelmiszeripar egyik fellegvára volt, az ország élelmiszer-gazdasági válsága azonban kihatott a város iparára is, s az szerkezetileg jelentősen átalakult. Az élelmiszeripari múltat 2007-től csak a Tauris Danubia húsfeldolgozó vállalat képviseli, ugyanis az ország legmodernebb cukorgyárát is – amely Juhocukor néven létesült 1969-ben, s a rendszerváltás után az Eastern Sugar francia–angol multinacionális cég vette meg – 2007-ben bezárták. Cukorgyára az 1980-as évek kezdetén évente megközelítőleg 380 ezer tonna cukorrépát dolgozott fel. Napjainkban a város több multinacionális elektrotechnikai, gépipari és építőipari nagyvállalatnak ad otthont (mozgólépcsőgyártás, széfgyártás, dobozgyártás stb.). Az 1970-es évek óta a város fontos idegenforgalmi központ; 1973-ban létesült a 26 hektáron elterülő, gyógyhatású vízzel rendelkező termálfürdője. A város fontos teherforgalmi logisztikai központtá vált a 2005-ben létrehozott ipari parkjának, valamint a város közvetlen szomszédságában megépült logisztikai telepeknek (Királyfiakarcsa, Kisudvarnok) köszönhetően. Az ezredfordulót követően a szolgáltatások rendkívül gyors fejlődésnek indultak, a város Dél-Szlovákia legnagyobb kereskedelmi központjává vált.

Kultúra, oktatás, szórakozás

Magyar tannyelvű alapiskolák

A város összes alapiskolájába járó 2895 tanuló 63,4%-a (1834 diák) tanult a négy magyar tanítási nyelvű alapiskolában a 2019/2020-as tanévben.

Középiskolák

Igazi oktatási központként 4 gimnázium, 6 szakiskola és 2 speciális szakiskola várja a környék tanulóit. Összesen 2506 diák (ebből: 2321 fő, 85% magyarul) jár a város középfokú oktatási intézményeibe.

Sportélete

A DAC Dunaszerdahely, a város sportklubja a 20. század elején alakult. Elődje az 1908-ban alapított DSE (Dunaszerdahelyi Sport Egylet) volt, amely 1919-ig működött a településen. A csehszlovák éra kezdetén, 1920-ban alakult meg maga a DAC (Dunaszerdahelyi Atlétikai Club). A városban a legnépszerűbb sportága a labdarúgás; az FC DAC 1904 labdarúgócsapat az ország egyik legnagyobb múltú sportegyesülete. A labdarúgás mellett országos elismertségűek az egyesület asztaliteniszezői, sakkozói, atlétái és kézilabdázói is.

Látnivalók

A szerdahelyi katolikus templom
A szerdahelyi református templom
Holokauszt-emlékmű

A város a szlovákiai képzőművészet egyik jelentős központja, legjelentősebb galériái a Kortárs Magyar Galéria és az Art-Ma Galéria.

Csallóköz történelmét és népművészetét bemutató gazdag állandó tárlattal rendelkező múzeum, ahol rendszeresen szerveznek ideiglenes kiállításokat is.

A városban van a régió legnagyobb könyvtára, ahol számos értékes könyvritkaság megtalálható.

Híres emberek

Itt született

Itt töltötte gyermekéveit

Testvérvárosai

Jegyzetek

  1. ↑ "Taroltak a független jelöltek". Új szó. 75. (252.). Pozsony: 1. 2022. ISSN 1335-7050. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó); Unknown parameter |ország= ignored (súgó)
  2. ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2026. március 31., 2026. április 1.
  3. ↑ Kraskovská, Ľ. 1951: Nález bronzov na Žitnom ostrove. Archeologické rozhledy 3, 140–142, 145; Furmánek, Václav – Veliačik, Ladislav – Vladár, Jozef 1991: Slovensko v dobe bronzovej. Bratislava, 101, 103, 106, 224, 263.
  4. ↑ Jan Eisner 1933: Slovensko v pravěku. Praha, 210, 217, 223, 311, tab. LXXIII; M. Pichlerová – K. Tomčíková 2001: Archeologické nálezy zo Žitného ostrova, zbierka Antala Khína. Zborník SNM – Archeológia 11, 111–134; V. Varsík 2008: Pohrebisko v Dunajskej Strede.; Prohászka Péter 2010: Észrevételek a Csallóköz római kori történetéhez, avagy új adatok egy feledésbe merült kvád temetőről. Folia Archaeologica LIV, 205-242.
  5. ↑ dunaszerdahelyi.sk
  6. ↑ Bialeková, D. 1989 (szerk.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I. Nitra, 71.
  7. ↑ parameter.sk; hirek.sk Archiválva 2017. április 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
  8. ↑ Nagy Imre–Paur Iván–Ráth Károly–Véghely Dezső 1866: Hazai okmánytár – Codex diplomaticus patrius III. Győr, 19–20 No. 14; Házi Jenő 2000: Pozsony vármegye középkori földrajza. Pozsony, 138.
  9. ↑ Wenzel Gusztáv 1874: Árpádkori új okmánytár – Codex diplomaticus Arpadianus continuatus XII. Pest, 604–605 No. 485; Házi 2000, 138.
  10. 1 2 3 4 5 6 7 8 Nagy Attila: Dunaszerdahely. Lakóhelyismeret. (Historium, Dunaszerdahely, 2011)
  11. ↑ Sedlák, V. 1980: Regesta Diplomatica nec non Epistolaria Slovaciae I. Bratislavae, 82 No. 134; Kristó Gyula 1990: Anjou–kori Oklevéltár I 1301–1305. Budapest–Szeged, 144-145 No. 236.
  12. ↑ Kristó 1990, 376-377 No. 787
  13. ↑ Sedlák 1980, 324 No. 740; Kristó Gyula 1992: Anjou–kori Oklevéltár II 1306-1310. Budapest–Szeged, 368 No. 841-842.
  14. ↑ Dedek Crescens Lajos 1924: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis III – 1321–1349. Esztergom, 3; Házi 2000, 138.
  15. ↑ Blazovich László 1993: Anjou–kori Oklevéltár VIII 1324. Budapest–Szeged, 13 No. 8.
  16. ↑ MOL DL-DF 2760; Házi 2000, 139
  17. ↑ MOL DL-DF 2877; Házi 2000, 139
  18. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye, 672.; Piti Ferenc 2004: Anjou–kori oklevéltár XX 1336. Budapest-Szeged, No. 297, 318.
  19. ↑ Sebők Ferenc 2004: Anjou–kori oklevéltár XXV 1341. Budapest–Szeged, 103 No. 211
  20. 1 2 Jozef Novák 2008: Pečate miest a obcí na Slovensku I A-M. Krupina, 239.
  21. ↑ Piti Ferenc 2007: Anjou–kori Oklevéltár XXVI 1342. Budapest–Szeged, 255-256 No. 333.
  22. ↑ MOL DL-DF 26370; Nagy Imre 1884: Anjoukori okmánytár – Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis IV (1340–1346). Budapest, 487 No. 295.
  23. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye, 692; Komárom vármegye és Komárom sz. kir. város, 569.
  24. ↑ DLDF 61385
  25. ↑ MOL DL-DF 61428
  26. ↑ MOL DL-DF 61879; 61882; 61884
  27. ↑ 1421-1422 (MOL DL-DF 61370; 61379; 61385), 1464 (MOL DL-DF 61714), 1493 (MOL DL-DF 61879; 61882; 61883; 61884), 1526 (MOL DL-DF 62111)
  28. ↑ Nagy Attila: A dunaszerdahelyi Szent György-templom, (Namedia, Dunaszerdahely, 2010)
  29. 1 2 "Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]". Statistical Office of the Slovak Republic. 2026. március 31. Hozzáférés: 2026. március 31.
  30. ↑ https://telepulesek.adatbank.sk/
  31. ↑ ma7.sk
  32. ↑ IV. Dunaszerdahelyi Kastélyfesztivál
  33. 1 2 "cvtisr.sk". Hozzáférés: 2020. november 10.
  34. ↑ dunaszerdahelyi.sk
  35. ↑ Németh Ilona képzőművész weblapja
  36. ↑ "Testvérvárosok". 2021. szeptember 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. augusztus 4.
  37. ↑ Dunaszerdahelyen az új testvérváros, Jindřichův Hradec delegációja

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek