Hard Candy az amerikai énekesnő és dalszerző Madonna tizenegyedik stúdióalbuma. A Warner Bros. Records 2008. április 18-án adta ki, és ez volt az utolsó Madonna‑album a kiadónál 25 év együttműködés után egészen a Confessions II (2026) megjelenéséig. Madonna 2007 elején kezdett dolgozni a lemezen, és Justin Timberlake, Timbaland, a The Neptunes duó, valamint |Nate „Danja” Hills közreműködésével egy olyan dance-pop albumot készített, amelyben a hiphop, az electropop, a diszkó, az electro és a R&B elemei egyaránt megjelennek.
A lemez készítése során Madonna egy „fekete Madonna” nevű alteregót szeretett volna megjeleníteni, azonban az ötletet később elvetették, hogy elkerüljék az esetleges vitákat. A kritikai fogadtatás összességében kedvező volt, a Hard Candy pedig 37 országban debütált az első helyen, és a világ tizenegyedik legnagyobb példányszámban eladott albumává vált 2008-ban, több mint 4 millió eladott példánnyal.
Az album három kislemezt eredményezett. A vezető „4 Minutes” világszerte nagy sikert aratott: 21 országban vezette a slágerlistákat, és Madonna 37. Billboard Hot 100 top tízes találata lett. A második kislemez a „Give It 2 Me”, a harmadik pedig a „Miles Away” volt. Madonna három város kisebb klubhelyszínein adott exkluzív fellépéseket az album népszerűsítésére, majd elindult a Sticky & Sweet Tour turnéra, amely akkoriban a valaha volt legnagyobb bevételt hozó női koncertturnévá vált.
Előzmények és összetétel
Madonna 2007 februárjában kezdett dolgozni a készülő tizenegyedik stúdióalbumán, amikor Timbaland megerősítette, hogy közösen dolgoznak az új anyagon. A Hard Candy lett Madonna utolsó stúdióalbuma a Warner Bros. kiadónál; a későbbi válogatásalbum (Celebration) megjelenése után az énekesnő a Live Nation Artists új kezdeményezéséhez csatlakozott. A tízéves szerződés Madonna teljes jövőbeli zenei és zeneipari tevékenységére kiterjedt, beleértve a márkanév hasznosítását, új stúdióalbumokat, turnékat, merchandisingot, rajongói klubokat és weboldalakat, DVD‑ket, zenei televíziós és filmes projekteket, valamint kapcsolódó szponzorációs megállapodásokat. 2007 augusztusában Timbaland az MTV News-nak beszélt a lemez fejlesztéséről. Megerősítette, hogy ő és Justin Timberlake tíz dalt írtak Madonnával, köztük a „La, La” című felvételt, valamint a Pharrell Williams által írt „Candy Shop”-ot. Timbaland így jellemezte a közös munkát:
„Justin és én a felvételeken dolgoztunk. Madonna albuma nagyon erős lett. Van egy dal, ami visszavisz a régi időkbe, ez a ‘You must be my luck‑eee starrrr!’ ... A refrén szavak nélküli, kávéfajtákról elnevezett hangokkal. A dal címe ‘La, La’. Pharrell is csinált egy ütős számot Madonnának, a ‘Candy Shop’-ot.”
A producer hozzátette, hogy az album címe ekkor még nem volt végleges, és Madonnával szeptemberig kellett befejezniük a munkát. Az MTV az új anyagot „urban” irányultságúként írta le, amelyben „sok különböző műfajból érkező producer” vett részt. A Pet Shop Boys-t eredetileg a Warner kérte fel, hogy írjanak és producerként működjenek közre a lemezen. Timbaland az album hangzását úgy jellemezte, mint „a ‘Holiday’ R&B‑s groove‑val”.
A Hard Candy felvételein további vokálokat hallani Timberlake, Timbaland, Williams és Kanye West részéről, míg a produceri munkát Madonna, Timbaland, Timberlake, a The Neptunes és Nate „Danja” Hills látták el. Korábban Madonna jellemzően kevésbé ismert producerekkel dolgozott együtt, mint William Orbit, Mirwais Ahmadzaï vagy Stuart Price. A Hard Candy esetében azonban tudatosan döntött úgy, hogy már befutott producerekkel és előadókkal működik együtt. Az MTV-nek így indokolta választását: „Mert jók, és tetszik, amit csinálnak. [...] Nem szeretem ismételni önmagam, és azon gondolkodtam, milyen zenét szeretek mostanában. És valójában [Timberlake] FutureSex/LoveSounds albuma volt az, amit megszállottan hallgattam.”
Madonna már korábban is dolgozott Williams-szel, és egy felvételi szünetben menedzsere, Guy Oseary felvetette Timberlake-nek, hogy „menő lenne”, ha ő is közreműködne néhány dalban. Timberlake így emlékezett vissza: „Azt mondtam, ‘az király lenne’, de nem hittem, hogy tényleg megtörténik. [...] Pharrell már lefektette az irányt, amerre Madonna haladt. Lejátszotta nekem a ‘Candy Shop’-ot és néhány másik dalt, és azt gondoltam: ‘Ez nagyon jó irány.’ Úgy éreztem, akár az egész lemezt megcsinálhatná Pharrell-lel, és megkérdeztem Timet: ‘Mi hogyan illünk ebbe?’ Végül úgy dolgoztunk, mint az én albumomnál: közös produceri munka, csak most Madonna is bekerült a képbe.”
Madonna és Timberlake első közös felvétele a „Devil Wouldn't Recognize You” volt. Timberlake szerint a dal, amelyen Madonna már évekkel korábban elkezdett dolgozni, hangulatában a „Frozen”-re (1998) emlékeztetett. A sor „The devil wouldn't recognize you, but I do” annyira megtetszett neki, hogy refrénné akarta alakítani, és koncepciót építeni köré.
Timberlake-et lenyűgözte, hogy Madonna milyen mennyiségű előkészített anyagot hozott a stúdióba. Elmondása szerint ő ritkán írja le a dalszövegeit, mert gyorsan jönnek az ötletek, Madonna viszont „tele volt gondolatokkal, rejtvényekkel, versekkel, érzésekkel, hatalmas jegyzetfüzetekben… csak adogatta át őket. Hihetetlen volt, ahogy ezekből a kis darabkákból összeraktuk a dalokat.” A „Miles Away” felvételénél Timberlake egy gitárriffet játszott, majd megkérdezte: „Hogyan csináljuk? Miről szóljon? Mit akarunk mondani?”
Madonna és Timberlake beszélgetéseket folytattak a dalok témáinak kialakításához. Az egyik közös pont a távkapcsolatok univerzális tapasztalata volt, amelyet túl személyesnek éreztek, mégis felhasználták a „Miles Away” koncepciójához. Madonna így nyilatkozott: „Kitettük az érzéseinket. [...] És amikor elkészült a dal, mindenki a stúdióban azt mondta: ‘Ó, ehhez én is tudok kapcsolódni.’”
Zenei struktúra és kompozíció
Madonna a „Candy Shop” című nyitódalt adja elő a The MDNA Tour során
A Hard Candy dalainak inspirációjáról Madonna az Interview magazinnak beszélt. Elmondása szerint „sok tekintetben a legtöbb dal [a lemezen] önéletrajzi, de inkább tudattalan módon. Nem gondolkodom azon, hogy személyes történeteket meséljek el, amikor zenét írok. Csak jön. Aztán sokszor fél évvel vagy nyolc hónappal később jövök rá, miről is szólt valójában. És amikor lejátszom másoknak, mindenki azt mondja: "Ó, teljesen átérzem ezt."
Zeneileg a Hard Candy egy dance-pop és pop alapú album, amely erősen támaszkodik a hiphop, electropop és diszkó elemeire, valamint az electro és funk stílusjegyeire. A lemezen továbbá jelentős R&B-hatás is érezhető.
A „Candy Shop” az album nyitódala. A The Neptunes produceri munkájával készült, és a candy szó a szex metaforájaként jelenik meg benne. Williams így emlékezett vissza: „A stúdióban voltunk […] és [Madonna] azt mondta: ‘Figyelj, adj nekem valami forró cuccot.’ Én meg néztem rá, hogy ‘Most tényleg azt mondja, hogy forró cucc?’ Erre ő: ‘Mi van?’ Én pedig: ‘Oké.’ Így hát dolgozni kezdtünk, és elkészült a dal.” Az album első kislemeze, a „4 Minutes”, amely eredetileg „4 Minutes to Save the World” címen volt ismert. A dal létrejöttét az a sürgető érzés motiválta, hogy „meg kell menteni a bolygót a pusztulástól”, miközben az emberek mégis képesek jól érezni magukat. Madonna szerint a dal inspirálta arra, hogy elkészítse az I Am Because We Are című dokumentumfilmet.. A dalban Justin Timberlake és Timbaland is közreműködik. A felvétel egy gyors tempójú, urban és hiphop elemekkel átszőtt dance‑szám, amely Timbaland jellegzetes bhangra‑ritmusait is felhasználja. A hangszerelésben rezesek, ködkürtök és kolompok is hallhatók. A dalszöveg társadalmi érzékenységet közvetít, amelyet Madonna afrikai látogatása és az ott tapasztalt emberi szenvedés ihletett.
"A „Miles Away” olyan dal, amelyhez a legtöbb dolgozó ember tud kapcsolódni. Ha a munkád része az utazás, és a párod is dolgozik és utazik, akkor gyakran találjátok magatokat távol egymástól, ami nagyon frusztráló lehet. [...] Amerikai vagyok, ő [Guy Ritchie] pedig brit, és nekem állandóan Amerikába kell jönnöm. [...] Különösen a kapcsolatunk elején ez a távkapcsolat nagyon frusztráló volt. Azt is gondolom, hogy az emberek könnyebben mondanak ki dolgokat távolról; biztonságosabb. A „Miles Away”-ben azoknak az embereknek a kollektív tudatára tapintok rá, akiknek intimitási problémáik vannak."
— Madonna a „Miles Away” inspirációjáról
„A „Give It 2 Me” című dalban, az album második kislemezén Madonna a bounce‑ritmusokat és egy funkos basszusalapot ötvözött. „If it's against the law, arrest me”, énekli, majd: „If you can handle it, undress me.” A dal tartalmaz egy rövid közjátékot is, amelyben Madonna folyamatosan ismétli a „Get stupid” szavakat, miközben Williams azt kiáltja: „To the left, to the right”. A „Give It 2 Me”-t Madonna egy himnikus, önreflexív manifesztó‑dalként írta, amely bár elsőre a táncról és a szexről szól, valójában három évtizedes zenei pályafutására utal. Zeneileg egy lendületes dance‑szám, amelyben nyugat‑afrikai ütőhangszerek és kolompok is hallhatók. A háttérvokálokat Williams biztosította. A negyedik dal, a „Heartbeat”, Madonna lihegő énekével építkezik, és tartalmaz egy olyan közjátékot is, amelyben a zene eltér a megszokott ritmustól, és csak a dobok hangja hallható. Az MTV szerint a „Miles Away”, az album harmadik kislemeze volt a leginkább megtévesztően egyszerű dal, mert bár elsőre egyértelműnek tűnt, valójában sok technikai megoldást rejtett. A szám eltávolodik az album tánczenei tematikájától, és a távkapcsolatok nehézségeit dolgozza fel. A „Miles Away” egy melankolikus ballada, amely Madonna szerint önéletrajzi ihletésű, melyet akkori férje, Guy Ritchie inspirált. A párkapcsolati témájú dalszövegek a következő számban, a „She's Not Me”-ben folytatódnak, amely arról szól, hogy egy másik nő utánozza Madonnát; ennek megfelelően hangzik el a sor: „She started dressing like me and talking like me, It freaked me out, She started calling you up in the middle of the night, What's that about?”
Az „Incredible” című következő dal egy szerelmes számként indul, majd fokozatosan egy könyörgéssé alakul, amelyben valakit arra kér, hogy térjen vissza a kapcsolatba. A dal a középrészben ritmust vált, hogy tükrözze ezt a hangulati változást. Egy promóciós interjúban Madonna úgy írta le a dalt, mint amely tele van „szorongással és vággyal”, valamint azzal az érzéssel, hogy „vissza akar jutni a boldogság és a beteljesülés állapotába”, ugyanakkor az elhagyatottság érzése is jelen van benne. Az MTV albumkritikája szerint a dal szerkezetének váltása Madonna saját bizonytalanságát tükrözi azzal kapcsolatban, hogyan érez a dalban szereplő szerető iránt. „Can't get my head around it” – énekli. „I, I need to think about it.”
A „Beat Goes On” Kanye West közreműködésével a hetvenes évek R&B‑jét ötvözi a nyolcvanas évek dance hangzásával, és tartalmaz egy rapbetétet is West előadásában.
Williams megjegyezte, hogy Madonna munkamorálja eltért minden más előadóétól, akivel korábban dolgozott. Ez tükröződik például a „Spanish Lesson” című dalban, ahol Madonna azt énekli: „If you do your homework / Baby I will give you more.” A dalban a spanyol zene hatása is felismerhető.
Groove‑alapú hangzás jellemzi a „Dance 2Night” című számot, amelyben Justin Timberlake működik közre.
A „Devil Wouldn't Recognize You” című dalt Madonna még a Hard Candy munkálatainak kezdete előtt írta. A szám misztikus hangulatot áraszt, és lágy, lassú, zongorás bevezetéssel indul. Ezt követően gyorsabbá és melankolikusabbá válik, miközben Madonna így énekel: „Your eyes are full of surprises / They cannot predict my fate”. A trip hop‑ihletésű „Voices” az album utolsó felvétele, amely feloldatlan akkordokra, és hömpölygő vonósokra épül, miközben a dalszöveg azt kérdezi, ki irányít valójában: „Are you walking the dog? / Is the dog walking you?”
Megjelenés és borító
Madonna a borítóhoz eredetileg a "Fekete Madonnát" szerette volna megidézni, de végül elvetette az ötletet.
A Hard Candy 2008. április 25‑én jelent meg Európa több országában, köztük Németországban, Írországban, Ausztriában, Olaszországban és Hollandiában. Április 28‑án került a boltokba az Egyesült Királyságban, Brazíliában és Európa többi részén, majd április 29‑én az Egyesült Államokban, Mexikóban és Kanadában.
A hivatalos bejelentés előtt a Billboard arról számolt be, hogy az album címe Licorice lesz, miután ez hangzott el a Sirius Satellite Radio OutQ (Sirius XM)|OutQ című műsorában.
Egy interjúban, amelyet a MTV Australia készített vele, Madonna elmondta, hogy a Hard Candy egyik meghatározó vizuális témája a bokszoló képe volt, amely a „Give It 2 Me” című dalban is visszatér. Elmondása szerint „a ‘Give It 2 Me’ alapvetően [ellentétes jelentésű]. Nem vagyok az a ‘gyere, add ide, amid van’ típus, szóval ez egy keményebb hozzáállás.” Emiatt eredetileg a dal címét szánta az akkor még névtelen albumnak. Ezen azonban változtatni kellett, miután Timbaland kiadott egy hasonló című dalt.
Ezt követően Madonna úgy döntött, hogy az album címe Black Madonna lesz, és még fotókat is készített a borítóhoz, amelyen fekete sminket viselt az arcán, kihagyva a szemeit. Egy 2009‑es Rolling Stone‑interjúban Madonna így kommentálta:
„Egy fotó sorozatot csináltattam Steven Klein fotográfussal, az előző albumom borítójához, és feketére festettem az arcomat, kivéve a számat, és a szemeimet. Ez egy szójáték volt. Egy pillanatig azt gondoltam, hogy a "Fekete Madonna" jópofa cím lenne a lemezemnek. Aztán arra jutottam: a világ huszonöt százaléka értené, talán még annyi sem, így nem éri meg. Ilyesmi állandóan előfordul, mert a referenciáim általában a Richter-skálán kívül esnek.”
A lemez címét végül az MTV erősítette meg, amely szerint az album neve Hard Candy lesz. Madonna szóvivője, Liz Rosenberg az Entertainment Weekly‑nek így nyilatkozott: „Imádja az édességet, […] [a cím] a keménység és az édesség ellentétéről szól, vagy ahogy Madonna olyan szépen megfogalmazta: ‘Seggbe foglak rúgni, de ettől még jól fogod érezni magad’.”
Az album borítója ugyanebben az időben jelent meg: Madonna rövidre vágott hajjal, fekete tornadresszben látható, derekán egy profi pankrációs bajnoki övvel. Az övön a „Give It to Me” felirat szerepel, amely az album eredeti címe lett volna. A háttér rózsaszín borsmenta‑örvényeket ábrázol.
Promóció
Az album megjelenését megelőző héten hét dal vált letölthetővé mobiltelefonon keresztül.
2008. április 21. és április 27. között a „Candy Shop”, a „Miles Away”, a „Give It 2 Me”, a „Heartbeat”, a „Beat Goes On”, a „Devil Wouldn't Recognize You” és a „She's Not Me” címűk dalokat tették elérhetővé. Emellett a Hard Candy és a „4 Minutes” videóklip előre telepítve volt a franciaországi Samsung F400 készülékeken. Más piacokon a Vodafone és a Warner Music International megállapodást kötött, amelynek értelmében a Hard Candy zenéi és egyéb mobilos tartalmai kizárólag a Vodafone előfizetői számára váltak elérhetővé az album általános megjelenése előtt.
Hasonló megállapodást kötöttek a Sony Ericsson céggel is, amely 27 országban kínálta a készülékeit előre telepített albummal.
A Hard Candy az amerikai megjelenés előtt négy nappal a Myspace felületén is streamelhető volt.
Továbbá az Ugly Betty második évadának záróepizódja a "Jump" című kizárólag Madonna zenéit használta: a „Candy Shop”, a „Spanish Lesson”, a „She's Not Me” és a „Miles Away” mellett felcsendült a 2006‑os „Jump” is.
A „Miles Away” a japán Change című televíziós drámában is felhasználásra került.
Hard Candy Promo Turné
Madonna és táncosai a Hard Candy Promo Tour nyitóelőadásán a „Candy Shop” című dallal
Az album megjelenését követően Madonna promóciós turnéra indult, amely az első projektje volt a koncertszervező Live Nationnel kötött új szerződésének keretében; a médiatartalmat a „Frank the Plumber LLC” biztosította. A műsor egy 40 perces szettből állt, amely hat dalt tartalmazott, és három városban került bemutatásra: New Yorkban, Párizsban és Maidstone-ban. Egy interjúban, amelyet a BBC készített vele, Madonna így nyilatkozott:
„Nyilvánvalóan új dolgokat akarok előadni, mert nagyon izgatott vagyok miattuk. Úgy érzem, ezért jönnek az emberek, de szeretnék néhány régi kedvencemet is elénekelni. Azért választottam a „Hung Up”-ot, mert ez volt a legnagyobb sláger az előző lemezemről, a „Music”-ot pedig azért, mert a közönség imádja, himnikus, és összehozza az embereket.”
A show egy bővíthető, öt emelvényből álló színpadon zajlott, amely az album borítóját jelenítette meg. Madonna, testhezálló fekete öltönyt és csipkefelsőt viselve, egy trónon ülve jelent meg a színpadon, arany sétapálcával a kezében, miközben felcsendült a „Candy Shop”. A színpad hátsó részén elhelyezett képernyőkön édességeket ábrázoló képek villantak fel. Madonna hat táncosával együtt koreografált mozdulatokat adott elő.
Ezután Madonna egy akusztikus gitárt vett elő, és ivott egy kortyot egy pezsgős palackból, majd elkezdte énekelni a „Miles Away”-t, miközben a képernyőkön felszálló és landoló repülőgépek, repülőterek és különböző világvárosok képei jelentek meg.
Ezt követte a „4 Minutes”, amely a videóklipet idézve villogó visszaszámláló órával jelent meg. Madonna ezután röviden megköszönte munkatársainak — köztük Timberlake‑nek, Westnek, Timbalandnek és másoknak — a közreműködést. „Úgy érzem, én vagyok a világ legszerencsésebb lánya” – mondta, majd a következő dalt, a 2005‑ös Confessions on a Dance Floor albumról származó „Hung Up”-ot a rajongóinak ajánlotta. A dal össze volt keverve a the Rolling Stones „(I Can't Get No) Satisfaction” című számával. Ezt követte a „Give It 2 Me”, amely alatt rózsaszín és zöld diszkófények pulzáltak a közönség felett. A show a „Music” (2000) előadásával zárult, amely során a táncosok egy hamis, ezüst metróajtón keresztül érkeztek a színpadra. Madonna végigtáncolta a színpadot, megérintette a közönség kezét, majd a metróajtók felé futva távozott, amelyek mögött eltűnt.
Chris Harris, az MTV újságírója a New York‑i Roseland Ballroomban tartott show‑ról azt írta, hogy „Ez egy olyan esemény volt, amely sokkal inkább a Madison Square Gardenbe illett volna, és amelyet ezek a rajongók — akik közül sokan valószínűleg bébiszittert is kellett, hogy fogadjanak estére — nem fognak egyhamar elfelejteni.” Ben Sisario, a The New York Times kritikusa így fogalmazott: „Madonna rajongói számára [a New York‑i show] bebizonyította, hogy ingyen látni őt egy 2200 férőhelyes teremben — ami az ő turnézási mércéjéhez képest aprócska — olyasmi volt, amiért megérte várni. És nagyon sokáig várni.” Silvio Pietrolungo, a Billboard munkatársa szerint „A 2200 fős közönség kétségtelenül elkötelezett volt.” A 2008. április 30‑i New York‑i fellépést a Control Room és a Live Nation együttműködésében élőben közvetítette az MSN. A műsort 2008. május 15‑én nemzetközileg is sugározták. A maidstone‑i show problémákba ütközött a szervezőkkel Madonna káromkodásai miatt, ami panaszokhoz vezetett, amikor az előadást a BBC Radio 1 sugározta.
Az album további népszerűsítése érdekében Madonna elindította a Sticky & Sweet Tour nevű turnét, amely a nyolcadik világkörüli koncertturnéja volt. A turné 2008 augusztusában kezdődött, és ez volt Madonna első turnéja a Live Nationnel kötött új lemez- és üzleti megállapodás keretében. A turnét 2008 májusában jelentették be, ekkor hozták nyilvánosságra az amerikai és brit állomásokat. Bár eredetileg tervezték, a turné végül nem jutott el Ausztráliába pénzügyi problémák és a pénzügyi válság miatt. A jelmezeket Arianne Phillips tervezte, akit számos híres divatház és tervező támogatott, köztük a Givenchy, Stella McCartney, Yves Saint-Laurent, Roberto Cavalli és Jeremy Scott. A fő show színpadának kialakítása hasonló volt a 2006‑os The Confessions Tour színpadához. A Sticky & Sweet Tour 2008‑as lezárása után Madonna bejelentette, hogy 2009‑ben egy második európai szakaszt is elindít, hogy olyan városokban léphessen fel, ahol még soha nem járt, vagy ahol hosszú ideje nem koncertezett.
A turnét egy rock által vezérelt, táncos utazásként” írták le. A show négy felvonásra tagolódott: a Pimp részben a S&M volt a fő téma; a Retro szakaszban Madonna klasszikus dalai hangzottak el, miközben a néhai művész, Keith Haring munkái jelentek meg a háttérben; a Gypsy rész a "roma népzene" és "roma tánc" fúziója volt, melankolikus és örömteli előadásokkal; végül a Rave szakasz, ahol Madonna keleti hatásokat felvonultató dalokat adott elő. A show közös énekléssel zárult, amelyben a közönség is részt vett. A turné 2009‑es második európai szakaszában néhány változtatást eszközöltek a setlisten, köztük egy táncos tisztelgést a nemrég elhunyt Michael Jackson előtt. A turné pozitív kritikákat kapott a kritikusoktól.
A Sticky & Sweet Tour számos rekordot döntött meg a jegyeladások, a bevétel és a közönségszám tekintetében. Az első szakasz lezárásakor a turné a legnagyobb bevételű koncertté vált szólóelőadó esetében, 282 millió amerikai dolláros bevétellel, megdöntve Madonna saját korábbi rekordját, amelyet a Confessions Tour tartott. Összességében Madonna több mint 3,5 millió rajongó előtt lépett fel 32 országban, és a turné összbevétele elérte a 408 millió amerikai dollár, amellyel a harmadik legnagyobb bevételű turné lett szólóelőadó esetében, valamint minden idők legnagyobb bevételű turnéja női előadótól. A 2009‑es Billboard Touring Awards díjátadón a Sticky & Sweet Tour elnyerte a Top Tour és a Top Draw díjakat, amelyek rendre az év legnagyobb bevételű és legnagyobb közönséget vonzó turnéját ismerik el. Madonna menedzsere, Guy Oseary kapta a Top Manager díjat.
Dalok
A „4 Minutes” 2008. március 17‑én jelent meg a Warner Bros. Records gondozásában az album vezető kislemezeként. A dalt számos kortárs kritikus dicsérte. Néhányan azonban megjegyezték, hogy a felvételen inkább Madonna tűnik főszereplőnek, nem pedig Timberlake.
A „4 Minutes” nemzetközi sikert aratott, és 21 ország slágerlistáján ért el első helyezést. Ez lett Madonna 13. listavezető kislemeze az Egyesült Királyságban, ami a legtöbb egy női előadótól a brit slágerlisták történetében. Az Egyesült Államokban a „4 Minutes” a Billboard Hot 100 listán a 3. helyig jutott, ezzel Madonna 37. Top 10 slágerét szerezve, megdöntve Elvis Presley korábbi rekordját. A dal videóklipjében Madonna és Timberlake énekelnek és futnak egy hatalmas fekete képernyő elől, amely mindent elnyel az útjában; a videó végén őket is elnyeli. A dal jelölést kapott az 51. Grammy-díjátadón, a "Legjobb közös popdal" kategóriában.
A „Give It 2 Me” 2008. június 4‑én jelent meg a Warner Bros. Records gondozásában az album második kislemezeként. A dalt kedvezően fogadták a kritikusok.
Ez lett Madonna 39. listavezetője a Billboard Hot Dance Club Play listáján. A dal egy hétig szerepelt a Billboard Hot 100-as listán, ahol az 57. helyig jutott. A „Give It 2 Me” listavezető lett Hollandiában és Spanyolországban, és számos más európai országban is a top tízbe került.
A dal 2009‑ben Grammy‑díj jelölést kapott a "legjobb dance felvétel" kategóriában. A „Miles Away” 2008. október 17‑én jelent meg az album harmadik és egyben utolsó kislemezeként. A kritikusok kedvezően fogadták, bár néhányan megjegyezték, hogy hasonlít Timberlake 2006‑os „What Goes Around… Comes Around” című dalára. A „Miles Away” a brit, kanadai, belga és holland hivatalos slágerlistákon is a top 40‑be került. A dal nem került fel az Egyesült Államok hivatalos slágerlistájára, de nagy sikert aratott a dance listákon, ahol Madonna hetedik egymást követő listavezetőjét szerezte meg a Hot Dance Airplay listán — ez a legtöbb bármely előadótól.
A Hard Candy összességében kedvező kritikákat kapott. Az album a Metacritic értékelése alapján 65 pontot kapott a 100‑ból, 24 kritika alapján, ami „általánosságban kedvező fogadtatást” jelent. Mark Savage, a BBC kritikusa a dalok felépítéséről így írt: „Ha a számok egy részét olyan producerekhez adták volna, akik több finomsággal dolgoznak, a Hard Candy Madonna legjobbjai közé kerülhetett volna. […] Újra és újra feladja popérzékenységét a csattogó ütemek, a kiabált rapek és a túlbonyolított produkció javára.”
Stephen Thomas Erlewine az AllMusic‑tól úgy vélte: „Érezhető az érdektelenség [a Hard Candy‑n], mintha egyszerűen átadta volna az irányítást Pharrellnek és Timberlake-nek, bízva abban, hogy majd ők felcsiszolják ezt a megfáradt cukorkát. Talán nem érdekli a zene, talán csak le akarja tudni az utolsó Warner‑albumát, mielőtt a Live Nation zöldebb mezőire lép — akárhogy is, a Hard Candy ritka jelenség: egy élettelen Madonna‑album.” Tom Young a Blender magazintól pozitív kritikát írt, megjegyezve: „A Hard Candy‑n olyan, mint egy idősödő mesterbűnöző, aki utoljára még besurran a popkincsek templomába egy nagy fogásért. A 11. album jóindulatúan pajzán, nem konfrontatívan durva, de valóságos fertőfürdő a 2003‑as, borzalmas American Life C‑SPAN‑prédikációihoz és gyónó pengetéséhez képest, vagy a 2005‑ös Confessions on a Dance Floor önmegvalósító, kábult klub trance‑jéhez viszonyítva.” Kerri Mason a Billboard magazintól dicsérte az új hangzást és Madonna zenei irányváltását, ugyanakkor úgy érezte, hogy az énekesnő a producerek bábjává vált, ezért így fogalmazott: „Madonna csinálja a producereket, nem a producerek csinálják Madonnát.”
Chris Willman az Entertainment Weekly‑től B+ értékelést adott az albumnak, és azt írta: „Madonna működőképessé teszi ezt a meglepően megújult anyagot.” Mike Collett‑White a Reuters hírügynökségtől így számolt be: „Búcsúajándéknak tekintve Madonna 11. stúdióalbuma — és az utolsó, mielőtt elhagyja a hosszú távú Warner Bros. kiadót — szokatlanul nagylelkű, ha hihetünk a korai kritikáknak. […] A Hard Candy stabil pontszámokat kapott a rockkritikusoktól.”
Caryn Ganz a Rolling Stone‑tól úgy vélte, hogy a Hard Candy „az amerikai slágerlisták királyainak dalszerző csapatának munkája”, amely segít Madonnának „újra felidézni gyökereit, mint urban‑diszkókirálynő. […] A Hard Candy esetében hagyja, hogy a csúcskategóriás producerek játékszerükké tegyék.” Ben Thompson a The Guardian kritikusa a zenéről így írt: „A Hard Candy kemény, tömör édesség, amely bőven ad a hallgatóknak harapnivalót. […] Valahányszor fenyeget az unalom, mindig történik valami, ami újra felkelti az érdeklődést.” Sarah Hajibegari a The Times‑tól úgy érezte, hogy bár „a Hard Candy nem katasztrófa”, az album producerei „ugyanezt már megcsinálták Nelly Furtado, Britney Spears és Gwen Stefani esetében is”. Andy Gill a The Independent‑től úgy vélte, hogy az album azt mutatja be, „hogyan merevedett meg egykor sokoldalú tehetsége abban, hogy csupán a funkcionális dance‑pop édesszájúságát elégítse ki”. Thomas Hausner a PopMatters oldaláról azt írta, hogy az album „újrahasznosított popzenével van túlzsúfolva, amely megkülönböztethetetlen és mesterséges, és amelyet Madonna megnyugtató, arpeggiózó éneke sem tud ellensúlyozni”.
Tom Ewing a Pitchfork oldaláról azon tűnődött, hogy „miután meghallgatta az albumot, a kérdés továbbra is nyitott maradt. A Hard Candy készítésében részt vevők közül senki sincs a kreatív csúcsa közelében!” Sal Cinquemani a Slant Magazine‑től csalódott volt az albumban, és így írt: „Madonna azóta nem adott ki ennyi üresjáratú táncdalt egyetlen lemezen, mióta debütált — sőt, talán még akkor sem. […] Itt kevés a vallomás — semmi politikai, semmi igazán spirituális, nincs szó hírnévről, háborúról vagy a médiáról. Pontosan az, amit Amerika rendelt.” Wilfred Young az NME‑től úgy vélte, hogy a Hard Candy „egy elég erős album a legtöbb tini mércéjével, de az innováció úrnőjétől? Mely elég középszerűre sikeredett.”
Kereskedelmi fogadtatás
Madonna a „Miles Away” című dalt énekli a Sticky & Sweet Tour során. A dal Madonna hetedik egymást követő listavezetője lett a Hot Dance Airplay listán, ami rekordnak számít minden előadó között.
A megjelenését követően a Hard Candy 37 országban debütált az első helyen, és a Nemzetközi Hanglemezkiadók Szövetsége (IFPI) szerint 2008 tizenegyedik legnagyobb példányszámban eladott albuma lett világszerte. Az album világszerte több mint négy millió példányban kelt el. A Nielsen SoundScan adatai szerint a Hard Candy 100 000 példányban kelt el az Egyesült Államokban a megjelenésének első napján. Az album a Billboard 200 lista első helyén debütált, több mint 280 000 eladott példánnyal. A Hard Candy Madonna hetedik listavezető albuma lett, amivel ő lett a második legtöbb Billboard-első helyezéssel rendelkező női előadó, közvetlenül Barbra Streisand mögött. Az albumot az RIAA 2008. június 4‑én aranylemeznek minősítette az Egyesült Államokban, az 500 000 példány eladása után. 2016 decemberéig a Hard Candy 751 000 példányban kelt el az Egyesült Államokban. Kanadában az album a Canadian Albums Chart első helyén debütált, és a Music Canada platinalemezzé minősítette 80 000 példány kiszállítása után. 2009 januárjáig az album 169 000 példányban kelt el Kanadában a Nielsen Company adatai szerint.
Ausztráliában a Hard Candy Madonna hetedik olyan albuma lett, amely elérte az első helyet az ARIA Albums Chart listán.
Az albumot az Australian Recording Industry Association (ARIA) platinalemezzé minősítette 70 000 példány kiszállítása után. Új-Zélandon a Hard Candy 2008. május 5‑én az ötödik helyen debütált és csúcsosodott, összesen kilenc hétig maradva a listán. Az album első helyen debütált a japán Oricon heti albumlistán, mintegy 55 462 eladott példánnyal, és a második héten is megtartotta ezt a pozíciót, mivel az eladások közel 80 000 példányra nőttek. A Hard Candy Madonna első listavezető albuma volt Japánban 18 év után, az 1990‑es I'm Breathless óta. Madonna egyben az első nemzetközi előadó lett a japán slágerlista történetében, akinek három egymást követő évtizedben is volt listavezető albuma. Latin‑Amerikában az album a mexikói listán a harmadik helyet érte el, és platinalemezt kapott. Argentínában az album az első helyre került a heti listán, és a CAPIF havi albumlistáján a harmadik helyet érte el,
és platinalemezzé minősítették. Az album különösen sikeres volt Brazíliában, ahol a „4 Minutes”, „Give It 2 Me”, „Heartbeat”, „Beat Goes On” és „Candy Shop” című dalokat egyaránt platinalemezzé minősítették, ami 60 000 digitális letöltésnek felel meg dalonként.
A Hard Candy az Egyesült Királyságban is az első helyen debütált az angol albummlistán, amivel Madonna azon kevés előadó közé került, akik tíz listavezető albummal rendelkeznek; nála többet csak Elvis Presley (tizenegy) és a Beatles (tizenöt) értek el. Az albumot a Brit Hanglemezgyártók Szövetsége platinalemezzé minősítette több mint 300 000 kiszállított példány után. A Official Charts Company adatai szerint a Hard Candy 335 523 példányban kelt el az Egyesült Királyságban 2009 szeptemberéig. Az album az European Top 100 Albums lista élére is felkerült. Németországban az album a Media Control Charts első helyén debütált, és negyven hétig maradt a listán. Írországban az album a lista élén debütált, leváltva Mary Black 25 Years – 25 Songs című válogatásalbumát. A Hard Candy Franciaországban is az albumlista élére került.
Az album 37 963 példányt adott el az első két napban, és a SNEP platinalemezzé minősítette 200 000 példány kiszállítása után. A Hard Candy volt 2008 legkelendőbb nemzetközi albuma Olaszországban a Musica e dischi szerint, több mint 170 000 eladott példánnyal.
Elismerések és hatása
„Rengeteg írás, és digitális felület született már arról, hogy mennyire releváns Madonna, és 2008‑ban, amikor a popsztár az 50. születésnapjához közeledett, ismét vita tárgya lett relevanciája és helye a folyamatosan változó popkulturális környezetben. Ám ahogy azt már megszokhattuk tőle, ő rácáfolt a kritikusaira azzal, hogy a Hard Candy nemcsak az Egyesült Államokban és Kanadában, hanem további 20 országban is első helyen debütált a Billboard albumlistáin.”
A Hard Candy számos elismerést és év végi említést kapott megjelenését követően. A spanyol Jenesaispop és az EFE hírügynökség 2008 legjobb albumai közé sorolta. Dániában Ole Burn Rosenstand, a Gaffa magazin kritikusa az év tíz legjobb külföldi albuma közé sorolta. Az album elnyerte a Legjobb angol nyelvű album díját a mexikói Premios Oye! 2008-ban megrendezett hetedik díjátadóján. A Hard Candy a 2009‑es Japan Gold Disc Awards díjátadón a Top 3 International Albums egyikeként is elismerést kapott. Emellett a Hard Candy jelölést kapott a 2009‑es Fonogram – Magyar Zenei Díj „Az év külföldi modern pop‑rock albuma” kategóriájában.
Az album 10. évfordulóján a Billboard kritikusa, Chuck Arnold a Hard Candy‑t Madonna „utolsó igazán nagyszerű albumának” nevezte, még ha nem is „klasszikus”, és nem is éri el korábbi munkáinak szintjét. Arnold dicsérte az album következetességét, így fogalmazva: „Nincs töltelék. Nincsenek rossz dalok.” Azt is megjegyezte, hogy „a Neptunes különleges szósza” arra inspirálta Madonnát, hogy erotikusabban szólaljon meg, mint az Erotica óta bármikor. Végül az albumot „édes győzelmi körnek” nevezte — méltó lezárásnak Madonna 25 éves Warner Bros.-os korszakához, amely alatt „a bolygó leghíresebb női előadójává” vált.
A Mobile Internet For Dummies című könyv szerzői — Michael J. O'Farrell, John R. Levine, Jostein Algroy, James Pearce és Daniel Appelquist — megjegyezték, hogy a Hard Candy tette Madonnát az első olyan jelentős előadóvá, aki mobiltelefonokon keresztül jelentetett meg albumot még a fizikai bolti megjelenés előtt — ezt a megállapítást The Times újságírója, Jonathan Richards is megerősítette. A Billboard számára írt cikkében Leila Cobo Madonnát azon előadók egyikeként emelte ki, akik „az élen jártak a mobilforradalomban” Latin‑Amerikában, amely akkor a világ legaktívabb régiója volt az előre telepített tartalmak tekintetében. A Billboard másik újságírója, Andre Paine arról számolt be, hogy a Sony Ericsson 650 000 darabot adott el a W760 modellből Latin‑Amerikában, amelyre előre telepítették a Hard Candy albumot; ezért a Warner Music egy szimbolikus aranylemezzel ismerte el a vállalatot. A chilei La Nación szerint az album mobilos megjelenése precedenst teremtett arra, hogyan váltak a mobiltelefonok kulcsfontosságú platformmá a zenei terjesztésben a 2008‑as gazdasági válság idején.
↑"Madge is mad for it". Daily Mirror. 2007. április 13. 2011. június 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. április 17.
↑Hard Candy (liner notes). Madonna. Warner Bros. Records. 2008. 9362-49884-9.{{cite AV media notes}}: CS1 karbantartás: cite AV media (notes) others paraméterrel (link)
↑Moran, Jonathan (2008. április 20.). "Madonna shows her soft side". The Daily Telegraph. news.com.au. Hozzáférés: 2009. április 22.{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
↑Madonna (performer), Jo Whiley (host) (2008. május 1.). Jo Whiley meets Madonna Part 1(Flash Video) (Interview). London, England: BBC. Jelenet helye 2:40. 2008. május 12. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2008. augusztus 3.. I'm very excited about it...
↑Sisario, Ben (2008. május 2.). "Madonna, Still Material". The New York Times. 2010. május 27. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2010. május 4.
↑"Billboard Hot 100". Billboard. Vol.120, no.20. New York. 2008. május 17. 108.o. ISSN0006-2510. 2022. szeptember 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2009. július 23.
↑Hull, Tom (2022). "Grade List: Madonna". Tom Hull official website. 2022. augusztus 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2022. augusztus 31.
↑Lamb, Bill (2019. május 7.). "Madonna Discography". About.com. 2020. május 15. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2022. augusztus 27.
↑Erlewine, Stephen Thomas (2008. április 25.). "Hard Candy > Overview". AllMusic. 2010. október 16. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2010. április 27.
↑Young, Tom (2008. április 29.). "Hard Candy – Review". Blender. ISSN1534-0554.
↑Mason, Kerri (2008. május 3.). "Hard Candy: Music Review". Billboard. 2012. július 10. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2010. április 27.
↑Willman, Chris (2008. április 18.). "Madonna – Hard Candy". Entertainment Weekly. 2009. április 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. április 27.
↑Thompson, Ben (2008. április 20.). "Madonna, Hard Candy". The Guardian. 2009. február 24. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2008. április 29.
↑Hajibegari, Sarah (2008. április 8.). "Hard Candy: Madonna Album". The Times. 2011. június 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. április 26.
↑Cinquemani, Sal (2008. április 23.). "Madonna: Hard Candy". Slant Magazine. 2010. május 2. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2010. április 27.
↑"木村首相"効果！？ 女王マドンナが約18年ぶり1位 (japán nyelven). Oricon. 2008. május 6. 2012. augusztus 18. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2011. augusztus 17.
↑"Mejores discos 2008" (spanyol nyelven). Jenesaispop. 2008. december 19. 2014. május 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. december 30.
↑EFE (2008. december 25.). "Los 10 mejores discos de 2008" (spanyol nyelven). 2008. december 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. december 30.– via 20 minutos.
↑Rangel, Alma (2008. november 27.). "Ganadores de Premios OYE 2008". TV y Espectáculos (spanyol nyelven). 2022. november 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. december 30.
↑Paine, Andres (2009. január 31.). "Cannes you dig it?"(PDF). Billboard. 10.o. ISSN0006-2510. 2025. január 21. dátummal az eredetiből archiválva(PDF). Hozzáférés: 2024. december 30.
↑"vikend št. 812 – slo/top/30"[weekend nr. 812 – slo / top / 30] (szlovén nyelven). vikend.sl. 2008. június 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. október 13.
↑"Tops de l'annnée 2008" (francia nyelven). Syndicat National de l'Édition Phonographique. 2020. január 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. május 10.
↑"Årslista Album - År 2008" (svéd nyelven). Swedish Recording Industry Association. 2017. február 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. december 17.
↑"Чарт продаж. Россия 39-2009" (orosz nyelven). National Federation of Phonogram Producers (NFPF). 2009. szeptember 30. 2009. december 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. december 26.
↑"Spanish album certifications" (spanyol nyelven). Productores de Música de España. Hozzáférés: 2014. október 31. Válaszd ki a(z) Albums kategóriát a "Chart" alatt, add meg a 2008 évszámot a "Year" mezőben. Válaszd ki a 40 időszakot a "Semana" mezőben. Kattints a keresésre: "Search Charts".
↑"Hard Candy - Mexican release date" (spanyol nyelven). Asociación Mexicana de Productores de Fonogramas y Videogramas. 2012. február 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. december 23.
↑"Hard Candy von Madonna" (német nyelven). Warner Bros. Records. 2008. március 31. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. december 23.– via Amazon.
.jpg)
