Ichthyophonida

Ichthyophonida
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota) Csoport: Amorphea Csoport: Opisthokonta Csoport: Holozoa Osztály: Ichthyosporea Rend: Ichthyophonida Cavalier-Smith 1998
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Ichthyophonida témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Ichthyophonida témájú kategóriát.

Az Ichthyophonida az Ichthyosporea állatparazita, kommenzalista és szabadon élő fajokból álló rendje. A Caullery mesnili a Daphnia nem fajainak genetikai szerkezetét befolyásolhatja, szaporodóképességét 95%-kal csökkentheti.

Parazita fajai elsősorban halak, rovarok és kétéltűek patogénjei, a halfertőzések általában szubklinikaiak, jelentkezhetnek tengeri, anadrom vagy néhány édesvízi halban is.

Morfológia

Testvércsoportjával, a Dermocystidával szemben zoospórái nem rendelkeznek ostorral, de a Sphaeroforma sirkka és a Sphaeroforma napiecek esetén rövid ostorszerű szálakkal rendelkező vezikulumokat észleltek elektronmikroszkóppal. Életciklusuk során kolóniát képeznek szincítiumuk sejtekké osztódásával egyes nyálkagombákhoz és gombákhoz hasonlóan.

A gombákhoz hasonlóan nem rendelkeznek kinetidákkal.

Életmód

Legtöbb tagjuk állatparazita, de számos kommenzalista vagy szabadon élő fajuk is ismert.

Filogenetika

Taxonómia

Tagjai többek közt:

• Subordo Sphaeroformina Cavalier-Smith 2012
  • Familia Creolimacidae Cavalier-Smith 2012
    • Anurofeca Baker, Beebee et Ragan 1999
    • Creolimax Marschall et al. 2008
    • Sphaeroforma Jostensen et al. 2002 [Pseudoperkinsus Figueras et al. 20]
  • Familia Psorospermidae Cavalier-Smith 2012
    • Psorospermis Cavalier-Smith 2012 [Psorospermium Hilgendorf 1883 non Eimer 1870]
  • Familia Piridae Cavalier-Smith 2012
    • Caullerya Chatton 1907
    • Abeoforma Marshall et Berbee 2011
    • Pirum Marshall et Berbee 2011
• Subordo Trichomycina Cavalier-Smith 2012
  • †Paleocadus Poinar 2016
  • Familia Amoebidiidae Lichtenstein 1917 ex Kirk et al. 2001
    • Amoebidium Cienkowski 1861
  • Familia Ichthyophonidae Cavalier-Smith 2012
    • Ichthyophonus Plehn et Mulsow 1911
  • Familia Paramoebidiidae Reynolds et al. 2017
    • Paramoebidium Léger et Duboscq 1929
  • Familia Parataeniellaceae Manier et Lichtward 1968
    • Lajassiella Tuzet et Manier 1951 ex Manier 1968
    • Nodocrinella Scheer 1977
    • Parataeniella Poiss. 1929
  • Familia Eccrinaceae Leger et Duboscq 1929 [Palavasciaceae Manier et Lichtward 1968]
    • Alacrinella Manier et Ormières ex Manier 1968
    • Arundinula Léger et Duboscq 1906 [Arundinella Léger et Duboscq 1905 non Raddi 1823]
    • Astreptonema Hauptfleisch 1895 [Eccrinella Léger et Duboscq 1933]
    • Eccrinidus Manier 1970
    • Eccrinoides Léger et Duboscq 1929 [Eccrinopsis Léger et Duboscq 1916]
    • Enterobryus [Andohaheloa Manier 1955; Capillus Granata 1908; Cestodella Tuzet, Manier et Jolivet 1957; Daloala Tuzet, Manier et Vog.-Zuber 1952; Eccrina Leidy 1852; Lactella Maessen 1955; Paratrichella Manier 1947; Pistillaria Jeekel et al. 1959 non Fries 1821; Recticoma Scheer 1935; Trichella Léger et Duboscq 1929; Trichellopsis Maessen 1955]
    • Enteromyces Lichtwardt 1961
    • Enteropogon Hibbits 1979 non Nees 1836
    • Leidyomyces Lichtwardt et al. 1999
    • Palavascia Tuzet et Manier 1947 ex Lichtwardt 1964
    • Paramacrinella Manier et Grizel 1971
    • Passalomyces Lichtwardt et al. 1999
    • Ramacrinella Manier et Ormiéres 1962 ex Manier 1968
    • Taeniella Léger et Duboscq 1911
    • Taeniellopsis Poisson 1927

Genomika

Az Ichthyophonida a tengeri Opisthokonta-tagok legkisebb (nano-, piko-) csoportjaiban gyakoribb, mint a többi csoportban – a pikocsoportban a leggyakoribb (mintegy 60%) –, míg testvércsoportja, a Dermocystida a nano- és a mezocsoportban közel azonos

Az S-adenozilmetionin-dekarboxilázban a 31. helyen 1 kivétellel minden fajban prolin van.

Először az Ichthyophonidában, majd annak egyes fajaiban is bekövetkezett szekunder genombővülés, és kevesebb intront vesztettek, mint a Chromosphaera vagy a Corallochytrium esetén.^{:5. ábra} A magas intronsűrűség hozzájárulhatott a transzkriptomváltozás magas szintjéhez.

A nonszenszmediált bontás fehérjekomplexe alapvető génjei – az UPF1–3, az SMG1, az SMG5–9, az 1-es és 3-as felszabadítási faktor és az exon-kapcsolat komplex – az Ichthyophonida utolsó közös ősében állandósult, akárcsak az állatok vagy a Choanozoa közös ősében.

Jegyzetek