| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Jenny Runacre | |
| Született | 1946. augusztus 18. (80 éves) Fokváros |
| Állampolgársága | dél-afrikai |
| Foglalkozása |
|
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1969– |
Jenny Runacre (Dél-afrikai Köztársaság, Fokváros, 1943. augusztus 18. –) dél-afrikai származású angol színésznő.
Az 1960-as évek végétől filmez. Az 1970-es években több, ma már filmtörténeti jelentőségű alkotásban játszott fontos karakterszerepeket.
Dél-Afrikában született, három lánytestvére van. Jenny ötéves volt, amikor a család Londonba költözött. A kislány itt fedezte fel magának a filmnézés, a mozizás örömét. Később a The Actor’s Workshopben a Sztanyiszlavszkij-módszer szerint színjátszást kezdett tanulni.
Az 1960-as évek végén debütált az Isten vele, tanár úr! című emlékezetes, 1939-ben készült film három évtizeddel későbbi, Herbert Ross rendezte remake-jében. Partnerei Peter O’Toole és az énekesnő Petula Clark voltak. A következő évben az amerikai filmgyártás kiemelkedő alakja, John Cassavetes bízott rá fontos szerepet a Férjek című drámájában. Jenny a The Actor’s Workshop-beli évfolyamtársa, Tom Busby ajánlatára ment el a szereplőválogatásra, és ő lepődött meg a legjobban, mikor hat héttel később végül megkapta a szerepet. Pier Paolo Pasolini nagy szakmai és közönségsikert aratott Geoffrey Chaucer-adaptációjában, a Canterbury mesékben a kacér Alisont alakította, aki idős férje mellett a náluk lakó fiatal diákot részesíti kegyeiben. Éppen ezért trágár módon megtréfálja másik széptevőjét, ám annak nem kevésbé morbid bosszúját végül a szerelmes diák szenvedi el. A nemiséget mint örök emberi értéket hangsúlyozó filmben Jennynek meztelenül is mutatkoznia kellett.
A végső program című sci-fi, illetve John Huston thrillerje, a Mackintosh embere főleg a közönség körében voltak sikeresek: utóbbiban Paul Newman partnere volt. Játszott a klasszikus horror, a Drakula fia parodisztikus-zenés változatában is (1974), majd a modern filmművészet kimagasló alakja, Michelangelo Antonioni kérte fel a Foglalkozása: riporter című drámája egyik fontos szerepére: ő játszotta a Jack Nicholson megformálta főszereplő feleségét, aki nem hiszi el, hogy férje meghalt, és nyomozni kezd annak titokzatos szállodai szomszédja után, akiben a férjét sejti. 1977-ben főszerepet, ráadásul kettős szerepet játszott a homoszexuális brit rendezőzseni, Derek Jarman nagy port kavart, ma már kultikusnak számító filmjében, a Jubileumban. Ugyanebben az esztendőben kicsiny szerepet alakított egy másik jeles brit rendező, Tony Richardson Joseph Andrews című kosztümös-szellemes kalandfilmjében, és játszhatott a ma már világhírű Ridley Scott első mozifilmjében, a Párbajhősökben is. A magyar közönség is láthatta Alfred Hitchcock klasszikus thrillerjének, az 1938-as Londoni randevúnak a 40 évvel későbbi, egyébként elég gyenge remake-jében. Az 1980-as években inkább a televízióban szerepelt. Utolsó két mozifilmjét a magyar filmszínházak is műsorra tűzték: Nicolas Roeg Boszorkányok című horrorfantasyjében Elsie szerepét alakította, a brit restauráció időszakában játszódó Változások kora című drámában pedig egy prostituáltat játszott.
Az 1990-es években Runacre a londoni Central Saint Martin’s College of Art and Design egyetemen újabb diplomát szerzett, és azóta a művészeti világ más területeire koncentrál. Előadásokat tart, kiállításokat szervez, az experimentális filmkészítéssel foglalkozik.