| Lester del Rey | |
.jpg) | |
| Született | Leonard Knapp 1915. június 2. Saratoga Township |
| Elhunyt | 1993. május 10. (77 évesen) New York |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | amerikai |
| Házastársa |
|
| Foglalkozása | |
| Iskolái | George Washington Egyetem |
| Kitüntetései | Damon Knight Memorial Grand Master (Frederik Pohl, 1991, Ray Bradbury) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lester del Rey témájú médiaállományokat. | |
Lester del Rey (Saratoga, Minnesota, 1915. június 2. – New York, 1993. május 10.) amerikai tudományos-fantasztikus író.
Del Rey gyakran mondta azt az embereknek, hogy eredeti neve Ramon Felipe Alvarez-del Rey (néha pedig azt, hogy Ramon Felipe San Juan Mario Silvio Enrico Smith Heartcourt-Brace Sierra y Alvarez del Rey y de los Uerdes). A nővére egyértelműen megerősítette. hogy eredeti neve Leonard Knapp volt. Azt is állította, hogy az egész családja egy autóbalesetben halt meg 1935-ben. A valóságban ennek a balesetnek egyetlen áldozata del Rey első felesége volt.
Első munkái ponyvalapokban jelentek meg az 1930-as évek végén, az "amerikai sci-fi aranykorának" nevezett időszak elején. A kor legismertebb, legszínvonalasabb sci-fi magazinjával, az Astounding-gal is kapcsolatban állt, első novellája, a The Faithful is e lapban jelent meg 1938. áprilisában, saját neve alatt. Az 1938. decemberi számban került az olvasók elé Helen O'Loy című híres novellája, amely később a fontos The Science Fiction Hall of Fame című antológiába is beválogatásra került. 1939 végén a Farnsworth Wright által szerkesztett Weird Tales-ben is megjelentetett néhány írást, amelyben a sci-fi elemeket fantasy és horror elemekkel ötvözte.
Az 1950-es években del Rey volt az egyik legjelentősebb, a serdülő-korosztály számára alkotó író (Robert A. Heinleinnel és Andre Nortonnal együtt). Ebben az időszakban Erik van Lihn álnév alatt publikált. Az 1940-es évek elején veszített népszerűségéből, ezért a New York-i White Tower étteremben mint szakács kezdett dolgozni. Miután 1945-ben elvette második feleségét, Helen Schlaz-t, kilépett munkahelyéről, s ismét minden idejét az írásnak szentelte.
1947-ben ismerkedett meg Scott Meredith-tel a World Science Fiction Convention-on, ezután az akkor megalakult Scott Meredith Literary Agency-nél kezdett dolgozni. Később több ponyvalap szerkesztője lett, 1952-ben és 1953-ban a következő lapokat szerkesztette: Space SF, Fantasy Fiction, Science Fiction Adventures, Rocket Stories és Fantasy Fiction. Szintén 1952-ben jelent meg első két regénye, amelyek közül az egyiket még abban az éven olasz nyelven is kiadtak. 1957-ben Damon Knight-tal közösen egy apró, amatőr magazint, a Science Fiction Forum-ot szerkesztette. Egy, a lap hasábjain a szimbolizmusról folytatott vita kapcsán del Rey elfogadta Knight kihívását, hogy komoly elemzést írjon James Blish Common Time című elbeszéléséről, amely arról szól, hogy egy átlagember elfogyaszt egy sonkás szendvicset.
Del Rey szerkesztői munkásságának legsikeresebb fejezete a negyedik feleségével, Judy-Lynn del Rey-el közösen a Ballantine Books-nál végzett munka volt, ahol 1977-ben megalapították a Del Rey Books című, fantasy és sci-fi regényeket kiadó könyvsorozatot. Del Rey egy csak férfiakból álló irodalmi csoport, a Trap Door Spiders tagja volt, ez szolgált alapul Isaac Asimov elképzelt nyomozócsoportja, a Black Widowers alapjául. Asimov csoportjában del Rey Emanuel Rubin modellje volt.
Del Rey 1972-ben a New England Science Fiction Associationtól megkapta az Edward E. Smith emlékdíjat (a Skylark című művéért). 1985-ben a fantasy irodalomban végzett tevékenységéért Balrog-díjat vehetett át. A Science Fiction and Fantasy Writers of America 11. SFWA nagymesterré választotta 1990-ben.
