Pályafutása
Klubcsapatban
1897–1900 között a Budai Futballcsapatok, 1900–1902 között az első magyar bajnokcsapatnak, a Budapesti TC játékosa. 1901-ben a BTC első bajnokcsapatának tagja. 1903–1908 között a Postás SE labdarúgója, balösszekötője volt. Gyors, munkabíró csatár összjátékra törekedett, ami akkoriban úttörő játékfelfogásnak számított.
A válogatottban
1903-ban a Csehország (2–1) ellen egyszer volt válogatott és győztes góljával alakult ki a végső eredmény.
Szövetségi kapitányként
Mielőtt a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) megindította volna a nemzetek közötti mérkőzéseket, több alkalmi mérkőzést játszott a magyar válogatott. Először nem volt szövetségi kapitány, még válogató bizottság sem, a kiküldöttek tanácsa állította össze a csapatot. A rendszeres nemzetközi mérkőzéseknél már nehézkesnek bizonyult a szavazás, mert nem a legjobbakat hozta össze a csapatba. A bizottsági válogatók mellé kapitányt választottak, aki intézte a kijelölt csapat sorsát. Tárgyilagosság hiányában a válogató bizottság megszűnt, ezért a legjobbnak tartott szakemberre bízták a válogatást, ő lett a szövetségi kapitány. A szövetségen belüli – hatalmi – irányvonalaknak köszönhetően egy-egy vereség után a válogató bizottság vissza-vissza tért.
Rekorderként négy időszakban volt a válogatott szövetségi kapitánya, több válogató bizottság kapitánya volt. 1908 és 1911 között 13, 1914 és 1917 között 14, 1919-ben 2, 1930-ban 4, összesen 33 mérkőzésen irányította a nemzeti tizenegyet. Mérleg 18 győzelem, 5 döntetlen és 10 vereség volt. Ő vezette a magyar labdarúgó válogatott első külföldi túráját 1911 januárjában, amikor a híres keménykalapos, frakkos csapat körbejárta Európát.
1927 és 1933 között a Magyar férfi jégkorong-válogatott szövetségi kapitánya volt.
Labdarúgó-játékvezetőként
Játékvezetésből 1903-ban Budapesten az MLSZ Bíróvizsgáló Bizottság (BB) előtti elméleti és gyakorlati vizsgát tett. Vizsgatársai között szerepelt Herczog Ede, Gillemot Ferenc, Stobbe Ferenc és sokan mások a labdarúgás hőskorából. Az MLSZ által üzemeltetett bajnokságokban tevékenykedett. AZ MLSZ BB javaslatára NB II-es, majd 1904-től NB I-es bíró. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. 1904–1908 között a futballbíráskodás második generációjának legjobb játékvezetői között tartják nyilván. A nemzeti játékvezetéstől 1909-ben sportvezetői tevékenysége miatt visszavonult. NB I-es mérkőzéseinek száma: 8.
Sportvezetőként
1914-től 1918-ig és 1925-től 1944-ig az MLSZ háznagya volt. 1910-től a Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) jéglabdázója, 1930-tól 1945-ig a Magyar Golf Club (MGC) titkára, a Magyar Jéghockey Szövetség igazgatója volt. A Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IHF) első magyarországi képviselője, valamint az első magyar nyelvű jégkorongos szakkönyv szerzője.
