SMS Babenberg

SMS Babenberg
HajótípusCsatahajó
ÜzemeltetőAz Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
HajóosztályHabsburg-osztály
Pályafutása
ÉpítőStabilimento Tecnico Triestino (Trieszt)
Építés kezdete1901. január 19.
Vízre bocsátás1902. október 4.
Szolgálatba állítás1904. május 24.
SorsaOlaszországhoz kerül, majd szétbontják.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás8909 t teljes felszereléssel
Hossz114,57 m
Szélesség19,86 m
Merülés7,48 m
Hajtómű2 db álló 4 hengeres, háromszoros expanziójú gőzgép
16 db Belville vízcsöves rendszerű kazán (Maudsley Sons & Fiel London), üzemi nyomás 20 atm
2 db 3 szárnyú, befelé forgó hajócsavar, 4,88 m átmérővel
800 t szén
Sebesség19,67 csomó (36,2 km/h)
Hatótávolság3600 mérföld (6000 km) 12 csomós (22 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet
  • 3 db 24 cm/L40 Krupp löveg (elöl ikercsövű, hátul egycsövű lövegtoronyban, lőszer kiszabat: 240 db lövedék)
  • 12 db 15 cm/L40 löveg (az oldalsó barbettákban, lőszer kiszabat: 2160 db lövedék)
  • 10 db 7 cm/L45 Skoda gyorstüzelő löveg (lőszer kiszabat: 4000 db lövedék)
  • 12 db 3,7 cm-es Vickers gépágyú
  • 4 db 8 mm-es Skoda géppuska
  • 2 db 45 cm-es víz alatti TCS, 6 db torpedóval
  • 20 db akna, L/99-es
  • Később felszereltek még 2 db 7 cm/L18-as löveget és 1 db 7 cm/L45-ös légvédelmi löveget
Páncélzat
  • Öv: 180-220 mm
  • Fedélzet: 40-66 mm
  • Vezérlőtorony: 200 mm
  • Fő lövegtornyok: 210-280 mm
  • Kazamata ütegek: 135 mm

Legénység32 tiszt + 618 matróz

Az SMS Babenberg az Osztrák–Magyar Monarchia egyik Habsburg-osztályú pre-dreadnought csatahajója (Linienschiff) volt. A hajó a régi osztrák uralkodó dinasztiáról, Babenberg-házról kapta nevét.

A hajó építését 1901. január 19-én kezdték a trieszti Stabilimento Tecnico hajógyárban. Vízrebocsátására 1902. október 4-én, befejezésére pedig 1904-ben került sor.

Az első világháború alatt a Babenberg a Császári és Királyi Haditengerészet negyedik csatahajó hadosztályában szolgált, így 1915. május 24-én részt vett az egyik legfontosabb olasz kikötő, Ancona ágyúzásában is. Mivel az Otrantói-szorost az antanthatalmak tartották kezükben, az osztrák–magyar flotta gyakorlatilag be volt zárva az Adriai-tengerre. Mindamellett a hajók jelenléte komoly antant-haderőt kötött le.

A háború után az angolok kapták meg, de ők tovább adták az olaszoknak, akik 1922-ben lebontották.

Kronológia

Források

Külső hivatkozások