| SMS Babenberg | |
| Hajótípus | Csatahajó |
| Üzemeltető | |
| Hajóosztály | Habsburg-osztály |
| Pályafutása | |
| Építő | Stabilimento Tecnico Triestino (Trieszt) |
| Építés kezdete | 1901. január 19. |
| Vízre bocsátás | 1902. október 4. |
| Szolgálatba állítás | 1904. május 24. |
| Sorsa | Olaszországhoz kerül, majd szétbontják. |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 8909 t teljes felszereléssel |
| Hossz | 114,57 m |
| Szélesség | 19,86 m |
| Merülés | 7,48 m |
| Hajtómű | 2 db álló 4 hengeres, háromszoros expanziójú gőzgép 16 db Belville vízcsöves rendszerű kazán (Maudsley Sons & Fiel London), üzemi nyomás 20 atm 2 db 3 szárnyú, befelé forgó hajócsavar, 4,88 m átmérővel 800 t szén |
| Sebesség | 19,67 csomó (36,2 km/h) |
| Hatótávolság | 3600 mérföld (6000 km) 12 csomós (22 km/h) sebesség mellett |
| Fegyverzet |
|
| Páncélzat |
|
| Legénység | 32 tiszt + 618 matróz |
Az SMS Babenberg az Osztrák–Magyar Monarchia egyik Habsburg-osztályú pre-dreadnought csatahajója (Linienschiff) volt. A hajó a régi osztrák uralkodó dinasztiáról, Babenberg-házról kapta nevét.
A hajó építését 1901. január 19-én kezdték a trieszti Stabilimento Tecnico hajógyárban. Vízrebocsátására 1902. október 4-én, befejezésére pedig 1904-ben került sor.
Az első világháború alatt a Babenberg a Császári és Királyi Haditengerészet negyedik csatahajó hadosztályában szolgált, így 1915. május 24-én részt vett az egyik legfontosabb olasz kikötő, Ancona ágyúzásában is. Mivel az Otrantói-szorost az antanthatalmak tartották kezükben, az osztrák–magyar flotta gyakorlatilag be volt zárva az Adriai-tengerre. Mindamellett a hajók jelenléte komoly antant-haderőt kötött le.
A háború után az angolok kapták meg, de ők tovább adták az olaszoknak, akik 1922-ben lebontották.