| Sigrid Undset | |
| Született | 1882. május 20. Kalundborg, Dánia |
| Elhunyt | 1949. június 10. (67 évesen) Lillehammer, Norvégia |
| Beceneve | A Katolikus Lady |
| Állampolgársága | norvég |
| Nemzetisége | norvég |
| Házastársa | Anders Svarstad (1912. június 29. – 1927) |
| Gyermekei | Anders Castus Svarstad |
| Szülei | Charlotte Undset Ingvald Undset |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Fru Ragna Nielsens skole |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Mesnali Churchyard |
| Sigrid Undset aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sigrid Undset témájú médiaállományokat. | |
Sigrid Undset (Kalundborg, 1882. május 20. – Lillehammer, 1949. június 10.) norvég regényíró. 1928-ban irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.
Undset a dániai Kalundborgban született, de kétévesen családjával Norvégiába költözött. 1924-ben katolikus hitre tért, és belépett a domonkos harmadrendbe. 1940-ben az Amerikai Egyesült Államokba kellett menekülnie, mert ellenezte a náci Németországot és a német megszállást, de a második világháború befejeztével, 1945-ben visszatért hazájába.
Legismertebb műve a Kristin Lavransdatter, egy modernista trilógia a középkori életről Skandináviában. A könyv a középkori Norvégiában játszódik, és három kötetben adták ki 1920 és 1922 között. A Kristin Lavransdatter egy nő életét mutatja be születésétől haláláig. Undset ezért a művéért, valamint Olav Audunssønról szóló, 1925-ben és 1927-ben megjelent két könyvéért irodalmi Nobel-díjat kapott.
Általánosságban elmondható, hogy történelmi regényei magyar fordításában ugyanaz a tendencia érvényesült, mint a korabeli angol átültetéseknél: Undset életteli, olvasmányos, modern szófordulatokkal teli nyelvezetét magyar fordítója Hajdu (Hajdú) Henrik sem tartotta meg. Ehelyett, a korban bevett szokás szerint archaizmusok szerepeltetésével próbálta megteremteni a regény középkori miliőjét. Ez a modorosság már korabeli olvasói számára is nehézzé tette a trilógia olvasását.
2024-ben a magyar Luther Kiadó újra elővette a trilógiát és Patat Bence teljesen friss, új és korszerű, tudós alaposságú fordításában kezdte publikálni. Domsa Zsófia írja a kötet utószavában, miért is érdekes ma is ez a regényfolyam: „Kristin története nem pusztán olvasmányos történelmi regény. Undset korának modern embere elé szándékozott tükröt tartani, s ugyan az eredeti kritikai él mára főleg irodalomtörténeti adalék, a mű alapkonfliktusa, a törvényeket szegő és határokat ledöntő szerelem története a 21. századi olvasók számára is érvényes kérdéseket tesz fel. Mi az a vágy, amely összeforrasztja két ember testét és feleslegessé teszi a szavakat? Mi az, ami mégis áthidalhatatlanul elválasztja a férfit és a nőt egymástól? Mi a házasság: két ember eggyé válása, szimbiózisa vagy egyenrangú közössége? Mi az előbbre való: az erkölcs, a szülői kérés iránti hűség vagy az egyéni boldogság? Tud-e bármi más az ember életében biztosabb alapot adni a hitnél?”
Az angolszászok már korábban, az 1990-es években újrafordították a Kristin Lavransdattert, és egy, a regény eredeti modern stílusához igazodó fordítás látott napvilágot. Amerikai fordítója 1997-ben a PEN Faulkner díjat nyerte el műfordítás kategóriában, 2001-ben pedig a PEN Club fordítói díját.