Története
A középkor végéig
Ez a térség már az őskortól lakott volt, főleg a híres tuzlai sós források miatt. A régészeti leletek alapján Tuzla és környéke Európa egyik legrégebben folyamatosan lakott térségei közé tartozik. A szomszédos Gornja Tuzla területén több őskori régészeti lelőhely is található. A Drakčanska Meraja lelőhely egy, a vinča-tordosi kultúrához tartozó újkőkori település maradványait rejti. A Jala jobb partján található a Gornja Tuzla I. lelőhely. Az itt feltárt őskori település az újkőkortól a kőrézkoron át a bronzkorig lakott volt. A tervszerű régészeti feltárás 1955 és 1958 között B. Čović vezetésével folyt. A kultúrréteg 5,50 méteres mélységig tartott és hat rétegből állt. A legősibb 6. réteg a starčevói kultúrkörhöz tartozott. A 2. – 5. rétegeket a vinča-tordosi kultúrához, míg az 1. réteget a lasinjai és a bádeni kultúrához sorolták be. a leletek döntő részét a kerámiák képezték. A Gornja Tuzla II. lelőhelyen egy építkezés során csontvázas sírt találtak, mely bronz ékszereket tartalmazott. Korát a késő bronzkorra, vagy a korai vaskorra tették.
A tuzlai cölöpházak és a sókitermeléshez használt eszközök régészeti leletei arra utalnak, hogy a tágabb értelemben vett Tuzla környékén már több mint 7000 éve folyamatos volt az emberi jelenlét. A közeli, tuzlai régészeti ásatások egy jelentős, i. e. 5000–3500 között létezett cölöplakásos települést tártak fel, amelyet többek között csiszolt kőeszközök, kerámiaedények, valamint háziasított növények és állatok maradványai jellemeznek, ami egy mezőgazdasággal, vadászattal és a helyi forrásokból származó korai sókitermeléssel foglalkozó közösségre utal. Ez a lelőhely, amely Európa egyik legrégebbi lelőhelye, a tágabb vinča és starčevo kultúrákhoz kapcsolódik, Gornja Tuzla hasonló leletei pedig megerősítik a természeti erőforrásokhoz, például a sósvízforrásokhoz kapcsolódó regionális folytonosságot.
Az oszmán uralom
Bosznia 1463-as oszmán hódítását követően a település területe a Zvorniki szandzsákhoz tartozó Tuzlai náhije része volt. Az oszmán uralom kezdetén ezt a helyet éjszakai szálláshelyként használták. A település benépesítése csak 17. században kezdődött meg, amikor házak és egyéb épületek – köztük egy mecset – épültek. A mecset a mai napig áll, és nemrégiben felújították. A Simin név a Simo személynévből származik, így a település neve „Simo karavánszeráját” jelent. Az ilyen karavánszerájok rendeltetése többrétű volt: szállás biztosítása a kereskedőknek, lovak cseréje és pihentetése, áruk tárolása és a postaforgalom kiszolgálása. A han körül fokozatosan házak, műhelyek és boltok épültek, így alakult ki a mai településmag.
Az osztrák-magyar uralom
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Gornja Tuzla községhez tartozó településen 20 házat, 87 római katolikus és 46 ortodox keresztény lakost találtak. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket. A régió történetének fontos eseménye a Doboj–Simin Han keskeny nyomtávú vasútvonal 1886-os megépítése volt.
A jugoszláv időszak
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását követően Simin Han is betagozódott ebbe az új délszláv államba, ahol elsősorban a helyi mezőgazdasági közösségeket kiszolgáló mezőgazdasági településként funkcionált. Az 1920-as évek földreformja pedig a korábbi begluk birtokokat parasztcsaládoknak osztotta újra. A két világháború közötti időszakban a település gazdasága szorosan kötődött Tuzla sóbányászat fellendüléséhez, ami a helyi munkások szezonális vándorlásához vezetett a Solana Tuzla művekbe, ahol a termelés tovább bővült, ami kiegészítő jövedelmet biztosított a bérmunka révén, kiegészítve az önellátó gazdálkodást. Simin Han egyre inkább Tuzla elővárosává vált.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. 1943. október 2-án a partizánok felszabadították Tuzlát, amely a térség legnagyobb városa volt, és a náci megszállás alatt álló Európa első felszabadított nagyvárosai közé tartozott. Ez a fordulat a környező falvakra is kedvezően hatott: erősödtek a helyi támogató hálózatok, miközben a közvetlen megszállás nyomása mérséklődött.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően a település is a szocialista Jugoszlávia része lett.
A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban (1945–1992) az 1953-as agrárreformok keretében végrehajtott kollektivizálás a település mezőgazdasági területeit helyi szövetkezetekbe integrálta, amelyek a gépesített gabona- és zöldségtermesztésre összpontosítottak, míg az infrastrukturális fejlesztések magukban foglalták a falut Tuzlával összekötő utak aszfaltozását az 1960-as évekre, valamint a villamosítást az 1970-es évek elején. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények. A 20. század második felében a település fokozatosan Tuzla vonzáskörzetébe került. A mezőgazdaság továbbra is fontos maradt, de sok lakos ingázott a sóiparba, a szénbányákba, a vegyiparba, illetve más tuzlai üzemekbe.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború
A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. Simin Han, mint Tuzla község egyik települése, a Tuzla régióhoz tartozott, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa 824. számú határozata 1993. május 6-án biztonsági övezetnek nyilvánított, hogy megvédje a civileket a folyamatos ellenségeskedéstől. A terület a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg (ARBiH) ellenőrzése alatt volt. Maga a település nem esett frontvonalba és nem zajlottak benne nagy ütközetek, de sok helyi lakos vett részt Tuzla védelmében. A környéken időnként tüzérségi támadások és katonai mozgások zajlottak, de a település nem került szerb megszállás alá. A frontvonal inkább a Majevica-hegységben, Tuzlától távolabb, keletre és északkeletre fekvő területeken húzódott. Mivel Tuzla a háború nagy részében a boszniai kormány ellenőrzése alatt maradt, a térség menedéket nyújtott sok kelet-boszniai menekültnek. A település lakói közül sokan szolgáltak az ARBiH soraiban.
Az 1995 decemberében aláírt daytoni megállapodás véget vetett a háborúnak, és megteremtve a béke és a megosztott közigazgatás kereteit a tuzlai régiót integrálta a Bosznia-hercegovinai Föderációba. A háborút követően a település újjáépült. Az infrastruktúrát helyreállították, de a lakosság összetétele megváltozott: sok háborús menekült végleg itt telepedett le, míg néhány korábbi lakos külföldre költözött.
Gazdaság
Az északkelet-boszniai régióban a két világháború közötti időszakban folytattak kőolajkutatást; említésre méltó, hogy 1937-ben Mladicén „vastag kősórétegeket” tártak fel. A Tuzla közelében fekvő Požarnicában és Simin Hanban több fúrásnál is találtak kőolajat. 1939-ben a bosanski brodi finomítóban végeztek némi kitermelést és feldolgozást, ám a termelést 1943-ban a gazdaságtalanság miatt leállították.
Az első ipari sótermelő létesítmény – a simin hani sóbánya – építése már 1884-ben megkezdődött Simin Hanban. Az építkezés a következő évre fejeződött be. Azóta a Tuzlai Sóüzem (Solana Tuzla) folyamatosan fenntartja a termelést és a működést. Az ipari létesítmények kiszolgálására keskeny nyomtávú vasútvonalat építettek Doboj és Simin Han között; a vonalat a következő évben, 1886. április 29-én nyitották meg a forgalom előtt.
Ma Simin Han lakosságának jelentős része Tuzla ipari és szolgáltató központjaiban dolgozik, így a település inkább Tuzla lakóövezeteként és helyi szolgáltató központként működik, mint önálló ipari központként. Simin Han kedvező fekvése és Tuzlához való közelsége miatt továbbra is a város egyik dinamikusan fejlődő városrészeként működik.
Bosznia-Hercegovina
é. sz. 44° 31′ 52″, k. h. 18° 44′ 53″44.531100°N 18.748100°EKoordináták: é. sz. 44° 31′ 52″, k. h. 18° 44′ 53″44.531100°N 18.748100°E
