Rövid életrajz
Lengyelország német megszállásának idején Bolesław Woytowicznál és Kazimierz Sikorskinál tanult. A háború után, 1947 és 1951 között Varsóban, az Állami Zeneművészeti Főiskolán (ma: Fryderyk Chopin Zeneművészeti Egyetem) folytatta tanulmányait Piotr Rytel és Piotr Perkowski irányítása alatt. Zongorázni is tanult, Tadeusz Wituskitól, továbbá három éven át zenetudományt, a Varsói Egyetemen.
Zeneszerzőként röviddel a háború után debütált. Kazimierz Serockival és Jan Krenzcel megalakították a „Grupa 49” csoportot, azzal a céllal, hogy olyan műveket komponáljanak, amelyek nem követik a keleti blokk országaiban akkoriban követendőnek tartott szocialista realizmus esztétikáját. Az 1950-es évek közepére egyike lett azon alkotóknak, akik áttörést hoztak a lengyel zenében. Megújították a zeneszerzés technikáját, egyebek közt azzal, hogy az elsők között alkalmazták a dodekafóniát. Mint a Lengyel Zeneszerzők Egyesületének aktivistája, egyik elindítója és szervezője volt a „Varsói Ősz” Nemzetközi Kortárs Zenei Fesztiválnak, amelyet először 1956-ban rendeztek meg.
1974-től zeneszerzést tanított a varsói Zeneművészeti Főiskolán. 1977-ben professzorrá nevezték ki, és ő lett a zeneszerzés tanszak vezetője. 1976-tól ő volt a Nemzetközi Kortárs Zenei Társaság lengyel tagozatának elnöke. 1979-ben tagjai közé választotta a berlini Művészeti Akadémia, 1981-ben pedig a Lengyel Zeneszerzők Egyesületének tiszteletbeli tagja lett.
1981. szeptember 2-án Varsóban érte a halál. Hamvait a varsói Powązki temetőben helyezték örök nyugalomra.
A zeneszerző
Baird, a kortárs zeneszerző, nagy tisztelettel adózott a zenei hagyományoknak, egyértelműek a hivatkozásai a régi korok zenéjére, amelyek közül különösen a romantikát, a barokkot és a reneszánszt kedvelte. A komponista archaikus hangzásokat, régi melódiai frázisokat használt, de „kevésbé megfogható területeket is bejárt – az érzelmekét, érzékekét és a kifejezésmódokét.” Ugyanakkor, a modern kompozíciós formák lehetőségeit is kihasználta, ügyesen kombinálva azokat a hagyományos elemekkel. Baird muzsikája „erőteljes líraisággal van átszőve, amely a legtisztábban a dallamainak kibontásában mutatkozik meg.” Úgy vált ismertté, mint az „utolsó lengyel romantikus” és a zenei expresszionizmus követője. Többször elmondta, hogy művei „zenei vallomások”, egyfajta „napló, hangjegyekkel írva”. Ilyenek például a Jutro (Holnap), az Erotyki (Erotika) és az Ekspresje (Kifejezések).
A hangversenydarabokon túl filmekhez és a lengyel TV-színház számára is komponált zenét.
Baird személyisége és muzsikája a filmművészetben is visszhangra talált. Dokumentumfilmet forgatott róla Ludwik Perski (1971) és E.E. Nielsen (1972). 1973-ban készült el a Jutro (Holnap) című opera filmváltozata (rendező: Bogdan Hussakowski), amely elnyerte a prágai Nemzetközi Televíziós Fesztivál nagydíját. 1978-ban Krzysztof Zanussi készített TV-filmet Kölnben, Három lengyel zeneszerző portréja címmel (Lutosławski, Penderecki, Baird). 1989-ben az Olimpia CD Baird zenéjével elnyerte a Diapason d'Or díjat.
1990-től a Lengyel Zeneszerzők Egyesülete által, ifjú zeneszerzők számára szervezett verseny az ő nevét viseli: Konkurs Młodych Kompozytorów im. Tadeusza Bairda. Az első díjat (amely Tadeusz Baird nevét viseli), felesége, Alina Sawicka-Baird alapította.
Baird kompozíciói előkelő helyet foglalnak el a hangverseny repertoárban és zenetudósok vizsgálatának tárgyát képezik. Műveit 1982-ben tudományos szimpóziumokon és konferenciákon elemezték, Poznańban és Varsóban.
