Panavia Tornado

Panavia Tornado
Német Panavia Tornado IDS (Radom AirShow 2005). A törzs alatt Recce felderítő konténer van függesztve
Német Panavia Tornado IDS (Radom AirShow 2005). A törzs alatt Recce felderítő konténer van függesztve
FunkcióHarcászati vadászbombázó repülőgép
GyártóPanavia
Gyártási darabszám992
Személyzet2 fő
Első felszállás1974. augusztus 14.
Szolgálatba állítás1979. június 5.
Méretek
Hossz16,72 m
Fesztáv13,91 m 25° szárnynyilazással
8,60 m 67° szárnynyilazással m
Magasság5,95 m
Szárnyfelület26,60 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg13 890 kg
Max. felszállótömeg28 000 kg
Hajtómű
Hajtómű2 db Turbo-Union RB.199-34R Mk 103 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő2×43,80 kN
2×76,8 kN utánégetéssel
Repülési jellemzők
Max. sebesség2,34 Mach
Hatósugár1390 km
Hatótávolság3890 négy póttartállyal km
Legnagyobb repülési magasság15 240 m
Emelkedőképesség76,7 m/s
Fegyverzet
Beépített fegyverzet2 db 27 mm-es Mauser BK–27 gépágyú
Háromnézeti rajz
A Tornado háromnézeti rajza
A Tornado háromnézeti rajza
A Wikimédia Commons tartalmaz Panavia Tornado témájú médiaállományokat.

A Panavia Tornado kéthajtóműves, szuperszonikus, változtatható szárnynyilazású harci repülőgép, melyet az Egyesült Királyság, Nyugat-Németország és Olaszország közösen fejlesztett ki az 1970-es évek elején. A típust három változatban gyártották: vadászbombázó (Tornado IDS (Interdictor/Strike)), elfogóvadász (Tornado ADV (Air Defence Variant, a britek önállóan fejlesztették ki F jelzéssel, később Szaúd-Arábia és Olaszország is alkalmazta), valamint egy felderítő-elektronikai-zavaró változat (Tornado ECR (Electronic Combat/Reconnaissance). Legelső, komoly bevetésére a „Sivatagi vihar” hadműveletben került sor, ahol ismét felszínre kerültek a típus hiányosságai: precíziós csapásmérő képesség elégtelensége (a RAF gépeinek a Buccaneer-ek jelölték meg a célokat), az RB.199 hajtóművek gyakori meghibásodása. Azonban harcértékét bizonyította, 1991 óta folyamatos a korszerűsítése. Ennek köszönhetően napjainkban is magas harcértéket képvisel, jelentős fegyverterheléssel, hatósugárral és harci sérülésállósággal rendelkezik. A nemzetközi piacon azonban mégsem volt sikeres a típus, ugyanis a piaci telítettség már fejlesztése idején is jellemző volt: F–5, F–16, MiG–21 és a francia Mirage-típusok (Mirage F1, Mirage 2000) mellett szárnya szerkezeti bonyolultságából eredő költséges fenntarthatósága nem tette lehetővé az érvényesülést, de leginkább „egyfeladatúsága” csökkentette az érdeklődést iránta. A csapásmérő és légvédelmi feladatkörök külön repülőgépeket igényelnek: míg az IDS és ECR-gépek egymást részben felválthatják, az F-változat rendszerei kizárólag légtérvédelemre specializáltak. A három fejlesztőn kívül mindössze Szaúd-Arábia mint brit érdekeltség rendszeresítette. Mégis, Guy Martin szerint „Több mint egy negyedszázada [...] Nyugat-Európa legfontosabb katonai repülőgépe”. „Népszerűségét” azonban a négy európai ország által fejlesztett váltótípus, az Eurofighter Typhoon lassan átveszi, noha a Tornado GR, ECR és IDS altípusait a brit, a német és olasz légierők többszöri modernizálás után a 2020-as évtized közepén fogják csak kivonni.

Történet

Fejlesztés

Az 1960-as években a repülőgép tervezők figyelme a változtatható nyilazású szárnymegoldások felé kezdett fordulni. Minden fejlesztés célja egy sokoldalú, többcélú repülőgéptípus megtervezése volt, amely képes a repülési sebesség bármely elérhető tartományában optimális szárnyformációt felvenni. A brit-francia közös projekt, az AFVG (Anglo French Variable Geometry) 1965-ben indult, amely végül szűk két év múlva megszakadt a franciák 1967-es kilépésével. 1968-ban az NSZK, Hollandia, Belgium, Olaszország és Kanada is érdeklődését mutatta ki a projekt iráni, ugyanis az elavulófélben levő F–104 Starfighter utódjára és az akkor nyilvánosságra hozott szovjet MiG–23-ra választ kívántak találni. A közös programot Multi Role Aircraft-nek (MRA), később Multi Role Combat Aircraft-nek (MRCA) nevezték el. A britek 1968-ban csatlakoztak az MRCA-hoz, és egy memorandumban szövetkezett az NSZK-val és Olaszországgal.

A program első szakaszában előirányozta egy együléses vadászváltozat megtervezését az F–104G-k pótlására, illetve egy kétüléses csapásmérő változatot Nagy-Britannia és az NSZK számára. Kanada és Belgium 1969-ben kivonult a programból. A négy megmaradt fejlesztő ország – Egyesült Királyság, Hollandia, NSZK, Olaszország – 1969. március 26-án megalapította a Panavia Aircraft GmbH vegyesvállalatot, amelyből 1970-ben a hollandok is távoztak. Ezt követően a tulajdoni arány 42,5–42,5–15%-ban oszlott meg a britek (BAC), az NSZK (MBB) és az olaszok (Aeritalia) között. A kivitelezési munka fázisait az alábbiak szerint osztották meg: a britek feleltek a sárkány mellső szekciójáért és a farok összeszereléséért, a törzsközép szekciót a németek szerelték össze, a szárnyfeleket pedig az olaszok. A három fejlesztő megalakította a NAMMO-t (NATO MRCA Management Organisation), melynek adminisztrációs részlege a NAMMA (NATO MRCA Management Agency) lett. 1970 júniusában megalakult a többnemzetiségű Turbo-Union, amely a gázturbinás sugárhajtómű fejlesztését végezte, amely az RB.199 típusjelet kapta. A Turbo-Union-ban 40%-ot vállalt a Rolls-Royce, 40%-ot az MTU Aero Engines, és 20%-ot az FIAT.

1970 májusára a fejlesztési koncepciók is kialakultak: az együléses változat a Panavia 100, a kétüléses pedig a Panavia 200 fejlesztési néven folytatódott. Előbbit az NSZK, utóbbit a RAF támogatta. 1971 szeptemberében a három védelmi hivatal aláírta a szándéknyilatkozati okmányokat (Intention to Proceed, ITP). Ekkor már az együléses változat nem szerepelt a fejlesztési tervek között, mint alacsonytámadó feladatkört szabták ki a fejlesztésnek. Azonban a RAF-nak szüksége volt egy légvédelmi feladatkörre felkészített típusváltozatra, az English Electric Lightning leváltására, ezért vállalta az ADV (Air Defence Variant) kifejlesztését.

Az RB.199 prototípusát 1972-ben indították be először, 1977 februárjában kezdték meg a sorozatgyártást, amit a Turbo-Union és a NAMMA kötött meg 400 db-ról.

Prototípusok

Kilenc prototípus épült. Az első repülőgépet 1973. november 12-én vontatták ki a manchingi összeszerelő üzemből. A kilenc gép a P.01–09 jelöléseket kapta: 4 darabot a britek, 3 darabot a németek és 2 darabot az olaszok kaptak (X-586 (8.), X-587 (9.)).

Egy újabb, 10. példányt statikus szerkezeti teszteknek vetettek alá, amelyet az Egyesült Királyságban végeztek el.

Továbbá 6 darab nullsorozatot építettek meg: 2 darabot a britek, 3 darabot a németek és 1 darabot az olaszok kaptak. 1978 januárjában 5 db német lajstromú nullsorozat-gép volt látható: 98+01 (később átalakították és a 98+04 lajstromot kapta), 98+02 (az elősorozat 13. gépe), 98+03, 98+05, 98+06.

Gyártás

Az MFG 1 43+65-ös IDS-gépe leszállás közben a RAF Mildenhall-on 1984-ben. Jól megfigyelhető a kitérített két sugárfék és a kilépő fekete gázkorom, a teljesen lehajtott orrsegéd- és fékszárny, a felfelé kihajtott áramlásrontó féklapok, valamint a teljesen kihajtott Krüger-féklap a belépőél előtt

A típusból a fejlesztők összesen 809 db-ot rendeltek meg (805 db új építésű és 4 db a nullsorozatból átépítve).

  • 324 db-ot az NSZK (ebből 212 db-ot a Luftwaffe, 112 db-ot a Marineflieger részére),
  • 100 db-ot Olaszország (mind IDS) és
  • 385 db-ot az Egyesült királyság (ebből 220 db GR.1 és 165 db ADV/F.2, mind a RAF részére).

Altípusok szerint: 9 db prototípus, 1 db statikus-teszt példány, 6 db nullsorozat (amelyből 4 db később sorozatpéldány lett), 644 db IDS és 165 db ADV. Összesen 821 darab épült.

Üzemeltetés szerint 671 darab harci és 138 darab kétkormányos kiképző változat épült. Utóbbi teljes harcértékű, a típusjelben egy (T)-vel jelölik (IDS(T) és GR.1(T)).

Az első gyártási sorozatra (Batch 1) a megrendelést 1976. július 29-én írták alá. Az első gép a RAF-hoz majd' három évvel később érkezett meg, 1979. június 5-én, a Luftwaffe-hez pedig másnap, június 6-án. 1981. január 29-én megalakították a „Háromnemzetiségű Tornado Kiképző Testület”-et (Tri-national Tornado Training Establishment, TTTE), RAF Cottesmore központtal. Az első olasz Tornado még ugyanezen év szeptember 25-én érkezett meg Olaszországba.

A gyártás 1988-ban fejeződött be, a legutolsó gépet a British Aerospace (BAe) végszerelte és 1988. szeptember 24-én lett készen a Szaúdi Királyi Légierő számára.

A tornado-data.com weboldal ettől eltérő adatokat közöl:

  • 10 darab prototípus épült, melyből 4 darab GR, 1 darab GR(T), 3 darab német és 2 olasz IDS.
  • 9 darab elősorozat épült, melyből 2 darab GR, 2 darab ADV, 1 darab ADV(T), 3 darab német és 1 olasz IDS.
  • A RAF részére – 5 prototípus és az 5 elősorozaton kívül – 6 sorozatban 178 darab GR, 5 sorozatban 50 darab GR(T), 4 sorozatban 127 darab ADV és 4 sorozatban 51 darab ADV(T) épült. Összesen 228 darab GR és 178 darab ADV (406 darab + 10 darab).
  • Az NSZK részére – 3 prototípus és a 3 elősorozaton kívül – 7 sorozatban 290 darab IDS és 6 sorozatban 67 darab IDS(T) épült. Összesen 357 darab IDS (363 darab).
  • Olaszország részére – 2 prototípus és az 1 elősorozaton kívül – 4 sorozatban 82 darab IDS és 3 sorozatban 17 darab IDS(T) épült. Összesen 99 darab IDS (102 darab).
  • Szaúd-Arábia részére 3 sorozatban 82 darab IDS, 2 sorozatban 14 darab IDS(T) és 1 sorozatban 24 darab ADV épült. Összesen 96 darab IDS és 24 darab ADV (120 darab).

A táblázatuk szerint összesen 1001 darab Tornadot épített a konzorcium a négy megrendelő országnak.

Szerkezeti felépítés

A típus nagy mértékben fém építésű, félhéjszerkezetű, hagyományos aerodinamikai elrendezésű, változtatható szárnynyilazású vállszárnyas, hermetikus pilótafülkével és katapultülésekkel felszerelt, behúzható tricikli-elrendezésű futóművel, 2 darab kétáramú gázturbinás sugárhajtóművel és beépített légi utántöltő berendezéssel rendelkező, szuperszonikus sebességre képes harcászati repülőgép.

Sárkány

Egy ünnepi festésű német Tornado IDS. Látható a négyszögletes orr-rész, a törzsközép szekció kiszélesedése, a félszárnyak kialakítása, a leeresztett orrsegédszárnyak és a fékszárnyak, valamint a vízszintes vezérsíkok belépő éleinek törése

Szárny és vezérsíkok

Az AG 51 44+86-os IDS-e kinyitott törzsféklappal
A Tornado-k bal szárnyfeleinek törzsbekötése és forgócsapja

A típus szárnyfelei 1-1 darab nagy keménységű acélötvözet-csap körül forognak. A forgató mechanizmus hidraulikus, számítógép szabályozza az adott sebességtartomány és a gázkarállás szerint.

Az orrsegédszárnyak menetesszárakon, ívpályán buknak előre, villanymotorok segítségével, egy fokozatban (24° 30' állásszöggel). A szárnytőrészekben elhelyezett (IDS) Krüger-féklapok 116° 30' állásszögben nyithatóak ki. Ezt rendszerint csak leszálláskor alkalmazzák. A kilépőéleknél elhelyezett fékszárnyak két fokozatban, 35° és 50°-ban nyithatóak. A törzsféklapok a sebesség függvényében nyithatóak ki: Mach 0,82-ig 50°-ban, 0,82–0,85 között 45°-ban, 0,85–0,89 között 40°-ban, 0,89–0,92 között 35°-ban, 0,92–1,15 között 30°-ban, 1,15–1,45 között 22,5°-ban és 1,45 felett 15°-ban.

Hajtóművek

Az RB.199 hajtóművek gázsebesség-fokozói és a sugárfékfordító mechanizmus fogaskerék-párjai
RB.199 hajtómű kinyitott sugárterelőkkel
  • RB.199–103: Az IDS változatok hajtóműve. Tolóereje 40,5 kN/71,2 kN
  • RB.199–34R–104: Az F.3-asok hajtóműve. Tolóereje 40,5 kN/73 kN
  • RB.199–105 – Az ECR változatok hajtóműve, de alkalmazzák IDS-ekben is. Tolóereje 42,5 kN/74,3 kN.

Belső tüzelőanyag rendszer

Egy német Tornado IDS kinyitott légiutántöltő csöve
Egy RAF GR.4 kerozint vesz fel egy brit VC–10-ből. Jól láthatóak a szélvédő előtti jégtelenítő nyílások

Az IDS altípusnak összesen 18 darab belső tartálya van, 4289 kg-nyi hasznos térfogattal: 1a (331 kg), 1b (581 kg), 1c (323 kg), 2 (309 kg), 3 (132 kg), 4 (97 kg), 5 (293 kg), 6 (336 kg), 7 (63 kg), 8 (59 kg), 9 (217 kg), 10 (229 kg), 11 (307 kg), 12 (139 kg), 13 (138 kg), 14 (16 kg), szárnytartályok (279 kg), faroktartály (440 kg).

Ezen kívül függesztményként hordozhat a szárnyfelek belső, illetve a törzs alatti három felfüggesztő pilonjain is egyidejűleg póttartályokat.

Az ADV altípusok (F.2/.3) belső kapacitását növelték egy „O” tartállyal, amit a pilótafülke és a mellső törzstartály csoport elé építettek be. Ennek kapacitása 909 liter (200 birodalmi gallon, 240 US gallon). Ezek az altípusok azonban nem hordozhattak törzsközépi póttartályt.

Futómű és a fékező rendszer

Katapultülés

Avionika és fegyverrendszer

A 45+30-as német IDS Pitot-csöve

Fedélzeti rádiólokátor

Fegyverzet

A gép mindegyik felfüggesztő csomópontja azonos mértékben terhelhető, egyenként 9000 kg (19 800 font) teherbírásúak.

Csak a szárnybelső felfüggesztőkre szerelhetőek (2-2 db), illetve a Skyflash-ből/AMRAAM-ból 4 db-ot a törzs alatt csak az ADV-k hordozhatnak, egy speciális bölcsőben a törzsbe süllyesztve félig, indításkor pedig egy speciális katapult rendszer biztosítja a rakéták biztonságos eltávolodását a repülőgép törzsétől.

Beépített csöves tűzfegyvere a Mauser BK 27mm gépágyú. Az IDS változatok 2db beépített gépágyúval készültek, az ADV változatból és a GR4 változatból a bal oldali gépágyút elhagyták. A német ECR változatok és az angol GR1A felderítő gépek pedig gépágyúk nélkül kerültek leszállításra, így biztosítva helyet a plusz elektronikai eszközöknek.

  • Radarromboló rakéták:
    • AGM–88 HARM: csak az IDS és ECR altípusok alkalmazhatják, egyszerre max. 4 darabot hordozhat a törzs alatti külső és a szárnybelső pilonokon.
    • ALARM: csak a RAF és az RSAF gépei tudják alkalmazni, egyszerre max. 9 darabot hordozhat, hármat a törzs alatt, és hármat-hármat szárnyanként, de ez csak egy maximalizált változat a tesztek alatt repült egy példány ezzel a konfigurációval. Harci körülmények között általában 2db ALARM-al repültek a törzs alatt.
  • Hajóromboló rakéták:
    • AS.30
    • AS.34 Kormoran: az olasz légierő és a német Marineflieger gépei használták törzs alatti külső pilonokra függesztve , összesen 2db gépenként.
    • Sea Eagle
  • Többcélú levegő–föld rakéták:
    • MBDA Brimstone: egyelőre csak a RAF alkalmazza, bevetették a kitelepített afganisztáni kontingens révén Afganisztánban és Líbiában is.
  • Aknaszóró konténerek:
    • Hunting BL.755 kazettás bomba (ilyet dobott le 1990-ben egy jugoszláv MiG–21 Barcsra)
    • Hunting JP.233: csak a RAF és az RSAF gépein rendszeresítették, egyszerre max. 2 darabot hordozhat a törzs alatti külső pilonokon.
    • Mehrzweckwaffe 1 (MW 1): csak a Luftwaffe gépein rendszeresítették. Mérete és össztömege miatt a törzs alatti három felfüggesztőre együttesen szerelik fel, egyszerre 1 darab konténert hordozhat. A konténer különböző szekciókból áll különböző típusú aknánkhoz melyeket szükség szerint bevetésihez igazítva lehetett variálni. Az MW-1 aknaszóró rendszert a Luftwaffe a hidegháború végével kivonta a rendszerből, nehéz és nagy légellenállást generáló külső függesztmény volt.
    • MBB CWS: az MBB Container Weapons System nevű konténerfegyvere.
    • Matra Belouga: francia fejlesztésű aknaszóró konténer (ismert BGL.66-ként is).
Ezek alkalmazását az 1990-es évek óta nemzetközi jogszabályok – UNCCW (United Nations Convention on Certain Conventional Weapons), 1999-es Ottawai Szerződés – korlátozzák.
  • Légibombák:
    • brit GP (general purpose) bombák (MC, medium capacity): 245 kg-os (540 fontos) és 454 kg-os (1000 fontos) légibombák széles körű vezérsík-, fékező és gyújtóvariációkkal.
    • Amerikai Mark 80-as széria általános célú ún. "buta bombái" Mk.82, Mk.83 stb. (az olasz kontingens 1991-ben az Operazione Locusta bevetéseken 4 db Mk.83 bombával felfegyverezve repülte)
    • GBU–12: amerikai 227 kg-os (500 fontos) lézervezérlésű légibomba.
    • Paveway III: lézervezérlésű légibomba.
    • Paveway IV: lézervezérlésű légibomba, 2012-ben Líbiában vetették be először.
  • Manőverező robotrepülőgépek:

Egyéb függesztmények

Kiegészítő tüzelőanyag-rendszer

A típushoz két tüzelőanyag-póttartályt terveztek. A kisebbiket mind a négy üzemeltető ország rendszeresítette, illetve egy nagyobb térfogatú, Hindenburg-nak becézett, négy vezérsíkú póttartályt, amit csak a britek és a szaúdi légierő állított szolgálatba. Előbbiből 5 db-ot, utóbbiból 2 db-ot hordozhat egyszerre.

A típus képes levegőben tüzelőanyag-utántöltést is végrehajtani más, a hajlékony csöves, tömlős rendszer fogadására felszerelt harcászati repülőgépek számára. Erre a Sargent Fletcher vállalat által kifejlesztett SFC 28–300 típusú konténert használják, amelyet a törzsközépi felfüggesztő sínen hordoznak. A konténer villamosenergia-ellátását az orrába szerelt segédturbina (ram air turbine, RAT) biztosítja, amelyet a menetlégáram forgat. Eme turbina mögött helyezkedik el a hidraulikus szivattyú, mögötte az 1136 liter (300 US gallon) hasznos térfogatú üzemanyag tartály, emögött az üzemanyag szivattyú, majd a dobra tekert tömlő és végül az aerodinamikai kosár, amely a konténer végébe van összehúzva. A konténer üres tömege 329 kg, JP–4, JP–5, JP–8 típusú kerozinokkal üzemel.

Elektronikai konténerek

  • APOLLO
  • BOZ 101/102/107: a 101-es változatot a Luftwaffe, a 102-est az olasz, a 107-est a RAF alkalmazza. Külső megjelenésükben nem látható eltérés.
  • Cerberus
  • Sky Shadow

Felderítő és célmegjelölő konténerek

Típusváltozatok

IDS

Az eredeti csapásmérő feladatkörre kifejlesztett változat (Interdictor/Strike). Külső ismertető jegyei a pilótafülke alá beépített két gépágyú, a szárnytőrész-belépőél alá szerelt, kihajtható egy-egy Krüger-féklap. A német, olasz IDS-ek némileg eltérnek egymástól, a szaúdi gépek nagyrészt brit avionikával szereltek.

GR

A RAF GR.1A-i

ECR

A Luftwaffe egyik ECR-e a 2007-es radomi légi bemutatón, HARM-rakétákkal

Elhagyták a gépágyúkat és a Krüger-féklapokat. Helyükre a szárnytőbe elektronikai berendezések kerültek, melyeket fekete színű burkolólemezekkel fedtek le.

ADV (F.2 és F.3)

Az ADV-prototípus Sky Flash légiharc-rakétákkal

Légtérvédelmi változat, eltérő rádiólokátorral és kis mértékben módosított hajtóművekkel. Maga a betűszó feloldva: Air Defence Variant („légvédelmi változat”). A GR-hez hasonlóan a bal oldali gépágyút elhagyták és növelték a belső tüzelőanyag-tartályok számát. A tűzvezető radarral lehetőség nyílt a Skyflash brit radarvezérlésű légiharc-rakéta bevetésére, amelyet az altípus modernizálását követően AMRAAM-mal váltottak fel.

Rendszeresítő légierő sokáig egyedül a megrendelő RAF volt, majd a Szaúdi Királyi Légierő is rendelt egy századnyit 1989-től (No. 29 Squadron). Az Olasz Légierő, a kivont F–104S-ek pótlására két századnyi gépet bérelt a RAF-tól 1995-től (a 36. ezred 12. és az 53. ezred 21. osztályai állományába), azonban költséges fenntarthatósága miatt (javításigény) 2001-ben (21º Gruppo, 53º Stormo) és 2003-ban (12º Gruppo, 36º Stormo) kivonták az olasz hadrendből, helyettük nagyjavított F–16ADV-ket rendszeresítettek az Eurofighterek hadrendbe állásáig.

Korszerűsítési programok

Megrendelő és üzemeltető országok

Veszteséglista többségének forrása:

Brit Királyi Légierő Brit Királyi Légierő

A RAF ZE887-es és ZE764-es F.3-asai a brit ZH101-es E–3D-t kísérik
A RAF 15. századának ZA472-es GR.4-ese 1987. április 13-án a Wright-Patterson-i légibázison, a RAF jellegzetes kétszínű terepfestésében
A RAF 27. századának egyik GR.1-ese 1988-ban, hátrahúzott szárnnyal, kinyitott futóművel

Összesen 385 darabot, azaz 220 db GR.1-et és 165 darab F.2/.3-at rendszeresítettek. Az üzemeltetés során modernizálva lettek.

  • GR.1 (220 db GR.1):
ZA330(†), ZA366(†), ZA368(†), ZA376(†), ZA396/GE(†)
ZA403/CO(†), ZA408(†), ZA448/EB(†), ZA451(†), ZA467(†), ZA493/GH(†), ZA494/15(†)
ZA540/JQ(†), ZA555(†), ZA558/F(†), ZA586/A(†)
ZA602, ZA603/08(†), ZA605/G(†)
ZD451
ZD717/CD(†), ZD738/DD(†), ZD742, ZD791/BG(†)
ZD809(†), ZD845/AF(†), ZD846/BL(†), ZD891/BB(†), ZD893/AG(†), ZD894/BE(†)
  • GR.1A
ZA397/O(†)
ZG708(†), ZG714/Q(†), ZG725/J(†)
  • GR.4
ZA452/DF(msér.)
ZA563/AG(msér.)
ZA600, ZA608(†)
ZA84?/AA(†)
ZD715, ZD741(†), ZD748, ZD792
ZD810, ZD890, ZD895
ZG710/D(†), ZG792(†)
  • F.3 (165 db/14 db(†): 9 darab F.3 és 5 darab F.3T)
ZE154, ZE156, ZE158, ZE159, ZE162, ZE163, ZE164, ZE165, ZE166(†)/F.3T, ZE168
ZE200, ZE201, ZE202/MM?, ZE203, ZE204, ZE205, ZE206, ZE207, ZE209, ZE210(†), ZE250, ZE251, ZE253, ZE254, ZE255, ZE257, ZE288, ZE290, ZE291, ZE292, ZE294, ZE295, ZE296
ZE338, ZE339, ZE340, ZE341, ZE342, ZE343
ZE729, ZE730/MM?, ZE732/BB(†), ZE733(†), ZE734, ZE735, ZE736, ZE737, ZE755, ZE756/MM?, ZE757, ZE758, ZE759(†)/F.3T, ZE761, ZE763, ZE764, ZE785, ZE786, ZE787/MM?/36-06, ZE788, ZE789/AU(†), ZE790, ZE791, ZE793, ZE794
ZE808, ZE809/HP(†), ZE810, ZE811, ZE812, ZE830(†)/F.3T, ZE831, ZE833(†), ZE834, ZE835, ZE837, ZE838, ZE839, ZE858/GO(†), ZE862(†)/F.3T, ZE887, ZE888, ZE889
ZE907, ZE931, ZE934, ZE936, ZE941, ZE942, ZE961, ZE962/XC(†), ZE963, ZE964, ZE965, ZE966, ZE968, ZE969, ZE982(†), ZE983
ZG728/MM?, ZG731, ZG733/MM7228, ZG734/MM?, ZG751/WP(msér.), ZG753, ZG755, ZG757, ZG768/MM?, ZG770, ZG772, ZG774, ZG780, ZG794, ZG795, ZG796, ZG797
ZH552, ZH553, ZH554, ZH555/PT, ZH558(†)/F.3T
Egység Támaszpont Altípus Státusz Megjegyzés
No. 2 Squadron
Marham
GR.4/4A
aktív
12 db gép.
No. 5 Squadron
Coningsby
F.3
kivonva
1987-2003.
No. 9 Squadron
Marham
GR.4/4A
aktív
12 db gép.
No. 11 Squadron
Leeming
F.3
kivonva
1988-2005.
No. 12 Squadron
Lossiemouth
GR.4/4A
aktív
12 db gép.
No. 13 Squadron
Marham
GR.4/4A
aktív
12 db gép.
No. 14 Squadron
Lossiemouth
GR.4/4A
aktív
12 db gép.
No. XV (Reserve) Squadron
Lossiemouth
GR.4
tartalék
26 db gép. GR.4 Operational Conversion Unit, átalakítva Tornado Weapons Conversion Unit (No. 45 Squadron)-ra.
No. 16 Squadron
Laarbruch
GR.1
kivonva
1983-1991.
No. 17 Squadron
Brüggen
GR.1
kivonva
1985-1999.
No. 20 Squadron
Laarbruch
GR.1
kivonva
1984-1992.
No. 23 Squadron
Leeming
F.3
kivonva
1988-1994.
No. 25 Squadron
Leeming
F.3
kivonva
1989-2008.
No. 27 Squadron
Marham
GR.1
kivonva
1983-1993.
No. 29 Squadron
Coningsby
F.3
kivonva
1987-1998.
No. 31 Squadron
Marham
GR.4/4A
aktív
12 db gép.
No. 43 Squadron
Leuchars
F.3
aktív
16 db gép.
No. 56 (Reserve) Squadron
Leuchars
F.3
kivonva
1992-2008, átalakítva No. 229 Operational Conversion Unit-ra.
No. 111 Squadron
Leuchars
F.3
aktív
16 db gép.
No. 617 Squadron
Lossiemouth
GR.4/4A
aktív
12 db gép.
No. 229 OCU
(No 65 (Reserve) Squadron)
Coningsby
F.2/3
átalakítva 56(R) Sqn
1984-1992 F.2/3 Operational Conversion Unit.
No. 1435 Flight
Mount Pleasant (Falkland-szigetek)
F.3
aktív
4 db gép.
Tri-National Tornado Training Establishment
Cottesmore
IDS, GR.1
kivonva
.
Tornado Weapons Conversion Unit (No. 45 Squadron)
Honington
GR.1
átalakított XV(R) Sqn
1981-1992.

Német Légierő Német Légierő

A JaBoG 31 45+42-es IDS-e a 2008-as RED FLAG-on, az Eielson Légierő-bázison, június 12-én. A bal külső felfüggesztő pilonon Cerberus, a jobb oldalin BOZ 101 ECM-konténerek láthatóak
A Luftwaffe 40+37-es ECR-e a 2008. szeptember 21-ei Memmingen-i repülőnapon. A bal külső pilonon Cerberus ECM-konténer, a has alatt pedig két gyakorló (kék gyűrűs) HARM látható

Összesen 212 darab IDS-t vettek át.

98+05/d–9592/P.04(†) (4. prototípus)
  • IDS:
43+07, 43+08(†), 43+11(†), 43+18, 43+19(†), 43+24(†), 43+26(†), 43+30(†), 43+32, 43+36(†), 43+37, 43+39(†), 43+43, 43+44(†), 43+46, 43+47(msér.), 43+49(†), 43+51(†), 43+56(†), 43+58, 43+66(†), 43+72, 43+83(†, kiég.), 43+93(†), 43+96 (Recce), ...
44+00(msér.), 44+02(†), 44+08, 44+09(†), 44+14(†), 44+18(†), 44+22(†), 44+24(†), 44+31, 44+36(†), 44+37, 44+40(†), 44+42 (Recce), 44+45(†), 44+47(†), 44+51(†), 44+53, 44+54, 44+57(msér.), 44+61, 44+65 (Recce), 44+67(†), 44+69, 44+74(†), 44+76, 44+77(†), 44+79, 44+80, 44+82(†), 44+93(†), 44+98(†), 44+99(†).
45+01, 45+03, 45+05(†), 45+06(msér.), 45+14, 45+15(†), 45+18(†), 45+19(†), 45+23(msér.), 45+26(†), 45+27(†), 45+32(†), 45+37(†), 45+38, 45+41, 45+42, 45+48(†), 45+51, 45+52, 45+55, 45+58(†), 45+63 (†, IDS(T)), 45+73, 45+76 (Recce), 45+79(†), 45+80(†), 45+82(†), 45+85, 45+91 (Recce), 45+97(†), 45+99.
46+03(†), 46+06(†), 46+08, 46+21, 46+29, 46+42(†), 46+45, 46+50(†), ...
  • ECR:
40+37, 46+26, 42+27, 46+29, 46+33, 46+35, 46+37, 46+40, 46+41, 46+45, 46+47(†), 46+48, 46+49, 46+50, 46+51, 46+54, 46+57, ...
célrepülőgép: 38+09
Egység Támaszpont Altípus Státusz Megjegyzés
Jagdbombergeschwader 31
(JaBoG 31 „Boelcke”)
Nörvenich
IDS
aktív
34 db gép, átfegyverzés Eurofighter-re 2009-ben.
Jagdbombergeschwader 32
Lagerlechfeld
ECR
aktív
34 db gép, megkapják az ASSTA 2 csomagot, szolgálatban 2010 utánig.
Jagdbombergeschwader 33
Büchel
IDS
aktív
36 db gép, átfegyverzés Eurofighter-re 2012-től.
Jagdbombergeschwader 34
(JaBoG 34 „Allgäu”)
Memmingen
kivonva
2003-ban kivonva.
Jagdbombergeschwader 38
(JaBoG 38 „Friesland”)
Jever
kivonva
2005-ben kivonva.
Aufklärungsgeschwader 51
(AG 51 „Immelmann”)
Jagel/Schleswig
IDS
aktív
46 db gép, megkapják az ASSTA 2 csomagot, szolgálatban 2010 utánig.

Marineflieger Marineflieger

A Marineflieger 1. ezredének (MFG 1) 43+71-es gépe. Jól látható a német tengerészeti légierő jellegzetes festése. A külső pilonon BOZ 101, a belsőn póttartály, a törzs alatt gyakorlóbombák tartói láthatóak

Összesen 112 darab IDS-t vettek át, melyek két ezredben szolgáltak. 2003-ban a két ezredet feloszlatták, a repülőgépek egy része átkerült a Luftwaffe (Légierő) állományába.

  • IDS:
43+55, 43+65, 43+71, 43+74, 43+84(†),
45+30, 45+52, 45+69
46+16(†), 46+17(†), 46+20
Egység Támaszpont Altípus Státusz Megjegyzés
Marinefliegergeschwader 1
(MFG 1)
IDS
kivonva
2003?.
Marinefliegergeschwader 2
(MFG 2)
IDS
kivonva
2003-ban kivonták a hadrenből.

Olasz Légierő Olasz Légierő

Összesen 100 darab IDS-t vettek át, melyből ECR-ré alakítottak több századnyit. 24 darab F.3-at béreltek a RAF-tól. Kivonásuk után a britek szétvágták őket.

  • IDS (6. ezred 102., 154., 156. osztályai repülik őket; oldalszámukon a 6 ezt jelzi):
MM55011(hajtómű kiég.)
MM7006/6-31, MM7007/6-01, MM7011/6-13, MM7015/6-32, MM7026/6-35, MM7027/, MM7034/6-34, MM7038/6-37, MM7044/6-76, MM7063/36-51, MM7072/6-30, MM7076/36-30(†) MM7077/6-65(†), MM7083/6-72, MM?/36-50
  • ECR (50. ezred 155. osztálya repüli őket; oldalszámukon az 50 ezt jelzi, függőleges vezérsík tetején látható ez római számmal: CLV):
MM55000, MM7021/50-01, MM7062/50-44, MM7066/50-03, MM7070/50-06, ...
  • F.3 (24 db)
MM55061/36-20, MM7202/36-14, MM7210/36-12, MM7211/36-16, MM?/38-24, MM7227/36-22, MM7228/53-03/ZG733, MM7234/36-24
ZE202, ZE730, ZE756, 36-06/ZE787, ZE835
36-07/ZG728, ZG734, ZG768
Egység Támaszpont Altípus Státusz Megjegyzés
102° Gruppo, 6° Stormo
6. ezred 102. osztálya
Ghedi
IDS
.
154° Gruppo, 6° Stormo
6. ezred 154. osztálya
Ghedi
IDS
.
156° Gruppo, 6° Stormo
6. ezred 156. osztálya
Gioia del Colle
IDS
.
12° Gruppo, 36° Stormo
36. ezred 12. osztálya
Gioia del Colle
F.3
Kivonták, 2007. október elején már a brit Hitchin-ben várták a bezúzást.
21° Gruppo, 53° Stormo
53. ezred 21. osztálya
F.3
.
 ? Gruppo 53° Stormo
53. ezred ?. osztálya
Cameri
ECR
.
155° Gruppo E.T.S., 50° Stormo
50. ezred 155. ETS osztálya
San Damiano
ECR
.

Szaúdi Királyi Légierő Szaúdi Királyi Légierő

„Hindenburg”-póttartályokkal felszerelt szaúdi F.3-as (2810-es) a „Sivatagi vihar” idején
A 2811-es szaúdi F.3-as a „Sivatagi vihar” idején

Összesen 96 darab IDS-t és 24 darab F.3-at vettek át.

  • IDS:
701(†), 704(msér.), 706(†), 763(†), 765(†), 774(†)
6610(†)
7501(†), 7517(†)
8313(†)
  • F.3
2810, 2811
2906, 2912(†), 2916(†)
Egység Támaszpont Altípus Státusz Megjegyzés
 ?
KAAB
IDS
aktív
96 db IDS.
No. 7 Squadron RSAF
IDS
701(†), 774(†)
No. 29 Squadron RSAF
F.3
2912(†), 2916(†)
No. 34 Squadron RSAF
F.3
.
No. 66 Squadron RSAF
IDS
6610(†)
No. 75 Squadron RSAF
IDS
.
No. 83 Squadron RSAF
IDS
7517(†), 8313(†)

Harci alkalmazása

A RAF GR-jei Kuvait felett 1998-ban

Az öbölháborúk

Az Öbölháborúban az Olasz Légierő nyolc darab IDS-t rendelt a térségbe a 154° és a 156° Gruppo állományából, a Gioia del Colle-i légi támaszpontról az abu-dzabi al Dhafra (Maqarta) támaszpontra. A nyolc gépnek módosították a hajtóműveit, az avionikáját és ECM rendszereit, majd 1990. szeptember 25-én elhagyták a honi bázisukat. Az Emírségekbe tartó útjuk során a RAF VC10-eseivel tankoltak. Hadrafoghatóságot október 6-án jelentettek. Novemberben nyolc másik váltotta őket, majd 1991. január 10-én a következő is a helyszínre érkezett.

A britek elsőként a dhahrani repülőtérre rendelték a 11. (kompozit) (No. 11 (Composite) Squadron) század tizennyolc F.3-asát a 43. (kompozit) század (No. 43 (C)) állományába 1990 decemberében. Az F.3-asok AN/ALE-40 infrazavaró konténereket kaptak a hajtóműburkolatok alá. A Muharraq támaszponton települő No. 14(C)-t 1990 novemberében a No. 15(C) váltotta fel. Ekkoriban lett felváltva a tabuki No. 617(C) is a No. 20(C) századdal, akik az új BAe ALARM radarromboló rakétákkal érkeztek. A No. 31(C) század 1991. január 2–3-án érkezett Dhahranba tizenkét géppel, a harmadik GR.1-es századként a térségben. Az F.3-aknak kifejlesztett 2250 literes „Hindenburg” póttartályokkal érkeztek, a személyzetet éjjellátó szemüvegekkel látták el. Minden RAF Tornado (F.3 és GR.1) szárny- és vezérsík-belépőéleit, valamint a levegő-beömlőcsatornákat radarhullám-abszorbens anyaggal festették be. 1991. január 13-án balesetben elveszett egy GR.1. Január 14-én hat darab GR.1A repült a németországi RAF Laarbruchból Tabukba, megalakítva a No. 11(C) századot. Hajózóállománya a No. 13 századból állt. A Desert Storm hadműveletet követően a RAF Tornadoi részt vettek Irak repüléstilalmi zónáinak fenntartásában is.

A Desert Storm-ot követően Szaddám Husszein az év második felétől folyamatosan készült a kurd lázadás felszámolására. Az 1992 augusztusi ENSZ BT-határozatot követően létrehozták a déli repüléstilalmi zónát is a 32. szélességi körtől délre, ellenőrzésére a Southern Watch hadművelet lett hivatott (a britek ezt Jural hadműveletnek nevezték). Ezzel párhuzamosan a britek önálló hadműveletet indítottak az Észak-Irakban, a kurdokat kiűzni akaró iraki haderővel szemben. 1998 őszén 24 darab Tornado GR.1-et vezényeltek három közel-keleti repülőtérre: hatot a török Incirlikbe, hatot a szaúdi Al-Kharj-i légi támaszpontra tizenkettőt a kuvaiti Ali al-Szalem repülőtérre. A gépek MLU-korszerűsítésen estek át. A szaúdi hat GR.1-et 1999 februárjában szintén féltucat F.3 váltotta fel. Az F.3-asok látták el a légi fedezetet a déli zónában (modernizált változatok JTIDS-szel és TRD-vel felszerelve), a GR-ek pedig felderítéseket végeztek. Műveleteiket két bahreini telepítésű VC–10 segítette. A Jural alá rendelt Bolton hadműveletben újabb 12 GR.1-et rendeltek 400 fős kiszolgáló állománnyal a kuvaiti Ali al-Szalem repülőtérre, műveleteiket VC–10-esek és légi utántöltő konténerekkel felszerelt C–130 Herculesek látták el.

A Telic hadműveletben, mely 2003. március 19-én indult és 2011 május végén fejeződött be, a brit gépek folyamatosan aktívak voltak a térségben. 2003. május 23-án egy amerikai MIM–104 Patriot üteg hibás célazonosítást követően lelőtte a RAF egyik, RAF Marham honi bázisú Tornado GR.4-ét, amint az 7000 méteren (23 000 láb magasságon) bevetéséről tért vissza az Ali al-Szalem repülőtérre. A személyzet mindkét tagja – Kevin Main pilóta (Flt. Lt.) és David Williams navigátor (Flt. Lt.) – életét vesztette. Júliusban egy amerikai vizsgálat felmentette a légvédelmi tüzéreket a Tornadok IFF-jének rossz működésére hivatkozva. A Patriot-rendszer hibás célazonosításaira erőfeszítéseket tettek, azonban pár héttel később az Amerikai Haditengerészet egyik F/A–18-asát is végzetes találat érte egy ilyen komplexumtól. A RAF 2009 júniusában vonta ki az utolsó Tornado-kat Irakból.

Allied Force hadművelet

Jugoszlávia szankcionálására kezdeményezett hadműveletben az Olasz Légierő 34 darab gépet különített el és vetett be: 6 darab IDS-t Brescia-Ghedi-ből (102° és 154° Gruppo), 12 darab ECR/IDS-t Gioia del Colle-ről (156° Gruppo) és 4 darab ECR/IDS-t Piacenzából. A légi hadműveletben brit GR.4-esek (12 darab, Solenzara-n települtek), valamint német IDS-ek és ECR-ek (összesen 14 darab, Piacenza-n települtek) is részt vettek.

Baltikum feletti légi rendészet

A baltikumi légi rendészetben is aktívan részt vett a típus a brit F.3 változattal, 2004. október 30–2005. január 1 között, 4 géppel.

Líbia

A líbiai légtérzárlat fenntartására a brit légierő a ciprusi akrotiri légi támaszpontjára vezényelt Skóciából, a RAF Lossiemouth-i ezredből Tornado GR.4-eket (16 darabot), illetve Eurofighter Typhoon-okat (8-at, eredetileg 10-ről rendelkeztek) 2011. március 19-én szombaton. Az útvonalrepülést póttartályokkal szombat este megkezdték. Olasz Tornado-k csak fokozott légirendészeti feladatokat láttak el a légterük felett, aktívan nem vállaltak részt a NATO műveletekben.

Balesetek, veszteségek

Az amerikai Desert Shield mellett folyó Granby hadművelet alatt 7(6) brit és 1 olasz Tornado zuhant le. A britek közül négy szabadesésű bombákkal, egy JP233-mal és egy lézervezérlésű bombákkal volt felszerelve.

RAF

Összesen tizennégy vadászváltozat semmisült meg, ebből kilenc F.3 (ZE833, ZE858, ZE809, ZE789, ZE210, ZE733, ZE732, ZE962, ZE982) és öt F.3T (ZH558, ZE166, ZE862, ZE759, ZE830) kiképző.

A RAF CAT 5-ös veszteségei. Archiválva 2016. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben

Luftwaffe
AMI
Szaúdi Királyi Légierő

Kiállított példányok

Galéria

Jegyzetek

  1. ↑ Guy Martin: All The World's Tornados. Air Forces Monthly, 2008 október, pp. 56 (Key Publishing).
  2. ↑ A gépekről 1978 januárjában készült képet lásd Gunston 33. o.
  3. ↑ Lásd Gunston 51. o.
  4. ↑ Batch data
  5. ↑ Lásd tornado-data.com Flight Controls
  6. ↑ Lásd tornado-data.com IDS Fuel-System.
  7. ↑ "Az SFC 28–300–48116 konténer gyártói pdf-e" (PDF). 2008. október 1. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2009. április 21.
  8. ↑ "ejection-history.org.uk". 2011. július 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. február 28.
  9. ↑ Iraki SA–7 találat 1991. január 19-20-án. Mindketten hadifoglyok lettek, később szabadultak.
  10. ↑ Veszteségként leírták 1998. június 5-én vagy 15-én.
  11. ↑ Altípust búcsúztató gép.
  12. ↑ Kés selejtezés előtt.
  13. ↑ 2008 júniusában még repült, állítólag egy IDS(T)
  14. ↑ Állítólag egy IDS(T)
  15. ↑ A gép szerepelt a 2011-es NATO Tiger Meeten.
  16. ↑ A 45+79-es 2007. január 15-én. Részt vett még a Spring Flag 20008-on is.
  17. ↑ A gép szerepelt a 2011-es NATO Tiger Meeten tigriskockás festéssel.
  18. ↑ A gép szerepelt a 2011-es NATO Tiger Meeten.
  19. ↑ "Archivált másolat". 2016. március 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2022. január 27. {{cite web}}: Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)
  20. ↑ Az amerikai Tucsonban van kiállítva
  21. ↑ Ez volt az első olasz MLU-s gép, a 2005-ös Le Bourget-i kiállításon mutatták be.
  22. ↑ Kiállított gép.
  23. ↑ 75. éves az Olasz Légierő festéssel.
  24. ↑ Négy airliners.net-kép a gépekről: , , , .
  25. 1 2 Lásd WAPJ folyóirat 1991 Vol. 5., 35. oldal.
  26. ↑ Az Ashley (1991), 44. oldal szerint a nyolc gép a 6 Stormo, a 36 Stormo és az 50 Stormo állományából került ki. Az indulás előtt az olasz Cameri légi támaszponton lefestették őket Sand Yellow színre a sivatagi üzemre felkészítés idején.
  27. ↑ A WAPJ cikk 1990-et ír, valószínűleg elgépelés az oka.
  28. ↑ Lásd RAF-történet, 281–290. oldal Archiválva 2013. május 30-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  29. ↑ Michael Evans (2004. május 15.). "Tornado Crew Shot Down After Friend-or-Foe System Failed" (angol nyelven). The Times Online. Hozzáférés: 2012. augusztus 9. {{cite web}}: External link in |publisher= (súgó)[halott link]
  30. ↑ "RAF Tornado Downed by US Missile" (angol nyelven). BBC News. 2003. március 23. Hozzáférés: 2012. augusztus 9. {{cite web}}: External link in |publisher= (súgó)
  31. ↑ „lack of functioning IFF” Lásd: Michael Smith (2003. július 16.). "US 'clears' crew who shot down Tornado" (angol nyelven). The Telegraph. Hozzáférés: 2012. augusztus 10. {{cite web}}: External link in |publisher= (súgó)
  32. ↑ Tweedie, Neil. "US fighter shot down by Patriot missile." The Telegraph, 3 April 2003.
  33. ↑ Leung, Rebecca. "The Patriot Flawed." Archiválva 2012. november 5-i dátummal a Wayback Machine-ben CBS News, 5 December 2007.
  34. ↑ Cordesman 2003, pp. 339-340.
  35. ↑ "RAF Ends 18 Years of Combat Operations in Iraqi Skies" (angol nyelven). defence.professionals. 2009. június 5. 2012. június 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. augusztus 10. {{cite web}}: External link in |publisher= (súgó)
  36. ↑ A globalsecurity szerint 24 darabot.
  37. ↑ Operation ALLIED FORCE, Kosovo Order of Battle
  38. ↑ Operation Unified Protector#Allied Air Command
  39. ↑ Fighter jets prepare to enforce the UN no-fly zone above Libya
  40. ↑ A lánya később Red Arrows pilóta lett.
  41. ↑ Lásd AirForces Monthly 2010. július, 88. oldal.
  42. ↑ "Archivált másolat". 2011. április 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. február 23.

Források

Könyvek, monográfiák

Folyóiratcikkek

  • A World Air Power Journal folyóirat cikkei:
    • "Desert Storm: The First Phase". World Air Power Journal. 1991 (5): 24–35. 1991. {{cite journal}}: Cite has empty unknown parameter: |coauthors= (súgó); Unknown parameter |month= ignored (súgó); Unknown parameter |quotes= ignored (súgó)

További információk

Fotógalériák

Filmek