TriMet

Fontosabb események

• 1969: a csődközelben lévő, naponta 65 000 utast szállító Rose City Transit Company 175 busza a Tri-Methez kerül
• 1970: a vállalat bekebelezi a Blue Bus lines csoport 4 cégét; ezek Portland külvárosában és a környező településeken nyújtottak szolgáltatást, így további 88 busszal gazdagodik a flotta
• 1973: a csak nevekkel azonosított vonalakon bevezetik a viszonylatszámozást
• 1974: megjelennek az első esőbeállók
• 1975: Portland belvárosában kijelölik a Fareless Square-t, ahol ingyen lehetett utazni, így kívánták az autóforgalmat visszaszorítani; a zónán kívüli utazás 35 centbe került; a zónát négy évig szüneteltették, majd a négy évvel későbbi visszaállítástól} egészen 2012-ig működött
• 1977 – 1978: a 22 sarok méretű Portland Transit Mall megnyitása az ötödik és hatodik sugárutak között; ennek területére csak buszok hajthattak be, illetve egyszerűbbé tették az átszállásokat
• 1978: 3,5 év után a fixáras helyett megjelennek a zóna alapú jegyek; a környéket három övezetre osztották
• 1981: telefonon keresztül egy napra előre lekérdezhető a menetrend
• 1982: az első csuklós buszok (Crown-Ikarus 286) megjelenése; később a buszok alacsony rendelkezésre állása miatt a Tri-Met beperelte a gyártót, 1987-ben egyeztek meg; az utolsó példányt 1999-ben vonták ki a forgalomból, és a vállalat azóta nem vásárolt újabb csuklós járműveket
• 1982 szeptember: ekkor vezetik be az előre érvényesített jegyeket, de a nagyarányú bliccelés és az érvényesítő készülékek sorozatos meghibásodásai miatt 1984 júniusában visszaállítják a korábbi rendszert
• 1986: forráshiány miatt megszüntetnek hét nappali járatot, valamint felszámolják az éjszakai hálózatot, így Portland a második legnagyobb USA-beli város éjszakai közlekedés nélkül
• 1986: elindul a Metropolitan Area Express, a térség első személyszállító vasútvonala az 1950-es évek óta
• 1989: az American Public Transit Association a Tri-Met-et az Egyesült Államok legjobb nagy tömegközlekedési cégévé választja
• 1992: egy év próbaidőre néhány busz elejére kerékpártartókat szerelnek
• 1995: elindul a Tri-Met honlapja, ahonnan az üzemeltető Teleport szolgáltatón keresztül a Lynx böngészővel lekérdezhető volt a menetrend
• 1996: a buszokat GPS-nyomkövetővel látják el
• 1997: megjelennek az első alacsony padlós járművek
• 1998: a Westside MAX (a mai kék vonal Portland és Hillboro közti szakasza) felavatása; egyben 15 perces vagy gyakoribb egységes követés bevezetése néhány autóbuszvonalon
• 1999: a később Transit Trackernek keresztelt, műholdas járatkövetést lehetővé tevő monitorok telepítése Portland belvárosában és északi részén
• 2001: a Fareless Square-t kiterjesztik északkeleti irányba, a Lloyd Center és az Acélhíd közti részre; szeptember 10-én indul a PPP-konstrukcióban, a Bechtel Corporation támogatásával megvalósult Airport MAX (a mai piros vonal), a kék vonal ekkortól viseli a kék színt; a Bechtel a támogatásért cserébe 486 ezer négyzetméternyi építési területhez jutott hozzá a repülőtér bejáratától nem messze
• 2002: arculatváltást követően a vállalat nevéből eltűnik a kötőjel, a járművek színterve pedig kék-sárga-fehér kombinációra módosul; a cég a telefonos ügyfélszolgálat menürendszerét is fejleszti
• 2004: az Interstate Avenue mentén elindul az Interstate MAX (a mai sárga vonal); a szolgáltató flottája ekkor 638 autóbuszból, 208 mozgáskorlátozottakat is szállítani képes kisbuszból és 105 tram-trainből áll; a napi utasszám 300 000 fő
• 2005: biodízel-üzem a kisbuszokon, 95% gázolaj és 5% biodízel keverékéből készült üzemanyaggal; 2006 végétől minden busznál használják
• 2007: a MAX zöld vonalának építésével két évre lezárják az ekkor 29 éves Portland Transit Mallt; a felújítás alatt a buszok a környező utcákban álltak meg
• 2009: elindul a Westside Express Service Beaverton és Wilsonville között
• 2009 május: a Portland Transit Mall újraindítása, valamint a zöld vonal tesztüzeme augusztus 30-ig
• 2009 augusztus–szeptember: augusztus 12-én bejelentették, hogy a világválság miatt 2010 elejétől a buszokat kivonják a díjmentes zóna hatálya alól
• 2009. augusztus 30.: a sárga vonal elérte a Portland Transit Mallt; szeptember 12-ével indul a zöld vonal a Clackamas Town Center felé, ezzel ez a TriMet első, Clackamas megyét is kiszolgáló tram-train vonala
• 2012: 55 új Gillig busz megvásárlása az 1990 óta üzemben lévő járművek kiváltására; az utolsó négy hibridbusz fogyasztása a várakozások szerint 20–50%-kal hatékonyabb, és 95%-kal kevesebb káros anyagot bocsát ki, mint a 2002 óta üzemben lévő járművek
• 2012: az időközben Free Rail Zone-ra átnevezett Fareless Square megszüntetése, egyben a díjzónák felszámolása
• 2013: 70 új Gillig busz érkezik
• 2014: újabb 90 Gillig dízeljármű érkezik
• 2015: a MAX narancssárga vonalának és a csak a tömegközlekedés által használható Tilikum Crossing átadása
• 2016: 77 új Gillig busz vásárlása

A jövő

Ez a szócikk vagy szakasz tervezett vagy jövőbeni eseménnyel kapcsolatos információkat tartalmaz. Az adatok lehetnek spekulatív természetűek, a tartalom pedig – az esemény közeledtével, illetve további információk beérkeztével – jelentősen változhat. Legutóbbi módosítás: 2026. szeptember 20.

A Division Transit Project (korábban Powell–Division Transit and Development Project) keretében bus rapid transit vonalat terveznek a délnyugati Division utca mentén Portland belvárosa és Gresham között. A 23 km hosszú járat a MAX kék vonala mentén futna, és kiváltaná a 4-es (Division/Fessenden) buszt. Ez lenne a TriMet első BRT-je; ha megvalósítják, legkorábban 2021-re készülhet el.

Az első tervek szerint a buszok a Tilikum Crossingon, a Powell sugárúton és a Division utcán át érnék el a Gresham Transit Centert, onnan pedig a Mt. Hood Közösségi Főiskolához hajtanának. A Powell sugárút és a Division utca közötti szakaszt az 50., 52. vagy 82. sugárúton tennék meg. Kis idő múlva ezt a vonalvezetési tervet elvetették, mivel a Portland és Gresham közötti utazási időt jelentősen növelné, így kihagynák a Powell sugárutat. Ehelyett a járatok végig a Division utcán haladnának, a 82. és 8. sugárutak között pedig jelzőlámpákkal létesítenék őket előnyben. A vonalon 18 méteres csuklós járművek fognak közlekednének.

A Gresham–Mt. Hood Közösségi Főiskola közötti útvonalon eredetileg a 4-es buszt akarták meghosszabbítani, de ezzel a módszerrel nem biztos a szövetségi források elnyerése.

Vasútvonalak

A TriMet üzemelteti a Metropolitan Area Express könnyűvasutat és a Portland and Western Railroad pályáján közlekedő Westside Express Service HÉV-et. A jegyárak a vállalat összes járatán megegyeznek; az utazás az automatákból előre megváltható és érvényesített jegyekkel, bérletekkel, vagy ingyenes utazási jogosultságot igazoló dokumentummal lehetséges. Az ellenőrök szúrópróbaszerű ellenőrzéseket tartanak; a járatokon történt incidensek miatt többen is megnövelt biztonságot és gyakoribb jegyellenőrzést szeretnének.

A buszok járatkövetését műholdas követéssel, a tram-trainekét pedig a pályába épített érzékelőkkel oldják meg. A Google Mapsszel való együttműködés során a megállókba Bluetooth-adókat helyeznek, amik a közelben tartózkodók eszközeire utazási információkat küldhetnek.

A MAX járműveinek azonosítójele TMTC.

A TriMet vasúti kontingensébe az alábbi járatok tartoznak:

Vasút-villamos

Bővebben: Metropolitan Area Express

•      Kék vonal: Hillsboro – Beaverton – Portland, belváros – Gresham
•      Zöld vonal: Clackamas – Portland, belváros – Portlandi Állami Egyetem
•      Narancssárga vonal: Union Station – Portland, belváros – Portlandi Állami Egyetem – Milwaukie
•      Piros vonal: Beaverton – Portland, belváros – Portlandi nemzetközi repülőtér
•      Sárga vonal: Expo Center – Portland, belváros – Portlandi Állami Egyetem

Helyiérdekű vasút

•      Westside Express Service: Beaverton – Wilsonville

1991 és 2014 között járt a Portland Vintage Trolley, ami a MAX hálózatát használta. 2011-től évente csak hét nap futott, 2014-ben pedig végleg leállították.

Ugyan a Portland Streetcar tulajdonosa az önkormányzat, de az üzemeltetést és karbantartást a TriMet végzi, valamint a források egy részét is biztosítja.

Buszvonalak

2017 februárjában a vállalat 81 buszvonalat üzemeltet, ezeket viszonylatszámmal és névvel azonosítják. A számokat 1 és 99 között osztják ki, de három járat is 3 számjegyet kapott. 1969 és 1973 augusztusa között a vonalaknak csak nevük volt, ezt a gyakorlatot az akkori Tri-Met a Rose City Transittól és a Blue Bus linestól örökölte.

Tizenkét járat a „Frequent Service” kategóriába esik, ezek egységesen negyedóránként vagy gyakrabban közlekednek. Az utazások 58%-a ezeken a vonalakon történik. Az olyan megállókban, ahol ezek megállnak, zöld, félkör alakú táblát szereltek fel.

A vállalat 17 buszpályaudvart üzemeltet.

1992-ben nyolc vonalon egyéves próbaidővel bevezették a kerékpárszállítást, ehhez a buszok elejére egyenként két bicikli rögzítésére képes tartót szereltek. A teszt sikeresnek bizonyult, így három éven belül minden járművet ellátták ilyen eszközzel.

Kiszolgált helységek

Az átszállási kapcsolatok biztosítása érdekében a WES és néhány buszjárat érinti a működési területen kívül eső Wilsonville-t.

Boring településen a TriMet 2013. január 1-je óta nem szolgáltat.

Díjszabás

A hálózaton időalapú jegyeket használnak, amelyekből elérhető teljes árú, fiatal, nyugdíjas vagy fogyatékkal élő személyek által vásárolható is; a vonaljegyek 2,5 órán át érvényesek, ez alatt bármennyiszer át lehet velük szállni. A bérletek az érvényesség napjának végéig érvényesek.

A jegyeket elfogadják a Portland Streetcar villamosain is, mivel a járatokat nagyobbrészt a TriMet üzemelteti.

Jegyvásárlás mobilon is lehetséges a GlobeSherpa TriMet Tickets nevű applikációjának segítségével; a vállalkozás minden megvásárolt termék után jutalékot számol fel.

2017 júliusában mutatták be a Hop Fastpass e-ticket rendszert, amelyet Portland városa, a TriMet és a C-Tran közösen fejlesztettek. A beruházás költségeit 2015-ben 30 millió dollárra becsülték. Az új rendszer érintésmentes kártyát használ, amelyet a peronokon lehet érvényesíteni. Később a saját digitális pénztárcával való összekapcsolás után az NFC-képes eszközökkel is lehetségessé válik a fizetés. A név utal a nyúlra, mint a gyorsaság jelképére, valamint a komlóra, a helyi sör egyik alapanyagára.

Autóbusz

A 2002 előtti (jobbra) és utáni (balra) színterv

2009-ben gyártott New Flyer D40LFR

2012-ben gyártott Gillig Low Floor BRT

2017 júliusában a vállalat 713 darab 9 vagy 12 méteres busszal rendelkezik, ezeken kívül pedig tulajdonukban van még 253 kisbusz és 15 furgon is, amelyeket mozgáskorlátozottak szállítására használnak.

2017 márciusára már csak alacsony padlós, légkondicionált járművek közlekednek; az erre vonatkozó stratégiát 1997-ben dolgozták ki. A végső dátumot 2013-ban tűzték ki, amikor a magas padlós buszok többsége már 18-20 év körüli volt. Az utolsó, légkondicionáló nélküli buszt 2015 decemberében, a magas padlós járművek utolsó darabjait (12 méteres, 1997-ben épült Gillig 2100 buszok) pedig 2016 júniusában vonták ki a forgalomból, de a nyári időszakban, illetve a MAX vonalán történő, augusztus 21. és szeptember 3. közötti felújításnál még használták őket.

A cég jelenleg nem üzemeltet csuklós járműveket, de a BRT-projekt megvalósulásával a vonalon ilyenek járnának.

Ugyan az autóbuszok döntő többsége tisztán dízelüzemű, a társaság hibridbuszokkal is kísérletezik. Az első két hibridet 2002-ben vásárolták, de 2008-ban elmondták, hogy ezek üzemeltetése másfélszeres költséggel jár, ami nem térült meg, így ezt a két járművet 2012-ben leállították, és nem is tervezték újabbak beszerzését. Amikor a technológia fejlődött, mégis úgy döntöttek, hogy újabb próbát tesznek, így még ugyanabban az évben négy hibridet vettek, amiket 2013 januárjában vetettek be először a 72-es vonalon, amely az egyik leghosszabb, észak–déli irányban közlekedő járat. 2015-ben újabb négy hasonló jármű érkezett, amelyeket elektronikusan is fejlesztettek.

2006. október 30-a óta minden autóbusz és kisbusz B5 biodízellel (95% gázolaj, 5% bioüzemanyag) működik. A járműpark negyedénél B10 keveréket is tesztelnek, amely bevezetését annak magas költségei miatt elhalasztották.

2008-ban a világválság miatti adóbevétel-csökkenések következtében új járművek beszerzését négy évvel elhalasztották. 2012-ben nagy erőkkel álltak neki a buszcseréknek, mivel ekkorra a járműpark egy részének életkora elérte a 20 évet, ez pedig kihatott a rendelkezésre állásra és az üzemeltetési költségekre is. Ez év őszén állt üzembe 55 darab ,12 méteres Gillig busz, amelyeket 2013-ban újabb 70, 2014 nyarán 60, októberben pedig további 30 követett. 2015-ben húsz év után újra 9 méteres járműveket vásároltak, az egyébként hosszabb társaikkal megegyező Gillig járműveket a szűkebb kanyarokkal és meredekebb emelkedőkkel rendelkező járatokon fogják használni.

2016 közepére 326 darab négy évnél fiatalabb autóbusszal számoltak, ami megfelel az általánosan elfogadott nyolc éves életciklusnak.

A TriMet három garázzsal rendelkezik: a keleti Powell, a nyugati Merlo és a Dél-Kelet-Portland belső részén fekvő Center Street.

Tram-train

A könnyűvasúti flotta öt típusból és 145 járműből áll. A Type 2 és Type 3 kocsik lényegében megegyeznek egymással. A Type 5 kocsik 2015 áprilisában álltak forgalomba. A vállalat 2019 júliusában 26 darab Siemens S700 típusú járművet rendelt, amelyek a tervek szerint 2021 közepe és 2022 ősze között állnak forgalomba.

Jelölés	Pályaszám-csoport	Típus	Üzembe helyezés éve	Ülőhelyek száma/ teljes kapacitás	Darabszám	Kép
Type 1	101–126	Bombardier	1986	76/166	26
Type 2	201–252	Siemens SD660	1997	64/166	52
Type 3	301–327	Siemens SD660	2003	64/166	27
Type 4	401–422	Siemens S70	2009	68/172	22
Type 5	521–538	Siemens S70	2015	72/186	18

Helyiérdekű vasút

A HÉV-en a Colorado Railcar Aero típusú kocsikból kiállított szerelvények közlekednek, ezek meghibásodása esetére pedig két tartalékjármű (Budd Rail Diesel Car) áll rendelkezésre.

Járművezetők túlóráztatása

A The Oregonian újság 2013-as oknyomozása során fény derült arra, hogy néhány vezető egyhuzamban 22 órát dolgozott, valamint 22-szer jelentettek olyan esetet, amikor a sofőrök elaludtak a volán mögött. A TriMet válaszul a napi munkaórák maximális számát illetően belső szabályzatot dolgozott ki.

Jegyautomaták gyakori meghibásodása

Portlandi hírforrások megfigyelése alapján a MAX vonalán elhelyezett automaták rendelkezésre állása kiemelkedően alacsony. Miután többen is arra panaszkodtak, hogy megbüntették őket, miután jegyvásárlási lehetőség hiányában blicceltek, a TriMet azt tanácsolta, hogy ebben az esetben az utasok a következő megállóban szálljanak le, és váltsanak ott jegyet. Mivel ez a válasz mind az utasok, mind a személyzet számára elfogadhatatlan volt, így a vállalat a gépek cseréjébe kezdett, melynek köszönhetően állításuk szerint felére csökkentek az ezekkel kapcsolatos panaszok.

Bérek befagyasztása

Az állami munkaügyi hivatal 2013. január 3-i döntése alapján a TriMet megsértette a munkavállalók jogát azáltal, hogy nem tárgyalt a szakszervezettel (Amalgamated Transit Union 757). 2010-ben a csoport panaszt tett a rossz munkakörülményekkel kapcsolatban, mire válaszul a szakszervezettel való szerződés lejártakor a TriMet befagyasztotta a béreket, valamint megváltoztatta a dolgozók biztosítását, és arra kötelezte őket, hogy ennek költségét prémiumukból fizessék.