| Visk (Вишково) | |||
| Visk főtere | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Terület | Kárpátalja | ||
| Járás | Huszti járás | ||
| Község | Visk község (2020. június 12. – ) | ||
| Rang | városi jellegű település | ||
| Alapítás éve | 1271 | ||
| Polgármester | Jaroszlav Hajovics | ||
| Irányítószám | 90454 | ||
| Körzethívószám | +380 3142 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 8288 fő (2019. jan. 1.) | ||
| Magyar lakosság | 3699 (45,4%) | ||
| Népsűrűség | 1 575,67 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 200 m | ||
| Terület | 5,26 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Visk weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Visk témájú médiaállományokat. | |||
Visk (ukránul: Вишковo [Viskovo], 1992-ig Вишкове [Viskove], oroszul: Вышково [Viskovo], szlovákul: Višková, románul: Văşcova) szeliscse Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járásban. Visk község székhelye.
Huszttól 20 km-re délkeletre, a Tisza völgyében, a Marangos-patak partján fekszik. A szóban forgó viski patakot Marangos-pataknak hívják, mert a Marangos-hegyben ered.
Neve a szláv Vys személynévből származik.
1271-ben említik először Visket.
Visket V. István magyar király adta a Hontpázmány nemzetségből származó Ujhelyi család őseinek, Marchaleus fiainak, Mykov és Chepán mestereknek 1271-ben, és az adományt IV. László magyar király, majd III. András magyar király is megerősítette, mint ekkor már Máramaros vármegyéhez tartozó birtokot. 1300-ban a család a király kérésére lemondott birtokáról, cserébe a kezdetben Ugocsa vármegyéhez tartozó Rakasz, Fekete-Ardó, Nyírtelekpuszta falvakat kapta. 1308-ban a fő sószállító helységek neve között – Técső, Talaborfalu és Sziget mellett – Visk is szerepelt.
Határában egy kúp alakú hegyen állott vára, amelyet a Hontpázmány nemzetségbeli Martelus fiai, Mikó és Csépán emeltek 1281 és 1298 között. Először 1299-ben említik, majd 1300-ban III. András magyar király visszacserélte. 1329-ben Károly Róberttől városi rangot kapott. A 14. század közepéig a viski vár királyi birtok volt, majd Máramaros vármegye központja lett. A Tiszamenti öt koronaváros legnagyobbika egykor szász település volt.
1657-ben a lengyelek égették fel. 1717-ben a krími tatárok pusztítottak itt, rájuk a település határában a husztiakkal egyesült viskiek súlyos csapást mértek. 1786-ban éhínség pusztított.
Református népiskolája 1556-ban nyílt meg.
Az 1730-as években a koronabirtokok a kamara kezébe kerültek, Visk koronavárosi kiváltságait 1834-ben veszítette el. 1730 és 1780 között vásártartási joga volt. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Huszti járásához tartozott. 1939 és 1944 között ismét Magyarország része volt.
1918-ban a bevonuló románok, majd a csehek pusztították. 1944-ben először teljes zsidó lakosságát magyar csendőrök, később magyar férfi lakosait az oroszok hurcolták el, 70%-uk lágerekben vesztette életét.
1910-ben 4839 lakosából 3871 magyar, 831 ruszin és 126 német anyanyelvű volt.
8000 lakosának 40%-a magyar nemzetiségű, a többi ruszin.
2001 óta 8142 lakosából 3699 magyar (45,4%), a többi ukrán.
A Saján Szanatórium mellett, az úgynevezett Villa-völgyben található a mesterségesen kialakított Sajáni-tó. A tó alkalmas vízibiciklizésre, sétálásra, úszásra, a tó partján sütögetőhelyek is várják az érdeklődőket. A tavat az Avas-hegyvonulat veszi körül.
Visk testvérvárosai a következők:[forrás?]
| Ország | Város | Vármegye / Körzet / Régió / Állam | |
|---|---|---|---|
| Magyarország | Paks | Tolna | |
| Magyarország | Csaroda | Szabolcs-Szatmár-Bereg | |
| Magyarország | Fegyvernek | Jász-Nagykun Szolnok | |
| Románia | Máramarossziget | Máramaros |