Walter Krupinski

Walter Krupinski
Günther Rall a 200. légi győzelme után bajtársaival. Jobbról a második Krupinski
Beceneve	Graf Punski
Született	1920. november 11. Domnau, Kelet-Poroszország
Meghalt	2000. október 7. (79 évesen) Neunkirchen-Seelscheid, Németország
Állampolgársága	német
Nemzetisége	Német
Fegyvernem	Luftwaffe 1940-1945 Bundesluftwaffe 1952-1976
Szolgálati ideje	1940-1976
Rendfokozata	százados altábornagy
Egysége	JG 52 JG 5 JV 44
Csatái	II. világháború
Kitüntetései	Lovagkereszt Német Szövetségi Érdemérem
Iskolái	Collegium Hosianum
A Wikimédia Commons tartalmaz Walter Krupinski témájú médiaállományokat.

Walter Krupinski (Domnau, 1920. november 11. – Neunkirchen-Seelscheid, 2000. október 7.), német pilóta a második világháborúban, utána a nyugatnémet légierő tisztje. 1100 bevetés alatt 197 légi győzelmet aratott. Krupinski az elsők egyike, akik a Me 262-vel repültek az Adolf Galland által vezetett JV–44-ben.

Fiatalkora

Walter Krupinski 1920. november 11-én Domnauban született, de Braunsberben nőtt fel. Két öccse volt, Paul és Günther. Paul a Kriegsmarine tengeralattjáró csoportjához csatlakozott. 1944. november 11-én halt meg a norvég partok közelében elsüllyesztett U–771 tengeralattjárón.

Második világháború

Krupinski 1939 szeptemberében belépett a Luftwaffe kötelékébe. 1939 novembere és 1940 októbere között kapott pilóta-kiképzést. Utána a 6./JG-52 kötelékéhez osztották be. Első bevetéseit Anglia fölött teljesítette, de nem ért el sikereket.

Első győzelmét a Barbarossa hadművelet során alatt érte el. 1941 decembere és 1942 augusztusa között elérte az 50 légi győzelmet, amiért megkapta az Német kereszt arany fokozatát. 1943 márciusában a 7. Staffel kapitánya lett. 174. győzelméért megkapta a Tölgyfalombokat a Lovagkeresztjéhez.

177-dik győzelme után a keleti frontról áthelyezték Németország légterébe. 1944 májusában századosi rangig küzdi fel magát a JG 11 II. Gruppéban. 1944 júniusában a partraszállás következményeként Franciaországba kerül, és 10 gépet lő le. Szeptemberben áthelyezték a JG 26-hoz. 1945 márciusában már Me 262-vel repült a JV 44-nél.

1945. április 14-én, délután 15.00-kor, Krupinski azon négy pilóta egyike volt, akik a München-Riem reptéren teljesítettek szolgálatot. B–26 Marauder bombázók támadtak rájuk kötelékben. Günther Lützow vezette a négy pilótát, de ő maga nem tért vissza a küldetésről.

Igazolt 197 légi győzelmet ért el. 1945. május 5-én amerikai fogságba esett. Krupinski négyszer katapultált, ötször sebesült meg.

Kitüntetései

• Sebesülési érdemrend
• Német kereszt arany fokozata (1942. augusztus 17.)
• Vaskereszt első és második fokozata
• Lovagkereszt tölgyfalombokkal
  • Lovagkereszt (1942. október 29.)
  • 415. Tölgyfalombok (1944. március 2.)
• Német Szövetségi Érdemérem

A háború után

Szeptemberben óvadékot tettek le érte, 1952 novemberében pedig már csatlakozott a Német Ideiglenes Védelmi Minisztériumhoz. 1957-ben őrnagyi rangot kapott, majd Angliába helyezték át. Itt Krupinski a második világháború után elsőként felállított német elfogóvadász-század parancsnoka lett. 1966-ban Krupinski vezérezredesi rangban átvette a nyugatnémet légierő kialakításáért felelős alakulat (Luftwaffen-Ausbildungs-Kommando) parancsnokságát Texasban.

1969 júliusában Krupinski lett a Luftwaffe 3. légihadosztályának parancsnoka. 1971-ben a 2. ATAF vezérkari főnökévé léptették elő, majd 1974 októberében a teljes nyugatnémet légierő parancsnoka lett.

1976 novemberében a Rudel-botrány következtében nyugdíjba kellett vonulnia. 2000-ben Neunkirchen-Seelscheid településen halt meg.

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Walter Krupinski című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.