Baranski Gyula

Baranski Gyula
Született1867. február 5.
Zólyom
Elhunyt1953. május 25. (86 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • jogi képviselő
  • gyorsíró
  • helyi politikus
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1890)
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)

Baranski Gyula (más írásmóddal: Baránszky, Baranszky; Zólyom, 1867. február 5. – Budapest, 1953. május 25.) lengyel származású magyar ügyvéd, gyorsíró, keresztényszociális fővárosi politikus, a huszadik század első felében a lengyel–magyar kapcsolatok jelentős alakja.

Jogásznak tanult, de indulásától kezdve széleskörű társadalmi aktivitást fejtett ki a budai katolikusság, a keresztényszocialista politikai mozgalmak, a mentőügy, a dalárdamozgalom és a gyorsírás terén. Számos egyesület megalapításában működött közre és töltött be bennük vezető tisztséget.

Emlékét napjainkban sem a városvédő, sem a lengyel szervezetek nem őrzik.

Élete

Lengyel nemesi családból származott, irataik szerint rokonságban álltak a magyar Corvinokkal. Nagyapja Bem katonájaként került Magyarországra, részt vett az 1848–1849-es szabadságharc küzdelmeiben. Apja Baranski Sándor állami mérnök volt. Anyja Forst Franciska, testvére Baranski Emil László festőművész.

Középiskoláit Szegeden, Kecskeméten és a Budapesti II. Kerületi Királyi Egyetemi Katolikus Főgimnáziumban végezte. Jogi tanulmányait a Budapesti Kir. Magyar Tudományegyetemen folytatta. 1890-ben avatták doktorrá, ügyvédi oklevelét 1894-ben szerezte meg. Egyetemi évei alatt részt vett a Szent Imre Kör megalapításában és az Országgyűlés gyorsíróirodájában gyakornokoskodott. Később a Magyar Gyorsíró Társaság alelnöke, majd 1943-tól elnöke lett. 1919-től 1942-ig közreműködött a Magyar Gyorsíró c. lap szerkesztésében. Jogászi pályafutása részeként a német és lengyel nyelvek törvényszéki tolmácsaként is működött.

1899-ben feleségül vette opatowi Adamofsky Péter papírkereskedő lányát, Katalint, aki korábban Kurz Albert felesége volt. A házaspár a Krisztinavárosban telepedett le.

Fővárosi politikai pályáját mint virilista póttag kezdte. 1906-tól 1927-ig rendes tagként a jogügyi, a kegyúri és a szociális bizottságokban dolgozott, előbb a Szebeny Antal vezette Szabad Polgárok városi pártja, aztán a Wolff Károly-féle Keresztény Községi Párt, majd a Ripka Ferenc főpolgármesterhez kötődő Egységes Községi Polgári Párt képviselőjeként. 1909-ben a közgyűlés vitájában éles hangon szólalt fel az ellen, hogy Ady Endre „Ferenc József Koronázási Jubileumi Díj” és 2000 korona adományozásban részesült. A magyar- és vallásellenes, erkölcstelen verselés mellett szóvá tette, hogy a 4-10 ezer koronáért felolvasásokat tartó költőnek nincs szüksége a szociális céllal létrehozott díjra. 1910-ben a keresztényszocialisták jelöltjeként Szombathelyen elindult az országgyűlési választásokon, de késve, alig néhány nappal a választások előtt jelentették be indulását és elbukott.

1910 és 1912 között Divéky Adorjánnal, Nyáry Alberttel, Palóczi Edgárral, Miklóssi Ferdinánd Leóval és másokkal együttműködve részt vett a Magyar–Lengyel Egyesület megszervezésében. 1913-ban a Segítő Boldogasszony Templomépítő Egyesület bizottsági tagja lett és közreműködött a kőbányai Lengyel-templom építésének megszervezésében. Választmányi tagja volt a Magyar Mickiewicz Társaságnak is.

1917-ig az Igaz Szó főszerkesztője volt és rendszeresen írt a Budai Napló c. újságba. A Budai Katolikus Kör ügyvezető alelnökeként jó barátja volt Kanter Károly várplébánosnak, akit fizikailag is védelmezett az ellene irányuló erőszaktól. 1921-ben a Krisztinavárosi Kaszinó másodelnökévé választották.

Egész életében szívesen énekelt, külföldre is eljárt a Budai Dalárdával. Egy időben vezetője volt az Országos Dalos Szövetségnek.

1924-ben Horthy Miklós kormányzó kormányfőtanácsossá nevezte ki.

1941-ben ünnepelte a 25. évfordulóját annak, hogy a budapesti mentőknél ügyészként dolgozik.

A Farkasréti temetőben nyugodott, de sírját felszámolták.

Írások, beszédek, interjúk

Tagságok

Közreműködés alapításban:

Igazgatás, vezetés:

Jegyzetek

  1. 1 2 "mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/00966.htm". Hozzáférés: 2017. október 9.
  2. ↑ "epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html".
  3. 1 2 "Magyar Életrajzi Lexikon". Hozzáférés: 2019. február 3.
  4. ↑ "Halálozás. Napi Hírek, 1938. március 5". Hozzáférés: 2019. február 3.
  5. ↑ "Adamofsky Péter gyászjelentése". 2019. február 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. február 3.
  6. ↑ "Ripka vasárnap Budán ujra lesujtó kritikát mondott Wolffékról. Huszadik Század, 1925/2". Hozzáférés: 2019. február 3.
  7. ↑ "„Kelet Párizsától" a „bűnös városig" - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)". Hozzáférés: 2019. február 3.
  8. ↑ Pál Ferenc. "A politikai katolicizmus kezdetei vas megyében". Hozzáférés: 2019. február 3.
  9. ↑ Nyáry Pál. "Magyar-lengyel barátság. 37. o." (PDF). Hozzáférés: 2019. február 3.
  10. ↑ Tímár Áron. "A kőbányai lengyel közösség és templom története". Hozzáférés: 2019. február 3.
  11. ↑ "Kanter Károly weblap". 2022. április 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. február 3.
  12. ↑ "A Krisztinavárosi Kaszinó közgyűlése. Budai Napló, 1921 (19. évfolyam, 690. szám)". Hozzáférés: 2019. február 3.
  13. ↑ "Magyar Országos Tudósító, 1941. június 28". Hozzáférés: 2019. február 3.
  14. ↑ "A Farkasréti temető felszámolt síremlékeinek válogatott jegyzéke. Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)". Hozzáférés: 2019. február 3.

Források