Bjelajce
| Bjelajce | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Mrkonjić Grad |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 50 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 705 fő (2013) |
| Népsűrűség | 64,5 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 10,93 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 25′ 48″, k. h. 17° 08′ 35″44.430000°N 17.143056°EKoordináták: é. sz. 44° 25′ 48″, k. h. 17° 08′ 35″44.430000°N 17.143056°E | |
 | |
Bjelajce (szerbül: Бјелајце) falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban, Mrkonjić Grad községben.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina közép-nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 39, közúton 52 km-re délre, községközpontjától légvonalban 5 km-re, közúton 7 km-re északkeletre található. Áthalad rajta a Mrkonjić Gradot Banja Lukával összekötő főút.
Népessége
| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991 |
Népesség 2013 |
|---|---|---|
| Szerb | 753 | 689 |
| Bosnyák | 127 | 9 |
| Horvát | 83 | 5 |
| Jugoszláv | 9 | 0 |
| Egyéb | 8 | 2 |
| Összesen | 980 | 705 |
Története
A település területe az ókortól fogva lakott. A római kor előtti időkben, amikor ezt a területet a maezei illír törzs lakta, egy epichoria település alakult ki, amely valószínűleg egy ősi városi jellegű település (civitas Maezeiorum) központja volt. A római korban Donji Poljén volt egy római útiállomás és egy önkormányzati jellegű város, valamint egy fontos kereszteződés a Salona-Servitium (Bosanska Gradiška) úton. Ez Leusaba, egy közúti állomás és az a hely, ahol a két útvonal ismét találkozott, miután Prologban, a Livanja mezőn elváltak. A Donje Poljén előkerült épületmaradványok itteni római településre utalnak.
A területén máig fennmaradt késő középkori sírkövek a település középkori életéről tanúskodnak. Ezek a sírkövek a kereszténység főáramlatának behódolni nem akaró, eredetileg Boszniában élő bogumilok díszesen faragott középkori sírkövei voltak. A legrégebbi ilyen sírkövek a 12. század második feléből származnak, de csak a 14-15. században terjedtek el Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Horvátország és Montenegró területén.
A Banja Luka és Mrkonjić Grad közötti hegyvidék a középkori zemljaniki plébániához tartozott. Ez Zmijanjének nevezett vidék a Jajcától északra fekvő Orbász völgye várainak elesésével 1527-1528-ban került oszmán uralom alá. Az oszmán uralom első éveiben a Zmijanje náhije magába foglalta az Orbász (Vrbas) és a Szana folyók közötti teljes területet, valamint délen a Mrkonjić Grad feletti Kozare, Dimitor és Lisina hegységeket. Kicsit később a Trijebovói náhije, mely Mrkonjić Grad környékén feküdt, levált róla.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során 165 házzal, 1060 ortodox és 62 katolikus lakossal Bjelajce önálló község volt. Bjelajcén kívül Ključko Polje, Kopljevići, Kotor, Magaldol, Osoje és Polje Gornje települések tartoztak hopzzá. 1910-ben a községben 281 házat 1405 ortodox szerb, 232 muszlim és 127 katolikus lakost számláltak. A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1921-ben a településen 273 házat és 721 lakost számláltak. 1945-től a szocialista Jugoszlávia része volt.
A településen az 1991-es népszámlálás adatai szerint 980-an éltek. A település 1995 szeptemberéig a boszniai szerb katonai egységek (VRS) ellenőrzése alatt állt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. Ennek során a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Mrkonjić Grad községhez került.
Oktatás
„Branko Ćopić” Általános Iskola
Nevezetességei
- Urunk mennybemenetele tiszteletére szentelt ortodox temploma.
- Donje Polje – római település maradványai. A lelőhelyen az épület maradványok mellett egy hatsoros feliratot tartalmazó sírkő töredéke is előkerült. A település korát a szakemberek a 2. századra tették.
- Čegeljak – középkori sírkő. Ezen a helyen ez az egyetlen, amely az itteni temetőből megmaradt, a többi megsemmisült. A lelőhely egy kis dombon, egy magányos fa alatt, a Ćurum-hegy lábánál található.
- Čurum lovrića – késő középkori temető maradványai 15 db fennmaradt stećak sírkővel.
- Dvorine – a Vodenica településrészen nagy méretű középkori temető maradványai 64 db, nyugat-keleti tájolású fenmmaradt stećak sírkővel.
- Luke, Donje polje – római település és középkori temető maradványai. A római település felszíni nyomait csak a régi helybeliek látták, mert azok a szántás következtében eltűntek. Ugyanitt középkori temető sírkövei is láthatók, melyek közül néhány felirattal is rendelkezik.
Jegyzetek
- ↑ "www.statistika.ba/?show=12&id=20362".
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20362
- 1 2 "Popis 2013 u BiH – Mrkonjić Grad" (bosnyák nyelven). statistika.ba. Hozzáférés: 2024. május 26.
- ↑ Ivo Bojanovski, Akadenija nauka i umjetnosti Bosne i Hercegovine, 1988 - BOSNA I HERCEGOVINA U ANTIČKO DOBA
- 1 2 3 4 5 6 "Arheološki leksikon BiH Tom. 2". Sarajevo: Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo. 1988. Hozzáférés: 2024. július 12.
- ↑ "Zmijanje i zmijanci". poreklo.rs. Hozzáférés: 2024. június 30.
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 69. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 306. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beogradu, Sarajevo, 1924. 140. o.
