| Dabrac | |
| Az Orbász (Vrbas) nagy kanyarja Dabracnál | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Mrkonjić Grad |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 50 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 69 fő (2013) |
| Népsűrűség | 6,3 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 10,93 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Dabrac témájú médiaállományokat. | |
Dabrac (szerbül: Дабрац) falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban, Mrkonjić Grad községben.
Bosznia-Hercegovina közép-nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 32, közúton 42 km-re délre, községközpontjától légvonalban 10 km-re, közúton 15 km-re északkeletre, az Orbász (Vrbas) bal partján, 425 méter magasságban található. A Zmijanje fennsíkon, a Manjača-hegység lábánál és az Orbász folyó szurdoka fölött fekszik. Határának szélén folyik a Crna rijeka. A falu területén találhatók Savanović Vrelo és Subunar forrásai. A falu közvetlenül a Jajce-Banja Luka út (E661, M-16) mellett található.
| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991 |
Népesség 2013 |
|---|---|---|
| Szerb | 175 | 68 |
| Bosnyák | 0 | 1 |
| Horvát | 0 | 0 |
| Jugoszláv | 0 | 0 |
| Egyéb | 0 | 0 |
| Összesen | 175 | 69 |

A Banja Luka és Mrkonjić Grad közötti hegyvidék a középkori zemljaniki plébániához tartozott. Az itt álló Bočac várát először 1434-ben említik Zsigmond magyar király oklevelében, majd 1507-ig a Jajcai Bánság része volt. Bočac polgárai 1516. május 21. előtt kiváltságokat kaptak a királytól. Ez Zmijanjének nevezett vidék a Jajcától északra fekvő Orbász völgye várainak elesésével 1527-1528-ban került oszmán uralom alá. Az itt élő lakosságot vlachnak nevezték, mely abban a korban az állattenyésztő szerbek hagyományos elnevezése volt. Az oszmán uralom első éveiben a Zmijanje náhije magába foglalta az Orbász (Vrbas) és a Szana folyók közötti teljes területet, valamint délen a Mrkonjić Grad feletti Kozare, Dimitor és Lisina hegyeket. Kicsit később a Trijebovói náhije, mely Mrkonjić Grad környékén feküdt, levált róla. Később a Jajcai náhije része volt, amelyet először az 1562-es összeírás említ. A várak 1833-as összeírásában Bočac vára már elhagyottként szerepel.

A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Bočac község része volt. 1910-ben Surjan-Bočac község részeként 42 házat, 190 ortodox szerb és 4 katolikus lakost számláltak itt. A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben Surjan-Bočac község része volt. 1945-től a szocialista Jugoszlávia része volt. Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett, majd nem sokkal ezután megkezdődött a szerb lakosság lázadása az új hatalommal szemben, melyet a szerbek elleni usztasa támadások követtek. A második világháborúban a Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg öt tagja és 74 civil halt meg itt, akiknek emléktáblát állítottak a faluban. A helyiek egy része a jugoszláv hadsereg egységeiben harcolt.
A településen az 1991-es népszámlálás adatai szerint 175-en éltek. A település 1995 szeptemberéig a boszniai szerb katonai egységek ellenőrzése alatt állt. A Déli Mozdulat hadművelet során lakossága a horvát hadsereg közeledtére elmenekült. A faluért vívott harcokban Boszniai Szerb Köztársaság hadseregének (VRS) nyolc katonája vesztette életét, akiknek emlékművet állítottak a faluban. Két civil is meghalt, egy civil pedig eltűnt. A Horvát Köztársaság hadserege (HV) 1995 őszén felgyújtotta a falut. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között, ennek során a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Mrkonjić Grad községhez került. A lakosság főként mezőgazdasággal, leginkább szarvasmarhatenyésztéssel foglalkozik. Dabracban van benzinkút és motel (2014).
Az osztrák-magyar uralom idején az Orbász folyó völgyén keresztül utat építettek, amely Mrkonjić Gradból (akkor Varcar Vakuf) vezetett Banja Lukába. Az utat 1976-ban a Bočac HPP viziérőmű építése miatt áthelyezték. A falut 1974-ben villamosították. A helyieket kutakból és az Orbászból látják el vízzel.
A négy évfolyamos iskola 1960-tól 1978-ig megszakításokkal működött. Ma a legközelebbi iskola Bjelajce községben található (2018).
