Cahors

Cahors
Cathédrale St Etienne
Cahors címere Cahors zászlaja
Közigazgatás
Ország	Franciaország
Régió	Okcitánia
Megye	Lot
Polgármester	Jean-Marc Vayssouze-Faure (2014–2020)
INSEE-kód	46042
Irányítószám	46000
Népesség
Teljes népesség	20 050 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	312 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	130 m
Terület	64,72 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 26′ 51″, k. h. 1° 26′ 26″44.4475, 1.440555555555644.447500°N 1.440556°EKoordináták: é. sz. 44° 26′ 51″, k. h. 1° 26′ 26″44.4475, 1.440555555555644.447500°N 1.440556°E
Cahors weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Cahors témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Cahors város Franciaországban, Okcitánia régió Lot megyéjének székhelye (prefektúra). Quercy egykori fővárosa, a Lot folyó nagy kanyarjában épült. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli.

Története

Már a római időkben jelentős központ volt, megmaradtak a régi várfal és egy nagy fürdő maradványai, a város forrását a gallok és a rómaiak egyaránt szentnek tartották. Felvirágzása a kora középkorra esik, ekkor vált a lombardiai bankárok egyik fontos üzletközpontjává, egyben egyházi székhelyé, püspökséggel és a templomos lovagok rendházával. Cahors adta a katolikus egyháznak XXII. János pápát Jacques Duéze személyében, 1322-ben, ő egyetemet is alapított szülővárosában, amely a 19. századig fennállt. A százéves háború korában Cahorst, a városlakók tiltakozása ellenére, átengedték az angoloknak, akik romokban hagyták itt a várost, s nem kímélték a vallásháborúk sem. Neves szülöttei a költő Clément Marot és a 19. századvégi miniszterelnök, Léon Gambetta.

Demográfia

Látnivalók

• Cathédrale St-Étienne – a templom kívülről valóságos erődítmény képét mutatja. A bejáratot három erőteljes torony őrzi. A szentély körül kettős galéria fut végig az épület külsején, innen is lehetett védelmezni a templomot, de erre sohasem volt szükség. Az építkezés a 11. század végén kezdődött meg. A Portail Nord a templom eredeti főbejárata volt, s a homlokzat timpanonja 1135 óta áll ezen a helyen. Szűz Mária mennybemenetelét ábrázolták rajta a művészek, középen Krisztus áll, a jobb oldali részen a bazilika névadója, a vértanú szent életének jeleneteit örökítették meg. Az egyik kupolában középkori freskót tártak föl, Szent István vértanú megkövezését ábrázolja. A szentély gótikus jellegű, az oldalkápolnák a késői gótika korszakának alkotásai.
• Cloitre – a templom mellé a 16. század elején épült a részben gótikus, részben reneszánsz kolostor, ma a katedrális kincstára található benne, a 3. századtól a 19. századig megörökített 93 püspök képmásával.
• Maison de Henri IV – másik nevén, Maison de Roaldés, a folyó partján, a 15. századból való épület, ebben lakott egykor Navarrai Henrik.
• Pont Valentré – megerődített híd, a középkor francia katonai építészetének jelentős emléke. A városba vezető hidat mindkét oldalán és középen erős, 40 méter magas tornyokkal erődítették meg. A középső, a Tour du Diable, csak a 19. századi helyreállítás során került ide. A hét ívből álló kecses híd pillérein is lőrések vannak, s egyebek között ennek a megerődített védelemnek is köszönhető, hogy a százéves háborúban az angolok nem tudtak betörni a városba.
• Barbacane, Tour St-Jean – a belvárost északról lezáró, a földnyelv végét védő városfal maradványa a 14. századi erődítés és a torony, amely egy kiemelkedő sziklára épült.

Cahors a tornyok városa. A legrégebbi a katedrálistól északra, a folyópart közelében emelkedő Tour Jean XXII, a pápává választott cahorsi püspök testvére egykori palotájának egyetlen fennmaradt része. Közvetlen közelében van az Église St-Barthélemy, az 1300-as évekből, amelyben annak idején a későbbi pápát is megkeresztelték.

Testvérvárosok

Jegyzetek

További információk

• A város hivatalos honlapja

A Wikimédia Commons tartalmaz Cahors témájú médiaállományokat.