Jean Baptiste Perrin 1870. szeptember 30-án született a franciaországi Lille-ben. Az École normale supérieure-ben tanult, ahol 1894 és 1897 között asszisztensként dolgozott. 1897-ben doktori címet szerzett a Sorbonne-on, katódsugarakról és röntgensugarakról írt disszertációjával. Ugyanebben az évben kinevezték a Sorbonne fizikai kémia előadójává, majd 1910-ben professzorrá nevezték ki.
Az 1900-as évek közepére Perrint a statisztikus mechanika kérdései érdekelték, amelyek közel állnak a Brown-mozgás tanulmányozásához. Miután Albert Einstein 1905-ben publikálta a Brown-mozgás atomokra vonatkozó elméleti magyarázatát, Perrin (Joseph Ulysses Chaudesaigues-szel együtt, aki Perrin laboratóriumában dolgozott) kísérleti munkát végzett Einstein jóslatainak tesztelésére és igazolására, ezáltal olyan adatokat szolgáltatva, amelyek még az évtized vége előtt lezárták volna John Daltonatomelméletéről szóló évszázados vitát. Carl Benedicks(wd) azzal érvelt, hogy Perrinnek meg kellene kapnia a fizikai Nobel-díjat; Perrin 1926-ban kapta meg a díjat ezért és az anyag diszkontinuus szerkezetével kapcsolatos egyéb munkásságáért, amelyek végleg véget vetettek a molekulák fizikai valóságának kérdésével kapcsolatos hosszú küzdelemnek(wd).
Perrin számos könyv és disszertáció szerzője volt. Publikációi közül a legjelentősebbek a következők voltak: "Rayons cathodiques et rayons X"; "Les Principes"; "Electrisation de contact"; "Realité moléculaire"; "Matière et Lumière"; "Lumière et Reaction chimique".
Perrin számos rangos díjat kapott, többek között a Royal Society Joule-díját 1896-ban és a Francia Tudományos Akadémia La Caze-díját. Kétszer, 1911-ben és 1921-ben kinevezték a brüsszeli Solvay Bizottság tagjává. Tagja volt a londoni Royal Societynek, valamint a belga, a svéd, a torinói, a prágai, a román és a kínai tudományos akadémiának. 1926-ban a Becsületrend parancsnoka lett, és a Léopold-rend (Belgium) parancsnoki fokozatát is megkapta.
1919-ben Perrin azt javasolta, hogy a csillagok energiaforrása a magreakciók lehetnek. Rájött, hogy egy héliumatom tömege kisebb, mint négy hidrogénatom tömege, és hogy Einstein tömeg-energia ekvivalenciája azt jelenti, hogy a magfúzió (4H → He) elegendő energiát szabadíthat fel ahhoz, hogy a csillagok több milliárd éven át ragyogjanak. Hasonló elméletet először az amerikai vegyész, William Draper Harkins(wd) vetett fel 1915-ben. Hans Bethe és Carl Friedrich von Weizsäcker feladata maradt a csillagok nukleoszintézisének részletes mechanizmusának meghatározása az 1930-as években.
1927-ben Perrin André Job(wd) vegyész és André Mayer(wd) fiziológussal közösen megalapította a Fizikai-Kémiai Biológiai Intézetet (Institut de Biologie Physico-Chimique). A finanszírozást Edmond James de Rothschild(wd) biztosította. 1937-ben Perrin létrehozta a Palais de la Découverte-et, egy tudományos múzeumot Párizsban.
Perrint a Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (Centre national de la recherche scientifique, CNRS) alapító atyjának tekintik. Perrin és több mint 80 tudós, köztük nyolc Nobel-díjas által aláírt petícióját követően a francia oktatási miniszter 1933 áprilisában létrehozta a Conseil Supérieur de la Recherche Scientifique-ot (Francia Nemzeti Kutatási Tanács). 1936-ban Perrin, aki ekkoriban kutatási államtitkár-helyettes volt, megalapította a Service Central de la Recherche Scientifique-ot (Francia Központi Tudományos Kutató Ügynökség). A két intézményt 1939. október 19-én egyesítették a CNRS ernyője alatt.
Perrin ateista és szocialista volt. Az első világháború alatt tisztként szolgált a Mérnöki Hadtestben. 1915-ben kinevezték a Nemzetvédelmi Találmányok Igazgatóságának helyettes vezetőjévé, amelynek célja a francia laboratóriumok háborús erőfeszítéseinek koordinálása volt.
1897-ben Perrin feleségül vette Henriette Duportalt (1869–1938), akivel egy fia született, Francis(wd), aki később fizikus lett.
Henriette 1938-ban bekövetkezett halála után Nine Choucroun(wd) lett Perrin társa. 1940 júniusában, amikor a németek megszállták Franciaországot, ő és Choucroun a MassiliaóceánjárónCasablancába menekültek, a francia kormány egy részével együtt. 1941 decemberében felszálltak az SS Excambionra, és New York City-be utaztak, ahová december 23-án érkeztek meg.
↑Marcel Froissart. "Professeurs disparus: Hommage à Francis Perrin". Collège de France (francia nyelven). 2011. október 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. május 24.. Fils de Jean PERRIN, Prix Nobel de Physique en 1926.
↑Nine Choucroun, született Fortunée Schecroun (1896. október 6. – 1978. december 10.) francia biokémikus.
↑Diane Dosso, " Le plan de sauvetage des scientifiques français, New York, 1940–1942 ", Revue de synthèse, Vol. 127, Nr. 2, octobre 2006, pp. 429–451 (franciául)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Jean Perrin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.