| Alfred Kastler | |
| 1966-ban | |
| Született | Frédéric Henri Alfred Kastler 1902. május 3. Guebwiller |
| Elhunyt | 1984. január 7. (81 évesen) Bandol |
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége | elzászi |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása | |
| Tisztsége |
|
| Iskolái | École normale supérieure, Párizs |
| Kitüntetései | Fizikai Nobel-díj (1966) |
| Tudományos pályafutása | |
| Szakterület | fizika |
| Kutatási terület | rádiófrekvenciás spektroszkópia |
| Tudományos fokozat | doktorátus (Franciaország) (Science Faculty of Paris, 1935, fizika) |
| Szakintézeti tagság |
|
| Munkahelyek | |
| Bordeaux-i Egyetem | fizikaprofesszor (1938–1941) |
| École normale supérieure | fizikaprofesszor (1941–1968) |
| Jelentős munkái | optikai pumpálás első alkalmazása (1950), optikai és rádiófrekvenciás kettősrezonancia-módszer (1949–1952) |
| Akadémiai tagság | MTA (tiszteleti tagság, 1973) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfred Kastler témájú médiaállományokat. | |
Alfred Kastler (Guebwiller, 1902. május 3. – Bandol, 1984. január 7.) Nobel-díjas francia (elzászi nemzetiségű) fizikus.
1921 után a párizsi École normale supérieure-ön tanult. Diplomája megszerzése után gimnáziumi tanár, majd 1938-tól 1941-ig a bordeaux-i egyetem, 1941-től 1968-ig az École normale supérieure fizikaprofesszora. 1968 és 1972 között a Centre national de la recherche scientifique igazgatója.
Szakterülete a rádiófrekvenciás spektroszkópia volt. 1949 és 1952 között Jean Brossellel együtt felfedezte és kidolgozta az optikai és a rádiófrekvenciás rezonanciát összekapcsoló kettősrezonancia-módszert. 1950-ben ő alkalmazta először az optikai pumpálás eljárását, ami fontos mérföldkőnek számított a mézer és a lézer megalkotásában, ezért 1966-ban fizikai Nobel-díjat kapott. Az optikai pumpálás lényege, hogy optikai gerjesztéssel atomok csoportját magasabb energiaállapotba juttatják, s ezek sugárzást követően egy közbenső energiaszintet népesítenek be, így az energiaszint-eloszlás végül eltér a normál termikus egyensúlytól. Részt vett a békemozgalmakban.
1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották. Magyarul megjelent műve: Az a különös anyag (1980).