Fekvése
A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 32, közúton 39 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 6 km-re délre, Semberija területén, a Majevica-hegység lejtőin, a Labuđanska-patak mentén, 350-550 méteres magasságban fekszik. A település nagy területen fekszik és házcsoportjai elszórtan található a Labuđanska mindkét partján, főként a patak forrása alatt. A település főbb részei: Prelići, Jovići, Mitrovići, Ristići. Főbb forrásai: a Mašina voda (Mašina patak fakad belőle), a Begova voda és a Studenac.
Története
A település első írásos említése 1528-ban történt. A Zvorniki szandzsák 1528-as összeírásában a Završ náhijében 9 település volt, melyek között Labucka is szerepel.
A hagyomány szerint a falu területén egy nagy tölgyerdő terült el, kivéve a falu alsó részét, ahol mezők voltak. A telepesek kiirtották az erdőt, és ott telepedtek le. Sok emlék fűződik a falu néhány egykori muszlim lakosához, de nem tudni, mikor éltek ott, és mi történt velük. Ezek az emlékek elsősorban a faluban található helyek nevei. A hagyomány szerint a Mašina voda forrást egy Maso nevű muszlim építtette ki, a Begova vodát pedig azért nevezik így, mert Karo bég használta, akiről a Karića szőlőhegyet (Vukosavciban) is elnevezték. Őneki fizettek a hídon való átkelésért. A Begova voda közelében egy fogadó is volt. Megjegyzendő, hogy a faluban nincs muszlim temető. Labudskában nincsenek ősi temetők vagy más régi emlékek. Valószínű, hogy a zajednicai középkori temető egykor Labudskához tartozott. A falu fő temetője az út végén található, ezen kívül bizonyos településrészeken több helyen is vannak temetők, például a Gabeljić-ház közelében (Gabeljići, Stjepanovići, Tošići, Mitrovići). Ezeket a temetőket bevándorlás korából a falu legrégebbi temetőinek tartják. Az itt lakók a hagyomány szerint Hercegovinából származnak. Amikor ideköltöztek, Labudska területe erdős terület volt, amit őseik kiirtották. Velük egy időben érkeztek a hercegovinai Sakoták, akik Tobutba, és néhányan más helyekre mentek. Egy hagyomány szerint először hárman érkeztek Labudskára: Mitrović, Stanišić (korábban Popović) és Simikić családok ősei.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Zvorniki járáshoz és Priboj községhez tartozó településnek 118 háztartása és 741 ortodox lakosa volt. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó településen 216 háztartást, 1328 ortodox, 13 muszlim és 2 római katolikus lakost találtak. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Lopare községhez került.
Bosznia-Hercegovina
é. sz. 44° 36′ 36″, k. h. 18° 51′ 37″44.610000°N 18.860300°EKoordináták: é. sz. 44° 36′ 36″, k. h. 18° 51′ 37″44.610000°N 18.860300°E
