Lopare

Lopare
Lopare címere
Közigazgatás
Ország	Bosznia-Hercegovina
Entitás	Boszniai Szerb Köztársaság
Régió	Bijeljinai régió
község	Lopare
Jogállás	város
Irányítószám	75240
Körzethívószám	(+387) 55
Népesség
Teljes népesség	2447 fő (2013)
Népsűrűség	670,8 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	3,65 km²
Időzóna	Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2)
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 38′, k. h. 18° 51′44.633333333333, 18.8544.633333°N 18.850000°EKoordináták: é. sz. 44° 38′, k. h. 18° 51′44.633333333333, 18.8544.633333°N 18.850000°E
Lopare weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lopare témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Lopare (szerbül: Лопаре) település és községközpont Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.

Fekvése

A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 31, közúton 39 km-re délnyugatra, a Majevica-hegyég lábánál, 214-365 méteres magasságban fekszik. A község ott található, ahol a Majevica-hegység, a Semberija és a Szávamenti-síkság találkozik. Egyúttal a Majevica-hegység ezen részének központi települése. Az egész területet számos kisebb vízfolyás jellemzi, közülük a Gnjica-folyó át is folyik Lopare városán. Lopare átlagosan 235 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. A község számos természeti erőforrással rendelkezik, amelyek közé tartozik a mezőgazdasági földterület, az erdők és a terméskő, de kisebb és fel nem mért mértékben kősó és szén is található itt.

Népessége

Története

Régészeti leletek szerint már 2600 évvel ezelőtt, ami a középső vaskornak felel meg, illír település is volt ezen a területen.

Egy legenda szerint Lopare község neve egy, a lapáthoz hasonló faeszközről ered – az ókori loparról, amelyet a tészta sütésére és a kenyér kivételére használtak, és amelyet egykor egy híres kézműves készített ezen a helyen. A településről szóló első információk a 18. század második feléből származnak. Ekkor ezen a környéken fogadók álltak, amelyeket az útkereszteződésekben építettek, és pihenőhelyként szolgáltak a kereskedők és más karavánok számára. Később a település a Gnjica-folyó környékén kezdett terjeszkedni, a folyóvölgy kedvező volt a háztartások fejlődéséhez ezen a területen.

A bosnyák egyház egykori tagjainak, a bogumilok a sírköveinek (stećak) maradványai nagyon sok helyen megtalálhatók a községben. A legtöbb közülük Tobut, Labucka és Vukosavi hármashatárán található.

A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt.

A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háború során heves csaták zajlottak ezen a területen, a leghevesebbek az 1995-ös csaták voltak, ilyen volt a Majevica elleni offenzíva. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között.

Oktatás

• A loparei Szent Száva Általános Iskola, amely a 19. század végén kezdte meg munkáját (az 1880 körüli írásos dokumentumok szerint) Lopare község területének egyik legrégebbi oktatási intézménye. A Lopare településen található iskola 1921-től működik. 1993-ig az iskola egy partizán hős, „Ivan Marković Irac” nevét viselte. 1993 óta Szent Száva iskola neve. A központi iskola mellett a községben hat regionális iskola is található: Mackovac, Jablanica, Piperi, Brusnica, Vukosavac és Tobut településeken. A 2012/2013-as órákon mintegy 540 diák vett részt. Jelenleg 75 alkalmazottat foglalkoztatnak az iskolában.
• Vuk Karadžić Középiskolai Központ. A középiskolás diákok első generációja 1977 szeptemberében iratkozhatott be, amikor ez az oktatási intézmény megkezdte munkáját. Sok éven át az iskolát „Lopare Irányított Oktatási Központ”-nak hívták. Ebben az iskolában a gimnáziumi tanulók, a gépésztechnikusok, elektrotechnikusok, a gazdasági és jogi technikusok, a kereskedők, a famunkások, a vendéglátók és sok más kézműves foglalkozás generációi tanultak. 1993 óta az iskolát a neves szerb nyelvészről „Vuk Karadžić Középiskolai Központnak” nevezik. Ma a középiskolai központ középiskolásokat, üzleti jogi technikusokat, gazdasági technikusokat, számítástechnikai technikusokat oktat. Az órákon 321 diák vesz részt, akiket 16 osztályban képeznek. A központban 42 alkalmazott van.
• A helyi óvodát 1981-ben alapították.

Kultúra

• A Kultúra Házának mai épülete 2010-ben kezdte meg működését. A „Kultúrális és Információs Központot” mint közintézményt, mint többcélú létesítményt Lopare önkormányzatának döntése hozta létre. A létesítmény teljes területe, földszintje és padlója körülbelül 1100 négyzetméter. Vele egy tető alatt található a „Desanka Maksimović” Nemzeti Könyvtár, amely a szervezeti és jogi értelemben vett központtól függetlenül több mint 300 négyzetméteren végzi tevékenységét. A helyiségeket rendszeresen használja az SPKD „Prosveta” Lopare, valamint az ifjúsági klub, az „OFLOP”, amely tevékenységét a Ifjúsági Információs Központban végzi. A Központ a nem kormányzati szervezetek, valamint a kulturális, ifjúsági és hasonló tevékenységekben részt vevő polgárok egyéb egyesületeinek minden szakmai és technikai segítését biztosítja. A Kultúrális és Információs Központ a kulturális, művészeti és szórakoztató programok, valamint a területünk legkülönbözőbb kulturális kezdeményezései találkozóinak és koordinációjának a helyszíne.

Sport

FK Majevica Lopare labdarúgóklub

Nevezetességei

• A loparei pravoszláv templom Lopare központjában található, melyet „Szűz Mária Közbenjárásának” tiszteletére szenteltek. A 15,3x11 méteres templom építése 1991-ben kezdődött. Az alapokat Vaszilje, Zvornik-Tuzla püspöke szentelte fel 1993. október 14-én. Ugyanez a püspök szentelte fel a templomot 1998. július 25-én. A templomnak három harangja van. A tölgyfa ikonosztázt Milan Gavrić ácsmester készítette Pribojból. Az ikonosztáz ikonjait Jovo Gujić festette Modričából. A templomot Jovan Atanacković belgrádi akadémikus festő festette ki.
• Obršine – középkori temető maradványai 5 fennmaradt késő középkori stećak sírkővel. A község területén összesen mintegy száz hasonló, középkori sírkő található.

Jegyzetek

Források

• A község hivatalos oldala

További információk

• A község hivatalos oldala