| Alstom S.A. | |
| Típus | nyilvános részvénytársaság (Euronext: ALO) |
| Jogelőd | Alsthom |
| Alapítva | 1928 (Alsthom) |
| Székhely | |
| Vezetők | Martin Sion elnök-vezérigazgató |
| Iparág | Nehézipar |
| Forma | société anonyme à conseil d'administration s.a.i. |
| Termékek | Kötöttpályás közlekedési járművek gyártása, ill. kapcsolódó szolgáltatások |
| Árbevétel | 14 milliárd € (2021/2022) |
| Alkalmazottak száma | 71100 (2021 március) |
| Leányvállalatai |
|
| Tőzsde | Euronext Paris |
| Az Alstom S.A. weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alstom S.A. témájú médiaállományokat. | |
Az Alstom SA (franciául: [alstɔm]) egy francia hátterű multinacionális vasúti közlekedési rendszerek gyártója. Tevékenységét az utasforgalom, a vasúti szolgáltatások, a jelzőrendszerek és a mozdonyok területén végzi, és nagysebességű-, elővárosi-, regionális- és Intercity vonatokat, valamint villamosokat gyárt.
A vállalat és neve (eredetileg Alsthom írásmóddal) 1928-ban jött létre a Société Alsacienne de Constructions Mécaniques (Als) villamosmérnöki részlegének és a Compagnie Française Thomson-Houston (thom) egyesülésével. A későbbi jelentős felvásárlások között szerepelt a Constructions Électriques de France (1932), a Chantiers de l’Atlantique hajógyár (1976) (amelyet 2006-ban eladtak), valamint az ACEC egyes részei (az 1980-as évek vége).
70 országban van jelen, több mint 70 000 alkalmazottat foglalkoztat. Az Alstom csoport termékportfóliója a nagysebességű vonatoktól, mozdonyoktól, metrókocsiktól, egysínű monorail vasúttól és villamosoktól az integrált rendszerekig, testreszabott szolgáltatásokig, infrastruktúráig, jelző- és biztosítóberendezésekig, valamint digitális mobilitási megoldásokig terjed.
2021-ben közel 150 000 Alstom gyártmányú vasúti jármű üzemelt világszerte.
Az Alsthomot (akkoriban még „h”-val a névben) 1928-ban alapították a Thomson-Houston Electric Company francia nehézipari leányvállalatának, a Compagnie française Thomson Houston (CFTH) és a Société Alsacienne de Constructions Mécaniques egyesülésével. 1932-ben az Alsthom a közlekedési ágazatba is terjeszkedett a tarbes-i Constructions électriques de France felvásárlásával, amely villamos mozdonyokat, valamint elektromos és hidraulikus berendezéseket gyártott.
1969-ben a Compagnie Générale d’Électricité (CGE) lett az Alsthom többségi részvényese. 1976-ban az Alsthom egyesült a Chantiers de l’Atlantique-kal, és így létrejött az Alsthom Atlantique. Ezzel a vállalat tevékenységét kiterjesztette a hajóépítésre is. A következő évben megépítette az első 1300 MW-os generátorkészletet a Paluel-i atomerőmű számára, amely 1500 MW-os teljesítményével világrekordot állított fel.
1978-ban az Alsthom leszállította az első TGV-jét az SNCF-nek. A TGV 1981-ben (380 kilométer/órával) és 1990-ben (515,3 kilométer/órával) is megdöntötte a vasúti sebességi világrekordot. 2001-ben a nagysebességű vasúti utazások világrekordját is megdöntötte, amikor 3 óra 29 perc alatt tette meg a Calais és Marseille közötti 1067,2 kilométeres távot. 1986-ban az Alsthom Belfort megrendelést kapott az EDF-től a világ legnagyobb gázturbinájára (212 MW).
1988–1989-ben a holdingtársaság, a CGEE Alsthom, felvásárolta az ACEC Énergie-t (vízturbinák és az atomenergia-ipar számára készült elektromos berendezések) és az ACEC Automatisme-t (automatizálás) a belga villamosmérnöki vállalat, az Ateliers de Constructions Electriques de Charleroi felszámolása nyomán. Az Alsthom megszerezte az ACEC közlekedési divíziójának 100%-át, és átnevezte ACEC Transport-ra.
1989 elején a GEC Alsthom az Alsthom és a brit General Electric Company Power Systems divíziójának 50–50 arányú egyesüléséből jött létre; az Alsthom számára ez a lépés azt a célt szolgálta, hogy elősegítse termékeinek értékesítését a francia piacon kívül. Ugyanezen év májusában a GEC Alsthom felvásárolta a brit vasúti járműgyártó Metro-Cammell vállalatot.
Az 1990-es évek elején a GEC Alsthom volt a British Rail 373 sorozat fő gyártója, amely a TGV-család egy olyan változata volt, amelyet kifejezetten az Egyesült Királyság és Franciaország közötti Csatorna-alagúton történő áthaladására terveztek. Bár a járműveket az Eurostar üzemeltette, a típust három különböző vasúttársaság rendelte meg: 16 darabot az SNCF, négyet az NMBS/SNCB, 18-at pedig a British Rail, amelyek közül hét North of London rövidített szerelvény volt. Az első 373-as sorozatú szerelvényt 1992-ben készítették el a GEC Alstom belforti gyárában.
1994-ben a GEC Alsthom 51%-os részesedést szerzett a Linke-Hofmann-Busch vállalatban a Salzgitter AG-tól. 1995-ben a vállalat megvásárolta a gőzturbina-gyártó MAN Energie fennmaradó részvényeit. 1998 elején a GEC Alsthom felvásárolta a Cegelec elektromos kivitelező vállalatot, és Alstom Power Conversion névre keresztelte át.
1998-ban a GEC Alsthom megvásárolta az olasz SASIB vasúti jelzőrendszer-gyártó leányvállalatát, a Sasib Railways-t, amely magában foglalta a korábbi General Railway Signal (USA) vállalatot is.
1998 júniusában a GEC Alsthomot bevezették a Párizsi Értéktőzsdére; mind a GEC, mind az Alcatel úgy döntött, hogy eladja részesedésének egy részét (mindkettő 23,6%-ot). Körülbelül ebben az időben a vállalatot hivatalosan Alstom-ra keresztelték át.
1999-ben az Alstom megvásárolta az ABB energiarendszer-divíziójának felét, és így létrejött az ABB Alstom Power nevű, 50-50%-os tulajdonú közös vállalat. Az Alstom emellett felvásárolta a kanadai Télécité-t[forrás?] – egy utasinformációs és biztonsági megoldásokat kínáló vállalatot –, valamint eladta a General Electricnek a nagy teljesítményű gázturbina-üzletágát (GE-licenc alapján tervezett modellek). A következő évben a vállalat kivásárolta az ABB részesedését a korábbi közös vállalkozásban, az ABB Alstom Powerben.
2000-ben az Alstom eladta dízelmotor-üzletágait (Ruston, Paxman és Mirrlees Blackstone) a MAN Groupnak. Emellett 51%-os részesedést szerzett az olasz vasúti gyártóban, a Fiat Ferroviariában, amely a billenőtechnológia terén világszerte vezető szerepet tölt be. 2003 áprilisában az Alstom 1,1 milliárd euróért eladta ipari turbinagyártó üzletágát a Siemensnek.
2003-ra az Alstom pénzügyi válsággal szembesült, amelyet a gyenge értékesítési eredmények és a több mint 5 milliárd dolláros adósságállomány együttesen okozott. A jelentések szerint ez akár a vállalat felszámolásához is vezethetett volna. Ezek a súlyos adósságok nagyrészt egy, az Alstom által 2000-ben felvásárolt ABB által kifejlesztett turbinában fellépő tervezési hiba miatti 4 milliárd dolláros költségnek, valamint a hajózási piac általános visszaesése közepette a Renaissance Cruises nevű ügyfél csődjének volt köszönhető. Az Alstom részvényárfolyama két év alatt 90%-kal esett vissza. Az Európai Bizottság kifogást emelt a francia állam részvételével kidolgozott, 3,2 milliárd eurós mentőcsomag ellen; az Európai Unió versenyjoga az Európai Bizottság engedélye nélkül tiltja a legtöbb állami támogatást. Az engedélyt végül megkapták, de ennek feltétele volt, hogy az Alstom eladja több leányvállalatát, köztük a hajóépítő és az áramátviteli üzletágait.
2004-ben a francia állam 772 millió euróért 21%-os részesedést szerzett az Alstomban, és az Alstom összesen 2,5 milliárd euró értékű, az EU által jóváhagyott mentőcsomagot kapott. A vállalat eladta villamosenergia-átviteli és -elosztási („hálózati”) tevékenységeit az Arevának, a dízelmozdony-gyártó Meinfesát a Vossloh-nak, az Alstom Power Rentals-t pedig az APR LLC-nek. 2010-ben az Alstom visszavásárolta az Areva villamosenergia-átviteli üzletágát.
2005-ben bezárt a korábbi Metro-Cammell vasúti járműgyár Washwood Heathben. Ugyanebben az évben az Alstom eladta ausztrál leányvállalatát, az Alstom Transport Australia and New Zealandet a United Groupnak, amely az utóbbi UGL Rail divíziójának részévé vált. Az Alstom a 2010-es évek elejére újraindította gyártási tevékenységét Ausztráliában.
2006-ban az Alstom eladta hajózási divízióját a norvég Aker Yards csoportnak, azzal a kötelezettségvállalással, hogy 2010-ig megtartja a részvények 25%-át; emellett eladta az Alstom Power Conversiont is, amely Converteam néven folytatta tevékenységét, egy, a Barclays Private Equity France SAS által finanszírozott tőkeáttételes kivásárlási ügylet keretében.
2006 júniusában a Bouygues 2 milliárd euróért megvásárolta a francia kormány 21%-os részesedését az Alstomban. Ugyanezen év későbbi részében a Bouygues úgy döntött, hogy 24%-ra növeli részesedését a vállalatban.[forrás?]

2007-ben a TGV POS nagysebességű motorvonat 574,8 kilométer/órás sebességgel állította fel a vasúti járművek sebesség-világrekordját. Márciusban az Alstom 242 millió dollárért megvásárolta a Calpine Corporationtól a Power Systems Manufacturing LLC-t (Florida, USA), egy gázturbina-alkatrészeket gyártó vállalatot. Júniusban az Alstom felvásárolta a spanyol szélturbina-gyártó Ecotècnia vállalatot, amelyet Alstom Ecotècnia-ra (2010 óta Alstom Wind) neveztek át. A vállalat emellett új arculatot (logót, vállalati arculatot) vezetett be, amelyben az „alstom” nevet használja kereskedelmi névként, míg az „Alstom SA” nevet a jogi dokumentumokban tartja fenn.
2009-ben az Alstom 25%-os részesedést szerzett az orosz mozdonygyártó Transmashholding vállalatban. Hat évvel később az Alstom úgy döntött, hogy 54 millió euróért 33%-ra növeli részesedését a Transmashholdingben. A Transmashholding és egy másik vállalat, a LocoTech-Service közötti összehangolási megállapodás következtében az Alstom részesedése az előbbiben 2018 augusztusában 20%-ra csökkent.
2011-ben az Alstom és az iraki kormány szándéknyilatkozatot írt alá egy új nagysebességű vasútvonal építéséről Bagdad és Baszra között.
2012-ben az Alstom megkezdte gyárak építését Sorel-Tracy-ben, Québecben, Kanadában (személyszállító vasúti járművek). Miután az Alstom (Alstom Wind), az EDF és a DONG Energy alkotta konzorcium három jelentős francia tengeri szélerőműpark-megbízást nyert el, a vállalat megkezdte gyárak építését Cherbourg-en-Cotentinben (turbinapálcák az LM Powerrel együttműködésben, valamint szélturbina-tornyok) és Saint-Nazaire-ben (gondola és generátorok).
Szintén 2012-ben a vállalat közös vállalkozást hozott létre a RusHydro-val kis és közepes teljesítményű vízerőművek (legfeljebb körülbelül 100 MW) számára szánt vízerőmű-berendezések gyártására.
2012 végén az árapályenergia-üzletág fejlesztésének előmozdítása érdekében az Alstom megvásárolta a Rolls-Royce-tól a Tidal Generation Ltd-t, amelyet azonban később, 2015-ben az Alstom energiaüzletágának eladásának részeként eladtak a GE-nek.
2013 novemberében az Alstom bejelentette, hogy egyes nem alaptevékenységhez tartozó eszközök eladásával, valamint az Alstom Transportban lévő részesedésének esetleges eladásával 1–2 milliárd eurót szándékozik bevonni, és 1300 munkahelyet szüntet meg. 2014-ben az Alstom 730 millió euróért eladta a Triton Partnersnek a gőz-kiegészítő alkatrészek gyártásával foglalkozó üzletágát (levegő-előmelegítők és gáz-gáz fűtőberendezések hőerőművekhez, egyéb ipari hőátadó berendezések, valamint őrlőmalmok).
2014 novemberében az Alstom 429,4 millió dolláros szerződést nyert el 85 vonat modernizálására a mexikóvárosi metróhálózat számára.
Miután a cégcsoport felvásárolta a Bombardier Transportation-t, a kibővült csoport összesített árbevétele 14 milliárd eurót tett ki a 2021. március 31-ig lezárult 12 hónapban.
Az Alstom csoport termékei közé tartozik többek között az AGV, a TGV, az Eurostar, az Avelia és a New Pendolino nagysebességű vonatok, a Coradia motorvonatok, a Traxx mozdonyok, valamint a Metropolis metrószerelvények és a Citadis villamosok.
Az első vállalat, amely hidrogénüzemű vasúti járművet gyártott, a ma is Németországban közlekedő Coradia iLint-et.

Magyarország az Alstom 7100 főt foglalkoztató Közép- és Kelet-Európai (CEE) klaszterének része, amelyben 9 országban gyártó-, további 8 országban pedig kereskedelmi képviselettel van jelen a vállalat.
A cég Budapesten kereskedelmi irodát tart fenn, mátranováki forgóváz keret gyárában pedig, amely Nógrád megye egyik legnagyobb munkaadója, több mint 630 főt foglalkoztat. A gyár jelenleg magas minőségű, személy- és gyorsvonatokhoz, metrókhoz és villamosokhoz használt, hegesztett acél forgóváz kereteket gyárt, amelyeket a cég 100 százalékban európai gyáraiba exportál. Az Alstom mátranováki gyára ezen részegységek gyártására specializálódott, amelyből évente 1600-1800 darabot készít. A Nógrád megyei településen gyártott termékeket jelenleg kizárólag Németországba és Franciaországba exportálják, ahol az Alstom német, francia, osztrák, olasz, spanyol, svájci, belga, svéd magán vasúttársaságok számára gyártott vasúti járműveibe építik be azokat. A fiatal munkavállalók bevonása érdekében a cég együttműködik a Miskolci Egyetemmel és a helyi képzési központokkal, valamint elindította a Kereskedelmi és Iparkamara által akkreditált, saját szakmai képzési programját is.
Az Alstom mindemellett a BKV beszállítója is: a budapesti metró flotta 50 százalékát az Alstom által gyártott Metropolis metrószerelvények teszik ki. A budapesti M2 metró vonalon 22 db 5 kocsis, az M4 vonalon pedig 15 db 4 kocsis jármű üzemel. Ez utóbbi vonalra a vállalat szállította Közép-Kelet-Európa első teljesen automatizált metróvonalának vezető nélküli járműveit is. Mindemellett a MÁV flottájában üzemelő 25 darab TRAXX mozdony is jól ismert jármű a magyar vasúton.
Az Alstom jelenleg futó projekt keretében a MÁV-START Zrt. által üzemeltetett 2006-2010 között beszerzett 59 db FLIRT típusú motorvonatait ETCS L2 vonatbefolyásoló rendszerrel szereli fel uniós forrásból a közlekedésbiztonság növelése és a járművek nagyobb kihasználtsága céljából.
Az Alstom magyarországi vezérigazgatója 2021. szeptember 1. óta Balázs Gáspár.
{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link){{citation}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link){{cite web}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link)