| Bjelovac | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Entitás | Boszniai Szerb Köztársaság |
| Régió | Bijeljinai régió |
| község | Bratunac |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 56 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 207 fő (2013) |
| Népsűrűség | 206,4 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 1,0 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Bjelovac (szerbül: Бјеловац) település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bratunac községben, a Szerb Köztársaság területén.
A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 35, közúton 51 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 7 km-re délkeletre, a Drina bal partján, a Šaška-patak torkolta közelében, 177-250 méteres magasságban fekszik.
| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991 |
Népesség 2013 |
|---|---|---|
| Szerb | 231 | 205 |
| Bosnyák | 59 | 2 |
| Horvát | 0 | 0 |
| Jugoszláv | 0 | 0 |
| Egyéb | 0 | 0 |
| Összesen | 290 | 207 |
Az általános vélemény szerint Bjelovac település a nevét a területén található nagy kavicslelőhelyekről kapta. A település maga a Drina folyó mellett található. A Drina folyó kiáradásakor az egész terület víz alatt maradt, kő, kavics és homok borította. A település az árvíz utáni színe és a kavics és homok alatt álló, növényzet nélküli részek miatt kapta a nevét. .
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett.
A második világháború alatt a környező Bratunac környéki falvak a tengelyhatalmak megszállása alatt álltak, ahol a régió lakosai 1941-től csatlakoztak a kommunista vezette partizánerőkhöz. A terület többször gazdát cserélt az 1945-ös végső partizán felszabadításig, a harcokban ezrek haltak meg. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. Ahogy az etnikai feszültségek az 1980-as évek végén Jugoszláviában fokozódtak, a régió közvetett nyomást érzett a politikai széttöredezettség miatt.
Bjelovac, Sikiri és Loznica falvakban már a boszniai konfliktus kezdetén fegyveres provokációk és alkalmanként muszlim támadások kezdődtek. Pontosan ezért szervezkedtek a helyiek faluvédőkként, őrséget állva. Az alkalmankénti támadásokban több szerb is életét vesztette. A legnagyobb támadásra 1992. december 14-én kora reggel került sor, melyet a srebrenicai muszlim enklávé egységei vittek véghez. A támadást a közeli Pirići és Poloznik falvak, valamint a Drina folyó felől hajtották végre. Azon a napon nagyszámú ember halt meg ezekben a falvakban, köztük nők és gyermekek, a falvakat pedig kifosztották és felégették. Aznap a Bjelovac elleni támadásban 68 szerb lakos, köztük 10 nő halt meg. Az elrabolt nők és gyermekek egy csoportját egy srebrenicai táborba vitték, ahol bántalmazták és megkínozták őket.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a falu a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Bratunac községhez került.