| Hranča | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Entitás | Boszniai Szerb Köztársaság |
| Régió | Bijeljinai régió |
| község | Bratunac |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 56 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 359 fő (2013) |
| Népsűrűség | 96,1 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 3,73 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Hranča (szerbül: Хранча) település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bratunac községben, a Szerb Köztársaság területén.
A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 26, közúton 40 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban és közúton 3 km-re északnyugatra, a Glogovska-folyó völgyében és a környező hegyoldalakon, 210-400 méteres magasságban fekszik.
| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991 |
Népesség 2013 |
|---|---|---|
| Szerb | 152 | 99 |
| Bosnyák | 542 | 259 |
| Horvát | 0 | 0 |
| Jugoszláv | 1 | 0 |
| Egyéb | 6 | 1 |
| Összesen | 701 | 359 |
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Srebrenicai járáshoz tartozó településen 32 háztartást, 150 muszlim és 44 ortodox szerb lakost találtak. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háború idején 1992 május 2-án ennek a településnek a muszlim lakosságát is elűzték, házaikat felgyújtották. A szerb támadásnak 15 helyi helyi muszlim lakos esett áldozatul és a házak 77 százaléka pusztult el. Najdan Mlađenović vezette szerb félkatonai csoportok egy csoportja fegyvereket követelve rajtaütött a bosnyák házakon. Mielőtt elhagyták volna a falut, megöltek egy bosnyák civilt, Fićo Ramićot. Másnap a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) támogatásával működő szerb fegyveresek körülvették, majd felgyújtották a falut, további 14 bosnyák civilt megölve, köztük egy hétéves kislányt, Selma Hodžićot. Tim Judah brit újságíró két nappal később ellátogatott Hrančára, ahol helyi bosnyákokat talált, akik a halottakért imádkoztak. A lány kis teste „egy kis házban egy kanapén feküdt”. A hrančai mészárlás volt a legtisztább jelzése annak, hogy mi fog történni a srebrenicai régió megmaradt bosnyák lakosságával. 1992 júliusában a falut visszafoglaló bosnyák erők 20 helyi szerb lakost, közül 7 civilt öltek meg. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a falu a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Bratunac községhez került.
{{cite web}}: Unknown parameter |accesdate= ignored (|access-date= suggested) (súgó)