Fekvése
A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 39, közúton 57 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 8 km-re délkeletre, a Drina bal partján, a folyó kanyarulatában, 193-379 méteres magasságban fekszik. A táj jelentős magassági változásokat mutat, néhány kilométeren belül akár több száz méteres változásokkal, amelyeket dombok, erdős lejtők és kisüzemi mezőgazdaságra alkalmas völgyek jellemeznek. Az erdős területek uralják a helyi biodiverzitást, a tölgy és a bükkerdők 10 kilométeren belül a környező táj 40-68%-át borítják és élőhelyet biztosítanak a vadon élő állatoknak, például szarvasoknak, vaddisznóknak, madaraknak és kisebb emlősöknek. Ezek az ökoszisztémák támogatják a kontinentális körülményekhez igazított változatos növényvilágot, bár az emberi tevékenységek olyan kihívásokhoz vezettek, mint a talajerózió, különösen a lejtők mentén lévő erdőirtott vagy mezőgazdaságilag intenzív övezetekben.
Története
A környéken legrégibb régészeti leletek illír törzsekre utalnak, akik a szélesebb értelemben vett Drina-völgyet lakták, és hozzájárultak a helyi lakosság etnogeneziséhez. Később a római befolyás vált hangsúlyossá a térségben, amint azt egy Bratunactól északra, Voljevica közelében felfedezett római út maradványai, egy Zvornikban található kiterjedt kőbánya (az i. sz. 1. és 5. század között), amely követ biztosított a császári építkezésekhez, valamint egy Tegaréből származó, figurális díszítésű sírkő-sztélé jelez, amelyet ma a szarajevói Bosznia-Hercegovinai Nemzeti Múzeumban őriznek.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Srebrenicai járáshoz és Faković községhez tartozó településnek 23 háztartása és 133 ortodox szerb lakosa volt. 1910-ben a Srebrenicai járáshoz tartozó településen 35 háztartást, 149 ortodox szerb, 59 muszlim és 3 római katolikus lakost találtak. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett.
A második világháború alatt a környező Bratunac környéki falvak a tengelyhatalmak megszállása alatt álltak. 1944-ben a tegarei csetnik támadások legalább egy civil, Huso Huremović (55 éves) dokumentált halálát okozták. A terület aktívan részt vett a jugoszláv partizán ellenállásban, a helyiek csatlakoztak a kommunista vezetésű egységekhez a tengelyhatalmak és a kollaboráns erők ellen. A terület többször gazdát cserélt az 1945-ös végső partizán felszabadításig.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság (1945–1992) szocialista korszakában Tegare a mezőgazdasági kollektivizálás országos politikájának előnyeit élvezte, ahol a magángazdaságokat szövetkezetekbe szervezték a termelés modernizálása és a vidéki gazdaságok integrálása a tervrendszerbe. Az 1950-es évekre ezek a reformok konszolidálták a Bratunac környékének mezőgazdasági területeit, támogatva a növénytermesztés diverzifikálását és a gépesítést, bár a parasztok ellenállása az 1960-as évekre részleges dekollektivizáláshoz vezetett. Az infrastruktúra fejlesztése magában foglalta a Tegarét Bratunaccal és a Drina-völggyel összekötő helyi utak építését, elősegítve a kereskedelmet és a mobilitást, valamint általános iskolák és egészségügyi klinikák létrehozását az írástudás és a szociális szolgáltatások előmozdítása érdekében a távoli falvakban.
Ahogy Jugoszlávia az 1990-es évek elején szétesett, Tegare egyre növekvő etnikai feszültségekkel szembesült a Drina-völgyben, amit a nacionalista mozgósítások súlyosbítottak. 1992 májusában-júniusában, a boszniai háború kezdeti szakaszában a közeli Fakoviciből érkező szerb erők támadásokat hajtottak végre Tegare muszlim lakosai ellen, ami gyilkosságokhoz és kényszerű kitelepítésekhez vezetett. Ezek az események több száz embert űztek el a faluból, előkészítve a terepet a környező területek elhúzódó ostromához.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a falu a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Bratunac községhez került.
Gazdaság
A helyi gazdaság túlnyomórészt agrár jellegű. A gazdaság fő pillére a mezőgazdaság, a kisüzemi gazdálkodás mind az önellátó, mind a korlátozott kereskedelmi termelésre összpontosít. A legfontosabb növények közé tartozik a málna, amely a terület mérsékelt kontinentális éghajlatának, a termékeny talajnak és a vízforrásokhoz, például a Drina folyóhoz való közelségnek köszönhető. Egyéb alapvető növények közé tartozik a burgonya, a kukorica és a különféle zöldségek, például a hagyma, a borsó, a paprika, a paradicsom és a sárgarépa.
Közlekedés
Tegare elsősorban közúton közelíthető meg, az M-19-es fő útvonalon keresztül, mely összeköti a falut Bratunac községközponttal, amely a Boszniai Szerb Köztársaság kulcsfontosságú regionális főútja, és megkönnyíti a Zvornik felé és azon túli közlekedést. A faluban és környékén található helyi utak nagyrészt burkolatlanok, mezőgazdasági és lakossági igényeket szolgálnak ki, bár sokuk a háború után újjáépítésen esett át az összeköttetés és a biztonság javítása érdekében, az 1992–1995-ös konfliktus során megrongálódott vidéki infrastruktúra helyreállítására irányuló szélesebb körű önkormányzati erőfeszítések részeként.
Bosznia-Hercegovina
é. sz. 44° 08′ 21″, k. h. 19° 27′ 54″44.139200°N 19.465000°EKoordináták: é. sz. 44° 08′ 21″, k. h. 19° 27′ 54″44.139200°N 19.465000°E
