Petele

Petele (Petelea)
Ortodox templom
Ortodox templom
Petele címere
Petele címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeMaros
KözségPetele
Rangközségközpont
Irányítószám547460
Körzethívószám0265
SIRUTA-kód118806
Népesség
Népesség2848 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság68 (2011)
Népsűrűség65,26 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület43,64 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 43′ 48″, k. h. 24° 43′ 12″46.730000°N 24.720000°EKoordináták: é. sz. 46° 43′ 48″, k. h. 24° 43′ 12″46.730000°N 24.720000°E
Petele weboldala

Petele (románul: Petelea, németül: Birk) falu Maros megyében, Erdélyben, Romániában.

Fekvése

Szászrégentől 6 km-re délre, a Maros bal partján fekszik.

Nevének eredete

Először 1332-ben Pytula és Pycula, 1348-ban Pechwle, 1426-ban Petele néven említették. Kiss Lajos véleménye szerint szláv személynévből ered (vö. cseh Petula). Német neve népetimológiával keletkezett a Birka- (eredetileg Belyken-) patak szintén szláv eredetű nevéből. Létrejöttét talán tudós etimologizálás is segítette, az első történeti névalak ugyanis a latin betula 'nyírfa' szóhoz hasonlít (német Birke 'nyírfa').

Története

Torda vármegyei szász jobbágyfalu volt, 1426 és 1870 között a görgényi váruradalom része. A 15. században oppidumként is említették. A 16. század második és a 17. század első felében Szent Miklós napján tartott országos vásárokat, majd 1676-ban és 1731-ben Szentháromság vasárnapján tartott vásárát is említették. 1668 és 1672 között örmények települtek be. 1724-ben 47 jobbágy-, 25 zsellér- és 19 egyéb jogállású (szabados) család lakta. 1773-ban román és magyar nevű lakói beperelték a Bornemisza családot, amiért nem tartja tiszteletben 1615-ben Bethlen Gábortól kapott kiváltságaikat. 1804-ben jobbágyai indítottak pert Bornemisza Lipót ellen a közerdők erőszakos foglalása miatt.

Szász lakói eladásra káposztát és hagymát termesztettek. 1840-ben a pünkösdvasárnap előtti szombatra országos vásár tartására kapott jogot. Később a szászrégeni heti állatvásárt is áthelyezték ide. 1848 őszén Berzenczey László székely tábora felgyújtotta. 1865-ben 2774 hold szántó és 1660 hold rét tartozott hozzá. 1876 és 1950 között Maros-Torda vármegye részét képezte. A 20. század elején a régeni felső járás leggazdagabb községe volt. 1885-ben vasútállomást kapott.

1945-ben 220 evakuált és távollévő szász vagyonát kobozták el. A helyükre Szilágy és Kolozs megyei románokat és magyarokat, máramarosi és dobrudzsai románokat és csíki székelyeket telepítettek be. 1945 őszéig mindössze 117 szász tért vissza a faluba. A faluban élő cigányok ősei jóval korábban letelepültek és a szász gazdák napszámosaiként dolgoztak. 1968-ban csatolták Maros megyéhez.

Népessége

Látnivalók

Jegyzetek

  1. ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
  2. ↑ Binder Pál: Régi kalendáriumok az erdélyi és partiumi vásárokról és sokadalmakról (1572–1676). Néprajzi Látóhatár 1993/1–2. sz. Archiválva 2013. július 29-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
  3. ↑ Alexandru Pintelei – Horst Göbbel: Punct crucial în Ardealul de Nord / Wendepunkt in Nordsiebenbürgen (Nürnberg, 2004), 107. o.
  4. ↑ Hermann Fabini: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. 1. Hermannstadt, 1999

Források