Rakasdia

Rakasdia (Răcășdia)
Rakasdia címere
Rakasdia címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKrassó-Szörény
KözségRakasdia
Rangközségközpont
Irányítószám327315
SIRUTA-kód53684
Népesség
Népesség1549 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság12
Népsűrűség26,57 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság137 m
Terület58,29 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 00′, k. h. 21° 37′45.000000°N 21.616667°EKoordináták: é. sz. 45° 00′, k. h. 21° 37′45.000000°N 21.616667°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Rakasdia témájú médiaállományokat.

Rakasdia, 1910 és 1918 között Rakasd (románul: Răcășdia, régen Răcăștia, helyi nevén Răcăștii) falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.

Fekvése

Oravicabányától hat km-re délnyugatra fekszik. Határának 86%-a szántó, 9%-a legelő.

Nevének eredete

Nevét a rákokról vette, amelyekben patakjai hajdan állítólag bővelkedtek. A falu régi pecsétje egy rákot ábrázolt. (A rák neve románul is rac.) Történeti névalakjai: Rakastia (1569), Rakustia (1717), Rakastie (1749), Rakasztia (1785), Rakasdia (1828).

Története

A helyi hagyomány szerint a falut hét Olténiából érkezett pásztor családja alapította.

1880-ig Krassó, attól kezdve Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott. 1822 és 1836 között járási székhely volt. 1717-ben 125, 1823-ban 373 házból állt. Határát kezdetben bükkösök és tölgyesek borították, amelyeket lassanként kiirtottak.

1845 és 1848 között az ortodox egyházközség anyakönyveit magyarul vezették.

1854-ben a falut érintve épült meg az Oravica–Báziás vasútvonal. 1855-től határának nagy részét a StEG birtokolta.

A 20. század elején a Nagy-patakon kilenc vízimalom működött, amelyek családi társulásokhoz tartoztak. 1904-ben kisközségből nagyközséggé alakult. 1913-ban ide helyezték át a korábbi zsámi járás székhelyét.

Népessége

Látnivalók

Galéria

Források

Jegyzetek

  1. ↑ Belügyi Közlöny 1904, 566. o.
  2. ↑ Emilian Novacoviciu: Amintiri din viața. Oravița, 1931, 33. o.
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára
  4. ↑ Nicolae M. Popescu: Prin Banatul Timișoarii (București, 1919), 53. o.
  5. ↑ Nicolae Sabău: Metamorfoze ale barocului transilvan, vol. 1, Sculptura. Cluj-Napoca, 2002, 190. o.

További információk