Berszászka

Berszászka (Berzasca)
Berszászka címere
Berszászka címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKrassó-Szörény
KözségBerszászka
Rangközségközpont
Irányítószám327025
Körzethívószám+40 x55
SIRUTA-kód51458
Népesség
Népesség1072 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság7
Népsűrűség4 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság73 m
Terület267,73 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 38′ 50″, k. h. 21° 57′ 15″44.647222°N 21.954167°EKoordináták: é. sz. 44° 38′ 50″, k. h. 21° 57′ 15″44.647222°N 21.954167°E
Berszászka weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Berszászka témájú médiaállományokat.

A középkori Drankóvár romjai a Dunában
Kozlatelepi tömbház

Berszászka (1911-ig Berzászka), románul Berzasca, helyi ejtés szerint Bârzasca [bɨr'zaska], németül Bersaska vagy Perschaschka, szerbül Брзаска, csehül Berzáska, falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében, az Al-Dunánál. Újmoldovától 36 km-re kelet–délkeletre, a Duna bal partján fekszik.

Nevének eredete

Nevét patakjáról kapta. Történeti névalakjai: Bırzašt (1554), Besaska (1692), Saska (1774), Perschascha (1785), Berszaszka (1829).

Története

A Ciclău-dombon középkori templom alapjait ásták ki a régészek.

Evlija Cselebi látogatásakor Drenkovát (1554, Dırinqwa) dunai hajósok lakták.

1693. szeptember 29-én Drenkovánál szállt partra Thököly Imre, hogy török segítséggel újraszervezze a kuruc mozgalmat.

Berzászka mai helyén a 17. század végén települt aranymosókkal. Az aranymosást a 18. század első felében görög vagy aromun vállalkozók irányították. 1768 és 1872 között a Határőrvidékhez tartozott, az Oláh–Illír Határőrezred egyik századának székhelye volt. 1777-ben 111 román, 3 cigány és egy katolikus német család lakta. Később néhány horvát család is beköltözött, majd Bigérből, Ravenszkáról és Weizenriedből csehek. Utóbbiak római katolikus templomot is építettek 1870-ben. A bánsági határőrvidék felszámolása után előbb Szörény, majd Krassó-Szörény vármegyéhez csatolták. Heti és éves vásárokat is tartott.

A kozlai szénbányát egy Moldoveanu nevű vállalkozó nyitotta meg 1830-ban. 1840-ben az újmoldovai Nikolics testvérek vásárolták meg. 1848 és 1866 között egy olasz vállalkozó termelte ki. 1866-tól 1880-ig a Karl Klein tulajdonában lévő nadrági Zsidowarer Gewerkschaft birtokolta. 1867-ben a kozlai és a közeli kamenicai szénbányában tizenkilenc bányász dolgozott. A feketekőszén-kitermelés az Ida tárna 1876-os megnyitása után vett nagyobb lendületet. 1878-ban Drenkován gőzhajó-kikötő épült. 1880-ban az ausztriai szénbánya-tulajdonos Guttmann testvérek vásárolták meg a drenkovai és kozlai széntelepeket. A Duna-parton kisvasút is épült, amely egészen a 20. század végéig működött. 1881. május elején bányászsztrájk tört ki, amelyhez június 24-én a vaskői bányászok is csatlakoztak. Július elején a főszolgabíró csendőrökkel kényszerítette a sztrájkolókat a munka fölvételére. 1891-ben Drenkován 389 bányász évi 342 tonna feketeszenet termelt ki. 1918 és 1923 között a beocsini cementgyáré volt a bánya, 1925-ben egy csőd után a román államé lett, amelytől különböző vállalkozók bérelték. 1960-ban 831 munkása volt.

Drenkován 1909-ben üveggyárat hoztak létre, amely befőttesüvegeket, lámpaüvegeket, szódásüvegeket és üvegedényeket állított elő. Mivel közvetlen összeköttetése volt a kikötővel, nagyrészt kis-ázsiai és balkáni exportra termelt. Kemencéjét széngázzal működtették. A két világháború között 18 kilométeres erdőkitermelő kisvasutat építettek a telepig, és állami tulajdonú fűrészgyár működött itt. 1919. április 16. és június 20. között egy francia alakulat állomásozott Drenkován.

A Vaskapu-erőmű 1966–1970-es megépítésével Drenkova korábbi alsó fele a víz alá került.

Mára Drenkován megszűnt a szénbányászat. Utoljára a kozlatelepi bányát zárták be, 2004-ben.

Népessége

A falu látképe 19. század végi képeslapon

Látnivalók

Híres emberek

Gazdaság

Jegyzetek

  1. ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. ↑ Hunfalvy János szerk.: Magyarország bányászata a bányakapitányságok 1863–1867. évi jelentései alapján összehasonlitva. Pest, 1869, 128–29. o.
  3. ↑ Drenkova. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X Hozzáférés: 2009. szeptember 29.
  4. ↑ Desideriu Gecse: Istoricul comunităților cehe din România (Timișoara, 2011), 197. o.
  5. ↑ Monografia comunei Tomești
  6. ↑ "Cristian-Liviu Mosoroceanu: Steierdorf-Anina: Minerul, într-al sorții joc! (2010)" (PDF). 2013. augusztus 10. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2012. január 1.
  7. ↑ Aloysius Reesch: Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae: Typis Regiae Scientiarum Universitatis Hungaricae. [1843].
  8. ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2012. május 23. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2008. március 30.
  9. ↑ Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. 3. Budapest, 2007, 1429. o.

Források